Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-04 / 207. szám

4 Somogyi Néplap 1985. szeptember 4., szerda Színpompás programok Munkásfiatalok II. országos találkozója Vendégszerető nép vagyunk... Ezt hallja az ember úton, útfélen. Mi sem könnyebb, mint erről megbizonyosodni; csak körül kell nézni az or­szágban. Főleg a nyári sze­zonban és akkor is a Balaton partján. Vendégszerető nép va­gyunk. A külföldiek, akik hazánkba látogatnak, tudják is ezt. Ha vásárláskor, esti sétán, orvosi rendelőben fi­gyelem az embereket, vajon milyen nemzetiségűek, sok­szor tévedek: külföldinek a magyart, és fordítva. Ott­hon érzik miagukat nálunk vendégeink. Példa erre a következő eset. Kedvelt Balaton-parti üdü­lőhelyem nagy ABC-jébeo szerettem volna bevásárolni a kislányommal. Főidény volt, már a kosárra is vár­ni kell. Mögöttem egy kül­földi kislány feltalálja ma­gát, átsiet a bolt kijáratá­hoz és Ihárom-négy kosárral a 'kezében jön vissza, jusson másnak is. Dicséretes1 dolog, mivél eddigi tapasztalataim nem éppen kedvezőek. Ha nem volt kosár a boltok be­járatánál, a belépő megállt és várt, míg az eladó kézhez szállítja a vásárlás segédesz­közét. '(Az eladóknak más dolguk is van, mint kosarak­kal futkosni.) Megfogtam egy kosarat, és elindultam be­szerezni napi fogyasztási cikkeimet... Azaz elindul­tam volna, de egy erős kéz visszatartott, vagyis nem en­gem, hanem a kosaramat markolta meg. Szemem vé- gigsiklott a kar vonalán egészen a vállig, és egy szé­les vlgyorba merevedett fér­fiamon állapodott meg. Visz- szamosolyogtam és lassan húztam magam felé a ko­sarat i— én fogtam meg előbb! A szerencsétlen mű­anyag áru nem tudta, hogy mit csináljon, billegett jobb­ra, billegett balra. Húztam felém, a még mindig bájo­san mosolygó ismeretlen meg vissza. Csodálkozásom nagyobb volt, mint vásárlási szándékom? Lehet. Vagy a teremtés koronájának egyik legudvariasabb példánya volt ellenállhatatlan ? Uj ja'im el­engedték a kosarat. Az is­meretlen még egy elhaló „danke”-t küldött felém, és eltűnt a tömegben. Megdöbbenésemből nyolc­éves gyermekem hangja riasztott fel: — Anyu! Mit vegyünk még? — kérdezte félig telt bevásárlókosárral a kezé­ben. Ide kívánkozik egy másik történet is. A helyszín a Balaton-parti üdülőhely or­vosi rendelője. íNyaralás ide, nyaralás oda, a beteg­ség nem válogat. Nem nézi, hogy munkája mellől vagy a forróságban hűsítőén ható tó vize mellől ragadja-e el a gyanútlan felnőttet vagy gyermeket. Kislányomat is utolérte a láz egy este. Más­nap reggel orvosihoz vittem. Az orvosi rendelő várójá­ban már nyolcán voltak előttünk. Idősebbek, fiatalok, akik náthával vagy fájós lábbal 'küszködtek. Egy kis­gyermekes anya csecsemőjét csitítgatta. Voltak ott külföl­diek is szép számban, de nem sokáig... Körülbelül tízpercenként megjelent a körzeti orvos a rendelő ajtajában, és meg­szólalt németül. Csekély nyelvtudásommal is megér­tettem, hogy az iránt érdek­lődik: van-e a betegek kö­zött németajkú. Volt. Tíz perc múlva már újra volt. Több mint másfél órája ültünk ott, és döbbenten fi­gyeltük az eseményeket. A váróteremben zúgolódás tá­madt. Súgdolóztak, elégedet­lenkedtek a betegek. Senki sem értette, hogy miért kell külföldi vendégeinket ilyen megkülönböztető , .szolgálta­tásban” részesíteni?! Miért nem várhatják meg a soru­kat ők :is ugyanúgy, ahogyan mi, a honi nép tagjai? Sorolhatnám még a „köl­tői” kérdéseket. Megértem azt is, hogy a helyi lakosok akik eddig is ide jártak ke­zelésre, miért nem szóltak, miért nem hangosan nyilvá­nították ki nemtetszésüket. De nem értem, hogy a be­teg gyermekét csitítgató anyáf, a fél lába híján bot­tal járó férfit, az ízületei­vel kínlódó nénikét és a többj, sorára váró beteget miért kell háttérbe szoríta­ni? Vendégszerető nép va­gyunk ... De ennyire?! Laxner Csilla mértebb nevén: lovas torna — lett válogatott, s tavaly részt vett az ausztriai Eu- rópa-bajnokságon. Az NSZK-ban rendezett idei EB-ről, így beszél: — Az erős mezőnyben a csapatversenyben még nem sok babér termett a magyar válogatottnak, hiszen a lo­vas tornát nálunk a legke­vésbé ismerik. Egyelőre még a nyugatnémet és osztrák versenyzők diktálják az ira­mot, de a tavalyi EB-hez képest már érezhetően csök­ken a hátrányunk velük szemben. Talán ha jobban figyelnének kezdeti eredmé­nyeinkre, ha többen űznék ezt a sportot, mi is többre lennénk képesek. Tóth Tímeának azonban egyáltalán nem kell szé­gyenkeznie: egyéniben ő volt a legjobb magyar. Mindössze három éve lova­lembe véve izomzatúnak minden rándulását. Én ezen a korszakon már túl va­gyok; most tanítom be a nyers csikót. Felelősit. Rajz Katalin ifjúsági vá­logatott. Nemrég a 21 éven aluli magyar válogatottal Svájcban járt egy meghívá­sos versenyen. — Ha jobb lovat kapott volna, . jobb eredményekre lett volna képes. A szakem­berek így is kitűnőnek tar­tották a felkészültségét — mondta róla a szakedző. A díjlovaglásban és avol- tizsálásban kevés a jó ver­senyző. Rajz Katalin és Tóth Tímea szabad idejének nagy részét igénybe veszi a sport. Siker nélkül színtele­nebb volna az élet — vall­ja mindkét fiatal. — S ők ketten keményen dolgoznak a sikerekért. Horváth László A múlt hét csütörtökétől vasárnapig a munkásfiata­lok vették birtokukba Győr városát. Megyénként és a fővárosból is nyolcvantagú delegációk érkeztek a nagy­szabású rendezvénysorozatra. Az első este az ismerkedés jegyében telt el, s a résztve­vőkben minden bizonnyal még sokáig emlékeket éb­reszt a megnyitó vízi felvo­nulása, a vízi színpadi mű­sor Komáromnál, Deák Bili Gyulával és Berki Tamás­sal, válamint a több mint tízezer embert elbűvölő húszperces tűzijáték. Keve­sen hajtották nyugovóra el­ső este a fejüket, s másnap sem maradt sok idő a pihe­nésre, mert az események ■egymást követték. Szakmai, politikai és szabadidős ren­dezvények várták a kétezer munkásfiatalt. Megismerked­tek Győr-Sopron megye gaz­dasági életével, betekintést nyertek iparába, s kötetlen beszélgetéseken képet kaptak az ott élő fiatalok életéről, törekvéseiről. A szervezők lehetőséget biztosítottak ar­ra is, hogy a küldöttek ta­lálkozzanak felsőbb párt­állami és szakszervezeti ve­zetőkkel, az ágazati minisz­tériumok vezető személyisé­geivel, s arra is, 'hogy szek­cióüléseken vitassák meg gondjaikat, elképzeléseiket, így találkoztak Hámori Csa­bával, a Politikai Bizottság tagjával, a KISZ Központi Bizottságának első titkárá­val és Pál Lénárddal, a Központi Bizottság titkárá­val. A Rába ETO-stadion klubjában a megyei delegá­ciók képviselőivel két és fél órás eszmecserét folytatott Hámori Csaba és Pál Lé- nárd a munkásokat érdeklő témákról. Fórumot tartot­tak a győri Arrabona szö­vetkezeti áruházban és több üzemiben; is. Pénteken Győrből ülése­zett az Országos Béketanács, s a rendezvényen részt vett Baranyai Tibor, a SZOT fő­titkára. Az resti program volt a négynapos találkozó fény­pontja. Az Országos Béketa­nács, a Hazafias Népfront Győr-Sopron megyei bizott­sága és a találkozó rendező bizottsága a Széchenyi téren várta békenagygyűlésre a fiatalokat. A résztvevők gi­táros, dalos kísérettel indul­tak a belváros felé, majd néptánoosok ,is csatlakoztak hozzájuk. A műsorban fellé­pett az. óvónők irodalmi színpada, Pálfalvy János, Oszter Sándor, Áts Gyula és Dinnyés Lajos. Megelevene­dett a nézők előtt Lennon, Jeszenyin, Radnóti, a Hair és a Képzelt riport egy ame­rikai popfesztiválról emléke. A gyűlés politikai szónokai — Nagy Imre, a KISZ Győr- Sopron megyei bizottságának első titkára és Barabás Mik­lós, az Országos Béketanács főtitkára — hitet tettek a népek békeakarata, a szocia­lista világrendszer sokoldalú erőfeszítései mellett. Már a Varga Miklós Band énekelt amikor gyertyát gyújtott a zenekar, a közönség, s fé­nyek viliództak a környező házak ablakaiban is. Lég­gömbökre erősített VIT-virág emelkedett a magasba, és megszólalt a templom nagy­harangja. A felemelő pilla­natok után könnyedebb for­mában, Varga Miklós kon­certjével folytatódott az esti program. Szombaton ágazati fóru­mokra utaztak a fiatalok. Fórumot tartott az Ipari, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi, az Építési és Városfej­lesztési, a Belkereskedelmi és a Közlekedési Miniszté­rium. A fórumokat városné­zés követte, majd Lipótra kirándultak a fiatalok. Tré­fás úszóverseny, Nagy Ban- dó András és lovasbemutató segítette a szórakozást. Este diszkó, videopresszó filmvetí­tés, és Bocsák Miklós újság­író várta a résztvevőket. Vasárnap érkezett el a „búcsú” pillanata MOT-bú- csú és bazár keretében a pér,i repülőtéren. A somogyi delegáció egy órakor indult haza, s már az autóbuszon elkezdődött az emlékek fel­elevenítése. Torma László szavaival mindenki egyetér­tett. — Nagyon jól éreztük ma­gunkat, hála a rendezőknek. Közös volt a megyék dele­gációi között a barátkozás, sok új ismerőst szereztünk, kicseréltük gondolatainkat. Igaz, hogy elfáradtunk, de még maradtunk volna to­vább is a vendégszerető vá­rosban, A munkásfiatalok II. or­szágos találkozóján jelen volt a fiatal munkások éle­tének minden lényeges ele­me: a munka, a politika, a sport, a kultúra és a szóra­kozás. Ahogy a találkozó célja, a tartalma is sokrétű volt. Berzeviczy Zsolt A CSEND SZIGETE Orvosképző szimpozion mint száz fiatal hódol a lo­vassport szépségeinek. Kö­zülük húszán versenyzőként Pillantás az NDK-beli Hiddensee szigetére, a Ke­leti-tenger partvidéke men­tén fekvő, különleges vará- zsú üdülőparadicsomra. A sziget nem a szokásos tar­kaságot kínálja vendégei­nek, sem élénk strandéletet, sem éjjeli bárokat, hanem csendet és nyugalmat, talál­kozást a természet egy sa­játos szépségű alkotásával, melyet nem zavar autók és motorok lármája. (A szige­ten csak a közellátást bizto­sító járművek közlekedhet­nek.) Hiddensee látogatói gya­log vagy kerékpáron járhat­nak, ami azért nem okoz gondot, mert a 18,6 négy­zetkilométer kiterjedésű, észak—déli irányban húzó­dó sziget mindössze 17 kilo­méter hosszú, szélessége pe­dig alig haladja meg az egy kilométert, legkeskenyebb szakasza csupán 125 méter. Az északi és nyugati szél- áramlatoknaik kitett szigetet különösen vihar idején ve­szélyezteti a vízáradat. A nagyszabású partvédelmi intézkedéseknek, a kőgátak, töltések, dűnék és erdei vé­dősávok létesítésének kö- szönhető, hogy az elmúlt két évtizedben a nagy viharokat kísérő árvíz sem okozott károkat az 1350 főnyi lakos­ságnak. Évszázadokig a halászat és valamelyest a földműve­lés volt a sziget népének egyetlen, szűkös megélhetést nyújtó forrása. 1880 után Hiddenseé-t „fölfedezték” a természetbarátok, s attól kezdve egyre kedveltebb üdülőkörzetté vált. Az évi 30 ezer üdülőven­dégen kívül a nyári hóna­pokban naponta még mint­egy 1500 turista látogat a szigetre. Természetvédelmi szempontok miatt már nem engedhető meg a látogatók számának növelése. Ugyan­ezen okból nem engedélye­zik a kempingezést és ma­gánnyaralók építését sem. Hogy a szárazföld és a víz egymásra hatását, az erdők, rétek, dűnék, szíífcsós területek és árterületek ősi, eredeti állapotát megőriz­Szegeden kedden végétért az első országos orvosképzési szimpózium,, amelyen az egyetemek mintegy 200 ok­tatója megvitatta a hatezer orvostanhallgató korszerű képzésével kapcsolatos fela­datokat. Az új oktatási módszerek között hangsúlyo­zottan szóltak a számítógé­pek alkalmazásáról. Egyes egyetemeken már a hallga­tók felvételénél, a pályára való alkalmazzágának meg­goL s máris szép eredmé­nyei vannak. Rajz Katalin, a tanító­képző főiskola hallgatója úszással kezdte, s már nyolc éve lovagol. A kötelező „fu­tószáras” korszak után a díjlovaglással ismerkedett meg. — A lósportnak ebben az ágában a ló idomítottságát pontozzák a bírák — ma­gyarázza hozzáértően Rajz Katalin. — Egy-egy ló be­tanítása négy-öt évet vesz igénybe; ennyi kell körül­belül a versenyzőnek is, míg megtanulja, hogyan kell az állatot irányítani, figye­zók, Hiddenseé-t „tájvédel­mi területté” nyilvánították. Hosszúra nyúlt alakjánál és észak—déli fekvésénél fogva ez a sziget ideális hidat ké­pez Skandinávia és a száraz­föld között. Vándormadarak hatalmas seregei pihennek meg rajta, és zordabb ég­hajlatú vidékekről érkező szárnyas vendégek töltik itt a téli évszakot. Egy ma­dárvárta ezeknek az álla­toknak az ezreit látja el gyűrűkkel, ily módon járul hozzá a madarak vándorlá­sának kutatásához. Aki csak egyszer fölke­reste Hiddenseét, az — úgy hírlik — mindig vissza­vágyik a természetnek e páratlan kis ékességére. Lányok állapításánál igénybe veszik a megfelelő kérdőíveket, vizsgálatokat, teszteket érté­kelő komputert. Másutt ta­nulói, illetve tanári segéd­eszközként alkalmaznak szá­mítógépeket. A tanuló ezek segítségével értékelhet labo­ratóriumi eredményeket, ugyanakkor komputerhez, programozáshoz értő orvos­ként lép ki a gyakorlati életbe. A Kaposvári Mezőgazda­sági Főiskola lovasiskolájá­ban iskolaidényben több — lovon naponta kemény edzésekkel készülnek a sportág min­dig izgalmas és lebilincselő látványú versenyeire. Fá­rasztó küzdelem a helyezé­sekért, a díjakért. Kövy András szakedző­nek és tanítványainak fá­radozását egyre több ered­mény dicséri. A kitartó és alapos felkészülésnek beérik a gyümölcse: Kövyék a kö­zelmúltban is két jelentős sikerrel hívták fel maguk­ra a nagyközönség figyel­mét. Tóth Tímea, a Táncsics gimnázium harmadikos ta­nulója voltizsálásban — is-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents