Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-24 / 198. szám
4 Somogyi Néplap 1985. augusztus 24., szombat Tudomány- és technikatörténet Erőgépek a XVIII. századi Somogybán Elmetszette a felesége torkát KEGYETLEN KÖZÖNNYEL Július 29-én este a 19 éves gyékényesi Kovács József - alkohol hatása alatt - összeveszett a feleségével, s egy késsel megölte. Hajómalom és vízikereke Az erőgépeknek a technikai fejlődés történetében kitüntetett szerepük van. A termelés technikai .rendszerének azért is kulcsfontosságú elemei, mert szinte jelképezik a technika fejlettségét. Somogy a XVIII. században még messze volt a gőzkor- szaktól, akik|oir még jórészt a vízikerekeknek volt fontos szerepük. Világméretekben ugyan megindult már a gőzgépgyártás, hiszen Watt első, jól használható gőzgépe az 1760-as évekre elkészült. A somogyi erőgépek megismeréséhez értékes forrás az az országleírás, amely az első katonai térképészeti felmérés (1782—(1785) mellékleteként készült. A Somogy megyére vonatkozó részletek ebben több mint száz számottevő malmot tüntetnek fel. Ezeknek nagy részét a XVIII. század végén még vízikerekekkél hajtották. Az akkori felmérés szerint kib. 20 százalékuk kifejezetten jó technika-műszaki állapotban volt, 60—70 százalékukat átlagosan karban tartottnak írták le, a többi viszonylag leromlott állapotú. A II. József korábéli somogyi malmok között néhány „száraz” malom is akadt; ezeknél az erőgépet úgynevezett „élőmotor”, vagyis állati, illetve egyes esetekben emberi izomerő helyettesítette. A szélkerekek, szélmotorok alkalmazása Somogyra nem volt jellemző. Az országleírás somogyi adataiból a vízikerekek teljesítményére vonatkozóan nem kapunk egyértelmű képet. Egy XIX. századi más megyebéli adatsorból következtethetünk csak rá, hogy a malmokat haj}ó vízikerekek átlagos teljesítménye Somogybán is kb. 2-3 LE (lóerő) lehetett. A ima használatos mértékegységre a következő módon térhetünk át: 1 LE = 0,736 kW (kilowatt). Az elmúlt századokban azonban a vízikerekek teljesítményét nálunk is az angolszáz mértékegységrendszerekhez igazították. A HP, azaz borse-power (megközelítőleg helyes kifejezés: hósz- pauü) teljesítmény-mértékegység közelítőleg egyszeres átszámítással megfelel a hazánkban később is használt lóerőnek. A vízikerekeket megyénkben is faragómolnárok vagy malomácsok építették. Az igényesebb alkotásokhoz azonban matematikai és természettudományos műveltséggel megalapozott technikai tudás is kellett. A vízikerék megépítése függött a rendelkezésükre álló víz mennyiségétől, sebességétől, és figyelembe kellett venni a folyó vagy patak esését. Ez utóbbi leegyszerűsítve a vízszint változását jelenti. A tudományosan megalapozott tervezés lehetősége a XVIII. század végén már adva volt. Az 1782-től egyetemi szintű magyar mérnökképzésben korán helyet kapott „a víz által mozgatott gépek szerkezetének” oktatása. A budai egyetem (ma Eötvös Lóránd Tudományegyetem) bölcsészeti karán létesített Institutum Geometricoi-hyd- rotechniicumból, azaz a Mérnöki Intézetből 1785-től Somogyiba is kerültek polgári szakképzettségű okleveles mérnökök. Külföldi hadmérnökök már korábban is dolgoztak a megyénkben. 1785- től tehát a mérnöki munka szűkebb hazánkban is kiterjedt az erőgépek tervezésére. A nagyobb esésű, kisebb vízmennyiségű vízfolyásokra általában feliül csapott vízikerekeket építettek. Kis esésnél és nagyobb' vízmennyiségnél használták az alul csapott vízikerekeket. Az erőgépek ilyen elnevezése arra utál, hogy a kerékre a vizet felül vagy alul vezették-e. A vízikerék lapátjai és a lapátozás belső kerületén elhelyezkedő úgynevezett fenékdeszka a gyakoribb felül csapott kerekeknél általában vörösfenyőből készült. Ez a fa viszonylag lassan korhad, jól ellenáll a víz ütő és nyomó hatásának, azonkívül súlya sem túlságosan nagy. A Közép-Európában is honos lambhullató vörösfenyő az elmúlt évszázadokban a földépítési, vízépítési, cö- löpözési munkák egyik legfontosabb építőanyaga volt A lapátokat összefogó kerékkoszorú anyaga pedig gyakran tölgyfa. Válentyin Berezskov pályájának nagy része a szovjet—amerikai kapcsolatokhoz kötődik. Ha valaki, ő jól tudja, hogy Washingtonban mindig legalább két gondolkodási iskola küzdött egymással- azzal kapcsolatban, miként kell értékelni a Szovjetuniót és hogyan alakítsa vele kapcsolatát az Egyesült Államok. — A német támadás után Londbn és Washington úgy vélekedett, hogy a Szovjetunió öt—hat hétnél tovább nem tart k!i. Hopkins külügyminiszter és Harriman egyenesen azzal a küldetéssel érkezett Moszkvába: derítsék ki, tartósan ellenáll-e a Szovjetunió, lehet-e egyáltalán szövetségesként számítani rá — emlékszik vissza az egykori tolmács. A moszkvai amerikai katonai attasé kifejezetten sürgette az 1941 szeptember végén Sztálinhoz látogató Har- rimant: siessen befejezni a munkát, mert a németek napokon belül elfoglalhatják a fővárost. Sztálin azonban hallatlan nyugalommal tárgyalt, mondja Berezskov. Nem napi segítséget kért az -amerikaiaktól, hanem stratégiai nyersanyagokat, amiket jól hasznosíthat a szovjet ipar. Az általa is katasztrofálisan Súlyosnak minősített helyzetben olyan, szinte kényelmes Somogy megyében ismert volt egy sajátos erőgép, a hajómalmokat működtető vízikerék is. Ez abban különbözött a vízfolyások partjain működő vízikerekektől, hogy a nagy vízhozamú folyók mozgási energiáját hasznosította és a működése a változó vízszinthez igazodott. Ilyen egyszerű kivitelező vízikerekek hajtották a Dráván működő hajómalmokat. Sajnos, ezek a szerkezetek megyénkben sem maradtak fenn, legfeljebb csak a tervrajzaik vannak értékelhető állapotban. A vízi erőgépeknek a XVIII. századot követően is fontos szerepük volt. A négy dél-dunántúli megye (Baratürelemimel, magabiztossággal folytatta a megbeszéléseket, hogy az amerikaiak egyértelmű értékélést vittek haza: Moszkva kitart, a szövetség hosszú időre szól s a két rendszer együttélésének témája a háború után is időszerű lesz. A háború vége felé azonban a szövetséget ellenző csoport került előtérbe Amerikában; a segítségnyújtás helyett egyre inkább a meggyengítés lett a Szovjetunióval szemben folytatott politika fő célja. Az akkori idők szemtanúja világosan érzékeli, hogyan vették le a napirendről a nyugati politikai műhelyekben az atomtitok megosztását, hogyan próbálták „szóvjetmentesíten.i” a körvonalazódó Egyesült Nemzetek Szervezetét. — Az amerikai vezetésben váltakozó kimenetelllel a háború után is folytatódott a Szovjetunióval való együttműködés, illetve a kemény szembehelyezkedés híveinek a harca. Reagan győzelmével az az irányzat diadalmaskodott, amely katonai erő növelésével akarta megoldani a két rendszer vitáját. Emlékszem, 1981-ben négymilli- árd dollárt utaltak ki Amerikában atomóvóhelyek építésére, élelmiszertairtalékökat halmoztak föl háború esetére, hogy az Egyesült Állanya, Somogy, Tolna, Zala) iparában együttvéve még 1852-ben is csak hat gőzgép dolgozott. A többi erőgép szinte kizárólag vízikerék volt. A XIX. század második f elére azonban már Magyarországon is gyakrabban kezdték alkalmazni a gőzgépeket. Somogy megyét a századfordulóihoz közeledve érte el a „gőzkorszak felvirágzása”. Ezt követően a korszerűsített vízturbinák, majd a belső égésű motorok és a villamos gépek a még megmaradt gőzgépekkel együtt a XX. századra szinte teljesen háttérbe szorították az egykor jól ismert vízikerekéket. mok fennmaradhasson szervezett egységként, a ,,még megengedhető” 20—30 milliós emberveszteség mellett. Berezskov véleménye szerint iRonald Reagan akkoriban meglehetősen tájékozatlan volt ezekben a kérdésekben. Később rájött, hogy a hadászati erők adott szintje mellett egy háborúban lehetetlen épen maradni, de ebből a felismerésből a csillagháborús terv következett az ő gondólkodásrendszeré- ben: megpróbál pajzsot vonni az Egyesült Államok köré. Valentyin Berezskov úgy látja, hogy Reagannek sikerült megteremtenie magáról az erős ember képét, anélkül, hogy valami lényeges dolgot csinált volna. Sikerült azt a benyomást keltenie, hogy az Egyesült Államok gyenge volt és erős lett. Amerikában felbuzdultak a hazafias érzelmek, megváltozott a vietnami háború és a katonai szolgálat megítélése. Köziben az elnök azzal is manipulálta a közvéleményt, hogy a Szovj etunió csak egy erős Amerikával ül le tárgyalni, s ezt a tételt az akadémikusoktól az üzletemberekig mindenkivel igyekezett elfogadtatni. „Rónáid Reagan azonban be akar kerülni a történelembe, ehhez pedig az kell, A rendőrségi fogdából bilincs nélkül, szabadon érkezik a magas, barna hajú fiatalember a kihallgatásra. Arcán nyoma sincs a megbánásnak. Szinte hihetetlen, hogy ez a fiú gyilkolni lenne képes... — Hogy történt a dolog? — Állami gondozásban voltam tö.bb helyen; az intézetben végeztem el az általános iskolát, majd hazakerültem Gyékényesre a szüléimhez. Eleinte jól megvoltunk, később azonban egyre gyakrabban voltak összetűzések. Olyan is megesett, hogy nekimentem az apámnak ... — Marival mikor ismerkedett meg? — Valamikor 198,2-ben vagy 1983-ban, a fagyárban ismertem meg. Csurgón éltem is vele albérletiben, de kiszabadult a börtönből a sráca, s írni összevesztünk. Később katonának vonult a gyerek, a lány meg hazament a szüleihez. Üjra ösz- szajöttünk, nyolc hónappal ezelőtt megesküdtünk. Feleségemként néhányszor kapott verést, mert féltékeny volt, meg este nem hagyott aludni. Olyankor kapott! Meg azt sem akarta engedni, hogy a sorompókezélővel kártyázzak. Ö féltékeny volt, én nem! Pedig kapott levelet az Árpitól, meg volt egy jugó sráca is... — Milyen volt Mari? Csinos? — Hát, olyan átlagos. Rendes csaj. Jó alakú, fekete ... Inkább sötétbarna hajú. — Mi történt azon a bizonyos napon? — Megittam 9—10 üveg sört, meg öt korsóval. Jöttem haza Csurgóról, vonaton. Az állomáson már várt a Mari. Elmentünk a mosto- haapáimlhoz, .majd a sínek mellett indultunk hazafelé, az őrház felé, ahol laktunk. O többször megállt, elfáradt, nem akart jönni. Otthagytam, mentem egyedül. Ja, a mostohaapámtól jövet benéztünk a presszóba meg az állomás restijébe. Vettem egy üveg bort is. Szóval hazaérhogy az erős elnök után a béketeremtő elnök képét alakítsa ki. Ehhez szüksége van megegyezésekre a Szovjetunióval, még ha ez részben csak taktika is” — fejti ki a főszerkesztő Berezskov. Ilyesmire eddig ugyan csak perifériális kérdésekben került sor, de tisztázásuk kedvező légkört teremthet komolyabb kérdések megvitatásához. Az Egyesült Államok kitérő választ adott a szovjet atommoratórium-javaslatra. Valamiféle szovjet előnyre és amerikai teendőkre hivatkozott, holott az utóbbi években az Egyesült Államok kétszer annyi kísérleti atom- robbantást végzett, mint a Szovjetunió. Az amerikai magatartás sokat számít a készülő csúcstalálkozó előtt, amelyről az a szovjet vélemény, hogy ha van rá lehetőség, meg kell kísérelni az előrehaladást. A csúcstalálkozó pozitív lehet, ha sikerül előrelépni. Az elnök emocionális ember, ad a személyes benyomásokra, a kontaktus fontos hatással lehet rá. — Ami a szovjet vezetést illeti, megkülönböztetett figyelmet szentel a belső kérdéseknek, valamint a fegyverkezési hajsza megszüntetésének. A Reagan-féle vezetésnek is látnia kell, hogy mi békét akarunk — zárja szavait az egykori tolmács, a jelen kommentátora. Tanúja a történelemnek, de ma is éberen figyeli, elemzi alakulását. Pirityi Sándor tem, s utánam hamarosan Mari is. Nekem támadt, elmondott mindenféle rongy alaknak. Ettől begurultam, fölkaptam egy kést, és hátba szúrtam vele. Kíiabált, hogy ne bántsál, meg minden. Vérzett, hörgött, az ágyra esett. Odaléptem hozzá, a kést beleszúrtam a nyakába, és elhúztam balról jobbra. A konyhában volt a kedvenc kutyám is. Gondoltam, börtönbe kerülök, nem lesz, aki gondozza, beleszúrtam hát a kést. Utána megmostam a kezemet, átöltöztem, megittam az üveg bor felét, és elmentem lefeküdni. A történetet úgy meséli, mintha a múlt heti búcsú eseményeit mondaná. — Nem volt baja korábban az idegeivel? — Voltam kórházban, még az intézetből, az idegek miatt. A bezártságtól volt az egész. Egyébként általában nem szoktam sokat inni. Főleg akkor ittam, amikor fizetést kaptam; volt rá pénzem. — Azzal biztosan tisztában van, hogy ezért a cselekedetéért felelnie kell. Mire számít? — Nem tudom ... Kovács József, a Sefag csurgói gyárának volt segédmunkása nem tagadja tettét. Állami gondozás, zilált családi háttér, édesapával megszakadt kapcsolat, nevelőapák sora ... Mind-mind közrejátszhatott, de tettére akkor sincs elfogadható magyarázat. A rendőrség szakértők segítségével folytatja az ügy kivizsgálását. Gyarmati László 1 PIACI KÖRKÉP Drága a gyümölcs A tegnapi kaposvári hetipiacénál mérsékeltebb árakra ezen a nyáron már nem számíthatunk. Egyes cikkek, például a lecsóhoz valók esetében keserű szájízzel állapították meg ezt a vásárlók. Most sem volt 10—12 forintnál olcsóbb paprika és 8-nál kevesebbbe kerülő paradicsom. A mutatósabb töltenivaló paprika kilójáért 18—22, a paradicsom-, cseresznye- és almapaprikáért 30 forintot kértek. Ez alkalommal több volt a kovászolni való uborka, mégsem csökkent az ára 18— 25 forint alá 15-ért akadt zöldbab és 10-ért. kínáltak egy bögre nagyszámú fejtett babot. A vegyes zöldség ára csupán annyiban mérséklődik, hogy egyre szemrevalóbib csomókért kérnek változatlanul 6—7 forintot. Az olcsóbb cikkek közé tartozik a 4 forintos fűzőtök és az 5-ér,t is kapható burgonya. A gyümölosérlelő hetek után még mindig igen drága a gyümölcs. Már bőven volt szőlő, a termelők mégsem engedtek az 50 forintos áriból. Csupán a Zöldértnél adták 28-ért, ám a minőséget is figyelembe véve ez sem volt olcsóbb. Példátlanul drága — 22 forint — a nagyszemű ringló. 20 és 30 forint között van az őszibarack. 15-ért mértek gusztusos körtét. A csarnok kőasztalain már csak fehér kötényben szabad árulni. Nem volt azonban se kötény, se eladni való gomba. 2,80-ért méltán drágálloittuk a tojást. A baromfiárak méltányo- sabfonak látszottak. 220 forintot komolytalan árnak tartottak egy formás kacsáéit. 120-at kóstált egy fiatal kakas. 160 forint körüli áron vehettünk egy pár pecsenyecsirkét. B. F. Dr. Rosta István Alul csapott vízikerék vázlata Felül csapott vízikerék vázlata Államférfiak tolmácsközeiben Harrimantól Reaganig
