Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-18 / 194. szám
1985. augusztus 18., vasárnap Somogyi Néplap 3 Hatvan éve történt Pártkongresszus illegalitásban A fcoingreszus igém szerény körülményeik között egy bécsi munkáskerület könyvtárának keveset látogatott olvasószobájában ülésezett. Huszonkét magyar kommunista, 21 férfi és egy asszony jött össze, hogy megtárgyalja az illegalitásban dolgozó kommunista mozgatom helyzetét és feladatait. Az összejövetelt, amelyre 1925. augusztus 18—21. között került sor, jelentős gyakorlati és elméleti tevékenység előzte meg. S maigá a kongresszus arra törekedett, hogy záró akkordja legyem a végzett munkának s egyúttal kiindulópontja az immár stabilizálódott ellen- forradalmi rendszer elleni küzdelemnek. A kongresszusi küldötteknek mintegy a harmada 1919 augusztusa óta ami gr rációban élt. Kun Béla, a Tanácsköztársaság kimagasló vezetője ábbam az időben kimeríthetetlennek látszó energiáját megosztotta a hazai és a nemzetközi forradalmi munkásmozgar- lom között. Részt vett a Kommunista Initemacioná- lé munkájában és fáradhatatlanul. harcolt az illegális K'MP megerősítéséért. Alpári Gyula, aki Lenin v régi harcostársai sorába tartozott. a nemzetközi kommunista sajtóorgánum, az Inp- rekorr felelős sizerkeszitője volt. Rákosi Mátyás, Landler Jenő, Hirossik János vett részt a vitában. És a fiatalabbak: Révai József, VaS Zoltán, Szántó Zoltán. A hazai küldöttek többségét az orosz és a magyar proletárforradalom érlelte kommunistává. (Mindegyikükre elmondhatjuk, hogy forradalmi magatartásuk miatt már megismerték az uralkodó osztályok elnyomó apparátusát, de kiszabadulásuk után ismét bekapcsolódtak a legális munkásmozgalomba és igen hamar „rátaláltak” az illegális kommunista pártra. Az egybegyűltek tehát elméletből és gyakorlatból egyaránt ismerték a feladatokat. Ezért a kongresszus lényegében reálisan értékelte az illegális párt helyzetét és a politikai erőviszonyokat, a sejtrendszer szervezési nehézségeit, a kommunisták társadalmi kapcsolatait és tömegbefo- lyását. Felfigyeltek az illegális munka nehézségiéire és az illegalitásból következő elzárkózotitság veszélyeire is. Nagy reményeket fűztek a Magyarországi Szocialista Munkáspárt munkájához. de vitatták a legális és illegális pártímunfca összekapcsolásának módszerét és elemezték a mozgalomra ható előnyét, illetve az esetleges hátrányokat, amelyekét az illegális párt számára jelenthet. Reálisan és sok összefüggésében nézték a nemzetközi eseményeket is. Tudták, hogy a kapitalizmus elleni harc az elkövetkező években elhúzódó folyamattá válóik, gyors változásra, forradalmi fellendülésre nincsenek biztató kilátások. A kapitalizmus válságjelenségeit azonban súlyosabbnak!, megtújulási lehetőségeit jelentéktelenebbnek ítélték a valóságosnál. A magyarországi társadalmi és gazdasági kérdésekről szólva Kun illetve Landler előadása tükrözte a Horthy-rendszer a maga összetett, de az adott időszakiban viszonylag konszolidált viszonyait. S bár a kongresszus nem szakított és az adott időszakban nem is szakíthatott a proletár- forradalom koncepciójával, az egybegyűltek azt is látták, hogy a forradalmi fellendülés útjában Magyarországon is akadályok tornyosulnak. S a piptetairiátusit, de más dolgozó és kispolgári rétegeket is csak a napi politikai és gazdasági kérdések pontos megfogalmazásával lehet megnyerni. A kongresszus által meghatározott feladatok összessége adta a kommunisták által folytatandó taktika gerincét. A kommunisták által folytatandó taktikai vonal kidolgozásában v;- szont benne rejlett a lehetősége olyan fontos elméleti-politikai kérdések megvizsgálásának, mint a demokrácia és szocializmus egymáshoz való viszonya, a polgári demokrácia helye, szerepe és lehetősége Magyarországon. A KMP kongresszusa, pártunk történetében az első kongresszus, történelmi esemény volt. Küldötteinek többsége a határt ismét illegálisan átlépve visszatért Magyarorezágra. Az új központi bizottság által kijelölt célt azonban nem sikerült elérni. A kongresszus után nem egészen egy hónappal súlyos letart óz tatási hullám kezdődött, amelynek — árulás miatt — áldozatul esett az egész hazai pártvezető- ség. A kongresszus közvetlen hatásétól várt lendület egy időre megtört. A kong,- resszuson elfogadott irányelvek azonban a magyarországi kommunista mozgalomban tovább éltek, s napjaink történetének is elválaszthatatlan részei. Szabó Ágnes történész Az első szövetkezeti Ünnepélyes avatás Martfűn Szombaton ünnepélyes keretek között felavatták Martfűn az első magyar szövetkezeti sörgyárat. A hazai élelmiszeripar újabb jelentős létesítményét a honi és Külföldi kivitelező cégek képviselőinek jelenlétében Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke adta át rendeltetésének. A szövetkezeti sörgyár a mezőhéki Táncsics Tsz irányításával működő gazdasági társaság összefogásával valósult meg; a társaság tagjai Szolnok megyei cégek, tizenegy-tizenegy termelőszövetkezet és áfész, két állami gazdaság, a Szolnoki Cukorgyár, a Kunság Fűszért, valamint a Tiszavidéki Szövetkezeti Közös Vállalat. Kezdeményezésük — hangzott el az üzemavatáson — követendő példa arra: hogyan lehet együttműködéssel, az üzemi tőke mozgósításával piacot hódítani a különböző mezőgazdasági élelmiszer- ipari termékeknék. A százkilencven embert foglalkoztató üzem ..három m űszakban dolgozik és évente 260 ezer hektoliter sör előállítására képes. Emellett a töltőüzem teljesítményének kihasználására hatvanezer liter csehszlovák Fátra sört is palackoznak. A szövetkezeti sörgyár gyártmányai közül a saját főzésű Arany Hordó sör 20 napig eltartható változata került elsőként a boltokba. A pasztőrözött ital a szakemberek véleménye alapján sajátos izével, tartós, kemény habjával sikerre számíthat a sörfogyasztók táborában. A minőségi sörök köEgy szelef kenyér Tüskés-csupaszok a tarlók* sok helyen az éles tárcsák, a csillogó ekék már eltüntették a nyomát, hogy alig egy hónapja még kalásztenger hullámzott itt. Az asztalon egy szelet kenyér. Barna héjú, foszlós, omlós belű, jó illatú. Üj kenyér, új búzából. Hol termettök azok a kalászok, amelyekből ez a szelet kenyér született? Vajon hogy élnek és hányán vannak, kik azok, akiknek benne van a kezük munkája? Rájuk gondolok. A mor- zsalékos, porhanyós magágyat készítőkre, a telt hasú zsákok tartalmát vetőgépbe öntő emberekre. A mezőgazdászra, aki aggódó gondossággal vigyázza a növények fejlődését; a növényvédőkre, akik óvják a kártevőktől a vetést: a műtrágyát szórókra, akik táplálóanyaggal segítik a kalász növekedését, hogy gazdagabb, több és jobb legyen a termés. És ott vannak a szerelők, akik már a zord tél idején nekilátnak, hogy kombájnjaikat gondosan felkészítsék a nagy nyári munkára. Sok tízezer ember helyett ma már egy maroknyi csapat látja el a földművesmunka egyik legfontosabb- ját. A sornak nincs vége. Részesei, munkásai a kenyérnek a termést szállító gépkocsivezetők, a raktárosok, a molnárok, a pékek, a boltosok, akiknek kezéből végül is asztalra kerül a kenyér. És akkor még nem említettem az új fajtákat kikísérletező tudóst, az új gépet konstruáló mérnököt, az új magtárat építő kőművest ... Mennyi ember! Valamennyien tettek valamit ezért a szelet kenyérért! Rájuk gondolok, meg arra, hogy a magyar ember számára emiatt is életet és munkát jelent a kenyér. „Kenyérkereső lett”; „Nemcsak kenyérre, hanem kalácsra is telik neki”; „Megette a kenyere javát” ... Ki tudná felsorolni? Sok kifejezés, szólásmondás, nyelvi fofdulat őrzi, bizonyítja, hogy tudatunkban szorosan egymáshoz kapcsolódó, harmonikusan eggyé tartozó fogalom a kenyér, az élet, a munka. Amikor a jóillatú, barna héjú, foszlós, omlós kenyeret ünnepeljük, az életnek, a munkának is örülünk. A kenyér biztonságot ad a folytatáshoz. Ahhoz, hogy holnap is lesz erő, képesség, akarat az új feladatok megoldásához, az új próbatételek kiállásához. Az asztalon egy szelet kenyér. Eszembe jut: nem mindig bánunk vele kellő és illő tisztelettel. Nem becsüljük megfelelően, nem teszünk annyit, mint tehetnénk, nem mindig úgy dolgozunk, ahogy kellene. Képességünk és munkabírásuk szerint. El-eldobjuk a kenyeret, megfeledkezve arról, hogy minden morzsájában sok ember munkája van. És megfeledkezünk arról is, hogy hány millió embernek nincs kenyere. Nekünk bőséggel van. Ki tudná megmondani, hány fajta kenyeret sütnek országszerte? Válogathatunk. Több becsületet érdemel a kenyér! És vele együtt az élet, a munka. Csupaszok a tarlók, magtárakban a búza. Barna héjú ,r jó illatú veknik jönnek ki a kemencékből. Megtermett életünk biztonsága, a kenyér. Vörös Márta „Nekem megadatott...” A molnár Szeretem a malmok illatát. És szeretem a gépek dobogását is, ahogy őrlik a ke- nyérnekvalót. Bódis Józseffel, a somogy- jádi rozsmalomban találkoztam. Nyugdíjas. — Lejárt az időm. Előírás, ugye, hogy a nyugdíjasok csak 1260 órát dolgozhatnak. Nekem ez most telik le. Remélem, kitalálnak majd valamit ott, Kaposváron, mert én maradni szeretnék, ha lelhet. Egy régi íróasztal mögött sörgyár zött az Arany Hordó Speciál és a Gold Fassl sör szerepel, az utóbbit az osztrák Ottak- ringer Sörgyártól megvásárolt licenc alapján készítik. A gyártási technológia tökéletes elsajátításához az osztrák cég szakemberei nyújtanak segítséget. A minőségi söröket 0,5 és 0,33 literes palackokba töltik, illetve egy részüket dobozolt formában is értékesítik. A termékeket a gazdasági társaság áfész tagjai és a Kunság Füszért forgalmazza. Az üzem átadásának alkalmából kitüntették az építésben és technológiai szerelésben élenjáró dolgozókat: a Munka Érdemrend ezüst fokozatát ketten, bronz fokozatát négyen vehették át, a Kiváló munkáért miniszteri kitüntetésben harminoketten részesültek. Nagygyűlés Debrecenben Az alkotmány törvénybe iktatásának 36. évfordulója alkalmából ünnepi nagygyűlést rendezett szombaton á Hazafias Népfront Hajdú- Bihar Megyei és Debreceni Városi Bizottsága. A városi sportcsarnokban megtartott nagygyűlésen a megyeszékhely lakosai mellett részt vettek a községeknek és a termelőszövetkezeteknek az alkotmány és az új kenyér ünnepére Debrecenbe érkezett küldöttségei is. A Himnusz hangjai után Alberth Béláné, a népfront megyei titkára köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit, majd Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mondott ünnepi beszédet. A nagygyűlés magyar, lengyel és litván táncegyüttesek műsorával fejeződött be. ül. Mindennek megvan rajta a maga helye. Itt is rendet tart. Pedig, mint egy mély sóhajtás után mondja, nem szereti az adminisztrációt. — Itt ez a gép iis — mutat a számológépet rejtő kék kis dobozkára. — Nem nagyon használom, de most ez a diivat. Mindig is tudtam- számolni. Nem dicsekvésképpen mondom, .hanem mert ez az igazság. A mérés, a számolás hozzá tartozik a munkánkhoz, nem lehet anélkül boldogulni. 1940-et írtak, amikor 16 évesen beállt, apja nyomdokát követve, a Szűcs-malom tulajdonosához. — Apám nagyon nem akarta, hogy utódja legyek a molnárságban; azt mondta, a molnár csak a mások keze- lába. Asztalosinasnak adott, de csak három hónapig csináltam. Az orvos azt mondta: lúdtalpas vagyok, emiatt- ért véget az asztalosságom. Nem bántam. Napi 16—18 órát dolgozott, rendesen, mint a segédek. — A tulajdonos szigorú ember volt, de nem bántam. Megtanultam tőle a mesterséget, és még fizetést is kaptam. Az a 10, majd 20—25 fillér sokat segített a háztartásban: három gyereket neveltek a szüleim, jól jött apám pénze mellé az enyém. 1949-ben — 13 év után — kinevezett malomvezetőként jöttem Somogyjádra. Most a feleségem a malom- vezető, én meg nyugdíjas besegítő vagyok... Ki-kipislant a szemközti malomra. Büszke, mondja, hogy ilyen szépen felújították. Mikor 1980-ban leállították a gépeket, azt hitte, véget ér a malom története. Nem búzát őrölnek, hanem rozsot. Szereti az ebből készült kenyeret. Jobban, mint a finom fehéret. — Kicserélték, kijavították a gépeket, megjavították az épületet, és újra befestették. — Olyan mint egy mesemalom — mondom, s ő rábólint. Lelkesedéssel,1 megfontoltan beszél arról, milyennek képzeli ól az utódját. A legfontosabb, így mondja, hogy az ember többfelé tudjon gondolkodni. Olyan legyen mint a zongorista, akinek könnyedén, lazán fut a keze o. billentyűkön. Nem szabad csak a gépre hagyatkozni: meg kell 'hallani, észre kell venni, mi a hiba és azt is, hogy hogyan lehet kijavítani. Egy malom vezetőjének mindenesnek kell lennie. — Nekem megadatott, hogy azt csinálhattam egész életemben, amihez kedvem volt. Van egy nagy gazdaságom; ha végleg nyugdíjas leszek, elbíbelődöm vele ... Azért jobban szeretném — fűzi hozzá — ha itt lenne dolgom, és nem a gazdaságomban ... Ej, de nem is szeretek távlatban gondolkodni, mert abba már nincs benne a malom. Nagy Zsóka
