Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-04 / 207. szám

1985. szeptember 4., szerda Somogyi Néplap 5 Ráday Imrére emlékezve M.a lenne 80 éves, de már két éve halott. Kedves, mo­solygós arca emlékkén csu­pán, amelyet egy-egy régi film fölelevenítése tesz éle­sebbé a néző szemében. Szép fiatalember volt. Ez már színinövendékíként — Rózsahegyi Kálmánnál ta­nult — arrafelé irányította, hogy szépfiú-szerepeket ad­janak neki. Adtak is. Hosz- szú évekig ő vélt az ideális hősszerelmes. Nemcsak ide­haza, külföldön is. Színipá- lyáját 1923-ban, Fehérvárott kezdte. 1926-ban Németor­szágba szerződött, az UFA- nál filmezett, filmlexiko­nunk szerint nyolc produk­cióban. Három év múlva tért haza, a Belvárosi, a Magyar Színház, majd a Vígszínház tagja lett. Pár­huzamosan aratta színpadi és filmsikereit. Hogy Jávor Pál mellett ő volt a leg­népszerűbb filmhős, bizo­nyítják azok a sorozatok,, amelyeket televíziónk mű­sorra tűzött; legtöbbjükben ott találjuk Ráday Imrét. A róla írt megemlékezé­sek rövid mondatban közlik, hogy 1939-ben Hollandiába emigrált. Nekem erről sze­mélyes emlékem van, ha nem is egészen éles, hiszen közel félévszázados. A rá­dió Ráday Imre búcsúfellé- pését közvetítette — nem tudom honnan, talán a Ze­neakadémiáról. A műsor is beleveszett már a múltba, csak arra emlékszem, hogy a végén elmondta A föl- földobott kő című Ady-iver- set. Akkor ott, ennél a köl­teménynél vallomásosabbat, időszerűbbet, megrázóbbat nem mondhatott volna. Amikor az ország felsza­badult. hazajött. Művészete akkor teljesedett ki. Jób Dá­niel egyik kérdésére felelte egykor: „Szeretnék valahá- ra egy szerepet, amin gon­dolkodhatok otthon.” így lett. Az ország első színházában, a Nemzetiben játszott, töb­bek között Bajor Gizi part­nereként a Rettenetes szü­lőkben. A szép szerelmes színészből kitűnő jellemszí­nész lett, s 1950—55 között a főiskolán tanított. Színház, film, rádió, televízió, san­zonéneklés — Ráday min­den területen kipróbálhatta és bizonyította tehetségét. Utoljára a József Attila Színházban játszott; ugyan­ott rendezett is. Csak emlékeztetőül né­hány filmjének a címe: a háború előttről A kölcsön­kért kastély vagy a Lovagias ügy, a felszabadulás utá­niakból a Dollár papa, az Alba Regia, a Puskák és galambok, a Légy jó mind­halálig. 78 éves volt, amikor meg­halt. Mégis úgy érezzük, hagy nagyon korán mentei. E. M. Risztics Kaposvárra tekint A jugoszláv színházi holt­idény utolsó napjai meglepe­tést hoztak: Ljúbisa Risztics, a szomszéd ország egyik leg­nevesebb rendezője elvállalta a szerb és magyar társulat­tal működő szabadkai Nép­színház vezetését, s Belgrád- ból a határ menti városba •költözött. — Azért jöttem Szabadká­ra — mondta nyilatkozatá­ban Risztics —, hogy ezt a várost megnyissam az ország és a nagyvilág felé. Ahhoz, hogy Jugoszláviában való­ban jó színház legyen, olyan amelyre felfigyel a világ, meg kell tanulnunk szlové­nül, magyarul, görögül. Meg kell ismernünk e népek kul­túráját. Jómagam szlovénül már beszélek, s most meg­tanulok magyarul. — A jugoszláv színház — folytatta Risztics — nélkülö­zi az európai kultúra hatá­sát. A .magyar .kultúra, amely betölthetné a híd sze­repét, napjainkban nincs eléggé jelen a jugoszláv mű­vészeti életben; hatása erő­sen csökkent, pedig 10—15 évvel ezelőtt még nagyon is jelentős szerepet játszott nálunk. Ljubisa Risztics a szabad­kai Népszínház részére hét­éves tervet készített. Elkép­zelése szerint a most meg­kezdett munka gyümölcse öt év múlva érik be teljesen. Hatása átformálja Szabadka egész környékének kulturális életét, mert önálló együtte­sek alakulnak majd azokban a vajdasági kisvárosokban, amelyekben addig a szabad­kai művészek rendszeres be­mutatókat tartanak. — Már az idei évadban szoros kapcsolatot építünk ki a kaposvári színházzal és a ljubljanai ifjúsági színház­zal. Együttműködést terem­tünk a Theater an Der Ruhr társulatával, valamint a pár­mai és a glasgowi színházzal. Számítunk magyar, olasz, Mozimúzeumok a világban Nemrégiben kubai filmes delegáció járt Magyarorszá­gon: Julio Garda Espinosa kulturális miniszterhelyettes vezetésével, és Somogy me­gyébe is ellátogatott. Ké­sőbb a Budapesten rende­zett díszbemutató közönsé­gének elmesélte Espinosa, hogy milyen jól érezték ma­gukat Somogybán. Az itt szerzett hasznos tapasztala­tok között első helyen em­lítette a .kaposvári mozimú­zeumot, amely annyira meg­tetszett nekik, hogy példája nyomán Kubában is meg­próbálnak létrehozni valami hasonlót. Európai, sőt világviszony­latban sem túl sok a ha­sonló intézmény. Bármilyen hihetetlen, a világ első mo­zimúzeumát a mozi születése után alig több mint két év­tizeddel Prágában nyitották meg, 1923-ban. Az alapító Jindrrich Brichta volt. Ame­rikában öt évvel később, 1928-ban a hollywoodi Al­kony sugárúton létesült az első mozimúzeum, a Crocker Múzeum. Nevét alapítójáról. Harry Crockerről kapta, aki Chaplin asszisztenseként má­niákusan gyűjtötte a mozi­val kapcsolatos emlékeket. Ezen a kiállításon helyet kaptak a némafilmek híres kellékei és kosztüméi, így Chaplin eredeti csavangóru- hájia, Harold Lloyd szem­üvege, William S. Hart első bőrnadrágja, Buster Keaton lapos karimájú szalmakalap­ja, Gloria Swanson „Sadie Tompson” kosztümé, vala­mint az a bódé, amely az 1924-es Aranyláz című film­ben a szakadék szélén bil­legett, és Ben Húr győztes szekere 1926-ból. Ez a két régi múzeum ma már nincs meg, valószínűleg más magán- vagy állami gyűjteményekbe került az anyaguk. A vállalkozó szel­lemű mozirajongók ugyanis — ha tőkével is rendelkez­nek — újabb és újabb mú­zeumokat nyitnak meg a közönség számára. Ezek kö­zül soknak sajátos profilja van vagy történeti jellegű, mint a kaposvári, s több olyan is van, amély egy na­gyobb múzeum önálló rész­legeként üzemel. Hála egy egészen friss kiadású Guin- ness-kötetnek, beszámolha­tunk arról, hol milyen mo­zimúzeum található. Az ösz- szesen 38 ilyen „jegyzett” múzeumból a legtöbb — hat — az Egyesült Államokban van, Nagy-Britanniában öt található. Három-három kü­lönféle mozimúzeummial büszkélkedhet a Szovjetunió, Franciaország és Belgium. Kezdjük a bemutatást azokkal a gyűjteményekkel, amelyeket egy-egy híres filmsztár életművére ala­poztak. Ilyen a Laurel és Hardy Múzeum az angliai Cumbriában, a két nagy nevettető egyikének, Stan Laurelnek a szülővárosában. A mexikói Pueblában lát­ható a Luis Bunuel Múze­um, a svédországi Lundban pedig az Ásta Nielsen Film­múzeum. Az Egyesült Ál­lamokban, Oklahomában két ilyen típusú gyűjteményt is létrehozták: a Tom Mix Mú­zeumot Deweyben és a Will Rogers-enüékkiállítást Claremore-ban. Ebbe a sor­ba tartozik a moszkvai Eisenstein Múzeum; ez a maga nemében egyedülálló, ugyanis egy átlagos bérház kis lakásában található, ahol Eizenstein özvegye lakott. Ez a lakás alkotóműhely is egyben, mert Naum Klejman vezetésével itt dolgoznak és találkoznak azok a kutatók, akik az Eizenstein-örökség- ben búvárkodnak. A mozimúzeumok másik fajtája a filmtörténetet, a technika fejlődését általá­nosságban bemutató kiállí­tás. Ilyen az ausztráliai Bu- derimben, a Brüsszelben, a Sao Paulóban, a Párizsban, az Amszterdamban és a Ba- selben működő múzeum. Nagy múzeumok önálló filmes osztálya található Mendozában (Argentína) a Modern Művészetek Múzeu­mában, Brüsszelben és egy másik belga városban, Deume-ben, Münchenben és az NDK-beli Bitterfeld- ben, továbbá Kijevben, az angliai Bradfordban és az amerikai Roch esteiben. Ta­valy nyílt meg a Hollywood boulevardon a Hollywood Múzeum, amelynek termé­szetesen legfőképpen filmes vonatkozásai vannak. Egyes mozimúzeumok a filmintézetek kezelésében működnek, így Canberrá­ban, Párizsban és Oslóban. Egy brazil forgalmazócég­hez tartozik a Rio de Janei- ro-i Embrafilm-múzeum. Magángyűjteményekből szü­letett a lyoni múzeum (Lu- miere-ék hagyatékából) és Cornwallban (Anglia) a Bames-múzeum.-A mozimú- zéumok másik típusa a nem­zeti filmművészetek bemu­tatására vállalkozik: ilyen a bécsi, a koppenhágai, a frankfurti, a turini, a Mexi­ko City-i, a belgrádi és vé­gül az odesszai, ez utóbbi­nak fő témája a grúz film­művészet. Vannak szakosodott mú­zeumok is, így a csehszlová­kiai Bohemiában a Rajz- és Bábfilmmúzeum, a buckin- ghami házi mozimúzeum vagy egy különös nevű hollywoodi múzeum, a Kasz­kadőrök Dicsőségének Ter­me. Az említett kötet szerző­jének figyelme arra is ki­terjed, hogy tudassa: való­színűleg 1986-ban nyílik meg Londonban a Mozgó­képmúzeum. A könyvnek azonban van egy súlyos hiányossága: Kaposvárt nem említi. Kozma Ilona szlovén és német vendég­rendezők közreműködésére. A szabadkai Népszínház magyar együttese évtizedek óta minden szeptemberben a szlovéniai magyar falvakban vendégszerepei, s hagyomá­nyosan föllép a Horvátor­szághoz tartozó Baranya-há- romszög és Szlavónia magya­rok lakta községeiben is. — Ez a turnénk most kez­dődik, de utoljára kerül rá a sor olyan körülmények kö­zött. hogy csak a falvakat ejtjük útba. A jövőben csak akkor megyünk Szlovéniába és Horvátországba, ha Ljubljanában és Zágrábban is bemutathatjuk előadásun­kat — hangsúlyozta a kitűnő rendező. Márkus Gyula Biokémiai tudományos konferencia Siófokon A korszerű, nagy haté­konyságú kromotográfiás és elektroforetikus technikák alkalmazása ma már nem­csak a kutatásban, a kémiai analízisben, hanem a leg­különbözőbb laboratóriumi, félüzemi, és egyre inkább üzemi gyakorlatban is elter­jedt. E témakörben kezdő­dött tegnap Siófokon a mű­velődési központban — a Magyar Biokémiai Egyesü­let és a Magyar Kémikusok Egyesülete rendezésében — nemzetközi tudományos kon­ferencia. A négynapos ta­nácskozáson tizenkét or­szág: Anglia, Ausztria, Bul­gária, Csehszlovákia, Fran­ciaország, Kuba, Magyaror­szág, az NDK, az NSZK, Olaszország, Románia, a Szovjetunió kutatóintézetei­ből, egyetemeiről, klinikái­ról és üzemi kutatólaborató­riumaiból mintegy százötven szakember vesz részt. E konferencián száznyolc tudományos közlésben szá­molnak be a legújabb kuta­tási eredményekről, a mód­szer továbbfejlesztéséről. A konferencia alkalmából a helyszínen mutatja be tíz külföldi és két hazai mű­szergyártó cég a legkorsze­rűbb eszközeit. Barcsi kiállítás Vakok világa A vakok és gyengénlátók életéről ad összegező képet az a kiállítás, amely a bar­csi Móricz Zsigmond Műve­lődési Központban tekinthe­tő meg. Tablók, grafikonok, fotók szemléltetik a me­gyénkben élő világtalan és csökkent látású emberek mindennapjait, ünnepeit. A legutolsó adat szerint So­mogybán 1581 a számuk. Megyei szervezetük ad kere­tet ahhoz, hogy közösség­ben érezhessék magukat. Térkép szemlélteti a körzeti csoportok megalakulásának helyét, idejét: Marcali, Sió­fok, Nagyatád, Barcs és Ka­posvár a csoportjaik szék­helye. A barcsi kiállítás az 1956 és 1981 közötti időszakot mutatja be. Az élet min­den területén igyekeztek szemléltetni a rendhagyó ki­állítás szervezői. A látogató megismerkedhet közlekedé­sükkel; fotó örökíti meg az első somogyi vakvezető ku­tyát, segítő munkája köz­ben. Az oktatás, a képzés, a munkahelyi élet sem ma­radhatott ki a sorozatból. Politikai, társadalmi tevé­kenységük is példaadó egy- egy körzetben; falugyűlések, közösségi rendezvények ak­tív réztvevői. A kiállítás be­mutatja az intézeti elhelye­zést, de gazdag kulturális életükről is képet kapunk. A Homérosz Kórus somogyi szerepléseit színes fotók örö­kítik meg, és látjuk a sió­foki, kaposvári kultúrcso- port sikeres szerepléseiről készült képeket is. S nem­csak a megyei szervezet mindenkori vezetőit, tiszt­ségviselőit őrzi a fotópapír, hanem a területen élt vagy élő, publikáló irodalmárok arcát is: Ihász-Kovács Éváét, Juhász Imréét, Lip- pai Jánosét. Folyóiratuk, ki­adványaik címlapjain, illet­ve fontosabb publikációik szintén ide kerültek, a bar­csi kiállításra. Kiubdélutánok, hazai és külföldi kirándulások meg­fakult emlékeit idézik a ké­peik. A kongresszusi mun­kaversenyben elért sikerről, az e!lső helyről is megemlé­kezik a bő anyag, amelyet Csík Lajos állított össze. A fényképeket is ő készítette Szabó Jánosai és Pálfy Évá­val. A tablókat a Dólviép Péch József szocialista bri­gádja tervezte és rajzolta társadalmi munkában. „Ne sajnáld, hanem segítsd őket!’’ — sugallja egyik pla­kát szövege. A kiállítás is erre sarkallja a látogatót. L.L. „Akár egy grófnak is megfelel!” Albérletek diákoknak — Kiadó szobát tetszik keresni? — szólít meg egy középkorú férfi, miközben a Magyar Hirdető tábláit bön­gészem. Igenlő válaszomra ajánl egy bútorozott szobát fürdőszoba, konyhahaszná­lat nélkül 800 forintért. — Sok? — kérdezi, szemé­vel hunyorítva. — Hát, az attól függ... Majd meglátom. — Mindjárt ott a busz­megálló — agitál még el­menőben. Ütnak indulok. A tanév­kezdés küszöbén arra vol­tam kíváncsi, milyen az al­bérleti kínálat és kereslet, miért mennyit kérnek. „Főiskolát idén kezdő két diáklánynak szobát kiad­nék” — így szól a hirde­tés. Alacsony férfi nyit ajtót. Panaszkodik. Alig van je­lentkező. Három évig lakott nála két , főiskolás diák­lány, végeztek, s most még nem sikerült újból kiadni a szobát. Tiszta, világos szo­bát mutat. A berendezés két heverőbői, szekrényből, egy kis asztalból, két fotel­ból, egy íróasztalból — szék­kel, olvasólámpával — áll. A helyiségben központi fű­tés van, a fürdőszobát lehet használni, és kisebb főzésre a konyhát is. Az ár bérlőn­ként 1000—10Q0 forint. Újonnan épült emeletes bérház első emeletén csen­getek. — Annyira vártam már, kétszer is meghirdettem — fogad egy nagymama korú, őszülő asszony. — Tessék nézni; akár egy grófnak is megfelelne! Vadonatúj a bú­tor és mindent lehet hasz­nálni: fürdőszobát, konyhát, tévét. Anyja leszek anyja helyett, meg főzök is, min­dent, amit óhajt, annak, aki idejön — mondja kedvesen. — Csak nőt ne hozzon fel! Kiderül, hogy a szobában — amelynek a berendezése egy támlás heverőbői, kis asztalból, székből és szek­rényből áll — egy sportoló fiatalember fog lakni. Jö­vőre kezdi meg főiskolai ta­nulmányait. A bérleti díj havonta 1600 forint. — Nem kértem érte sokat, ugye? — kérdezi a küszöb túlsó oldaláról! A sportoló fiúnak az egyesülete fizeti a szoba dí­ját. Neki nem sok. De a magányos tanárnő is adott volna érte ennyit szívesen. Későn érkezett. A Somogy megyei Lapki­adó Vállalathoz naponta 4—5 albérleti ajánlat fut be, ezeknek a fele diákoknak kínál lehetőséget. A Ma­gyar Hirdető kaposvári táb­láján 25 kiadó szobát — többségükben fürdőszoba­használattal — ajánlanak. Ebből diáklakásnak körül­belül 22 alkalmas. Kínálat tehát van. Kereslet is, hi­szen a kollégiumok túlzsú­foltak. És hogy drágák-e vagy sem, kiadunk-e értük 1000—1600 forintot, azt a szükség és a lehetőség szab­ja meg. Várnai Ágnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents