Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-14 / 216. szám
Somogyi Néplap 1985. szeptember 14., szombat KÖZGAZDASÁGI, MŰSZAKI ÉLET Rugalmas .munkaidő Miközben nálunk semmire sem jutunk a világszerte elterjedt rugalmas munkaidőrendszerrel, addig a fejlett ipari államokban már a fizikai munkahelyeken sem ritka az efféle munkaidőbeosztás. Sőt: a Német Szövetségi Köztársaságban mellesleg: a rugalmas munkaidő- rendszer „szülőföldjén” — a folyamatos munkaidőben dolgozó, három műszakos munkahelyeken is eredményes, s az érintett munkavállalók által egyértelmű helyesléssel fogadott kísérleteket folytatnak. Miközben nálunk jó másfél évtizeddel ezelőtt már megjelent a rugalmas munkaidőrendszer, tizenöt év múltán is csak ott tartunk, hogy úgymond „központi” biztatás kell e valóban korszerű, a munkaadónak és a munkavállalónak egyaránt kedvező munkaidőrendszer szélesebb körű elterjesztéséhez. Legutóbb az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal jelentette meg ezzel kapcsolatos irányelveit — és biztatásait —, ezt megelőzően az Ipari Minisztérium adott közre konkrét szervezési útmutatással ellátott „programcsomagot” a korszerű munkaidőrendszerek alkalmazási lehetőségeiről. Alighanem e dokumentumok összeállítói sem gondolják, hogy most majd ugrásszerűen változik a helyzet, hogy a vállalatok és intézmények tömegesen csapnak le a rugalmas munkaidő- rendszer kínálta lehetőségekre. Ugyan miért, hogy nálunk ez ügyben — ahogy mondani szokás — „áll az élet”? A kérdésre a szakemberék a legkülönbözőbb válaszokat adták az elmúlt évek során; e válaszok közös lényege, hogy akár a rugalmas, akár bármi más új és korszerű munkaidőrendszer bevezetésének és alkalmazásának első és legfontosabb feltétele a vállalati szervezettség magasabb színvonala. Gyanítható azonban, hogy egyéb okok is közrejátszanak. A Munkaügyi Kutató- intézet munkatársának, Mol- nárné Venyige Júliának ez ügyben külön véleménye van, illetve továbbgondolta a korszerű munkaidőrendszerek széleskörű alkalmazását gátló társadalompolitikai problémáikat. E gondolatmenet lényege, hogy manapság és nálunk a munkaidő rugalmas megváltoztatása elsősorban bizonyos társadalmi feltételek hiánya miatt nem valósítható meg. Egyrészt ugye, a teljes foglalkoztatottság magyarországi formája állandósult munkaerőhiánnyal, s emiatt agyonfeszített munkaerőhelyzettel párosul. A teljes foglalkoztatottság jórészt a nők — manapság már ugyancsak teljesnek tekinthető — foglalkoztatásának köszönhető. És a nők java része hol, milyen munkakörökben dolgozik? A kereskedelemben, a szolgáltató ágazatokban, a különböző hivatalokban. Többségük családos, munka- időbeosztásukat illetően alkalmazkodniuk kell a gyermekintézmények, az iskolák munkarendjéhez — ami néni változik, de vajon változhat-e a gyermekek nagyjából természetes életritmusának megzavarása nélkül? Továbbá: a teljes foglalkoztatottság egyértelműen a kétkeresős családmodellt je-! lenti. A magyarországi bér- és kereseti viszonyok nem engedik, hogy családonként csak az úgynevezett „családfő” vállaljon kereső állást. S mert manapság az aktív keresők nagy többsége — megintcsak a bér- és kereseti viszonyok miatt — a főálláson kívüli mellékmunkaviszony vállalására is rákényszerül, a családok idő- gazdálkodása rendkívül feszített. A munkavállalókat érintő lényeges munkaidőreform könnyen felboríthatja a családok nagy nehezen kialakított időgazdálkodását, s mert ez felismert veszély, mit tesznek a családok? Ódzkodnak mindenfajta — központilag kezdeményezett, ám végül is saját időbeosztásukat veszélyeztető — munkaidőreformtól. Még továbbá: a korszerű munkaidőrendszerek bevezetése és alkalmazása — az érvényes jogszabályok értelmében — vállalati belügy. De csák látszólag! A korszerű munkaidőrendszerek általánossá tétele ugyanis csakis rendszer-szemléletű szervezési megoldásokkal képzelhető el. Röviden és nagyon egyszerűen: X vállalat hiába határozza el a lehető legkorszerűbb elvek alapján szervezett rugalmas munkaidőrend bevezetését, ha egyszer a bölcsőde és az óvoda, az iskola és az üzlet, a hivatal és a hatóság, a szolgáltató vállalat és az ügyfélszolgálat nem igazodik X vállalat elhatározásához. Nem is igazodhat, mert a korszerű munkaidőrendszerekkel kapcsolatos szervezési megoldások nem korlátozódhatnak az egymástól elszigetelt gazdálkodói egységekre. Vagyis nagyobb szervezési rendszerekben kellene gondolkodni, és ez még mindig nem elég. Valamennyire — és intézményesített megoldásokkal — enyhíteni kellene a családok időbeosztásának feszültségeit. Persze nem úgy, hogy asszonyok, lányok, vissza a konyhába. De legalább oly’módon, hogy aki teheti, csakis részmunkaidős munkát vállalhasson, illetve legalább átmenetileg és ideiglenesen a családok egy részének megadassák az egy kereső keresményéből való megélhetés lehetősége is. Talán most, ez ügyben történt némi elmozdulás, a január elsejétől érvényes kereset- szabályozás bevezetésével. Talán, most — és a szabályozás eredményeként — esetleg sikerül megállítani a főmunkaidőben végzett munka napjainkra egyre aggasztóbb elértéktelenedését, s ezzel párhuzamosan enyhíteni a családi időgazdálkodás manapság már alig elviselhető feszültségeit. S ha mindez valóban ígéretes változásokat hozna — no és persz^ ha ígéretes tehetségű, ám még csak nagyon keveset bizonyított szervezőink is komolyan vennék a feladataikat — akkor esetleg előbbre léphetnénk a korszerű munkarendszerek alkalmazásával. Vértes Csaba Kimerül a brit északi-tengeri olaj Tíz éven belül kimerül az északi-tenger brit szektorának olajtartaléka, ha a kitermelés a jelenlegi szinten folytatódik. — olvasható a Lloyd’s bank legutóbbi ta- tulmányában. A jelentést készítő közgazdászok szerint Nagy-Britannia jelenleg 80 százalékkal több olajat termel ki, mint amekkora a hazai felhasználás. Számítások szerint a brit északi-tengeri olajkitermelés az idei évben éri el csúcspontját, majd gyors ütemben csökkenni fog. 1990-re a britek már nem lesznék önellátóik olajból, 1995-re pedig kimerülnek az északi-tengeri olajmezők. A Lloyd’s közgazdászainak véleménye szerint a brit kormánynak arra a szintre kellene korlátoznia az olajtermelést, amennyire az országnak szüksége van. Ha az olajtermelés egyik napról a másikra megszűnne, akkor a többletérték adót — a jelenlegi duplájára — 30 százalékra vagy a jövedelemadót 30 százalékról 37 százalékra kellene növelni Nagy-Britanniában, hogy a pénzügyminisztérium tartani tudja bevételi célkitűzéseit. Bár az északi-tengeri olaj- termelés megszűnésének hatása csak fokozatosan érződne, a tartalékok kimerülése jelentős változásokat vonna maga után a brit gazdaságban, Revizorok a vállalatnál A revizori vizsgálatok — légyen szó a kétévenkénti pénzügyi-gazdasági ellenőrzésről, avagy az árhatóság munkájáról — a vállalatok, szövetkezetek körében nem örvendenek nagy népszerűségnek. Sokszor hallani, hogy a revizorok elsősorban vagy csakis a hibákat keresik, mert különben úgy érzik, semmit sem végeztek. Pedig a vizsgálatok nemcsak a felsőbb vezetés számára jelentenek fontos információt, a vállalat tevékenységéről is tükröt tartanák a vezetőség elé. A legtöbbször éppen a segítőkészségről nem vesznek tudomást. Sok a hiba Igaz, ma nagyon kevés az a gazdálkodó, ahol a tüzetes ellenőrzés ne találna kisebb- nagyobb hibát. Sőt, egyre többször vétenek — általában akaratlanul — a pénzügyi fegyelem, a számviteli rend szabályai ellen. Hogy miért? A közelmúltban a Minisztertanács tárgyalta az 1984-es ellenőrzésekről készült beszámolót, amelyben a jelentés készítői az okokra is rávilágítottak. Így például a gyorsan változó jogszabályok, utasítások között nagyon nehéz a pontosan kiszabott utat megtalálni, másrészt az ügyvitel és annak szervezése messze elmaradt a kívánatostól. Itt mutatkozik meg a számítástechnikai kultúra alacsony színvonala; számtalan manuális munkát ma már az okos kis masinákkal kellene elvégeztetni. Ráadásul — s ezt már több éve olvashatjuk a beszámolókban — nagyon nehéz manapság képzett és megfelelő gyakorlattal rendelkező számviteli szakembert találni. A fizetések nem tükrözik a munkához szükséges fel- készültség és az azzal járó felelősség anyagi ellenértékét. Óriások születése Óriások, létesítmények épülnek földből és betonból világszerte. Hatalmas gátak, amelyek mögött felgyűlik a folyók vize, hogy azután, amikor megnyílnak a kapuk, a föld leghatalmasabb vízeséseit is megszégyenítő iramban zuhanjanak alá, megforgatva az áramtermelő turbinák lapátjait. Olyan hatalmas gátak építésére, mint amilyenekhez az utóbbi évtizedekben fogtak hozzá, az építéstechnológia, az építőanyagoik és a gépesítés fejlődése nélkül aligha gondolhattak volna. A magas gátaknak el kell viselniük a víz szüntelen nyomását. Ha elegendő föld áll rendelkezésre, a mérnökök valóságos hegyet raknak a víz útjába, melyet aztán betonnal vagy kővel burkolnak. A földtöltés többre képes, mint az ember hinné, ezt egy 235 méter magas kaliforniai gát is bizonyítja. De a Szovjetunióban már folyik egy ennél jóval nagyobb, 325 méter magas gát építése is, amelyhez várhatóan százmillió köbméter földet használnak fel! A beton ugyan nem jól viseli a feszítést, de a nyomás szilárdabbá teszi. Két modern gátfajta hasznosítja ezt a tulajdonságát: a gravitációs gát és a patkógát. Az, hogy milyen típusú gát mellett döntenek, mindig első,, sorban a helyi adottságoktól függ. A földgátak építésekor egyik réteget a másik fölé terítik; a betongátak előre gyártott tömbökből, úgynevezett monolitokból készülnek. Hogy megspórolják a bonyolult állványzatot, a tömböket lépcsőszerűen ön- tik. Miközben a beton megköt, az anyagban lezajló kémiai folyamatok során óriási mennyiségű hő keletkezik. A hatalmas gátakba beépített kolosszális mennyiségű betonnak átlagosan száz évre lenne szüksége ahhoz, hogy lehűljön, ha mesterségesen el nem vezetnék a hőt az építés folyamán. A gátépítők egyébként különleges, lassan kötő cementet használnak, hogy a beton a megszilárdulás fázisában ne repedezzék. A tömbök közötti réseket csak később töltik föl és zárják el. Képünk jól érzékelteti leírtakat, habár még csak kezdetnél tartanak az egyik óriás tadzsikisztáni gát építésének. A számviteli rend, a bizonylati fegyelem ellenőrzése csak egy részét adja a revízióknak. A pénzügyi ellenőrzések a gazdálkodás egyes minőségi mutatóiról is véleményt formálnak. Kedvező változások De hiányzik a költséggazdálkodás, mint komplex rendszer a vállalati gazdálkodásból, és sok helyen viccnek kijáró mosolygással fogadják az értékelemzést. Ráadásul, a költséggazdálkodást hatékonyan alakító alkalmazottak jövedelme sem kapcsolódik szorosan az elérhető megtakarításhoz. Eme megállapítások ellenpontjaként az összegezésből viszont az is kitűnik, hogy a magas adók miatt a vállalatok igazából nem is akarják oly módon növelni a nyereségüket, a nagymértékű központosítás szintén tompítja az érdekeltséget. A vállalati, szövetkezeti vizsgálatokon kívül természetesen a szabályozók hatásait is elemezték az ellenőrzési szakemberek. Ahogy a terv célkitűzéseiben, úgy itt is megkülönböztetett figyelmet szenteltek az export és import alakulására. Amint a vizsgálatokból kiderült, a változatlanul nehéz körülmények között elsősorban azök a vállalatok növelték a kivitelüket, amelyek kooperációt kötöttek külföldi cégekkel. Szintén kedvező változás, hogy megszaporodtak a kis volumenű üzletek, amelyek együttes értéke már növelte a kivitelt. A párhuzamos exportjogők szintén a kivitel bővítését segítették elő. Kinek dolgoznak a kisvállalkozók? A revizori jelentések a kisvállalkozások tevékenységét is alaposan elemezték. Amint kiderült, ismét jelentősen nőtt az ebben a szférában munkát vállalók száma. A különböző formák betöltik a nekik szánt szerepet, néhány területen érezhetően javult a kínálat. Ám a kisvállalkozások egyelőre még mindig a közületek számára dolgoznak elsősorban. Néhány kedvezőtlen jelenségről sem hallgatnak a jelentések, igaz, ez sem újdonság; főleg a vállalati gazdasági munkaközösségeknél fordul elő, hogy ugyanaz a vezető adja ki a munkát a kisvállalkozóknak, aki átveszi, tehát nem hatékony a belső kontroll. Az ellenőrzések egyéb megállapításait hely hiányában sajnos nem idézhetjük tovább. Mindenesetre e néhány kiragadott tendencia is jól érzékelteti, miként fejlődött a gazdálkodók pénzügyi, számviteli fegyelme, hogyan alakult a gazdálkodás. Ám, nemcsak a pozitívumokon, hanem az esetleges elmarasztaló megállapí tásokon is érdemes elgondol kodni, hiszen minden kol lektívának érdeke, hogy a vállalat vagy szövetkezet a jogszabályok figyelembe vételével próbáljon sikeresen gazdálkodni. Lakatois Mária Gazdasági kísérlet a szovjet mezőgazdaságban Az ipar után a Szovjetunió egyes mezőgazdasági üzemeiben is megkezdődik jövő év elejétől a gazdasági kísérlet. A korszerűbb gazdaságirányítást és gazdálkodási mechanizmust egyelőre az oroszországi föderáció néhány területén vezétik be. Mint Gennagyij Kulik, az OSZSZSZK tervbizottságának elnöke az Bkonomicsesz- ikaja Gazeta számára adott nyilatkozatában elmondta, a fő cél mindenütt a nagyobb gazdálkodási önállóság és jövedelmezőség megteremtése, az irányítás és az agráripari komplexumhoz tartozó üzemek közötti együttműködés korszerűsítése. A kísérletben résztvevő kolhozok, szovhozok és más mezőgazdasági üzemek részére jelentősen csökkenni fog a központilag meghatározott tervmutatók száma. Az üzemek maguk fogják meghatározni az általuk termelt mezőgazdasági termények mennyiségét, és az államnak eladásra kerülő mennyiséget is, amely azonban nem lehet alacsonyabb a megelőző öt éves átlagnál. A kötelező beszolgáltatás teljesítése után megmaradt termények sorsáról, a kereskedelmi szervezeteknek történő eladásáról az üzemek maguk döntenék. Megváltozik a béralap képzésének rendje is. A mezőgazdasági üzemek ezt maguk fogják megtervezni, szoros összefüggésben a termelés volumenével. A termelés mennyiségének minden 1 százaléknyi növekedésével a béralap 0,8 százalékkal emelkedhet. Amennyiben a kifizetett bér gyorsabb ütemben fog növekedni, mint a munka termelékenysége, akkor — büntetésképpen — ugyanilyen arányban csökken a vállalat ösztönzési alapja. Az államkasszába történt befizetések és a tartozások törlesztése után fennmaradó jövedelemrész teljes egészében megmarad a mezőgazdasági üzemnél és saját maga dönt felhasználásáról. A kísérletben részt vevő mező- gazdasági üzemek széles körű lehetőségeket kapnak a dolgozóik teljesítmény szerinti díjazására — mutatott rá Gennagyij Kulik. Textilkereskedelem A nemzetközi textilkereskedelem sorompóinak lebontását célzó közös stratégia kidolgozásáról kezdett tanácskozást Szöulban a fejlődő világ 21 textilexportőr országa nemzetközi szervezetek részvételével. A textilexportban érdekelt fejlődő országok szeretnék megakadályozni a jelenleg érvényben lévő nemzetközi textilkereskedelmi egyezmény meghosszabítását, mert az szerintük a szigorú meny- nyiségi kvótákkal erősen fékezi az áruforgalom fejlődését. A dél-koreai kereskedelmi és ipari minisztérium védnöksége alatt álló tanácskozás küldöttei így azt is megvitatják, hogy mivel helyettesítsék a. jövőre lejáró egyezményt. JUGOSZLÁV INFLÁCIÓ Jugoszláviában a múlt hónapban 4,5 százalékkal emelkedtek a megélhetési költségek, amit a kiskereskedelmi árak átlag 4,3 százalékos és a szolgáltatási díjak 4,6 százalékos növekedése okozott. Hivatalos közlés szerint augusztusban a létfenntartási költségek 75,7 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel ezelőtt. Az infláció júliushoz képest augusztusban 1,5 százalékkal erősödött.
