Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-14 / 216. szám
1985. szeptember 14., szombat 5 Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA tíjabb gyógyászati eljárások Sebészek tanácskoztak Nagyatádon Oktatás tizenegy településen Bővülő zeneiskolai hálózat Somogybán Tanácskozott a megyei művelődési bizottság RÁDIÓSZEMLE A BOLGÁR KULTÚRA HETE Sebészek tartottak tudományos ülést tegnap délelőtt Nagyatádon, a városi pártbizottság nagytermében, a Magyar Sebésztársaság dél-dunántúli csoportjának szervezésében. Harminc- nyolc előadás hangzott el a legkülönbözőbb témákban. Ezúttal nem egyetlen kérdés alapos vizsgálatát tartották feladatuknak az orvosok, hanem módot kívántak adni arra, hogy a kollégák megismerkedhessenek egymás kutatásával. Minderről az ülés elnökével, dr. Marton Zoltán címzetes egyetemi docenssel, a pécsi megyei kórház osztályvezető főorvosával beszélgettünk. — Mi indokolta, hogy Nagyatádon tartották ezt a tudományos ülést? — Mi sebészek nem akarunk csak Budapest központtal dolgozni. Ezért hoztuk létre a területi csoportjainkat. Így Pécsen a déldunántúlit. Ott az egyetem mint szellemi bázis. Célunk, hogy a sebészek elmélyültebb képzésben részesüljenek. Ezt a célt szolgálják a tudományos ülések is, melyeket gyakrabban rendezünk még kisebb városokban. Ezek az események az adott kórház életét is megmozgatják. Nálunk meglehetősen szerények a publikációs lehetőségek. Az orvosok szívesen vesznek részt tanácskozásainkon. Részben azért, mert kutatási eredményeiket közkinccsé tehetik, ugyanakkor az ismeretanyagot bővíteni lehet. Nagyatádra az ország legkülönbözőbb részeiből jötték el a sebészek. Találkozhattunk tatabányai és szolnoki kollégákkal. Harmincnyolcán jelentkeztek előadásra, s mi egyetlen témára sem mondtunk nemet. Hogy Nagyatádot választottuk helyszínül, az részben a somogyi orvosok elismerése is. Hiszen országosan figyelmet keltett az a munkájuk, amelyet a hasi-, az ér- és mellkassebészetben értek el. És elismerése ez a nagyatádi kórháznak is, amelyről joggal állíthatjuk, hogy az egyik legjobban felszerelt intézmény. — Szakmailag mi újat hozott ez a tanácskozás? — Arra nem is számítottunk, hogy korszakváltó nagy bejelentések hangzanak el. Számos figyelemfelkeltő előadást hallhattunk egyes kórképek újabb diagnózisairól, így például az akut hasnyálmirigy-gyulladás kezeléséről, ami azért is érdekes, mert negyven évvel ezelőtt alig ismert betegség sebészeti beavatkozásáról van szó. Az epekő megbetegedésének újabb fajta kivizsgálásáról is szó volt. Rendkívül érdekes volt az érsebészek számára az az előadás, amely a felső végtagok ilyen fajta betegségének orvoslásáról szólt. Pécsi kollégáink bemutatták egy új kórházi, fürdetőkocsit, amely minden kórházi osztályon használható, s korábbi gondokat old meg. A házigazda a nagyatádi kórház 96 ágyas sebészetének osztályvezető főorvosa, dr. Nagy Gábor mondotta a tanácskozás szünetében: ök évente ezerháromszáz körüli műtétet végeznek el. Felszereltségük ezt lehetővé teszi. — Bár érsebészettel nem foglalkozunk, a megyei kórház számára mi végezzük el a diagnosztikai vizsgálatokat, így különösen érdeklődtünk az ezzel kapcsolatos előadások iránt. — Az előadások között nem találtunk nagyatádi sebészt. Ez azt jelentené, hogy itt nem is folyik kutatómunka? — Ezúttal a házigazdák kötelességeinek kellett eleget tennünk. Így nem vállalkoztunk előadásra, ám újabb ismereteinkről a közeljövőben a somogyi or- vosnapokon fogunk beszámolni. N. J. Ülést tartott a héten a megyei művelődési bizottság dr. Balassa Tibornak, a megyei tanács elnökhelyettesének elnökletével. A zeneiskolák helyzetéről, az hir- tézményekben folyó oktatómunkáról Kováts Antalné kaposvári tanárnő, vezető szakfelügyelő készített be- számoLójía élénk érdeklődést és vitát keltett a testület ülésén. Az elmúlt években évtizedes hátrányt hozott be a megyei zeneiskolai hálózat fejlesztése. Tizenegy településen folyik rendszeres zeneiskolai oktatás a megyénkben, az idén Csurgón és Balatonfölsdváron az önálló iskola feltételeit igyekeznek megteremteni. A zenei nevelés legfontosabb feladatai az általános iskolákra hárulnak, ám az alsó fokú oktatás1 súlyos személyi gondokkal küzd. Az énekórákra alig több mint a felében tanítanak csak szakos tanárok, a zeneiskolai oktatás — noha ebben az általános iskolás korúak hámom százaléka részesül — hasonló helyzetben van, kevés a zenetanár. A zeneiskolai oktatás iránt nagyobb az érdeklődés, mintahány tanuló képzésére vállalkozhatnak. Városainkban, Kaposváron, Nagyatádon, Barcson, Siófokon nem tudják kielégíteni az igényeket. Több száz gyerek nem jut be Somogy zeneiskoláiba. Két éve befejeződött a kaposvári zeneiskola felújítása, ám a zsúfoltságon ennek ellenére nem sikerült enyhíteni. Hasonló a helyzet Marcaliban, Siófokon, A legjobb körülmények között a nagyatádi zeneiskola működik, „kinőtte” a helyét a baresi, ideális elhelyezést kapott a fonyódi. Zeneiskolásaink bekapcsolódnak az ország zenei rendezvényeibe, megyénk is számos lehetőséget .kínál fejlődésük biztosítására. Említésre méltó a barcsi réz- fúvós kamarazenei tábor tevékenysége, a zeneiskolai tanárok kaposvári országos kamarazenei találkozója. A testületi ülésen élénken foglalkoztak a fejlesztés lehetőségeivel. Sótonyi Sándor, a megyei művelődés- ügyi osztály vezetője arról tájékoztatta a részvevőket, hogy Kaposváron zenei szakközépiskola indítását tervezik. Dr. Bernáth József, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola főigazgatója bejelentette, hogy az iskolád oktatás fejlesztése érdekében a jövő tanévtől növelik a tanítóképzőkben az énekzenei órák számát. Merényi György, a kaposvári zeneiskola igazgatója szenvedélyesen szólt arról, hogy a zeneiskolai hálózat fejlesztésének összhangban kell lennie a tanári ellátottság növelésével. A megyei művelődési bizottság ezután tájékoztatót hallgatott meg az általános iskolai fakultáció egyéves tapasztalatairól. Kedvelem azokat a sorozatokat, amelyekkel a rádió a testvéri országok szellemi örökségének és jelenének sokrétű bemutatására törekszik. A bolgár kultúra holnap befejeződő hetének kínálatával azonban — finoman szólva — nem vagyok elégedett. Gondom elsősorban a címmel: a kultúra szó szűkkeblű értelmezésével van. Ha jól emlékszem, a művelődéselmélet a gazdaságot, a természethez való viszonyt, az úgynevezett természet- és társadalomtudományókat is a kultúra fogalomkörébe sorolta. E sorozatban azonban mindössze egyetlen átlagos riport hangzott el balkáni barátaink gazdaságáról, az ország természeti, történelmi, építészeti nevezetességeiről, a bolgár nép hétköznapijairól pedig egy sem. Ily módon inkább a bolgár művészet hetéről kellene beszélnünk — ám még ezt is beszűkítették a szerkesztők. A folklór csaknem teljesen hiányzott, lehetőleg kizárólag a Hol volt, hol nem volt című esti mesesorozat szerkesztőjének jutott az eszébe. Aztán a klasszikus muzsika ... A bolgár operaénekes, jól tudjuk, világmárka. Magától értetődő lett volna hát egy reprezentatív hangversenyt összeállítani például a nálunk is népszerű Ka- baivanszika és Tomova-Sin- tov, Uzunov és Nilkolov, Hrisztov és Gjaurov felvételeiből, esetleg valamelyik neves művészt bemutatni, ahogyan az néhány korábbi .kulturális héten” történt. Ám sajnos, ez a meglepetés is elmaradt. Igazi csemegéket ily módon csupán az irodalmi osztálytól kaptunk. Valószínűleg keveset, hiszen a rádiójátékok, verses összeállítások a leglehetetlenébb időpontokban hangzottak el. összehasonlíthatatlanul nagyobb nyilvánosságot érdemelt volna például Dimitar Deljánnak hétfőn a kora éjszakai órákban sugárzott lélektani drámája, Az ismeretlen, amelyet Doncsev Toso igényes, leleményes fordításában, Georgi Morjanov és Szabó Kálmán sok b'zarr hanghatását ötletesen felhasználó rendezésében hallgattunk. Fordulatos, már- már krimiszerűen izgalmas annak a titokzatos, szinte Müskin hercegre és Aijosa Karaimazovra emlékeztetőén tiszta, jóhiszemű embernek a története, aki az isten háta mögötti kisvárosba téved; kacagtató mivoltukban is el- rettentőek az őt gyanakvóan és szakadékba taszító, posvá- nyos lelkű kispolgárok. így válik a darab a mélylélektan és a helyzetkomikum világirodalmi színvonalú ötvözetévé. Üzenetét — a lelki, erkölcsi, világnézeti másfélesége iránti tisztelet parancsát — elsősorban a címszereplő Fülöp Zsigmond, valamint Máthé Erzsi, Szirtes Ági és Tomanek Nándor továbbította hozzánk érzékeny és kidolgozott alakításával. A leltárhoz tartozik még két, álaposan eldugott verses összeállítás Képes Géza, illetve Rózsa Endre fordításában, kitűnő színművészek közreműködésével. A szándék — ne csupán Botev, Va- zov, Vapcarov alkotásait ismételni szakadatlanul, hanem Bulgária kortárs költészetének színejavát is bemutatni — hallatlanul nemes, és e két műsorban hibára vadászni annyi, mint a kákán csomó keresés. Ám lehet az áru akármiilyen vonzó, ha a pult mélyére rejtik — észrevehetetlenül... Lengyel András ELSŐSÖK A betűk és számok világába hosszú út vezet. Az általános iskola első osztályában a tanítók játékos foglalkozásokkal igyekeznek elősegíteni a tudás megszerzését. Tágra nyílt szemek kísérik a pedagógus munkáját; a hatévesek az iskolai élettel ismerkednek. Ének és játék van valamennyi foglalkozáson. Képriportunkban ezt igyekeztünk megörökíteni. Fotó: Hortobágyi Róbert
