Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-05 / 182. szám

ÁZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LÁPJA XLI. évfolyam, 182. szám Ara: 1,80 Ft 1985. augusztus 5., hétfő Ablakban Kihajolok az ablakomon, mely a Margit térre néz. Szorgos emberek ásóval, ka­pával, gereblyével és egyéb kerti szerszámokkal fölsze­relve a betonjárda melletti zöld földsávot művelik. Négy éve népesült be a környék lakókkal. Készen kaptuk a kényelmet — rongálásnak áldozatul esett — padokat, a betonalapon a hintákat és egyéb gyerekjátékokat, a sü- völvény — fajtájából, szépsé­géből még semmit meg nem mutató — fákat, egyre ritku­ló sövényeket. Öt év után a szomszéd ház lakói összefogtak, hogy a kifagyott, kiszáradt sö­vényt pótolják. Egy keskeny sávban felásták a közterü­letet, melynek állami gondo­zói talán nem győzik min­denhol a munkát, de igazá­ban a lakók érzik maguké- nalk a Margit teret. Kinyíltak a nemrég ülte­tett virágok, színesebb lett a tér. Az ablakba idelátszik a szorgos munka eredménye. Okvetlenül beszélni kellene azokkal az emberekkel, akik egyszer csak összefogtak a környezetükért — gondoltam magamban. Lementem tehát a térre. Rövidesen megis­merkedtem azzal a férfival, aki lépcsőházról lépcsőházra járva megszervezte a kerti munkát. Csak egy ember kellett, aki az ötletet és a tettrekészséget ötvözni tud­ta, és máris megindultak ve­le az emberek le a térre, hogy a megszerzett sövény- csemetéket és a virágmago­kat elültessék, újra füvesít­senek ott, ahol kiveszett a zöld. Míg beszélgettünk, fél szemmel a mi házunkra néz­tem. Bizony ráférne a kerti kozmetika a tér ránk eső szakaszán is. Szólt is a „bri­gádvezető”: ti nem csináljá­tok utánunk? Dehogynem — lelkesdtem, csupán arról fe­ledkeztem meg, hogy ne­künk nincsenek szerszá­maink. — Adunk azt is — hangzott a felelet. További terveket szövöget­nek a tér lakói. Hogyan le­hetne igényük szerint for­málni, alakítani a környeze­tünket, hogy a kisgyerekek, a nagyobbak, a gyerkeikkel együtt játszó szülők, az idő­sek, akik egész nap otthon vannak, s alig mozdulnak ki, jól érezzék magukat. Ne csak bent a kényelmes la­kásban, hanem lent az ud­varon is. Kiszaladt egy foga­lom a számon — udvar. Igen, a mai lakótelepi épít­kezés megfeledkezett róla, ám lehetőség mindig van, hogy kialakítsunk a haszon­talannak és elhanyagoltnak érzett téren egy szigetet, amelyet .udvarnak is nevez­hetünk. A hollandokról mondják, hogy szokásból nem húzzák össze a függönyöket az ab­lakban, ami megmutatható, azt nem takargatják. Büsz­kék az új csillárra és a szép berendezésre, nyitottak. Mi azzal fejezhetjük ki, hagyo­mányainkhoz híven, nyitott­ságunkat és szép iránti ér­zékünket, fogékonyságunkat, hogy környezetünket gondoz­zuk, üde színfoltokkal aján­dékozzuk meg egymást. A lányom — csodák cso­dájára — azt kérte a név­napjára, hogy olyan virág­gal köszöntsük meg, amilyen a szomszédban az erkélyen nyílik. Muskátli — mutattam rá —, olyanra gondolsz? — Igen — felelte. Megvan a muskátlink. Az ablakban. Öntözzük, hogy míg csak le­het, virágozzék. Az ősszel pedig kialakítjuk a ház előtt a kertet is. Horányi Barna, SZÍNPOMPÁS ZÁRÓÜNNEPSÉG A TSZKER SIKEREI Véget ért a XII. VIT Látványos záróümnepély- lyel Mos2Íkvában szombaton véget ért a XII. Világifjú­sági és Diáktalálkozó. A luzsnyiki Len in -stadionban megrendezett esti ünnepsé­gen jelen voltaik a Szovjet­unió magas rangú párt- és állami vezetői1, az ünnepség­re érkezett díszvendégeik és turistáik. Pontosan este 9-kor száz fanfár hangja nyitotta meg az ünnepséglet, s ezt köve­tően Jean-Claude Kennedy, a nemzetközi előlkészítő bi­zottság, állandó bizottságá­nak ikoordinátoir-titkárá lé­pett a mikrofon elé. Rövid beiszédében szólt arról, hogy a fesztivál nyolc napja alatt több mint 20 ezer delegátus nyílt, konstruktív párbeszé­det folytatott, amely lehető­séget adott vélemények és tapasztalatok cseréjére. Az Ifjúság moszkvai nemzetkö­zi seregiszemléje jó alkalmat adott a fiataloknak a közös cselekvés alapjainak kidol­gozásához. Szavai után a nemzetközi előkészítő bizottság megbí­zásából Carlos Cruz, a ni- canaguai küldöttség vezetője olvasta fel a VIT résztve­vőinek a világ ifjúságához intézett üzenetét, amely gyakorlatilag a fesztivál záró dokumentumának te­kinthető. Hatalmas taps és éljenzés fogadta a nicaraguai ifjúsá­gi vezetőnek az anitdimpe- rialista szolidaritást, békét és barátságot éltető szavalt. A stadion hangszóróiból fel­csendült a Kreml Szipassz- kdj toronyórájának hangja, majd újból felhangzottak a fanfárok, miközben a dísz- tri'bünneL szembeni lelátó­kon 9000 fiatal színes zász­lókból a VIT emblémáját formálta meg. A színpompás progiríaim nyitányaként pergő ritmusú zenére a VIT jelvényével díszített zászlókat hoztak be a fiatalok, amit zenekarok felvonulása és több száz fiatal tornászlány aerobic- bemutatója követett. A Moszkvai Nagy Színház tán­cosai Csajkovszkij: Hattyúk tava című balettjének má­sodik felvonásából mutat­tak be több képet, akiket cirkuszmiűvészek követtek a stadionnyi méretű poroh- don. (Folytatás « 2. oldalon.) A tények néha meghök- kentőek: 1983-bain tizenkét­millió forint veszteséggel zárt a Tszker nagyatádi te­rületi központja, tavaly pe­dig már nyolcmillió forint nyereséget tudtak felmu­tatni. A gyors fölfutás el­lenére merésznek tetszett az idei tervük, amelynek alap­ján tizenkétmillió forint nyereséget vártak. A meg­lepetés az, hogy hat hónap alatt teljesíteni tudták nye­reségtervüket. Frank Gyula, a területi központ igazgató­ja szeriint elsősorban a jó költséggazdálkodásnak kö­szönhető a siker. Az idén fele annyi költséget kellett felszámolniuk, mint tavaly a hasonló időszakban. így kerülhettek a tizennyolc te­rületi központ rangsorának a második helyére. Emelke­dett az áruforgalom is. Fő­képpen a tápok, a koncent- rátumok és a takarmányki­egészítők iránt nőtt meg a kereslet. Kétezer vagonnal többet tudtak eladni, mint tavaly. Jó döntés volt te­hát, hogy felszámolták saját takarmány- és tápbolíháló- zatiulkiat, és valamennyi üz­letüket átadták az érintett termelőszövetkezetnek, illet­ve áfésznak. Jó üzletet hozott a bur­gonya is. 2400 tonnáit adtaik el Csehszlovákiába, nagyobb mennyiségű vetőburgonyát szállították Jugoszláviáiba. Igen jó az idei termés, így elképzelhető, hogy 1985-re nyugatra is szállítanak krumplit. Huszonnyolcmil­lió forintos bevételre szá­mítanak a tőkés piacról. Szállítanak kölest, naprafor­gót, fát és faipari terméke­ket. valamint fenyőtobozt. Az országban évek óta nem nő a mezőgazdasági erő- és munkagépek iránti kereslet, Nagyatádon ezek­ből is többet forgalmaztak. Segítségükre volt, hogy az Autóker az első félévben szállította a későbbre ígért árut. Növényvédő szerekből ugyancsak a tervezettnél többet adtak el. A nitrogén- tartalmú folyékony műtrá­gyának nemcsak a szállítá­sát vállalták, hanem a ki­juttatását is. Ma miár két helikopter áill rendelkezé­sükre. A folyékony műtrá­gya elterjedését segíti az is, hogy könnyebben kezel­hető, mint a szilárd, és azo­nos területre kevesebbet kell kijuttatni belőle, ezáltal környezetkímélő is. N. J. Végeztek az aratással A hét végén befejezték a búza aratását a kaposfiáredi Vörös Október Tertmélőszö- vetkezétben. 1127 hektár bú­zát vetettek az idén, s az eredmény a tavalyihoz ha­sonló lesz. Folynak a talajle­záró munkák: napközben a szalmalehúzás, éjszaka pedig a tainlóhántás. Balatoni hétvége FAKUL A BÁRSONY Már megjósolták a végét, de még mindig tart a ká­nikula, amelytől sokan szenvednek, amelynek so­kan örülnek. Az utóbbiak közé tartoznak természete­sen a balatoni üdülők is, akik nem azon meditálnak, hogy a hőség mennyire ár­talmas a szívbetegekre, hogy milyen kellemetlen mondjuk egy konyhában dolgozni, ahol éppen az üdülők ebédje, vacsorája készül, hogy a gépkocsive­zetők, akik élelmet, üdítő­italokat szállítanak a bol­toknak, vendéglőknek, sok­kal hamarabb fáradnak el ilyenkor. Az üdülő nem gondol erre, őt csak akkor ingerli a kánikula, ha ép­pen egy piaci napon óhajt Fonyódról Siófokra utazni a saját autóján, vagy ha sorba kell állnia az élel­miszerbolt pénztáránál. Ez a „részvétlen” men­talitás érthető, egyáltalán nem |visszatetsző, hiszen aki a Balatonhoz jön egy vagy két hétre, körülbelül olyan időre vágyik, amilyen a múlt héten volt, még ak­kor is, ha teszem azt, a mezőgazdasági szakembe­rek éppen esőre áhítoznak. A múlt hét és a hétvége {amely az idei szezon ed­digi csúcsa volt a forga­lom szempontjából), ismét ama régi igazságot bizo­nyította, hogy a Balaton- part idegenforgalmi vonz­ereje a tó vizében van, minden csak ez után kö­vetkezik. A strand tehát mindenekelőtt. Az a 400 ezer négyzetméternyi ka- szálnivaló terület például, mely a siófoki strandigaz­gatósághoz tartozik, ezúttal szerintem már kaszálha- tatlan, egyrészt mert csak­nem minden keverésre al­kalmas helyen hever vala­ki, másrészt pedig az üde zöld bársony kifakulóban: sárga foltok keletkeztek rajta sok helyütt. A strandolás to fő prog­ram, a legkellemesebb idő­töltés a Balatonnál: ebben megegyezik a svédasztalnál étkező szállodalakó és a sátrát a vállán cipelő tu­rista egyaránt. A jó időt itt semmi sem pótolja. Sem vendéglő, sem üdülőhelyi klub, sem kultúrműsor. Ha huzamosabb ideig nem le­het fürödni, napozni, a vendég egyre nyugtala­nabb, s ha végképp elszáll a reménye, nincs az a szer­ződéses vagy maszek ven­déglő a maga csillagászati áraival, amelyik itt tart­hatná, s hiába a klubok diszkóprogramja vagy a művelődési intézmények egy-egy nívós rendezvénye, kiállítása. A múlt hét az idény szempontjából ideális volt: telt ház a szállodákban, főszezont mozgalmasság a parton, a táborhelyeken. A Siotour 24 ezer turistát fo­gadott a hétvégén kem­pingjeiben és a fizetőven­dég-szobák zömét is lefog­lalták. A strandra igyek­vők /megtömték bevásárló­kosaraikat a Sió Áruház­ban, a nagy csemegében, a vásárcsarnok élelmiszer- boltjában és ahol csak volt rá lehetőségük. Hogy mennyi ember van a Balatonnál, azt igazán szerdán délelőtt érzékel­hettük, amikor az első hű­vösebb szélfuvallatra, eső- szemerkélésre szinte egy­szerre igyekezett mindenki fedél alá. Persze az üdülő tömeg jelenléte sok lehetőséget ad a zavarosban halászni min­dig kész kapzsiságnak, a gátlástalan kupecszellem- nék, mely visszaél a kor­mányzat jóhiszemű rendel­kezéseivel az egyéni vál­lalkozások megítélését il­letően. A Balaton-part „üzleti élete”, melyben igen nagy szerepet játsza­nak ma már a szerződéses és magánkereskedők, nem mentes a torz vonásoktól, a gyors meggazdagodásra spékuláló, s evégett néha a tisztességet is semmibe ve­vő itörekvésektől. Szólnunk kell róla — elég gyakori témája ez a (Balaton-parti közvéleménynek —, hogy váljon szigorúbbá az ellen­őrzés, mert néha úgy tet­szik, nem eléggé hatékony. E megjegyzések természe­tesen nem a vállalkozások ellen irányulnak. A tisztes­séges vállalkozás jótékony hatása tapasztalható itt is. Bizonyítékul csupán a sió­foki Áranypart árusait, üz­leteit említem — nem elő­ször az idén. A nap legbőségesebb idő­szakában némileg csökken a gépkocsiforgalom, ilyen­kor az autók dugig tömött parkolókban, kempingek­ben és a járdák mellett vesztegelnek. Rengeteg gépkocsi, sokféle márka... Hogy miképp lehet közle­kedni, ha valamennyi útra kel? Sajnos néha a men­tősziréna borzongató hang­ja elrettentő... De hát közlekedni kell még a fő­szezonban is. Ez a tömén­telen sok kocsi „enni” is kér, és időnként segítségre, szerelőkre szorul. Kiss Tün­de, a siófoki autószerviz műszaki vezetője elmond­ta, hogy naponta mintegy 130 személyautót és kis te­herautót javítanak két mű­szakban. A szerviz reggel 6-tól este 8-ig tart nyitva, és a Magyarországon for­galomba lévő autótípuso­kon kívül szinte vala­mennyi nyugati márkát ja­vítják. Ez nem csekély fel­adatot ró a szerviz dolgo­zóira. Július közepétől augusztus közepéig a Da- imler-Benz autógyártól két szakember tartózkodik Sió­fokon, aki a Mercedes tí­pusú gépkocsikkal foglal­kozik. Hétvégi ügyeletet is tartanak a szerviznél: szombaton, vasárnap az igényeknek megfelelően 4—5 szakember dolgozik reggel 8-tól délután 6-ig; a gépkocsi^ mentése végett készenléti szolgálatot szer­veztek. A sokféle autótípus és a nagy forgalom miatt az országos átlagnál is nyomasztóbb az alkatrész- hiány itt. Szapudi András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents