Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-28 / 228. szám

1985. szeptember 28., szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK Szellemi társak voltak Rónai, a múzeumalapító — A Rippl-Rónai-kutatás kimeríthetetlen forrás — vallja dr. Pandúr József, a pécsi Janus Pannonius Tu­dományegyetem tanárképző karának docense, a rajz tan­szék tanára. Nemrég védte meg doktori értekezését, melyben Rónai Ödönnek, a kaposvári múzeumalapító­nak, Rippl-Rónai József öccsénék az életét és mun­kásságát öleli föl. Az egykori aszalói vasutas, Rónai Ödön különleges missziót töltött be Kaposvár művészeti életében, gyűjteménye országosan is figyelemre méltó volt. Dr. Pandúr József Pécsen született, ám gyerekkorának emlékezetes nyarait Kapos­váron töltötte, anyja szülő­városában, ahol a nagyszülők éltek. — A Sétáló utca 12. szám­ra esett a pillantásom gya­korta, amikor a múzeumban kutattam. Az itt töltött gye­rekévek jutottak eszembe, e házban éltek a nagyszülők, akik gyakran meséltek ne­kem a Rippl-Rónai család­ról, amelynek tagjait, Józse­fet és Ödönt jól ismerték. Az egri tanárképző főis­kolán földrajz-rajz szakon szerzett tanári oklevelet a pécsi kutató, aki 1968-ban elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát. — Miért választotta dok­tori értekezése témájául Ró­nai Ödön életét és munkás­ságát? Testvére nála fénye­sebb karriert vallhatott ma­gáénak. — Rónai Ödön tevékenysé­ge is érdemes arra, hogy egy kutató éveket szánjon rá, föltárja a benne rejlő érté­keket. Rónai Ödön testvéré­nek szellemi társa volt, s ő teremtette meg Kaposvár múzeumát, amely kiállta az idő próbáját. Nemcsak kép­zőművészeti alkotásokat gyűjtött, hanem foglalkozott a népművészettel is. Rippl- Rónai József révén számos új szellemű, modern fest­mény került a gyűjtemény­be; a francia Nabic csoport tagjainak máshol nem volt fellelhető alkotása Magyar- országon, csak Kaposváron. Szép Mailol-rajzok és -fest­mények gazdagították a gyűj­teményt. Rónai Ödön nem elégedett meg azzal, hogy megteremtette egy korszerű, gazdag gyűjtemény alapját, arra is figyelmet szentelt, hogy minél több emberrel megismertesse. — Olyasmi is elterjedt, hogy képhamisító volt, saját festményeire a Rippl-Rónai nevet írta ... — Rónai Ödön festőként is bontogatta szárnyait, de az téves nézet, hogy hamisí­tott. öt saját rajzát leltem föl, ezek szerény kávéházi képek. Együtt rajzolt a Tu­Galambtenyésztők és krónikások Művelődés a város peremén — Minden ősszel kiállítási tervet állítunk össze, főleg a művészetre nevelés céljából. A kölcsönzőterem előterében egy-egy évfordulóhoz kötődő könyveket mutatunk be, az emeleti folyosón a környék­beli festők, népművészek, fo­tósok munkáit, reprodukció­kat, illetve egy-egy üzem ter­mékeit állítjuk ki. Voltak ké­telyeink, hogy lesz-e megfe­lelő érdeklődés, de a tapasz­talat azt mutatja, hogy meg­éri. Minden könyvtárba, mo­ziba, értekezletre jövő em­ber megnézi tárlatainkat, so­kan rá is kérdeznek egy-egy képre. A termékbemutatókra pedig — nagy meglepeté­sünkre és örömünkre — tö­megesen jönnek el az üze­mek dolgozói és sokszor cso­dálkoznak: mi ilyet is gyár­tunk? — A tanfolyamok, szakkö­rök nagy része — szabás, varrás, eszperantó, bőrmíves és hímzőszakkör — nem kí­ván magyarázatot. Néhány­nak azonban szokatlanul cseng a neve. A galambász- klubra és a krónikaíró szak­körre gondolok. — A galambászklubnak — Földi Géza a vezetője — ha­gyományai vannak. A dísz- és postagalambok mellett (amelyekkel kiállításokra, versenyekre lehet nevezni) húsgalambokat is tenyészte­nek. Ez jó keresetkiegészí­tés a többnyire nyugdíjas tagság számára. A klubnak jelentősek a nemzetközi kap­csolatai. — A krónikaíró szakkör tagaji üzemtörténet-írással foglalkoznak már több mint egy évtizede. A cukorgyárból, a gabonaforgalmitól és a húskombináttól nyolc-tíz em­ber gyűjti munkahelyének értékeit, dokumentumait. In­terjúkat készítenek az üzem régi dolgozóival, majd az összegyűlt anyagot muzeoló­gus segítségével rendszere­zik. Az elkészült, tudomá­nyos értékű munkák a levél­tár gyűjteményét gazdagítják majd, és természetesen az üzemeknek is rendelkezésük­re áll. A rendszeres elfog­laltság, a kutatómunka alap­jainak elsajátítása mellett azért nagyon hasznos ez a szakkör, mert a benne tevé­kenykedők alaposabban meg­ismerik saját munkahelyüket, jobb betekintést nyernek /mindennapi életébe. — Említést kell tennünk még a Kinizsi természetbarát egyesületről. — Az egész lakosság szá­mára nyitott, nagy népszerű­ségnek örvendő kirándulások haszna vitathatatlan, mind a szabadidő hasznos eltöltése, mind az egészséges életmód­ra, a honismereti kutatások­ra nevelés szempontjából. — Sokakat foglalkoztat a kérdés: mi lesz a kezelésük­ben álló gyertyánosi turis­taház sorsa? — A Gyöngyvirág turista­ház sok vihart kavart. Való­ban nem valami esztétikus látvány a leeresztett tó. Le kellett engednünk, mert így lehetett az alját kitisztítani. A jövő szezonban már ere­deti szépségében várja a lá­togatókat. A házat rendbe hoztuk, és terveink vannak a bővítésére. Előzetes beje­lentés után szívesen látunk iskolákat, szocialista brigá­dokat. Egyesületi túráinkon bárki részt vehet. Egyelőre nincs állandó gondnoki stá­tusunk. Ha sikerülne fölven­ni egy alkalmazottat, aki rendszeresen gondját viselné az épületnek és környékének, akkor a ház végre betölthet- né az annyira hiányzó, min­denki számára nyitott turis­tapihenő szerepét. Tersztyánszky Krisztina tetemes volt. A Zala immár egyenesen a (nagy) Balaton­ba viszi — fenékpusztai tor­kolatánál — hordalékát, s az ipari fejlődéssel, a mezőgaz­daság kemizálásával roppan­tul megnövekedett szennyező anyagait. S ezt világhírű üdülőtájunk legfontosabb eleme, a balatonvíz sínylette meg. Rohamosan öregedni kezdett a nagy tó, vize kez­dett az algás, zavaros halas­tavakéra hasonlítani. Gyors cselekvésre volt szükség — de most már sakkal több pénzen. Kormánydöntés után — sok-sok millióért — így kezdődött meg a kis-balatoni vízvédelmi rendszer kiépíté­se. Ennek első üteme ké­szült el a nyáron. Az Alsó-Zalavölgyben szá­mos helyen elbontották a fo­lyó múlt században emelt gátjait, s a víz elöntötte a huszonhárom négyzetkilomé­ternyi völgyet. Újra birtokba vette régi ágyát a Zala. Per­sze a dolog ezzel még nem volt elintézve. Sok földmun­kát és építést kellett végez­ni itt, összesen 643 millió fo­rintos költséggel. A munká­ban részt vevők majdnem kétmillió köbméter földet mozgattak meg — a gátakat immár nem a folyó, hanem A FOLYÓ ŐSI JUSSA A zalavári hídon a legtöbb autós megáll. Hosszú töltés szeli keresztbe a völgyet, s középütt, a híd alatt höm­pölyög a Zala vize. Egy év alatt megváltozott itt a táj. Eltűntek az észak-délnek fu­tó szelíd dombok közötti szé­les völgyben a facsoportok, legelők, kaszálók. Mindent beborít a csillogó-kéken fod­rozódó víz. Itt-ott már a nád, a sás is felütötte fejét, haragoszöld szigetei között kacsák bukdácsolnak sután. A töltésen horgászok lesik türelmesen az úszó rezdülé­sét, természetbarát kirándu­lók figyelik a békára vadá­szó kiskócsagok komótos lép­teit. A nyílt vízen szárcsa- csapatok kergetőznek, s a vén fűzfákon fekete kormo- ránok gubbasztanak. Elkészült a kis-balatoni vízvédelmi rendszer első üte­me. így hívják, noha e táj­nak sohasem volt a neve Kis- Balaton, pedig szorosan ah­hoz tartozik. A völgyben év­századokon át a Zala vize sietett a Balaton felé, s a neve is ez volt: Alsó-Zala- völgy. A folyó a nyári és ta­vaszi áradások során kilé­pett medréből, elterítette vi­zét és finom hordalékát. Óriási mocsárvilág alakult ki a völgyben, halak, békák, és vízimadaraik millióinak adva élőhelyet. A zsombékok, ná­dasok, csatakos csuhi-berkek hihetetlen gazdagságú élővi­lága szálka volt a XIX. szá­zadi ember szemében: a ter­mészet vadságát, megfékez- hetetlenségének jelképét lát­ta benne. Konok vágy élt az emberben; ásót, lapátot ra­gadott, hogy a maga eszéhez, világlátásához formálja ezt a vidéket. Jó emberöltőn ke­resztül dolgoztak itt, megre- gulázták a vad folyót, gátak közé kényszerítették rakon­cátlan vizét. így járt később a néhány kilométerrel dé­lebbre, a hídvégi szorosnál kezdődő Balaton legnyuga­tibb öble, a Kis-Balaton is. A természet világába ille­téktelenül, annak törvényeit nem ismerve beavatkozó em­ber azonban itt póruljárt. A kiszárított mocsár helyén so­hasem lett jó termőföld, a völgyek füvét, rétjét igazán még legeltetésre sem tudták használni. A lecsapolásból származó kár viszont igen A hatalmas tő a horgászok A kaposvári Édosz Műve­lődési Ház nem csinál nagy reklámot programjainak. A kaposvári műsorfüzetben, a nagy átfutási idő miatt ál­talában csak a rendszeres foglalkozások közlésére van mód. Keveset tudunk róluk. — Sokan úgy vélik, az Édosz Művelődési Ház az élelmiszeripari dolgozóké, s programjai többnyire zártkö­rűek. — Erről szó sincs — fele­li Illés János igazgató. — A ház kettős funkciót lát el. Az egyik az, hogy a kör­nyék élelmiszeripari és más üzemei kulturális és terme­lési összejöveteleinek helyet adjon. Nálunk tartják a tan­folyamokat, a szakszerveze­ti és párttanácskozásokat. Másik feladatunk a város­rész alapművelődési igényei­nek kielégítése. A szolgálta­tások, tanfolyamok, szakkö­rök és kiállítások nyitottak a közösségek számára. — Ezek közé tartozik pél­dául a könyvtár. Itt nem csak kölcsönzés folyik. — Húszezer kötetes könyvtárunkat gyerekek és felnőttek egyaránt használ­hatják. Mód nyílik lemezhall- gatásxa is. Emellett rendsze­resek a napközis foglalkozá­sok, az író—olvasó találko­zók. A múlt évben igen nép­szerűek voltak Jordán Ta­más színművész rendhagyó irodalomórái. Vendégünk volt már többek között Máté Gábor, Jancsó Ad­rienné, Marék Veronika. Ha­sonló a helyzet a filmszín­házzal is. A moziüzemi vál­lalat hetente háromszor ve­tít a nagyközönségnek. Ezen­kívül novembertől több bér­letes filmklubot is indítunk, ahol a diákoknak tanulást segítő alkotásokat válogatunk össze. — Az Édoszban szinte minden héten új kiállítás nyílik. Megéri ez a bele fek­tetett energiát? A megváltozott táj az Al- ső-Zalovölgyben Néhány helyen még dolgo- rikoktérőgép Fűzágakból font kévék védik a partot a völgy két oldalán kellett megépíteni —, két szivattyú- telep, egy negyvenméteres híd és több zsilip létesült. Ártéri erdőket, magányos fá­kat vágtak ki, hogy a láp akadálytalanul visszafoglal­hassa ősi jussát. Feledhetetlen látvány az Alsó-Zalavölgy szelídkék, hatalmas vízfelülete. A vízi­növények — amelyeknek nagy szerepük lesz a szeny- nyező anyagok visszatartásá­ban — még csak most kez­dik a „honfoglalást”, de a vízimadarak máris birtokuk­ba vették a sekély tavat. E környéken ugyan fontos az élővilág zavartalan fejlődése, háborítatlan csendje, nyugal­ma, mégsem zárják el telje­sen az Alsó-Zalavölgyet a kíváncsiak szeme elől. Itt vezet keresztül a zalavári híd, s Balatortmagyaród ha­tárában 'kirándulóközpont, kilátó és madárles épül. A költséges, de hasznos program következő szakasza­ként a kis-balatoni meden­cében készítik el a védőgá­takat és vízműveket. Ez már közvetlenül is érinti me­gyénket, Főnyed, Sávoly, Vörs határában. De közvet­ve lesz igazán nagy a hasz­na: a Balaton vízminőségé­nek védelme. Cs. T. Hippi-Rónai festménye: Lajos és OdSn rulban testvérével, a tőle el­csent maradék pasztellekkel lajzolta környezetét. A Tu­rul volt egyébként a családi találkozóhelyük, mivel Ödön nem szívesen fáradt ki a Róma-hegyre. Munkásságá­nak legfőbb értéke annak a gyűjteménynek a létrehozá­sa, mely további feladatokat ad a kutatónak: hiszen nem ismerjük teljesen pontosan, mi mindent tartalmazott. Be­írta nevét a magyar művé­szettörténetbe azzal a kiállí­tással is, melyet 1912-beit szervezett Kaposváron s az ország legkiválóbb tizennégy művészét hívta meg rá. Hároméves kutatómunka előzte meg a Rónai Ödön életét és munkásságát fel­ölelő doktori dolgozat meg­írását. Sok segítséget kapott a Pécsen élő Martyn Ferenc festőművésztől, aki vissza­emlékezéseivel egészítette ki a múzeumi, levéltári, könyv­tári forrásokat. — További tervei? — Szeretném még feldol­gozni Rónai Ödön gyűjtemé­nyét. Nagyon tanulságosnak ígérkezik. Érdemes lesz ösz- szehasonlítani a korabeli többi hazai gyűjteménnyel. A vele való foglalkozás so­rán több, eddig publikálat­lan Rippl-Rónai-dokumen- tum is a birtokomba került. Ezek földolgozását is meg kell kezdenem. Kutatni kí­vánom Rippl-Rónai József és Pécs kapcsolatát, ez is sok új adattal, ismerettel szolgálhat. Különösen fontos lenne átte­kinteni Rippl-Rónai és a Zsolnay család kapcsolatát. Dr. Pandúr József ezekben a napokban festőként mutat­kozik be Szigetváron, ahol Ütiképek Délről címmel ki­állítása nyílt. Főiskolai ta­nárként hallgatóival minden évben ellátogat Kaposvárra, ahol a város művészeti ha­gyományaival ismerteti meg a jövő tanárait. Horányi Barna

Next

/
Thumbnails
Contents