Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-07 / 210. szám

4 Somogyi Néplap 1985. szeptember 7., szombat ETK A kilencjegyű szám Rendet teremteni a termé­kek dzsungelében — régi óhaja gyártóknak és keres­kedőknek, nálunk és a világ minden táján. Van, ahol e téren előbbre járnak: szá­mokkal és jöle,kikel látják el a gyárból kikerülő terméke­ket, s ezek a jelzések végig­kísérik az árut az alap­anyagtól a fogyasztóig. Vagyis: a vásárló pontosan tudja, mit vesz, milyen mi­nőségű gyártmányra adja ki a pénzét. Mi néhány lépéssel lema­radtunk — s a hátrányt most kezdjük megszüntetni. A ,prost” nem értendő szó sze­rint, az Országos Anyag- és Árihivatal elnökének rendel­kezése csak 1988. január 1- től lép életibe, az előkészüle­tekhez azonban idő kell. Leg­alábbis remélhető, hogy az érintettek — jó hazai szoká­sokkal ellentétben — nem tartják soknak az addig hát­ralévő éveket, s nem Pató Pál módján fogják fel, mond­ván: „Ej, ráérünk arra még.” Mert bizony, nem érünk rá, sőt, jó lett volna, ha er­re előbb gondolunk. Már­mint arra, hogy bármelyik termékről a felhasználók (most még nem a fogyasztó nagyközönség, csak a feldol­gozás láncolatában egymást követő, vállalatok) azonnal tudják: ki, melyik vállalat készítette, azonos-e vagy sem az ugyanonnan eddig kapott termékkel A kilencjegyű szám — amelynek szerepel­nie kell közvetlenül a gyárt­mányon vagy annak ipari csómagólálsán — első öt számjegye a gyártónak amo­lyan „azonossági száma”. Minden készítményén ugyan­annak az öt számjegynek kell szerepelnie. A további négy számjegy pedig a termék „névjegye”. Ha a terméken bármilyen, változtatást hajt végre a gyártó — legyen az szín, méret vagy akár ada­golás — a termékszámnak is meg kell változnia. Természetesen a terméket kísérő iratokon is szerepel­nie ike'1.1 termékszámnak, amelynek hivatalos neve (ajánlatos már most megje­gyezni) egységes termék­azonosító kód. Ha a termé­ket vásárló vállalat tovább­adja a gyártmányt — a ma­ga kódszámait köteles hoz­zátenni. Így már a kezdettől figyelemmel lehet kísérni a termék útját. De még nem végig. A ren­delkezés kivételt tesz a la­kosság részére történő köz­vetlen értékesítéssel. Erre még 1988-tól sem kéll al­kalmazni az ETK-rendszert. Kétségtelenül nagy jelen­tősége van — vagy inkább lesz — az alapanyagok, al­katrészek, kész- és félkész- termékeik ilyen egyértelmű azonosításának. Minden vál- lala|t, gyártó és forgalmazó cég a maga számának kö­telező feltüntetésével — akarja-e vagy sem — fele­lősséget vállal a termékekért. Ha kitűnő a termék vagy éppen kiemelkedő minőségű — szinte pillanatok alatt megállapítható, hogy kit és milyen mértékben illet érte elismerés. Ám az éremnek másik oldala is van: a rossz, hibás vagy netán selejtes ter­mékért a hiba okozójának kell tartania a hátát. Hozzá kelil-e tenni, hogy gondo­sabb munkára ösztönöz ez a módszer — ha következete­sen alkalmazzák, s anyagi jutalom illetve szankció for­májában is érdekeltté teszik az azonosító számok haszná­lóit. Ami pedig az ETK jövőjét illeti: ma még talán kora5- nak látszik erről szólni, még­sem utópia, hogy a további­akban ki kefll ennek fejlőd­nie úgy, hogy a lakosság, a fogyasztó közvetlenül is hasz­nát lássa. Közvetve így is megmutatkoznak az azonosító számok bevezetésének elő­nyei, hiszen mi sem termé­szetesebb, miint hogy a gyár­tótól a forgalomba hozóig bevezetésre kerülő kódok már eleve feltételezik: a fo­gyasztásba iís jobb, de min­denképpen „visszakereshe­tő” eredetű árucikkek ke­rülnek. Vagyis a kódok haszna, hogy vitát kizáróan megál­lapítható minden árucikkért a felelősség. Vánkonyi Endre Áranymezők rabszolgái Olcsó az emberélet A sztrájkoló bányászokat egy labdarúgópályára terelték a rendőrök. Látogassunk el egy arany­bányába! Lent vagyunk a tárnában. A talaj síkos, ned­ves, a föld alatti labirintus­ban mégis alig látunk; por­felhő teszi átháltolhatatlaníná a levegőt... A munkafelté­telek ebben a dél-afrikai aranybányában a múlt szá­zad bánya viszonyaira emlé­keztetnek. Az egyik tárnafordulónái vészikijáratot látunk. Szűk cső vezet felfelé, kőibe vájt úgynevezett lépcsőfokokkal, minden 5—10 lépcső után egy-egy gömbfával. A tárna maga 300 méter mélyen van. Képzeljük el, mennyi ideig tart veszély esetén ezen a „kijáraton” felkapaszkod­ni. Vannak 3000 méter mély bányák is, de a tervek sze­rint 5000 méterre is le akar­nak menni az aranyért. Már­pedig ott a hőség egyre tűr­hetetlenebb, 1800 méternél például 46 fokos a levegő ... Ismét a felszín. Feldarabolt és őrölt kőhegyek, minde­nütt. Legalább 4 tonna kö­vet dolgoznák föl, hogy egy uncia, azaz 30 gramm ara­nyat nyerjenek. Dél-Afrika földje mesésen gazdag. Az arany mellett gyémántot, platinát, rezet, vasat, szenet és uránt bá­nyásznak. Itt találták a 3106 karátos Cuilinan gyémántot, ámely akkora, hogy kézzel nem lehet körülémi. Ma az angol királyi ház tulajdona. Innen származik az a 240,8 karátos gyémánt, amelyet Richard Burton ajándéko­zott Liz Tayiloirnak. És még sok híres gyémántóriás. Aranyat ezen a vidéken majdnem száz esztendeje bányásznak. Ma 429 ezer af­rikai és 44 ezer fehér dol­gozik a dél-afrikai arany­bányákban, amelyekben a múlt évben több mint 650 tonna aranyat termelték. A munka rendkívül kemény, a gépesítés viszonylag ala­Új bor­szőlőfajták A jövő borszőlőfajtáit vizsgáztatják a Kertészeti Egyetem Borászati Kutató- intézettének kecskeméti tele­pén. Kétszázötven már több év óta megfigyelt fajtajelölt között válogatnak a kutatók. A fő követelmények közé tartozik a fagy- és száraz­ságtűrés, továbbá a betegsé­gekkel szembeni ellenállóké- pesség, a magas hozam, a bor minősége és fűszerezett- sége. A jelöltek között a vártnál is többet — körül­belül húsz — olyant talál­tak, amely minden tekintet­ben megfelel ezeknek az igényeknek. Hamarosan meg­kezdik a szaporításukat is. A szakembereik szerint ugyanis nemcsak az Alföl­dön, hanem a történelmi bor­vidékeken is alkalmasak lesznek a fajtaválaszték bő­vítésére. Felújítják és bővítik a barcsi rendelőintézetet. A munkát a helybeli költségvetési üzem végzi — több szakaszban, húszmillió forintért. kilométer a tenger gátéit rekeszben helyezik el a párától is óvva, nehogy a konzervek megrozsdásodja­nak és használhatatlanná vál­janak. Mint mondották, útijuknak több célja is lesz. Egyrészt a tengeri vitorlázásban szerzett tapasztalatok közreadásával szeretnének hozzájárulni ah­hoz, hogy a magyar vitor­lázó sportolók előbb-utóbb a tengereken is versenyezhes­senek. Miásik céljuk az, hogy a kevésbé ismert polinéziai népcsoportokról néprajzi anyagot gyűjtsenek, s köz- kinccsé tegyék azt. Nem utólsó szempont természete- en az egyéni sikerélmény sem, hiszen ért az utat vi­torlással nem sokan tették még meg. Csempészt ítéltek el Csempész fölött ítélkezett a Győr-Sopron megyei Bíró­ság. Az elkövető Trajce Bla- zevski 38 éves jugoszláv ál­lampolgár, Ausztriában dol­gozó vendégmunkás ez év július 31-én Hegyeshalomnál kocsijában elrejtve pontosan 22 ezer 500 kvarc óra elemet találtak a magyar vámosok. Ennek belföldi értéke több mint fél millió forint. A büntetés: négy hónapi börtönben letöltendő szabad­ságvesztés, s ennek letöltése után az országból való ki­utasítás. A bíróság döntött a csempészáru elkobzásáról is. Az' ítélet jogerős. Ha nem fizet az após... Hatvanezer A MUOSZ székbázában Fa Nándor és Gdi József vitor­lásversenyzők tájékoztatták az újságírókat közeljövőben kezdődő világkörüli hajóút- j ükről. Elmondták, hogy több mint öt éve készülnek erre az út1 ra: vásároltak egy Balaton 31-es típusú vitorláshajó-ites- tet, amelyet később maguk rendeztek be, illetve szerel­tek fel. A Vitorlás csáknem tíz méter hosszú, három méter széles, öt tonna súlyú, tőke­súlya 1750 kilogrammot nyom, s ez lehetővé teszi, hogy a hajó bármilyen kö­rülmények között „talpon” maradhasson. Vitorlázata négy négyzetmétertől 120 négyzetméterig terjedhet. A tengeri hajózásiban kicsinek számító vitorláshajó speciá­lis biztonsági követelmé­nyeknek is megfelel: három egymástól független részre van osztva az úszőtest, s ezek közül, ha kettő meg is sé­rül, a hajó még mindig úszóképes marad. A bizton­ságos hajózást egyébként még sokminden szolgálja, így egyebek között mintegy Dél-afrikai aranybányászok. csony fokú, hiszen a munka­erő rendkívül olcsó. S Olcsó- az emberélet is: 1984 első negyedében min­den ezredik bányászt érte halálos szerencsétlenség; a bányákban ötször annyian vesztették életüket, mint a közlekedésiben. A legveszé­lyesebbek az aranybányák ... A munkaerő gátlástalan kizsákmányolása folytán a gazdasági válság ellenére egyre nő a bányatársaságok profitja, 1984 első negyedé­ben 27—29 százalékkal nőtt a nyereségük... Nehezíti az afrikai dolgo­zók helyzetét a tömeges el­bocsátás. Ezrek és ezrek ve­szítik él munkahelyüket az autóiparban, a bányászatban, a közlekedésben és a szállo­daipariban. Az elbocsátások egyik napról a másikra tör­ténnék. másfélszáz térkép, 20—30 na­vigációs könyv, különböző műszerek — köztük a klasz- szikus szextáns — valamint rádió-iránymérő, radar-ref­lektor (ez játszik szerepet abban, hogy a vitorlás képe jól kivehetően jelenjék meg más hajók radar-képernyő­jén), továbbá egy angol gyártmányú szélkormány, amely jelentősen megkönnyí­ti a nagy fizikai állóképessé­gét igénylő kormányzási mű­veletet. A vitorláshajó a tervek szerint szeptember 25-én in-, dúl el a nagy útra (Apátijá­ból, majd Gibraltár, a Ka- nári-szigeték érintésével, a Jóreménység fok alatt elha­józva a jövő év február vé­ge felé ér el Ausztráliába, Sidneybe. A legénység ezt kö­vetően körbehajózza a poli­néziai szigetvilágot, majd a Horn fok megkerülésével tér vissza. A vállalkozás előreláthatólag két és fél évig tart, ez idő alatt 60—70 ezer kilométert tesznék meg. Az ultra egy tonnányi élel­miszert visznek magukkal, ez körülbelül egy évre lesz ele­gendő. A készletet 30 elszi­egyre nagyobb figyelem kí­séri világszerte. A Biztonsági Tanács legutóbbi határozata ismételten elítélte a fajüldö­zést, a rendszer által meg­hirdetett rendkívüli állapo­tot, és a dél-afrikai rezsim elleni gazdasági bojkottot ajánlotta az ENSZ tagjainak. Franciaország tiltakozásul hazahívta pretoriai nagykö­vetét, s példáját a Közös Pi­ac több tagállama is követte. Az Egyesült Államok képvi­selőháza ugyancsak úgy ha­tározott, hogy meg kell sza­kítani a gazdasági kapcso­latokat a fajüldöző rezsim­mel. Ismerve azonban a szá­lakat, amelyek az amerikai nagytőkét Dél-Afrika üzleti köreinez fűzik, erre a jóvá- hagymásra aligha lehet szá­mítani. Gáti István Panasznap. így él a köz­tudatban, így emlegetik a helyi bíróságok nyilvános félfogadási napnak nevezett intézményét. Lényegét te­kintve jogsegélyszolgálat; a jogban kevésbé jártas állam­polgároknak nyújt segítséget a kötelezettségek és jogo­sultságok közötti eligazodás­ban és mindainnyiunk szá­mára könnyebbé teszi a hi­vatásos ügyek intézését. A Kaposvári Városi Bíró­ságon keddenként átlag szá­zan veszik igénybe ezt az in­gyenes szolgáltatást, bár a 18 óráig meghosszabbított fél­fogadási lehetőséggel még kevesen élnek. Az eilinltézendő ügyek leg­nagyobb részét a személy­állapottal összefüggő jog­kérdések adják. Ilyenek a válás, a tartásdíj követelése. Gyakran előforduló esetek még a rnagénindítványra büntetendő bűncsalekmé- nyék, mint a könnyű testi sértés, a rágalmazás, a be­csületsértés miatti följelen­tés, illetve az ezekből eredő kártérítési ügyek. Mindezek mellett természetesen a jogi kérdések, az állampolgári pa­naszoknak lehető legszéle­sebb skálájával kell szem­benéznünk az ügyeket intéző fogalmzóknak. A fogadónapra kiejlölt ta­nácsterembe egymás után lépnek be az ügyfelek. A negyven év körüli asz- szony a férjétől szeretne tar­tásdíjat kapni. A férfi hat­évi házasság után, egy hó­napja, elhagyta a családot. Jól fizető munkahelyen dol­gozik, így nagyobb összeggel lesz kénytelen támogatni két gyermeke neveltetését. Hasonló ügyben kér taná­csot egy idős néni. Ottho­nától távol dolgozó fiát el­hagyta az élettársa, közös gyermeküket viszont a nagymamánál „felejtette”. A süketnóma kisfiúról azóta nágyszülője gondoskodik, aki a jelentős anyagi terhek mi­att kénytélen a szokatlannal próbálkozni: az anyától kö­veteli a tartást. Tanulságos példával szol­gált a csinos, jólöltözött, drá­ga ékszerekkel díszített, fia­tal hölgy, öt éve a nála hu­szonhat évvel idősebb hiva­talvezetőhöz ment feleségül, most pedig a túl nagy kor­különbséget jelöli meg váló­okként. — A részletekre nem akarók kitérni — teszi hoz­zá. Sokan jönnek a félfogadá­si napra, hogy kölcsönügy­letből származó jogvitájukat tisztázzák. Az aggastyán pónZköllcsönben vállalt ke­zességet, s miután az adós nem fizetett, a több mint tízezer forintos tartozás jri- egyenlítése az ő feladata lett. A kölcsönvevőtől természe­tesen szeretné visszakapni a pénzét, de még az adós cí­mét sem hozta magával: dol- gavégezetlenül, elégedetlen­kedve távozik. A fiatal feleség apósának adott kölcsönt. A 12 000 fo­rint persze, még nem jutott vissza a kölcsönt adóhoz a meny a bíróságra bízza igazságának kiderítését. A fogadónapon sem isme­retlen a „'hivatallakó” ál­lampolgár. Közülük egyesek hétről hétre mindig újabb panasszal jelentkeznek, má­sok a lelki tanácsadóval, a telefondoktorral vagy a szomszédasszonnyal tévesztik össze a bíróság hivatali he­lyiségét. Természetesen a legtöbben komoly, megoldás­ra váró jogi ügyükkel kere­sik föl a bíróságot, ők általában nem is csalatkoz­nak. Gondjaik megnyugtató rendezését vagy hasznosítha­tó tanácsokat kapnak a bí­rósági fogadónapokon. Horváth László A dél-afrikái nép harcát

Next

/
Thumbnails
Contents