Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-03 / 181. szám
8 Somogyi Néplap 1985. augusztus 3., szombat ff f ff f IRODALOM, MŰVÉSZÉT, KOZMUVELODES Sváby Lajos műtermében Tizenöt év válogatott munkáiból önálló Kiállításra készül Sváby Lajos Munkácsy-d íjas festőművész. A mintegy hetvén darab kéipet július 13-tól mutatják be az Ernst Múzeumiban. Mezey Katalin Fa, útszélen Nem nőttem (magasra, Sulhángkorom óta tördelik ágamat ifjak és vének. Nőm látszom messzire, de élek, élek. Mindegy, (hogy jön-e, megy-e a gazda, mindegy, Ihogy kicsi vagy nagy, aki meglát, virágos ágamat mind töri, nyúzza, awál díszíti sörge kalapját. Nem nőttem magasra, de erős derekam, gyökerem megbánna három ilyen fát. Nem Ijeszt az idő, koronám álmát sejtjeim sóba meg nem tagadják. R. Bikcsentajev ^g|Q|kozás A parkban két ember állított meg. Az alacsonyabb rögtön a lényegre tért: — Gyerünk, add ide az órád! — Tessék — mondom —; viselje egészséggel. Csak aztán nehogy baj legyen belőle'— Már miért lenne belőle baj? — Az óra hátlapjára be van vésve a monogrammom, s ennek alapján gyerekjáték lesz megtalálni a tetteseket. — Add vissza az órát! Vedd el a pénztárcáját! — Tessék parancsolni! Minden pénzen ott van az ujjlenyomatom. Meg aztán felírtam a sorozatszámot, a sorszámot... Az alacsonyabb dühbe gurult, és ingerülten a hosz- szúhoz fordult: — Akarod, hogy pofon vágjam? — Azt én is megtehetném, de mit csinálunk az ujjlenyomatokkal? — kérdezeti vissza a hosszú. Az alacsonyabb felsóhajtott, és visszaadta a pénztárcámat. Aztán szép csöndesen le akartak lépni. — Elnézést, polgártársak! — mondom. — Nem lenne rossz, ha a cipőt és a ruhát levetnék. Ha a kutya szagot fog, ne mondják, hogy nem szóltam! Váratlanul néhány járókelő közeledett. Ahányan voltunk, annyifelé szaladtunk. En is elfutottam, mert még azt hihették volna, hogy én vagyok az útonálló ... Salga Attila fordítása Csertő István Új versek jönnek Üj versek jönnek majd, vagyis a régiek futnak tovább, de már csak nélküled, iábujjhegyen messzire oson a sorok közül a szerelem, és nem marad semmi utánad. Talán csak egy arc, várva magkövesülésre, egy szívverés, de szívverés nem, magam maradok lélegzet, szívverés. Nincs többé séta a festők megfestette tájakon, sem esték nem válnak emlékezetessé nagy táncaikkal, ó mennyire is szerettél táncolni! Utolsó tánc sincs, sem elbocsátó szép üzenet, új versek maradnak a régi rozsdásak helyett. SZÉPEM MAGYARUL — SZÉPEN EMBERÜL Orgona és borostyán Azt, bogy a hét számnévből hogyan fejlődött ki a hónap egy negyedét jelölő naptári egység neve is, könnyen megértjük: hiszen a hétfőtől vasárnapig tartó hét hét napból áll. S ha már a nap jött toliunkra, az sem szorul bővebb magyarázatra, hogy a világító égitest és a huszonnégy órás időszak neve szintén azonos eredetű, hiszen szoros á kapcsolat a két fogalom közt. Kis fejtöréssel fölfedezhetjük, hogy miért „lábos” a (vas) lábas, noha ma már nincs lába, csák füle, s így inkább fülesnek lehetne nevezni, de a füles már egészen mást jelent, a természetrajzba tartozik, akárcsak a tengeri lábasfejűek. Ezek a puhatestű ragadozók azonban nem onnan kapták nevüket mintha „lábos” — avagy közhasználatúbban „fazék”-fejük volna, hanem mivel nagy fejüket a lábból alakult s ezért „lábak”-nak is nevezett, erős tapadókorongokkal fölfegyverzett karok koszorúja veszi körül; vagyis elnevezésükben a „lábas” csakugyan azt jelenti: ,lábbal ellátott’, nem pedig az átvitt értelmű ,edény’-t. S há már tengeri állatokról volt szó, Ihadd említsük meg, hogy a kukorica neve a Tiszán túl tengeri, s ez hasonlóan született meg, mint a lábas. Hogyan? A lábas egy lábas serpenyő, lábas fazék kifeje_zéséből keletkezett, a tengeri meg egy tengeri búza (Vagyis tengerentúlról származott gabonaféle) szó- kapcsolatból, úgy, hogy első tagja „magába szívta” az egész kifejezés jelentését, s így a második nyugodtan el is maradhatott. Ezt a nyelvi jelenséget „jelenségtapadás”- nak nevezi a nyelvtudomány: ezzel szemben az időszakaszt jelentő hét és a nap szó esetében egyszerű jelentésfejlődéssel, jelentés- átvitellel van dolgunk: ugyanazt a szót alkalmazzuk egy másik fogalomra: csak a jelentése) duplázódott meg. S hasonló a helyzet a hangszert és a növényt jelentő orgoná-val is, ha itt már nehezebb is fölismerni az összefüggést. Az orgona a latin (musica) orgona ,(zene) szerszám’ kifejezésből rövidült a már ismert jelentéstapadással. (Az orgona a nyelvünkben is járatos szervezet’, ,szerkezet’ jelentésű orgánum többes szánna.) A növénynév pedig a (hangszer nevéből fejlődött ki, már a mi nyelvünkben, talán azért, mert az orgonabokor ágaiból is lehet sípot csinálni, Vagy mert a virágai csövesek, s az orgona sípjához hasonlóan állnak egymás mellett. S az orgona mellett eszünkbe juthat egy másik növénynevünk, a borostyán is, amelynek szintén két jelentése él: jelenti a repkény- nek is nevezett sötétzöld fu- tónövényt, s a bőrszínű, sárgásbarna kövületet, amelyből ékszereket készítenek. Hát ez hogy lehetséges? Igaz, hogy a borostyán (kő) is növényi eredetű: régi, megkövesült fenyőerdők gyantája, s a repkóny is fölfut néha a fenyőfára, de ez vajmi laza összefüggés. Ha a szavak eredetét nézzük: a repkény jelentésű borostyán már g 14. században föltűnt nyelvünkben, ahová a szláv nyelvekből került (a szerb- horvátban brscsan-nak hangzik), míg a kövület nevére csak a 19. század elejéről van adatunk: „Jószágé gyanta, illatgyanta, borostyánkő”. Ez a borostyán pedig nem más, mint a német Berns- tein (szó szerint 'tűzben olvadó kő, gyanta’) mgyairos ejtésű alakja (amibe a rep- kényt jelentő borostyán bamgalakja is belejátszhatott). Vagyis itt nem azonos szó hasadt szét két jelentésűvé, hanem két különböző jelentésű s eredetű (szláv és német származású) jövevényszó 'hangalakja hasonult egymáshoz nyelvünkben. Ügy is mondhatnánk: a Nap és nap, a 7 és hét, az orgona (hangszer) és az orgona (bokor) édestestvéreik, sőt ikertestvérek, míg a borostyán (repkóny) s a borostyán (kő)- csak afféle tejtestvér, mostohatestvér, akiket azért egyforma ruhába öltöztetett dajkájuk: anyanyelvűnk. Szilágyi Ferenc Kaposvár—Budapest Egy színészpálya állomásai Két jellemző epizód Básti Juli életéből. 18—20 évivel ezelőtt a televízió kamerája egy műsor kapcsán ellátogatott Básti Lajos otthonába. A kis Juli, apja ölében ülve, a riporter kérdésére: mi leszel, ha nagy leszel? — ezt válaszolta: színésznő. S a másik epizód: Básti Juli a gimnáziumban — amikor már érezte, hogy a színészpályára lép — kérvényezte a névváltoztatását. Az érettségi bizonyítványában már nagyanyja lánykori nevén, Bójás Juliként szerepelt. Nyomasztotta a „básti- ság” ténye, valóságos üldözési mánia fejlődött ki benne, nem akart az édesapja révén karriert csinálni, előnyökhöz jutni Apja ellenezte, hogy színész legyen. Túlságosan jól isimerte ezt a pályát, a nehéz küzdelmet, a fényt és az árnyékot; nyugodtabb, békésebb életet szánt a lányának. Ö maga is sokat töprengett, merre vegye az útját. Érettségi után nem jelentkezett a Színművészeti Főiskolára. Angolul tanult, a bölcsészkarra készült. Aztán egy évig a Színházi Intézetben dolgozott: dramaturgként vagy más módon azért a színház közelében akart maradni. Hiszen ebben a világiban nőtt fel (édesanyja, Zolnay Zsuzsa is színésznő), s egy év múlva „megadta magát”. Erről így beszélt: — Érettségi után egy évig mindent csináltam és semmit. Akármibe belekaptam, nem érdekelt. Éreztem, gondoltam valamit, amit magam sem tudtam megnevezni... Amikor tudatosult bennem, jelentkeztem a Színművészeti Főiskola színész szakára. Fölvettek. Újra Básti Juli lettem, mert megtudtam, hogy apám nagyon .beteg, és úgy éreztem, az egyetlen ajándék, amit még adhatok neki, hogy visszaveszem a névét. Úgysem maradhat titokban, ki vagyok: kis ország vagyunk, tudná mindenki, kinek a lánya rejtőzik más név alatt. Simon Zsuzsa osztályába járt. Kiváló évfolyam volt ez: Máté Gábor, Bezerédy Zoltán, Eperjes Károly voltak többek közt az évfolyamtársad, s akárcsak Básti Juli, mindannyian Kaposvárra szerződtek 1980-ban, a diploma megszerzése után. iBásti Juli négy esztendőt töltött a Cisiky Gergely Színházban. Ennél jobb iskolát nemigen választhatott volna. Kaposváron nem halmozták el azonnal nagy feladatokkal, nem lett „ügyeletes zseni”. Mindenekelőtt kipróbálták, mit túd. Milyen aszköl zei vannak. Miféle színészi kapacitással rendelkezik. Két angol drámával kezdte. A Gyöngyélettel és az Átváltozásokkal. Kiderült, hogy nagyszerű humora van. Tud groteszk és mulatságos lenni. Tud szép lenni, van benne valami Marilyn Mon- roe-szerű (szőke maszkban, felsliccelt szoknyában, a Chicago Vekna Kellejeként a nagy sztárra emlékeztetett). Azt is bebizonyította, ha kell, el tudja magát csúfítani, szépsége fanyarrá, mozgása szögletessé változik (erről a Szentivánéji álom Helénájaként tett tanúbizonyságot) . Kaposváron öt évadot töltött, neve ismertté . vált, filmfőszerepeket kapott, s 1982-ben tíz napon bélül két jelentős díjban is részesült. (A legjobb női alakítás díját kapta a filmkritikusoktól, majd a pécsi filmszemle zsűrije is őt jutalmazta a Kettévált mennyezetben, illetve a Szívzűrben nyújtott alakításáért.) Kaposvár után 1984-ben Budapestre szerződött, a Katona József Színház tagja lett. Nem lett hűtlen a kaposvári színházhoz, kollégáihoz, a közönséghez — családi körülmények kényszerítették erre a lépésre: többet akart együtt lenni a családjával. Azóta, már több nagy feladatot kapott. Jarry Übü királyában ő Üibü mama, ez a loncsos-lompos szlipirtyó. Básti Juli dómomkus, már- már emberfelettien visszataszító figurát formált e csa- torna-Lady Macbethből. Ezt követte egy másik jelentős premier: Pintér Az utolsó pohár című egyfelvonásosa, amelyben egy politikai üldözött feleségét játssza. Férjét, gyermekét és őt is letartóztatják, megbecstelení- tik, megalázzák, s el kell tűrnie kihallgat ójának idegtépő, durva bánásmódját. Mindezt szinte szavak nélkül játssza el, tekintetével, testével, mozdulataival kell megjeleníteni. Szinte süt belőle a belső feszültség, a félelem, az undor, de a bátorságot is érzékelteti, az emberi tartást a mocsokban. Legutóbbi feladatát Oszt- rovszkij A játékos című regényének színpadi adaptál dójában kapta. Művészi munkáját már több díj jutalmazta. Kritikusi és KISZ-díj, Jászai Maridíj, amelyet az idén áprilisban kapott. S legutóbb, a moszkvai filmfesztiválon a legjobb női alakítás díjával tüntették ki A vörös grófnő címszerepéért. Éjeiket a kitüntetéseket, sikereket nagyon objeíktívan értékeli. „A siker? Remek érzés. Abban a pillanatban. De semmit sem változtat az életemben. Előtte is, utána is ugyanúgy dolgozom. Éppen olyan iszonyatos erőfeszítés a próba, éppen olyan izgalom a premier.” Kárpáti György Básti Juli A vörös grófnő címszerepében Bács Ferenccel
