Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-25 / 225. szám

2 Somogyi Néplap 1985. szeptember 25., szerda Kádár János Moszkvába utazott Egymásért, a békéért (Folytatás az 1. oldalról) követség vezető beosztású munka társai. A Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára érke­zésének napján a Pravda el­ső oldalon közölte Kádár Já­nos fényképét és ismertette életútját. Az SZKP KB lap­jának cikke — amit részle­tesen ismertetett reggeli hír­adásában a szovjet rádió is — megállapítja: Kádár Já­nos kiemelkedő szerepet ját­szik a magyar párt politiká­jának, a fejlett szocialista társadalom építése magyar- országi programjának ki­dolgozásában és megvalósítá­sában. A Pravda a továbbiakban hangsúlyozza, hogy az MSZMP főtitkára következe­tesen fellép az MSZMP és az SZKP, Magyarország és a Szovjetunió megbonthatat­lan testvéri barátságának to­vábbi erősítéséért és a sok­oldalú együttműködés bőví­téséért, a szocialista közös­ség összeforrottságána'k, va­lamint a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom egységének a marxizmus— leninizmus elvei alapján tör­ténő erősítéséért, a békéért és a népek biztonságáért. . A szovjet kommunisták­nak, a szovjet embereknek szilárd meggyőződésük, hogy Kádár János látogatása hoz­zá fog járulni a két párt, a két ország testvéri barátsá­gának erősítéséhez, sokolda­lú együttműködésük széle­sítéséhez, a béke és a szo­cializmus érdekeinek meg­felelően. Kádár János Moszkvába érkezett. Képünkön kíséretével a repülőtéren. Szüntessük meg a nukleáris fenyegetést A szovjet külügyminiszter felszólalása az ENSZ-közgyűlésen Az ENSZ-közgyülés általános politikai vitájának első napján számos felszólaló követelt határozott fellépést a dél-afrikai fajüldöző rendszer ellen. A délutáni ülésen Svenn Stray norvég külügyminiszter olyan határozat leifogadását sürgette, amely min­den tagállamra nézve kötelezővé tenné a gazdasági szankciókat Pretoria ellen. A keddi ülésen szólalt föl Eduard Sevard- nadze szovjet külügyminiszter is. A szovjet külügyminiszter beszédében megállapította, hogy a fasizmus fölött ara­tott győzelem óta eltelt négy évtized nagy változásokat hozott a világban. Létrejött és fejlődik a szocialista vi­lágrendszer, azoknak az ál­lamoknak a rendszere, ame­lyek társadalmi-gazdasági természete kizárja, hogy érdekeltek legyenek a hábo­rúban. Sevardnadze méltatta az új, az elmúlt négy évtized­ben függetlenné vált államok szerepét a nemzetközi élet­ben. Rámutatott azonban ai- ra is, hogy az elmúlt négy évtized időről-időre olyan nemzetközi válságokat ho­zott, amelyek az emberisé­get a katasztrófa hataraig sodorták. A legnagyobb veszélyt ab­ban látjuk, hogy a nukleáris fegyverkezési versenyt kiter­jesztik a világűrre is. Re­ális annak a veszélye, hogy a fegyverkezési verseny el­lenőrizhetetlenné, visszafor­díthatatlanná válik, s végső­soron ez az út atomkataszt­rófához vezethet — figyel­meztetett a szovjet külügy­miniszter. Sevardnadze nyomatékosan aláhúzta: a fergyverkezési verseny egyetlen szakaszát sem a Szovjetunió kezdemé­nyezte: a szovjet fél csupán válaszként hoz létre új fegyverrendszereket, hogy gondoskodjék sajátmaga szövetségesei és barátai biz­tonságáról, a nemzetközi biztonságrók A nemzetközi kapcsolatok­ban jelenleg mutatkozó vál­ságért — mint morídotta — a felelősség az Egyesült Ál­lamokat és legközelebbi sző vetségeseit terheli. Ök tor- pedózták meg a tárgyalások­nak a nyolcvanas években oly sok nehézség árán lét­rejött rendszerét, amely szá­mos területen ígért nfegál- lapodást — az atomfegyver- kísérletek teljes és általános eltiltásától kezdve egészen a hagyományos fegyverek el­adásának és szállításának korlátozásáig. Sevardnadze ezután azzal foglalkozott, milyen módon lehet megoldani az emberi­ség előtt álló súlyos problé­mákat. Rámutatott: a Szov­jetunió nem akarja magát más nemzetek fölé helyezni, nem akar parancsolni nekik, nem óhajt nagyhatalmi ver­sengést. Arra törekedik, hogy helyreálljon az államok kö­zötti bizalom. A Szovjetunió más államokkal kialakított kapcsolataiban állandóan keresi a nemzetközi feszült­ség enyhítésének, a háborús feszültség csökkentésének útját. A szovjet külügyminiszter a továbbiakban kifejtette a Szovjetunió véleményét ar­ról, miként lehet kollektív erőfeszítésekkel elhárítani a helyi háborúk és konflik­tusok veszélyét. Beszéde be­fejező részében pedig szólt néhány, az ENSZ előtt álló feladatról. A szovjet külügyminiszter felhívta a .közgyűlés figyel­mét a Szovjetunió új javas­latára, amely azt célozza, hogy a világűrt csak békés célokra használhassák, s le­szögezte: nem szabad meg­engedni, hogy a világűr új, halálos fenyegetés forrásává váljék az emberiség számá­ra. Épül a vízlépcső Élők után kutatnak (Folytatás az 1. oldalról) Szigetköz középső és alsó részén pedig ne süllyedjen a jelenleginél lényegesen mé­lyebbre a talajvíz. E probléma megoldására a tározó megerősített töltései mellett szivárgócsatornát épí­tenek, amely felfogja a gá­ton áthatoló vizet, s egyúttal lényegében állandó szinten tartja a környező terület ta­lajvizét is. A Szigetköz kö­zépső szakaszán azzal aka­dályozzák meg a talajvíz le­süllyedését, hogy a tározó­ból vízpótlást juttatnak a Mosoni-Dunába és belvízcsa­torna-hálózatba. Így ezen a területen a jelenlegi Duna közepes vízszintjének meg­felelő talajvízszint alakul ki. Ez jóval kedvezőbb az eddi­ginél, mert a Duna áradásá- val-apadásával 6—9 méter­rel ingadozott a talajvíz szintje. A következő ötéves terv­ben megkezdődik Győr szennyvíztisztító művének építése, hasonlóiképpen meg­oldják kilenc szigetközi köz­ség vezetékes ivóvízellátását is. A talajvízszint szabályo­zása a mezőgazdaság és az erdészet fejlesztését is lehe­tővé teszi; erre a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium dolgoz ki távlati terveket. Ez a munka kitér a természetvédelmi feladatok­ra is, ugyanis az idén várha­tóan 8 ezer hektárnyi terü­letet nyilvánítanak termé­szetvédelmi területté. Ezen a vidéken üzemi úthálózatot építenek ki, s így az eddig szinte megközelíthetetlen ár­téri erdőket, természetvé­delmi - területet megnyithat­ják a nagyközönség előtt is. Dunakilitinél már kialakí­tották a duzzasztómű alatti, mintegy egy kilométer hosz- szú Duna-medret, elkészült több felvonulási épület, rö­videsen befejezik a konyha és az étterem kivitelezését. Az építkezéseken 23 magyar vállalat vesz részt. A vízlépcsőrendszer cseh­szlovák területén Jozef Ob- lozinsky, a Vízgazdálkodási Beruházási Vállalat (VV-IP) vezérigazgató-helyettese, a teljes vízlépcsőrendszer kö­zös operatív csoportjának csehszlovák társvezetője adott tájékoztatást az eddi­gi és a további munkálatok­ról. Többek között elmon­dotta: eddig 5,9 milliárd ko­ronát, a csehszlovák félre háruló teljes beruházási költ­ségnek egyharmadát hasz­nálták föl. Nagy erők dolgoznak Bős­nél (Gabcikovónál), ahol a terepszint alatt 33—34 mé­ter mélységben alakították ki az erőmű 100 ezer négy­zetméteres munkagödrét, ez a legnagyobb ilyen jellegű építési terület Európában. A bősi és nagymarosi ví­zierőtelep együttvéve évi 3,6 milliárd kilowattóra villamos energiát termel, s az állam­közi megállapodásnak meg­felelően ennek fele Magyar- országot illeti. Ez 650—700 ezer tonna fűtőolajnak felel meg. Elsősorban a legna­gyobb áramfogyasztás ide­jén, tehát csúcsidőszakban segítenek be ezek a vízerő­művek az országos hálózat­ba. A csütörtök óta megszakí­tás nélkül dolgozó mentőala­kulatok Mexikóvárosban az idővel versenyt futva keres­ték tegnap is az esetleges túlélőket. Nem hivatalos ada­tok szerint a föllelt holttes­tek száma már meghaladta a háromezret. A hajléktalanok számát háromszázezerre be­csülik. Orvosszakértők vélemé­nye szerint igen kevés an­nak a valószínűsége, hogy a romok alatt rekedtek víz és élelem nélkül öt napon túl is életben maradjanak. A Richter-skála szerinti 7,8 erősségű földrengés nyomán összedőlt házak romjai alatt még több mint kétezren le­hetnek. Hétfőn három élő csecse­mőt mentettek ki a főváros általános kórházának romjai alól. A födém bölcsőikre esett, és alatta légzsák ke­letkezett. Idomított kutyák akadtak nyomukra ... Pár órával korábban egy 72 éves asszonyt emeltek ki egy la­kóház romjai alól. Azon ke­vesek egyike volt, akik túl­élték a 25 emeletes, 300 csa­ládnak otthont adó épület összeomlását. Nicaragua javaslatára az ENSZ-közgyűlés jubileumi ülésszaka napirendjére tűz­te Mexikó nemzetközi meg­segítését. A Szovjetunió változatla­nul! elsőrangú jelentőséget tulajdonít a szocialista or­szágokhoz fűződő kapcsola­tai erősítésének, a testvér­országok vezetőivel folyta­tott tárgyalásokon időről időre áttekintik az együtt­működésben megtett utat, a kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit: 'a nemzetközi helyzetet elemezve pedig összehangolják a feszültség enyhítéséért, a békéért ki­fejtendő erőfeszítéseket. Ilyen kérdések kerülnek elő­térbe a rendszeres, magas szintű magyar—szovjet tár­gyalásokon is, amelyek a két ország kapcsolatainak lénye­ges elemét jelentik. E. ta­lálkozók légkörét mindig a bizalom, a kölcsönös megér­tés, a szívélyesség és a né­zetek egysége hatja át. Ta­lán nem mellékes a szemé­lyes mozzanat: 1983 júliusé­ban., amikor Kádár János párt- és kormányküldöttség élén a Szovjetunióiban járt, több1 helyre Mihail Gorba­csov — akkor pb-tag 'és kb-ititkár — kísérte el á magyar vendégeket. • Magyarország és a Szov­jetunió kapcsolatai sokré­tűek, az együttműködés az élét minden területét fel­öleli és dinamikusan fejlő­dik. Markánsan illusztrálja ezt, hogy az 1947-ben kötött első kereskedelmi egyez­mény 30 millió rubeles két­oldalú forgalmat irányzott elő, míg az idei megállapo­dás összege meghaladja a kilenc milliárd rubelt. Ezévi — a Szovjetunióba irányuló — kivitelünk értéke hozzá­vetőleg nemzeti jövedel­münk egylhar mádéval ér fel. Köztudott, hoigy kőolaj­szükségletünk nyolcvan-, földgáz-fogyasztásunk ki­lencvenöt, vasérc felhaszná­lásunk kilencven százalékát a Szovjetunió fedezi. Ma­gyarország portáldarukat, vontató- és tolatóhajókat, Ikarus autóbuszokat, mező- gazdasági termékeket, köny- nyű- és élelmiszeripari cik­keket szállít a szovjet part­nernek. A Szovjetunió Ma­gyarország legfontosabb kül­kereskedelmi partnere, ugyanekkor a szovjet külke­reskedelmi forgalomban Ma­gyarország a rangos ötödik helyet foglalja el. A gazdá­sági kapcsolatok sohasem korlátozódtak csupán az áruforgalomra. Szovjet köz­reműködéssel több száz gyár, üzemrész, erőmű épült vagy újult fel Magyarországon. E munkák egy része még ma is tart. Az érem másik ol­dala, hogy hazánk is mind jobban bekapcsolódik a szovjet vállalatok korszerű­sítésébe. Az imponáló számokon és statisztikai adatokon túlme­nően együttműködésünknek megvan az az előnye is, hogy lehetővé teszi a széles körű gazdasági folyamatok megtervezését. A szovjet és a magyar méretarányok kü­lönbözősége ellenére „egy cipőiben járunk”. Mindenek­előtt abban az értelemben, hogy Magyarországon, csak­úgy, mint a Szovjetunióban, egyre nagyobb hangsúlyt kapnak azok a tennivalóik, amelyeknek az intenzív- gaz­dálkodásra való átállást kell előmozdítaniuk. Külpolitikánkat az elvsze- rűség és a kiszámíthatóság jellemzi: senkiben sem hagy kétséget az iránt, hogy a nemzetközi porondon a Var­sói Szerződés és a KGST- tag jaként tevékenykedünk. ELTŰNTEK AZ Rainbow Warrior Újabb bonyodalom támadt a Rainbow Warrior ügyében. Kiderült ugyanis, hogy a francia katonai titkosszolgá­latnál (DGSE) megsemmi­sítették az okmányok egy ré­szét, elsősorban azokat, ame­lyek az akcióhoz szükséges pénz kiutalására vonatkoz­tak. Paul Quiles hadügymi­niszter elrendelte ugyan az eltűnt okmányok „helyreál­lítását”, de az ellenzéki pár­tok már előre kétségbe von­Mindenütt ott vagyunk, ahol tenni ikeM! és lehet a békéért. Magyar—szovjet viszonylat­ban meghatározó tényező a szövetséges i elkötelezettség, amely az eszmék és a célok azonosságára épül, és szoros együttműködésben, egyezte­tett fellépésiekben nyilvánul még. összecseng ezzel az a gon­dolát, amelyet Mihail Gor­bacsov főtitkár, az SZKP idei márciusi plénumán fej­tett ki: a párt és az állam első parancsolata, óvni és minden módon erősíteni a testvéri barátságot legköze- lehbi harcostársainkkal és szövetségeseinkkel, a szocia­lista közösség országaival. Minden tőlünk telhetőt meg­teszünk, hogy bővítsük együttműködésünket a szo­cialista államokkal, hogy így növeljük a szocializmus sze­repét és hatását a világ ügyeibe és ügyeire. Ami a világ ügyeit, más­képpen mondva a nemzet­közi helyzetet illeti, 'moszk­vai értékelés szerint a fejle­ményék egyfajta határvonal­hoz érkeztek. A helyzetet kettősség jellemzi: egyrészt a nemzetközi viszonyokban fokozódó feszültség tapasz­talható, másrészt bizonyos várakozás észlelhető. Ennek megfelelően a Szovjetunió, a szocialista közösség vála­sza is kettős jellegű, egyrészt nem engedi, meg, hogy az Egyesült Államok, a NATO katonai fölényt érjen el, másrészt a lehető legna­gyobb erőfeszítéseket fejti ki a fegyverkezési hajsza megállítására. Szovjet részről talán még soha nem tettek le ennyi ja­vaslatot a diplomácia zöld­asztalára, mint mostanában. Moszkva indítványozza az űrfegyverkezés helyett a koz­mosz békés meghódítását. Moratóriumot terjesztett elő a csapásmérő űrfegyverek előállítására, kikísérletezésé­re, és a világűrben való el­helyezésére. Javasolja a nuk­leáris fegyverrendszerek be­fagyasztását, a felhalmozott fegyverek nagymértékű csök­kentését, az újabb fegyver­rendszerék létrehozásának megtiltását. Különösen je­lentős, hogy a moszkvai szándékokat tettek támaszt­ják alá. ’ Mindehhez hozzáfűzhető: Genfben folynak a szovjet- amerikai tárgyalások. Már a harmadik fordulónál tartunk, és az a benyomás alakul ki: az amerikai küldöttséget nem azzal bízták meg, amivel a szovjetet, hogy kölcsönösen elfogadható megoldásokat keressen, hanem hogy idő­húzó taktikát alkalmazzon. Nagyjából így festenek te­hát a világ ügyei. A ma­gyar álláspont egyértelmű és világos. A szovjet javaslato­kat és kezdeményezéseket támogatjuk. Igazságosnak tartjuk azt, hogy Moszkva olyan megoldást keres, amely a fegyverzet lehető legala­csonyabb szintjén szavatolja a két fél egyenlő biztonságát. Meggyőződésünk, hogy az összes vitás nemzetközi kér­dés tárgyalások útján meg­oldható, hogy az események veszélyes menetét meg lehet állítani. Ehhez természetesen szükség van a nemzetközi helyzet megjavításában, a nukleáris konfliktus meg­akadályozásában érdekelt va­lamennyi állam erőteljes ak­ciójára, közös cselekvésére. H. J. OKMÁNYOK ják hitelességüket. Egyes körökben úgy nyilatkoznak, hogy ezekután nincs sok ér­telme a parlamenti vizsgáló- bizottság megalakításának. A Libération azt írja, hogy a színfalak mögött el­keseredett küzdelem folyik a kormány és a DGSE között, amely a politikusokra akarja hárítani a felelősséget. Georges Marchais, az FKP főtitkára hangsúlyozta: a Ra­inbow Warrior-ügy rendkí­vül súlyos, mert „állami ha­zugságokkal akarják lelep­lezni az állami terroriz­must ..

Next

/
Thumbnails
Contents