Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-16 / 217. szám
1985. szeptember 16., hétfő Somogyi Néplap 5 HANGLEMEZHETEK Nyitó hangverseny Budapesten V Szombaton a Budapest kongresszusi központban rendezték meg a Hungaro- ton-hanglemezhetek fővárosi nyitó hangversenyét. A Magyar Állami Hangversenyzenekar, a Magyar Rádió és Televízió Énekkara közreműködésével Sólyom Nagy Sándor, Kincses Veronika, Takács Klára, B. Nagy János, Polgár László előadásában Doráti Antal vezényletével csendült fel Díszt Chris tus-oratóriuma. Az esten átadták a Művelődési Minisztérium az év hanglemeze díjakat is. Ezt a kitüntetést Bartók Béla Hat vonósnégyes című lemeze nyerte el. A műveket a Takács-vonósnégyes szólaltatja meg; Schubert IX. (C- dúr) szimfóniájának felvétele a Budapesti Fesztiválzenekar előadásában, Fischer Iván vezényletével; Händel Duettek és kantáták című korongja, Respighi A láng című operája, egy népzenei album: a Finnugor és török népek zenéje, valamint három irodalmi lemez: az Ily- lyés Gyula verséi — a költő előadásában —; Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai és A bús férfi panaszai, valamint Csukás István—Bergendy István Süsü újabb kalandjai című fölvételek. A díjakat Bors Jenő, a Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazgatója nyújtotta át. Megnyílt a fesztivál Vasárnap este ünnepélyesen megnyitották az idei belgrádi nemzetközi színházi fesztivált, a BITEF-et. E nagyszabású nemzetközi rendezvény kéthetes műsorában 12 külföldi együttes lép föl. Legnagyobb várakozás a moszkvai Tagaraka színház előadásait előzi meg. A társulat Anatol Efrosz rendezésében Gorkij Éjjeli menedékhelyét és Csehov Cseresz- nyéskertjét mutatja be, s versenyen kívül előadja még Szvetlána Alekszejeva A háborúnak nincs női arca című drámáját is. A közönség és a szakemberek egyaránt érdeklődéssel várják a New York-i La Mamma, a párizsi Theatre National de Chaillot, a berlini Deutsches Theater és a londoni Trickstner Theatre társulatának bemutatóit. Él és virágzik a Gutenberg-galaxis Betűk csendes birodalma A bejáratok előtt kígyózó hosszú sorok, a két hatalmas pavilonban nézelődő érdeklődők ezrei. Százkét ország mintegy háromezer kiadójának és nyomdaipari vállalatának több mint kétszázezer kiállított könyve, kották, térképek bizonyítják az ötödik moszkvai nemzetközi könyvkiállításon és vásáron: továbbra is erős és virágzó a Gutenberg-galaxis. A rendezvény arról tanúskodik, hogy az embereknek szükségük van a hasznosan forgatható, okos könyvekre, de változatlan, vagy inkább fokozódó igényük, hogy ne csak tartalmas, hanem egyszersmind szép könyvet is vehessenek a kezükbe. A kiállításon is a szép, színes, vidám, ízlésesen megformált könyveket veszik a kezükbe a legtöbben. Aki még nem jutott az „u” alakban kiképzett, teremnyi rögtönzött könyvtárak polcainak közelébe, türelmesen várakozik. Egyszerre csak annyi embert bocsátanak egy-egy ország vagy kiadó standjára, ahányan kényelmesen böngészhetik a kirakott köteteket. A szovjet népgazdasági kiállítás egyes és kettes számú pavilonjában 'halk zene szól, szinte hihetetlen, hogy ilyen tömegben ekkora a csend. Ez a legcsendesebb vásár, amelyet valaha láttam. Az egyes pavilonban a szovjet kiállítók foglalják el a legnagyobb területet. Külön standja van minden köztársaságnak, a nagyobb kiadóknak. A Szovjet Könyvbarátok Országos Társaságának kiállításán korhű viseletbe öltözött férfi a nyomdászat történetében ősinek számító kézi préssel ex libriseket nyom emlékbe a látogatóknak. Abban a pavilonban, ahol a győzelem 40. évfordulójának tiszteletére a háborúról szóló könyveket állították ki egy háromszög alakúra hajtogatott levélkét adnak a kezembe: a pecsétek azt bizonyítják, hogy a tábori posta vette fel, átnézte a katonai cenzúra és Moszkvában kézbesítették. A levél Mur- manszkban kelt 1941. október 19-én, Konsztantyin Szi- monov írta meg benne a Várj reám című versét. A bejárattól a különösen ízlésesen és áttekinthetően berendezett lengyel kiállítóterület mellett elhaladva érünk a magyar standhoz. Az ott kiállított kétezer kötet sok kézben megfordul a néhány nap alatt. Különösen nagy sikerük van a Corvina kiadványoknak, a művészeti albumoknak, a szépen illusztrált szakácskönyveknek. Sokan a tudományos könyveket, főként az idegen nyelvűeket forgatják. Tartalmas az NDK, Csehszlovákia, Bulgária kiállítása. Az óriási csarnok megtekinKÖNYVEK A GYÓGYÍTÁS SZOLGÁLATÁBAN tése nemcsak a szemet, a lábat is igénybe veszi. A több kilométernyi polcsorok között néhány üres folt is látszik. Görögországból, Argentínából, Burkina Fasóból, Nigerből nem jutottak el a könyvék Moszkvába. A kettes pavilonban a szovjet idegen nyelvű könyvek mellett találhatjuk a brit kiadók anyagát. Különösen a könnyen áttekinthető, a világhírű brit nyomdaipar biztonságával készült tudományos könyvek iránt nagy az érdeklődés. Úgy látszik, a szigetországban nem félnek a sok kilós, vaskos kötetektől. Az egyik amerikai standnál hosszú sor áll. Itt ügyes reklámfogásként egy angol és orosz nyelvű illusztrált katalógust is kapnak a látogatók, akik gyakran emelik le a polcról Spock doktor, Updike, Malamud, Vonnegut könyveit, a Paul Robeson életéről szóló kötetet vagy a software-katalógust. A francia részlegben plakátok hirdetik: 1985 Victor Hugó éve. A száz éve elhunyt író könyvein kívül állnak itt egymás mellett gyönyörű művészeti kiadványok, az útikönyvek között megtalálható a Budapesten, Magyarországon című is, a politikai kötetek között Francis Cohen beszélgetései Aczél Györggyel. A legvidámabb sarok a bájos, színes mesekönyveké. Az NSZK standján a tudományos sorozatok uralkodnak. Az azonos kiállítású, ízléses könyvek a gépkocsiktól a virágkertészetig, a főzéstől a batikolásig sok mindenről tájékoztatnak. A szakembereket számító- gépes információs rendszer segíti. Ez megadja a vásáron résztvevő kiadók és kereskedelmi vállalatok legfontosabb adatait, a keresett témájú könyveket kiadó vállalatok standjának számát és nevét, meghatározza a felkeresendő részlegeket összekötő legcélszerűbb útvonalat, kiszámítja, hogy körülbelül menynyi idő kell a kívánt polcok megtekintéséhez. Az emberek csendesen nézelődnek, könyveket lapoznak, hosszasabban kérdezősködnek egy-egy érdekes kiadványról. Itt minden a tudást, az információcserét, az emberiség közös kincsének, tudományának, irodalmának, művészetének közkinccsé tételét szolgálja. Valóban életre kel itt a jelszó: „A könyv a béke és a haladás szolgálatában”. Az egyetlen „harcias” szerkezet, a kijáratoknál elhelyezett, a kiállított könyveket érzékelő detektor órákon át néma marad. Á szárnyalás részegítő öröme szott — az orr, a fül, a /vonások — csak a szeme hatalmas, csak a tekintete vall a belső bánatról, az emlékektől, csalódásoktól terhes öregember gondolatairól. Néhány emberi szituációt szinte tanulmányszerű alapossággal fejt ki Kertész. Az Értelmiségi-nek még a keze is gondolkodik, a Homo lu- dens-inek a haja, a szakálla is játékosan borzolódiik. A jellemábrázolásnak már tölbib kiállításról ismert remek példája a Kodály és Zerkovitz című kompozíció. A nagy mester komoly, okos fehér szoborarca elnézően mereng, mintha megbocsátana a vele szemben bohémül ugrándozó slágerszerzőnek. A barcsi tárlaton a művész eddig kevésbé ismert oldalairól is bemutatkozik. Láthatunk tőle néhány lendületes tájképet — vizeket, dombokat. A Juhakol meleg, barna, rusztikus líraisága szokatlan Kertésztől. Grafikái főként tanulmányok egy-egy témára. Az Elhagyott kút érdekes hatást kelt. Szalkrajz pontossággal kidolgozott elemek, s mégsem élettelenek, mégis érezzük a romlást, a régi kút csendes pusztulását. Gondoláitokkal és érzésekkel teli, emberi légkörbe csöppen, aki ellátogat a ba|r- csi tárlatra. Ennek a szubjektív világnak mi is a részesei vagyunk. Mindennapi gondíjaink, megvalósulatlan álmáink ki.vetítődéseit látjuk a falákon. De az összhatás valahogy mégsem reménytelen; nem a feltétlen megadásra biztat, hanem arra az örök emberi törekvésre, hogy a küzdelmet, a viasfco- dást, szárnyaink próbálgatását nem szabad feladni semmilyen körülmények között. Kertész Sándor tárlata Barcson november végéig várja a közönséget. x. K. gondtalan lebegésé. Inkább valami fájdalomtól terhes, tehetetlen, kissé groteszk elvágyódás. Felszálló vagy leszálló pályán haladunk? Boldogan. lebegünk, vagy kényszerleszállásra kárhoztat az élet? Kertész képei egyre inkább az utóbbit sugallják. Figurái bár szárnyasok, de ezek a végtagok nem alkalmasak arra, hogy elrepítsenek a földi valóságból. Csak reménytelen vias- kodásra hivatottak, csupán a kusza álmok, képzelődések világába, nyomasztó látomásaik közé juthatunk el általuk: Ez az oka talán, hogy sok képen előtérbe kerülnék a tehetetlenül vergődő kezek, a gondterhelt arcok. Kertész mestere a törékenység, az esendősiég ábrázolásának. Legjellemzőbb példa erre a Merengő című képe. Apró, csenevész lábakkal, torz, pici szárnytollakkal ülő alak, csak a feje és a szemei nagyok határtalanul. Táigra- nyílt tekintetében elvágyódás, remény, lemondás keveredik. A Portré bozontos ősz fején is minden elcsú,,Gyermekkorom gyakran ismétlődő álma az volt, hogy repülök” — e szavakkal kezdődik a Kertész Sándor tárlatmeghívójához mellékelt önvallomás. A Táncsics gimnázium művésztanárának képkollekciója, melynek egyes darabjaival már a megye több rangos kiállításán találkozhatott a közönség, ezúttal a barcsi Dráva múzeum falain látható. A művész ismerői a megrázó önvallomás nélkül is tudják már: Kertész festészetében örökké visszatérő téma a repülés. Képeinek légiles, elmosódó, halvány rózsaszín, sárga, kékes-zöldes tónusa is a levegő, a szárnyalás szabad közegét idézi. Ez a repülés azonban mégsem a A fejlesztés az igényeket követi KERTÉSZ SÁNDOR KIÁLLÍTÁSA BARCSON Jubileum Harmincéves a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége. Az évforduló alkalmából a szövetség országos választmánya ünnepi ülést tartott Pécsett. Az ülésen tizenhárom megye, ahol németek laknak, képviseltette miagát. Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára mondott ünnepli beszédet. Ezt követően Hamlbuoh Géza főtitkár adott rövid áttekintést a hazai németek sorsának alakulásáról, s felidézte a nemzetiségi szövetség három évtizedes működésének történetét. Ez alkalommal nyílt meg a magyarországi német képzőművészek tárlata. A városi sportcsarnokban megrendezték az V. magyarországi német fúvószenekart találkozót. A korszerű gyógyászat elképzelhetetlen a legújabb kutatások eredményeit továbbító információk nélkül. A gyógyászatban nélkülözhetetlen munkaeszközök azok a könyvek, folyóiratok is, amelyek ’ égyrészt szinte napra készen tájékoztatják a szakembereket az orvostudomány legújabb eredményeiről. A kaposvári megyei kórház-rendelőintézet orvosi könyvtára ezt az igényt igyekszik kielégíteni magas színvonalon. Körültekintek. A szabadpolcokon sorakoznak a könyvek, betűrendben a magyar és idegen nyelvű folyóiratok. Mindezekről betűrendi, szakrendi katalógusok és az irodalomkutatás segédeszközei — hogy csak egyet-kettőt említsünk —: a Magyar Orvosi Bibliográfia, a Current Contens vagy a Cummuleted Index Madicus —, könnyítik meg a tájékozódást. Az 5832 darab 2 millió 560 ezer forint értékű könyv és a 6000 db 7 millió 260 ezer forint értékű folyóirat szakszerű kezelésében, valamint a kölcsönzési munkálatok lebonyolításában 1979 óta segédkezik dr. Nagy Gyuláné könyvtáros. — A kórház a költségvetésből évente 1 millió forintot biztosít. Az állományról vezetett lista alapján megtudom, hogy egy-egy külföldi kötet ára 2000 és 12 ezer forint között ingadozik. — Ilyen áraik mellett hogyan tudják biztosítani a színvonalas munkavégzéshez szükséges irodalmat? — A célunk az, hogy a folyóiratállományt megtartsuk, mert a naprakész információkat ezek hordozzák a diagnosztikában, klinikum- ban éppúgy, mint például a sebészeti technikában. A fejlesztés mindig az igényeket követi. Például, ha az ultrahang mint diagnosztika belép, akkor ennek tükre kell, hogy legyen a könyvtárban — mondja Kozmáné, majd folytatja: — Nagyon nagy segítséget jelent a „Soros alapítvány” rendszere. Egy — Amerikában élő haÉánkfia — támogatja a tudományok és művészetek hazai művelőit oly módon, hogy a kért könyveket, folyóiratokat odakint valutában fizeti és juttatja el hozzánk ezután forintért. — Van-e lehetőségük könyvtárközi .kölcsönzésre? — Igen. Különösen Pécs és Szeged hiztosít jó lehetőségeket a kölcsönzésre. Másfélkét hét alatt ideér a hiányzó szakirodalom, de tőlünk is sok kötetet kérnek ily módon. — Véleménye szerint minden lehetőség adott arra, hogy korunk tudományának rohamos fejlődését követve, megfelelő információk birtokába jussanak a szakemberek? — Feltétlenül. Talán egyet hiányolnék. A mikrofilmlejátszó készüléket. Filmjeink ugyanis vannak, de megtekintésük akadályokba ütközik. Kecskeméten a múlt hónapban megrendezett XII. orvosi könyvtárosok és orvos tanácsadók tájértekezletén láthattuk, hogy a legmodernebb technika hogyan köny- nyíti meg és rövidíti le az információtovábbítás útját. — Milyen tapasztalatokat szerzett az értekezleten? '— Különösen két dolog ragadott meg. Az egyik az orvos és a könyvtáros kapcsolatának elmélyítése, az oktató könyvtár koncepciója. Eszerint az orvosi könyvtáros segít abban, hogy a megfelelő olvasót a megfelelő könyvhöz eljuttassa, és támogatja a medikusok tanulmányi munkáját. A másik dolog az ún. Hungarica irodalom helyzete, amely a magyar orvosok hazai publikációinak idegen nyelvű folyóiratokban történő megjelentetését kutatja. A felméréseket végző dr. Birtalan Győző és Berecz Katalin 1971-től kísérték figyelemmel a Hungarica irodalmat. Kutatásaik eredménye az így megjelenő publikációk csökkenését igazolta. Ennek okát keresik a továbbiakban. Az alapító, dr. Arató Miklós nevét viselő orvosi könyvtár 1758 kölcsönzőt tart nyilván. Tagkönyvtárai Marcaliban, Nagyatádon, Mosdóson és Siófokon működnek. Letéti állómánya a kórház különböző osztályain segítik a gyógyító- és kutatómunkát. Az orvostudományi hálózati rendszer keretében alközpontként működve összehangolja a megye szakmai tevékenységét. Várnai Ágnes
