Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-07 / 184. szám
1985. augusztus 7., szerda Somogyi Néplap 3 Utazik a hulladék w Éjszaka, szombaton, vasárnap Szerda. A Balaton-parti hulladékszállítók nehéz napja. Fonyódon piaci nap, ráadásul egy kis eső is esett, s ilyenkor a szokásosnál is nagyobb a forgalom az utakon. A nagy, megterhelt gépkocsik tehetetlenül vesztegelnek a dugókban, ügy- gyel-bajjal érkeznek meg szállítmányukkal a keresztúri szeméttelepre. Miután újra elindulnak Fonyód, Boglár felé, Fenyvesnél már visszafogja őket a csigalassúsággal araszolgató kocsikor. — A legjdbbkor jött — ráncolja homlokát Szőke László telepvezető. Az egyik gépkocsivezetőnk, akinek naponta tizennégyszer kellene fordulnia, az imént jelezte, hogy most indult el Boglárlelléről a negyedik szállítmánnyal. Az embereink teljesítményibérben dolgoznak, nekik se mindegy, hányszor fordulnak ... Közben meg csengenek a telefonok ... Mikor jönnek már a konténerért?! Van, aki beül a kocsijába, hogy személyesen .reklamáljon. Azután együtt ül a dugóban a szállítóinkkal... Ilyenkor nincs mese. Éjjel is dolgozunk. A keresztúri telepre öt konténeres, hét kisebb és tizenegy nagyobb kapacitású szállítójármű hozza a szemetet, s hat szippantókocsi a szennyvizet. Ezenkívül a lengyeltóti út mentén is van egy szennyvíz-ártalmatlanító hely, ahova naponta 18 szippantókocsi viszi a „folyékony hulladékot”. Rengeteg ember él most a. Balaton mellett, s töméntelen sok az eltávolításra váró szemét. A Somogy megyei Településtisztasági és Kertészeti Vállalat Szépiáktól Berényig gondolkodik az úgynevezett szilárd- és folyékony hulladék elszállításáról. Két regionális telepén — Zamárdin és Keresztúron — rendkívüli a forgalom. (A VII. ötéves tervben Boglórlelle térségében is létesítenek egy regionális telepet.) A szemét hosszan és költségesen utazik, de így kívánja ezt a Balaton védelme: nem1 lehet minden településen hulladéktelep. Következésképpen a rendszeres gyűjtés és szállítás veszteséges tevékenység a nagy távolságok miatt, ugyanakkor elsőrendű feladat. Az állampolgár természetesen sokallja a szolgáltatásért fizetendő összeget, a vállalat pedig nem él meg belőle. Ennek ellenére mindent megtesz a parti települések tisztaságáért, dolgozói — különösen mostanában — már-már túlfeszített erővel végzik munkájukat. — összesen 160 gépünk van, s ezek közül az úgynevezett szilárd szemét elszállítására hivatott járművek zöme elavult, korszerűtlen — mondta Ignáczy György né, a vállalat igazgatója. — Csupán a folyékony hulladék eltávolítására és ártalmatlanítására rendelkezünk korszerű gépparkkal, eszközökkel, s ezt a BIB és az OKTH segítségének köszönhetjük. Vállalatunk is erre a célra áldozott a legtöbbet. Tekintettel arra, hogy a szemetet hosszan „utaztatjuk”, nagy teljesítményű gépekre van szükségünk. Ilyen például a barcsi Unitech Uniponm típusú célgépe, amelyből sajnos csak egy áll rendelkezésünkre. Mint ismeretes, a Balatontól távol, úgynevezett kazettás telepekre szállítjuk a hulladékot, ahol ártalmatlanítjuk. Ez azt jelenti, hogy a szippantott szennyvizet tökéletesen megtisztítjuk. A Balatonból hasznot húzó vállalatok a szállítás díját kifizetik ugyan, de az ártalmatlanítás tetemes költsége minket terhel. Ügy vélem, méltányos lenne, ha a vállalatok is besegítenének... A közműhozzájárulást mindenki természetesnek tartja, s mi közműpótló tevékenységet végzünk. A nehézségek ellenére jelentős eredményeket értek el. Sikeresen kezdték például az előszezont, a tavaszi nagytakarítást. A lomtalanítást gyorsan, akadálytalanul elvégezhették: a tévében meghirdetett időpontokra mindenütt kirakták a lakók, az üdülőtulajdonosok az eltávolítani valót. Június 1-től a kerti hulladékot (a kaszálékot és a gallyakat) is elviszik (eddig csak a háztartási szemét összegyűjtésére vállalkoztak), az úgynevezett veszélyes hulladékot szintén. Ilyen például az olajos iszap, melynek gyűjtését, ártalmatlanítását egy szabadalmaztatott tedhnoló- gia alkalmazásával végzik. (Most még csak a Bala- ton-parton, de jövőre az egész megyében.) A zamárdi forgalmi és műszaki telep 6 kilométerre van a Balatontól, mondhatnánk idilli környezetben, festői tájon. 89 ember tartozik ide (34 gép szállítja szakadatlanul a hulladékot). Saffer Ferenc irányításával dolgoznak. — Most 16 órázunk — mondja a főnök —, s megpróbáljuk a, lehetetlent: tisztán tartani a partot Szépiáktól Szemesig. Vasárnap éjjel is megyünk. Lőrincz János a szerződéses konténereket cseréli két társával. Ifa darus kocsival járja a településeket. — Vannak tisztességes, rendes helyek, ahol belátják: a konténert meg kell valahogy közelítenünk, hogy kicserélhessük — mondja. — Helyenként azonban nem férek hozzá a parkoló személygépkocsiktól. Mondom a tulajoknak, a főnököknek, tegyenek már valamit (mégiscsak ők vannak itt állandóan), jelöljék ki például azt a helyet, ahova csak a szemeteskocsi állhat. Őket ugyan nem érdekli, mondják erre, hogyan csinálom, csak vigyem el a konténert. Törjem össze a kocsikat?! Mások meg azon spórolnak, hogy hetente csak egyszer vagy kétszer kérik a cserét (holott naponta kellene), azután az üdülők bennünket szidnak az éktelen bűz miatt. Ha mór nem fér bele a szemét, mellé rakják... Igazság szerint ezt el se kéne vinnünk, de hát mit csináljunk? összeszedjük. — Milyen a szemetesek „presztízse”? Általában lenézik ezt a foglalkozást, mondjuk meg őszintén — feleli Farkas Ferenc, aki a zsákos, kukás szemetet gyűjti. — Persze, van köztünk ilyen is, olyan is, de higgye el, itt csak az az emiber maradhat „hosz- szú távon”, aki bírja a hajtást és tisztességesen dolgozik. A Feri bácsinál másféle ember nem él meg. Igaz, eljár az érdekünkben mindenütt, ha kell, „lerendezi” a nagyképű, dagadt bukszá- jú „ügyfeleket” is, de a munkát el kell végezni. Ha nappal nem sikerül, akkor éjszaka, szombaton, vasárnap ... Sz. A. felében kezdik meg. Gerber András főmérnököt a jelenlegi munkákról, az új termékekről kérdeztük: — Az elektroncsövek ideje lejárt, ezt tudomásul véve át kellett szervezni tevékenységüket, hogy piacképesek maradjunk. Ennek első lépése a kevert fényű lámpagyártásra való áttérés volt, s hamarosan megkezdjük két új termék gyártását is. Ehhez nemcsak gépekre van szükség, hanem új technológiára is. Május végén kezdtük a telepítést egy átalakított üzemcsarnokban, amelyet a szolgáltatóüzemünk készített elő a gépek fogadására. Mintegy 20--25 nagyobb gépet hozunk Budapestről, a Fényforrásgyárból, ennek egyik része már megérkezett. Jelenleg géplakatosok, mechanikai és elektroműszerészek a gépeket állítják be. — Milyen változásokat jelent majd a dolgozóknak az új termékek gyártása? — Körülbelül 80 dolgozót érint az új munka. A változás egyrészt az, hogy több szakmunkásra, másrészt pontosabb, precízebb munkára lesz szükség. A dolgozók egy részének az is új lesz, hogy műszakban fognak dolgozni. A fizetések mintegy 10 százalékkal lesznek magasabbak a mostaninál. — Hol fogják értékesíteni az itt készült termékeket? — Többségüket tőkés piacokon, de szocialista országokból érkező megrendeléseink is vannak, azonkívül gyártunk a hazai piacra is. N. Zs. Több szakemberre van szükség A név már megváltozott, a termékszerkezet most van átalakulóban a TungBram Rt. kaposvári elektronikai gyárában. A több lépcsőben tervezett átrendeződés első ütemében „letelepült” egy kevert fényű lámpagyártó sor, ezt követően pedig két új termék — nagy teljesítményű higanygőzlámpák és orvosi kvarclámpák — gyártásának előkészítéséhez fogtak. Az üzemszerű termelést várhatóan e hónap második Start ejőtt a Tungsramban Dolgozó nyugdíjasok A makacskodó öreg zárat értő kézzel reperólta meg Feri bácsi, és közben arról beszélt, nem bánja, hogy már hetvenöt éves; az a fő, hogy még tud dolgozni. Általában jellemző az idős emberekre, hogy örülnek, ha évtizedek tapasztalatait gyümölcsöztethetik. Az életet jelenti nekik, hogy még szükség van rájuk, igényt tart felhalmozott tudásukra, alkotókedvükre a társadalom. S a munkahelyi közösség állandó kapcsolatot, kötődést nyújt, sokak számára enyhíti az egyedüllétet. Bővülő kedvezmények Mindez természetesen nemcsak érzelmi kérdés. A realitáshoz hozzá tartozik, hogy a 2 260 000 nyugdíjas többségének szüksége van arra a pénzre, amit munkájával keres. A 84 milliárd forintból, amelyet például 1984-ben nyugdíjként kifizetett az állam, havi átlagban egy személyre 3130 forintot mutat ki a statisztika. A valóságban azonban a nyugdíjasok többségének ennél kevesebbet visz a postás hónapról hónapra. Szükség van tehát a nyugdíj kiegészítésére. A népgazdaságnak viszont a nyugdíjasok munkájára, hiszen az aktív keresők száma — 4 920 000 — 1985 január elsején újabb 20 ezer emberrel volt kevesebb, mint egy évvel korábban. A legutóbbi évtizedben a részmunkaidőben foglalkoztatott nyugdíjasok létszáma 380—430 ezer között mozgott. Egyes ágazatokban, például a belkereskedelemben, a nyugdíjasok nélkül nem lenne az ellátás folyamatos. Hogy enyhüljön a munkaerőhiány, a Minisztertanács 1983. január 1-től módosította korábbi rendeletét, növelte a foglalkoztatási időkeretet; évi 30 ezer forintról 60 ezer forintra emelte a kereseti összeghatárt, és bővítette a foglalkozási időkorlát alól mentesített munkakörök számát. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a közelmúltban készített összegzésében megállapította, hogy a munkaerőgondokkal küzdő vállalatok éltek is a lehetőséggel. Megyénként változik Ha az ágazatok szerinti megoszlást nézzük, az iparban 50 ezer, a mezőgazdaságban 45 ezer, az egészségügyben 40 ezer, és a kereskedelemben 30 ezer nyugdíjas dolgozik. A területi megoszlás szerint a fővárosban mintegy 400 ezer idős emberből 90—100 ezer vállal munkát, a megyékben lakó 1 millió 800 ezerből 200 ezer nyugdíjas dolgozót tartanak nyilván. (A falvakban, tanyákon élő öregek természetesen mindany- nyian dolgoznak a háztájiban, ameddig csak mozdulni tudnak.) Megyénként nagy az eltérés abban, hogy hány idős ember jár munkába. A főváros vonzáskörében élő Pest megye például közel kétezer esetben kért mentesítést az évi 1260 órán felüli foglalkoztatáshoz, míg Szabolcs megyében csak 75 nyugdíjasnál volt erre szükség. A két véglet között a nagyobb foglalkoztatási igény jellemző Nógrád, Heves, Somogy, Komárom és Békés megyében. Várják őket Győr-Sopron megyében például a textiliparban, az élelmiszeriparban, a kereskedelemben és a vendéglátóiparban várják a nyugdíjas dolgozók jelentkezését. De a nád- és erdőgazdaságok, másutt a konzervgyárak és cukorgyárak idénymunkájára is szívesen vesznek föl nyugdíjban levőket, s persze az idegenforgalmi szezonban is bőven van feladatuk. Heves megyében az állattenyésztésben nyugdíjasokkal tudják pótolni a hiányzó létszámot. A megyékben is csak 20 százalék a szellemi munkát végző nyugdíjasok aránya. Hivatásuknak élő pedagógusok, körzeti orvosok végzik a falvakban — köztisztelettől övezve — áldozatos munkájukat idős korukban is. De ott vannak az 55—60 éven felüli szakemberek a művelődés egyéb területein, a kórházakban, és számviteli területen is. Tág tere nyílik nyugdíjas korban is a munkára mindazoknak, akik a szolgáltató ipar valamely ágában szereztek szakmát. Baranyában például kevés a fodrász, Szegeden és környékén a kerékpárok ezreinek „orvosaiból” elkelne több is. A borsodi falvakban örülnének, ha mindenütt akadna cipész a kaptafához. És sorolhatnánk tovább, hány helyen volna még becsülete az idős mesterek kezemunkájának, szakmaszeretetének. I. E. Üj gabonatároló Mélykúton Új gabonatárolóban fogadhatják már az idei termést a Rács-Kiskun megyei Mélykúton. Az intenzív gabonatermesztési program keretében épített fémsllós rendszerű gabonatárolót 73 nappal a kitűzött határidő előtt készítette el a Kecskeméti Mezőgép Vállalat. Az új létesítmény ötezer tonnányi termés tárolására alkalmas, és várhatóan jelentősen enyhíti a megye déli részének tárolási gondjait. (MTI-fotó: Karától Imre — KS)
