Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

4 Somogyi Néplap 1985. augusztus 18., vasárnap Kitüntetés a közművelődési munkáért Ünnepség a megyei tanácson Hagyomány, hogy Alkot­mányunk ünnepét megelő­zően a közművelődés szolgá­latában kiemelkedő eredmé­nyeket elért dolgozókat tün­tetnek ki. A megyei tanácson tegnap tartott ünnepségen, amelyen részt vett Tröszt Ti­bor, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese is, Sótonyi Sándor, a megyei ta­nács osztályvezetője köszön­tötte a vendégeket. Méltatta a közművelődési munka je­lentőségét és azokat az erő­feszítéseket, amelyeket az e területen dolgozók tesznek egyebek között a tudatfor­málás és a műveltség széle­sítése, a szakmai képzés színvonalának javításáért. Dr. Balassa Tibor, a me­gyei tanács elnökhelyettese nyújtotta át a művelődési miniszter által adományozott kitüntetéseket. A Szocialista Kultúráért kitüntetést kapta: Bihariné Asbóth Emőke, a csurgói művelődési központ igazga­tója, a berzencei Vegyeskó­rus, Csupor Lászlóné, a ka­posvári zeneiskola fuvolata­nára, Gerő Kázmér festőmű­vész, Györkös Jánosné, a há­romfai könyvtár vezetője, Kövesi Mátyásné, a barcsi városi könyvtár könyvtárosa, dr. Laczkó András, a So­mogy főszerkesztője, Mohári Jenő, a nagyatádi 524. szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója, Nagy Gá­bor, a megyei tanács műve­lődési osztályának főelőadó­ja, Szalóki Béla, a fonyódi zeneiskola igazgatója, Szőke Jánosné, a nagyatádi 2. szá­mú általános iskola tanítója, Takács István, a pusztako­vácsi általános iskola tanító­ja, Zsinkai Gábor, a fonyódi művelődési ház munkatársa, Báli Aranka, a njegyei könyvtár könyvtárosa kitün­tetését a könyvtár törzsgár- daünnepségén vette át. Tízen Kiváló Munkáért ki­tüntetést vettek át, s ugyan­csak tízen miniszteri dicsé­retben részesültek. A kitün­tetettek nevében dr. Laczkó András mondott köszönetét, majd a Fonómunkás Kisszín- pad adott ünnepi műsort. Közművelődési és művészeti díjak — Az alkotó munkának, a közösségért vállalt fárado­zásnak sokféle dlLsmerése lé­tezik hazánkban, amely méltó módion juttatja kifeje­zésre az irányító szervek, a vezető testületek megbecsü­lését azok iránt, akik átflagon felüli teljesítménnyel szol­gálják 'közös céljainkat. — Így kezdJte köszöntőjét dr. Sarudi Csaba, a megyei ta­nács általános elnökhélyet- teise tegnap délután azon a bensőséges ünnepségen', ahol az idei megyei közművelő­dési és művészeti díjakat adták át. Részletesen méltat­ta a Somogyból leszármazott és a somogyi személyiségek életútját, alkotó tevékenysé­gét, majd Tröszt Tibornak, a megyei pártbizottság osztály­vezető-helyettesének és a megyei tanács, a szakszerve­zetek több személyiségének jelenlétében átnyújtotta a díjakat. Közművelődési díjat ka­pott Nyakas József nyugdí­jas zenetanár, a Kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola volt igazgatója, dr. Nagy László, a Népi Iparművészeti Tanács elnöke és dr. Gál József helytörténész, a marcali gim­názium történelem-földrajz szakos tanára. Művészeti díj­ban részesültek: Tóth Mihály fafaragó, népművész, Weeber Klára szobrászművész és Csonka Béla fotóművész, a Somogyi Fotóklub titkára. — Valamennyi kitüntetett­nek szívből gratulálok; kí­vánom, hogy erőben, egész­ségben munkálkodjanak to­vább Somogy felvirágoztatá­sáért — mondta dr. Sarudi Csaba. A kitüntetettek nevében Weeber Klára mondott kö­szönetét. Szinte az ünnepség zárszavaként szólalt meg a népművészet mestere, Tóth Mihály: — Köszönöm a megyei ta­nácsnak, hogy nem feled­keztek meg a Miska bácsi­ról. Mert hogy én már hat­van éve forgatom a kést... Száz éve rakták le az Országház alapkövét Európa első légkondicionált épülete Egy díszebéd és a hato­dik pezsgő utón megszólalt a nagy külföldi bank elegáns képviselője: „Ez az ország­hoz az ország rangját iga­zolja. Higgyék el, uraim, ilyen rangos országinak szí­vesebben adunk kölcsönt...” — Négy éve zajlott le ez a díszébéd és október 12-én lesz stzáz éve, hogy elkezd­ték a magyar országház építését. Még 1843-ban, a pozsonyi országgyűlésen tárgyaltak arról, hogy állandó otthont kellene építeni. Az 1848— 49-es szabadságharc utón azonban újra ránehezült az országra az osztrák meg­szállás, a titkosrendőrség terrorja. A nemzeti függet­lenséget jelző nemzetgyűlés háza? — Ilyet nem szeret­nek a megszállók. Aztán a kiegyezés és a honfoglailás közelgő ezredik évforduló­ja nyomán az 1880-as or­szággyűlés törvénybe ik­tatta: „Az országgyűlés mindkét házát befogadó ál­landó országháznak a fő­váron ötödik kerületében levő Tömő téren építése el­rendeltetik.” S Tisza Kál­mán miniszterelnöksége idején a 44 éves Steindl Im­re pesti műegyetemi pro­fesszor elnyerte a pályáza­tot. A pályázat iránti igényt Ipolyi Amnoűd műtörténész így fogalmazta meg: „..ja nemzeti méltóságnak s egy­szersmind magasabb monu­mentális ízlés által, a nem,-, zet e hazában való ezerédes létének méltó emléket kell állítani.” Steindl Imre ma­gyar professzor, aki a kő­művesmesterséget is kita­nulta és gyakorolta, akkor már mint nemzetközi rangú tervező- és építőmérnök építette — vagy építtette újjá — az ország sok re­mekét. Kedvenc építészeti stílusa a gótika volt. Az első kapavágás 1885. október 12-én történt. De mindjárt jött az első gond, amiről Berkes Péter így írt: ,,A laza, vízzel átitatott ta­lajra megfelelő alapozás nélkül elképesztő könnyel­műség lett volna az óriási tömegű épületet felhúzni. A „megfelelő alap” végül is az Országház egyik különleges­sége lett. A maga idejében világszenzáció. Egyetlen ha­talmas — kevés híján 20 ezer négyzetméteres — ösz- szefüggő betontányér, amely az épület két végénél kettő, a közepe táján — a kupola alatt — hozzávetőleg öt mé­ter valstag. Három és fél hó­napig tartó, éjjel és nappal megszakítás nélkül végzett munkával készítették. A maga nemében világ­szenzáció az is, hogy e sízáz esztendő alatt a déli kapu környékén mindössze két milliméternyi elmozdu­lást mértek. Föflitéhetőleg azért is csupán ennyit, mert a legkényesebb, a part fe­lőli oldala nem a csupasz földön, hanem a földbe vert vörösfenyő oszlopo­kon nyugszik. A vörösfenyő a bár nedves, de levegőtlen földmélyben nem korhad el, hanem megkövesedik. Né­Traktor és exportszoknya Nem tegnap történt, hogy a Pesten született lány és nemesvidi Gerse György összeházasodott. Most, a csa­ládi ház építésénél segédke­ző gyerekek közül a fiú ősszel kezdi a második évet a keszthelyi vendéglátóipari szakközépiskolában, a na­gyobbik lány Csurgón gim­nazista ... Pest és a falu, a könnyű­ipar és a mezőgazdaság a szülők révén „házasságot kö­tött”. A férj a Lenin tsz mű­szaki főágazatvezetője, a feleség a Kaposvári Ruha­gyár bajomi telepén a meó- csoport vezetője. A hetven­kettőben kapott szolgálati la­kást hamarosan föl cserélik a most épülő családi házzal. — A jövő augusztusban lesz húsz éve, hogy műhely- vezetőként kezdtem dolgoz­ni a bajomi Zöld Mező té- eszben. Horváth László volt akkor is az elnök. Két em­ber dolgozott a műhelyben: egy a hegesztőgépen, egy meg az esztergapadon. Saját traktoraink mellett egy gép- állomási brigád látta el a mezőgazdasági munkákat. A nagyobb javításokat, a főda- rabcseréket is ők végezték el.- Gerse Györgyöt néhány éve kinevezték műszaki főága­zat vezetőnek. Járjuk a „bi­rodalom” egy részét, a mű­helycsarnokokat. Hol vannak ezek a berendezések azoktól, amelyekkel huszonkét éves korában megismerkedett? — Hozzám tartozik a szö­vetkezet ipari tevékenysége, ezen belül az építészet, a gépjavítás, -karbantartás, az építészeti és gépberuházás, és mintegy száz dolgozó, aki­ket hét középvezető irányít. Az új műhely alapterülete 1600 négyzetméter, s a fe­dett mosóban nagynyomású gőzmosással tisztíthatjuk gépeinket. Korszerű forgá- csológépsoruhk van, s olyan a fölszereltség, hogy hiány­cikknek számító alkatrésze­ket is készíthetünk magunk­nak, másoknak. Változtak a munka felté­telei, javultak a körülmé­nyek, de a követelmények is nőttek. Kincset ér a jó szak­ember, rászolgál a megbe­csülésre. Gerse György is ér­zi a törődést. A lakásépítés­hez például tizenöt évre szó­ló 'kamatmentes kölcsönt kap, s mint mindenki más, aki legalább egy éve dolgo­zik a téeszben, a szállítás­hoz fuvarkedvezményt. A férj és a feleség munka­helye nincs messze egymás­tól. Gerséné tizenhárom éve áthelyezéssel került a pesti gyárból a ruhagyár bajomi telepére. Egy évvel később csoportvezető lett. Amíg nem kapták meg a szolgálati la­kást, albérletben laktak; az előtt csak hétvégeken talál­koztak. A férj sorolja: négy helyen lakott, amíg beköl­tözhettek a szolgálati lakás­ba... — Nem volt könnyű meg­szökni a falusi körülménye­ket. Az emberekkel is csak később alakult ki közvetlen kapcsolat — emlékszik Ger­séné. — A gyes alkalom volt arra, hogy jobban megismer­jem a nagybajomiakat. Mi­után munkába álltam a ru­hagyári telepen, közelebb ke­rültem hozzájuk. Jól érzem magam itt. Pestre csak nya­ranta megyünk, ott töltjük a szabadságunk egy részét. Minden egyéb ide köt. Külföldi bérmunkát vé­geznek: szoknyákat, nadrá­gokat varrnak. A meós dol­ga a gyártásközi ellenőrzés, a késztermék vizsgálata. Fe­lelősségteljes munka, mert a megrendelő igényes. A kül­földi piac meglehetősen te­lítve van könnyűipari ter­mékekkel. Prémiumelvo­nással jár, ha a meós elnéz valamilyen hibát... Gerséék gyökeret vertek Nagybajomban. Munkahe­lyet, biztonságot ad nekik a munkahely, és segít a vég­leges otthon megteremtésé­iben. Hemesz Ferenc hány éve, amikor a rakpar­tot betoninjekciókkal szilár­dították, egy megkövese­dett vörügfenyő-oszlop ki- csorbítatta azt a fúrófelet, amely a betonon is simán átrágta magát.” Az építkezésen átlag ezer ember dolgozott, 17 évig. Kétszáz kőfaragó több mint félmillió követ faragott az épület díszítésére. Negyven­millió nagyméretű téglát raktak a falakba. Ragaszkodtak hozzá: a legtöbb építési anyag és minden ott dolgozó ember magyar legyen. A magyar munkáskezek új iparágakat hoztak létre, új szakmákat tanultak. Orszáigházunk kedvéért jött létre Magyar- országon a márványbányá­szat, s alakult ki a már- ványfelddlgozó ipar. Az egy­séges nemzeti akarat foly­tán — bár maga az épület csak 1902-ben készült el —, de Magyarország fennállá­sának ezredik évforduló­ján már megtartották ben­ne a meghatóan ünnepélyes országgyűlést. S még mindig a számok: a Parlament építése idején a világ egyik legnagyobb épülete volt, hossza 268 mé­ter és 32 centiméter. Szé­lessége — középen — 118 méter 13 centiméter. A ku­pola teljes magassága, a taronyvégződés a felső rak­parti járdától 96 méterre van. Az Országház térfoga­ta 473 ezer köbméter s eb­ben 50 darab, egyenként öt­emeletes lakóház férne el. Nemzetközi hajósivéle­mény: a Dunán hajózó em­ber sehol nem kaphat illyen építészeti látványosságot. A tetőkön levő páncélos vité­zék, a párkányokon elhelye­zett gótikus páviánok és csodalények pQatinahegy- ben végződnek és 96 villám­hárítóból álló rendszert ké­peznek. Grszágjházunk- Európa el­ső teljesen légkondicionált épülete. Mint az avatásikor leírták: „A magyar műsza­ki tudomány diadala, és mintául szolgálhat a kül­földnek.” A valóban bravú­ros berendezés belül téfen- nyáron állandóan' 20-22 fo­kos hőmérsékletet biztosít a kéménytelen épülettömb­nek. Az összes fűlendő he­lyiség teljes térfogata 250 ezer köbméter és a beren­dezés órainként 200 ezer köbméter levegőt cserél ki, tehát majdnem a teljes le­vegőmennyiséget. Mindezt elsősorban nem légihajtó gé­pekkel, hanem a levegő-el­vezetés igen szellemes, vál­tozatos útjaival légmozgást hoztak létre. Például a csil­lárokból is áramlig a leve­gő, az ülésterem alatt pe­dig levegőpihentető aknák vannak. Egyáltalán: a lég­csere önműködő és kétirá­nyú. Ha kell hűt, ha kell fűt, a ventillátorok több­nyire csak biztonsági tarta­lékot jelentenek. S ami tel­jessé teszi a szenzációt: az évszázados rendszer ma is megbízhatóan, hibátlanul működik. Az építészeti és műszaki értékek egy része tehát vi­lágviszonylatban is egyedül­álló volt. Ha ezekhez a nemigen látható értékek­hez hozzá vesszük az Or­szágház szabad szemmel is élvezhető építőművészeti, festészeti, szobrászati, fara- góművészeti, aranymíves értékeit, akkor teljes a ma­gyar Parlament rangja. A benne lévő 160 hőmérő a 20-22 fok közötti hőmérsék­letet is egyszerre méri. A kivételes építészeti-műsza­ki értékekből csak a legér­dekesebbeket soroltuk féL Országházunk építésének századik évfordulója alkal­mából, építészeti rangjának jelemzéseképpen, már csak egyetlen ritkaságot említünk meg: Európában mindössze tizenkettő van abból a 6 méter magas, 4000 kilós, egytömbű svéd vörösbamia gránitoszlopból, amiből 8 a magyar, 4 az angol parla­mentben látható. Földessy Dénes

Next

/
Thumbnails
Contents