Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-03 / 181. szám
1985. augusztus 3., szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK A megye délnyugati szöglete EGY ÉVTIZED ÖT FALU ÉLETÉBEN Kutatás és orvosi gyakorlat A megye délnyugati szögletében. a Balaton somogyi partszakaszának legnyugatibb pontjára támaszkodva települt az öt község: Vörs, Tikos, Hollád, s a két nagyobb, Balatonberény és Baliatonszentgyörgy (ez utóbbi faluban székel a közös községi tanács). Lélek- számban az öt falu között meghatározó különbségi alig van, a közös irányítás állá tartozó települések helyzeti energiájában, a fejlődésüket befolyásoló tényezők tekintetében azonban annál több. Most, a választások után, és a tervidőszak végén lezárul egy ötéves ciklus. Érdemes áttekinteni, mi történt az öt községben, milyen társadalmi változások alakították életét. A véleményalkotáshoz Futó Lajost, a székhelyközség párt- bizottságának titkárát hívtuk segítségül. — Sok minden történt itt az elmúlt években — mondja Futó Lajos. — Gyarapodtunk közművekkel, művelődési és kereskedelmi- szolgáltatási intézményekkel, s több lett a lakosság- megtartó, biztos munkahely is — leginkább Bala- tonszentgyörgyön. A népesedési adatokban azonban ez kevésbé tükröződik. — Nem növekedett eléggé az öt község lélekszáma? — Sőt, inkább csökkent. Az utóbbi tíz évben 195-tei nőtt Szentgyörgy és eggyel Tikos lakossága. (Utóbbi községbe a cigány lakosság költözött be nagyobb létszámban.) A többi három község lélekszáma viszont fogyott. Hol Iádé 78-cal, Vör- sé 132-vei, s még ia Balaton- parti Berényé is 91-gyeL összességében az öt községiben 105-tel lakriak kevesebben ma, mint tíz évvel ezelőtt. Az összlakosság száma 4200 körüli, de ebből ezernél több a nyugdíjasoké és járadékosoké. Sajnos, ezen a környéken nem születik annyi gyerek, mint ahányan meghalnak. így a községek lélekszámának emelkedését' változatlanul a más helyről beköltözőktől várhatjuk. — Van-e megfelelő vonzerejük a településeknek? — Ügy gondolom, ' igen. Mindenekelőtt Szentgyör- gyöt említeném, központi fekvése, a közlekedésben és a közigazgatásban betöltött helye miatt. Jelentős szerepük van a szentigyörgyi üzemeknek, különösen a vasúti és a postai gócnak. Három- százötven ember talál itt munkát. Szentgyörgy egyéb üzemeivel együtt (Erdért- telep, téglagyár, tsz, nádüzem sbt.) 1000—1200 embert tudunk foglalkoztatni helyben. Persze sokan eljárnak dolgozni Keszthelyre, Nagykanizsára, Marcaliba. Számos embernek ad munkát a balatoni idegenforgalom is Berényben. Az üresen maradó vörsi házakba sokan költöznek budapesti nyugdíjasok vagy alföldi tanyasi emberek. Mégis úgy véljük, nagyobb népességmegtartó erőre lenne szükségünk. S ehhez tovább ikell javítanunk a föltételeket. — Mi jelent ma vonzerőt a környéken!? — A megfelelő számú munkahelyen kívüli a közművesítés színvonala és a jó egészségügyi. kulturális ellátás. Szerencsénkre a kSs-balatomi munkák miatt megyei és főhatósági segítséggel megoldódik Vörs, Hollád és Tikos egészséges ivóvízzel való ellátása. Mindegyik községben van művelődési ház, s ezek rendszeres kihasználására is gondolunk. (Például tavaly Hollódon tartottuk a közös allkotmánynapi ünnepséget.) A tartalmi munka színvonalának emelését azonban változatlanul szorgalmazzuk. — Hogyan alakult az öt község társadalma az elmúlt tíz évben?' — Valamikor a környék lakosságának döntő többsége a földiből élt. Amikor a tsz-ek megalakultak, a munkaképes lakosságnak csaknem a fele lett tsz-tag: ósz- szesen 1100-an kezdték a közösben a munkát. Azóta nagy átalakulások zajlottak lé. Ma már kevesebb, mint egyhatodára zsugorodott a tisz-tago’k száma: 180-an dolgoznak itt. 150 értelmiségi tevékenykedik az öt községiben. Hetvenöt pedagógusiunk van, s élnek itt agrárértelmiségiek, mérnökök, orvosok, gyógyszerészek, népművelők. Sok — ebből a szempontból — a vegyes család, áhol az apa vagy az anya értelmiségi, a család másik tagja fizikai dolgozó vagy alkalmazott. Egyfajta kiegyenlítődés megy végbe, leomlottak a régi — néha mesterségesen merev — falaik. Ügy érzem, a politikai szervek tekintélye fokozatosan nő. 1972- ben még csialk 167 volt az öt községben a párttagok száma, az idén már 240. Ez a szám önmagáért beszél, és befolyásolja a közhangulatot is. — Eszerint minden rendben van? — Ezt nem mondanám. Sajnos, folyamatosan tapasztalható némi elidegenedés is a környéken. Föllazultak, szét bomlottak a régi, erős falusi kapcsolatok. Ez legjobban a hagyományos ünnepi alkalmaik, közösségi fórumok megkopott jelentőségében figyelhető meg. Kilúgozódott ezek szép, emberi tartalma, s a külsőségekbe merevült. — Ország- és megyeszer- te körvonalazódnak a következő évdk, évtizedek településfejlesztő tervei, törekvései. Hogyan tovább itt, Szentgyörgyön és a többi településen? — Szeretnénk elérni a nagyközségi rangot, s ehhez akarjuk megteremteni a föltételeket. Ér» sokat várok társköziségeinlk elöljáróságaitól; helyben jobban be tudják majd tölteni feladatukat. Cs. T. Dr. Vincze Károly a megyei kórház II. számú sebészetén dolgozik. — Milyen volt a mai napja? — Ugyanolyan mint a többi. Egyszerű munkanap. A reggeli teendők ellátása, a vizit és a referátum után körbejártuk az osztályt. A főorvosi nagyvizit célja, hogy pontos képet kapjunk az osztályon levő betegek állapotáról1. A mai napon egy strúma- és egy emlő- műtétem, volt. Ezenkívül asszisztáltam, ami hozzátartozik a gyakorló orvos feladja tához. A műtétek után az operált betegek kötözése, az újak vizsgálata, fölvétele, és mielőtt az ember estefelé hazamenne, újra végig kell járnia az osztályt. — A napi műtétek1 menynyiben járulnak hozzá a tudományos tevékenységhez? — Minden egyes rutinműtét a tudományos tevékenység forrásává, alapjává is válhat. A tudományos tevékenység a megyei kórházban eléggé komplikált, ugyanis nekünk Alapvető feladatunk a gyógyító munka. Nagyon kevés idő jut arra, hogy ezen felül tudományos tevékenységet is is folytassunk. De mindig van ideje annak, aki erre vállalkozik. Az osztályon végzett műtéteknek a skálája széles. Mi a tüdőt, a gátőrt, a rekeszt, a nyelőcsövet, és még sok szervet ériintő betegséggel találkozunk, nagyon érdekes, változatos szakterülete ez a sebészetnek. Sok egyéb betegséggel is foglalkozunk, a strúmával, az emlővel, a sérvekkel, iaz egyéb hasi megbetegedésekkel. M in d e n műtét magában hordozza a kutatás tehetőségét. Ezért nem szabad lebecsülni a rutinmunkát. Mindig a tudomány pillére volt. Régebben is ebből indultak ki az orvosok, s a napi gyakorlatból eljutottak valahova. — Hogyan alakult a pályája? — Sokat nem tudok mondani, mert elég rövid ez az idő. 1972-ben végeztem a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, s mindjárt ebben az évben — mint a megye társadalmi ösztöndíjasa, a megyei kórházba kerültem. Szerencsésnek érzem magam, mert a főnököm, Csorba főorvos akkor a kandi- * datúrája megírásával foglalkozott, s az osztályon élénk tudományos tevékenység zajlott. Ebbe csöppentem bele fiatál onvoisként. Ez jó indíttatás volt nekem. A szakvizsgám letétele után Kul'ka professzor támogatásával aspirantúrára jelentkeztem. 1979-ben felvételiztem az Akadémián, ahol a sikeres vizsgám alapján fölvettek aspiránsnak. Egy évet töltöttem a Korányi kórház mellikassebészetén, ahol nem is annyira a gyakorlati dolgokat tanulmányoztam — azokat akkor már illett .ismernem —, hanem lehetőségem nyílt arra, hogy a könyvtárakat bújjam. Sorban Letettem a vizsgáimat, és most június 24-én megvédtem a kandidátusi értekezésemet. — Mi az értekezés témája? — Az előrehaladott stádiumba jutott, operálhatat- lan mellűri daganatos betegségek kérdéseivel foglalkoztam. Azokról a rosszindulatú daganatos betegségekről van szó, amelyek az 1965. január elseje és 1980. december 30. között eltelt tizenhat éviben az osztályunkon előfordultak. Több minit mint ezer betegből válogattam ki azokat az eseteket, amelyeket feldolgoztam. Nagyon súlyos betegekről van itt szó. Orvosi közvéleményünk sajnos eléggé lemondó ezeknek a betegeknek a kezelését illetően. Sok esetben jogos ez a pesszimizmus. De több beteg kezelésére mód nyílik, róluk nem szabad lemondani. Különböző csoportokban vizsgáltam ezeknek a betegeknek a sorsát, kezelési eredményeit és az értekezés másik felében ,a már nem operálható tüdő-hörgő-da- ganiatos betegekről készítettünk számítógépes feldolgozást dr. de Sorgó Tibor barátommal a megyei Volán igazgatóhelyettesével. Az ő segítségével és hathatós támogatósával sikerült a programot a számítástechnikai és ügyvitelszervezési vállalatnak egy L 22-es gépén lefuttatni. Naigy segítségemre volt a számítás- technikai rész előkészítésében és az értékelésben, amelyben válaszokat kerestünk bizonyos kérdéseikre. — Milyen1 válaszokat? — Elsősorban a túlélési időtartamra vonátkozóan vizsgáltuk a betegeket. E- mellett kifejlesztettem egy új műtéttípust a hörgőrák okozta szövődmény tüneti kezelésére, amit Magyarországon én alkalmaztam először. Erről öt közleményem jelent meg itthoni és Amerikában. Ezzel a műtéttel legalább olyan eredményt lehet elérni, mint a telteko- balt besugárzással. A betegek beutalása Pécsre vagy Szombathelyre az ágyhiány miatt nagyon nehéz. Ez a műtét közvetlen gyakorlati segítség, ami a mindennapok rutinjából nőtt ká. Egy másik betegcsoportnál kombinált kezelési módot dolgoztunk ki olyan esetekben, amikor a mellhártya is daganatos. Szintén jó tüneti eredményt értünk el. Végleges megoldást sajnos a ráknál egyelőre nem várhatunk. Azokat a lehetőségeket kell aliaposan tanulmányozni, amelyek rendelkezésünkre állnak. — A tudományos eredmények hogyan hatnak vissza a napi gyakorlatra? — Azokat a tudományos eredményeket, amelyek hasznoisíthatók, a sebészetben rögtön alkalmazzuk. Amelyek csak hipotetikus értékűek, azokkal a napi gyakorlatban semmire sem megyünk. — Miért ezt a témát választotta? — Nagyon gyakran találkoztam már fiatal orvos koromban igen súlyos betegségekkel. Eszembe jutott, amit Kulka professzor mom- dott: nem tud belenyugodni abba, hogy vain, amin nem tudunk változtatni. Amikor 1975—76-ban fiatal orvosként egy amerikai száklapban olvastam egy közleményt az említett műtétről, rendkívül szellemesnek tűnt. Az ember szinte dühöng ilyenkor, hogy nem ő jött rá ... — Új műtéti eljárásról lévén szó, volt-e ennek kockázata ? — Azok a veszélyek, amelyekre .gondol, könnyen felmérhetők és behatárolhatók. A beteg semmiképpen sem válhat a 'kísérletezés szenvedő alanyává. Ebiben az esetben is azok a veszélyek álltak fent, amelyek bármikor előadódhatnak. Azokat a sebészi elveket kellett követni, amelyeket naponta követünk más esettekben is. — Mi a hobbija? — A szakma. Ezt az öregek szokták mondani. Ha nem vádolnak meg azzal, hogy plagizálok, Kulka pro- fesiSiziort idézem; a szakmám teljesen kielégít. A zenét is szeretem, szívesen játszom a gyerekeimmel. Ez engem tökéletesen fölfrissít. Nem fúrok, nem faragok, az autót nem szerelem, nem is értek hozzá. — Továbhi tervei? — Még túl friss élmény a kandidátusi értekezés megvédésének az izgialma. Ügy érzem, nem sdk változott körülöttiem. Azért dolgoztam annyit,_ hogy sikerüljön elérni a célomat. Talán annyival lettem több, hogy ezután jobban tudok segíteni a betegeken. Horányi Barna Á kiliti pulóverpiac A s i óf ok-k 11 i t i pulóverpiac két éve már nemcsak kedden és pénteken, hanem vasárnap is nyitva tart. Területén 400 elárusítóhely van, amely szinte állandóan foglalt. Vasárnaponként kevesebb — mintegy 200 — kereskedő rakja ki portékáját, mivel olyankor az érdeklődő, a vásárló is kevesebb. Egy-egy piaci napon 25—30 ezer ember fordul meg itt. A legfiatalabb somogyi kandidátus
