Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-14 / 190. szám

4 Somogyi Néplap 1985. augusztus 14., szerda Barcsi táncosokkal az Inn partján Ötnyelvű kavalkád ZÁRÁS ELŐTT OLCSÓBBAN „Pihen” a Zala mm a barcsi együttes hivatásá­nak megfelelő tevékenységé­ben is verte a nemzetközi mezőnyt. Igaz, hogy az egyes produkciókat sem műfaji, sem színvonalbeli szempont­ból nemigen lehet összeha­sonlítani. Azaz nem akadt méltó vetélytárs. De abszo­lút értékben is lehet mérni a sikert. Furcsa körülmények kö­zött zajlottak a fellépések. Nem színpadon, nem műve­lődési házban, hanem több­nyire zajos kocsmákban, pi­actereken, roston sülő hús szagával és habzó söröskor­sók csendülésével körítve. A helyi újság megírta: amikor a magyarok táncolni kezdtek, mindenki odafigyelt, felfor­rósodott a légkör. Sebői sem úszták meg a fiatalok ismét­lés nélkül. Azt hiszem, ez temcsak a tüzes zenének, a bán beöltöztek földet söprő skót szoknyába, és karnagy­nőjükre mosolyogva szelíden énekelgették hazai dalaikat. tÉs mit mondjunk a ma­gyarokról ? Vérmérsékle­tünket, nemzeti sajátossága­inkat nem kell bemutatni senkinek. Ha mutatásról, tré­fásjátékokról volt szó, nem maradtunk el mi sem. A Sportos vetélkedőkiben, mér­kőzésekben mindenütt az élen járt a barcsiak hamar­jában összeszedett válogatott­ja. Kivéve az utolsó foci­meccset, ahol bemelegítés híján a fél csapat lesán- tult... A nemzetközi vacso­rán, ahol minden csoport sa­ját nemzeti eledelét főzte meg a többieknek, alig volt elég az ötven liter gulyás­leves, a barcsiak mindenes mókamesterének, Biczák Gyurinak az ízletes főztje. Sörivásban sem vallottunk szégyent... A tréfát félretéve azonban csárdás hangulatának szólt. A magyar lányok és fiúk fe­gyelmét mindenhol megcso­dálták. Jólesett látni, hogy akárhol, akármilyen körül­mények között kérték fel őket a szereplésre, mindig komolyan vették a feladatu­kat. Játékoktól kifáradva, csuromvizesen vagy éppen álmosan, a vacsora mellől is rögtön pattantak a hívó szó­ra, fonták a copfokat, öltöz­tek, és néhány perc múlva már a közönség elé álltak. A zenekar nem egyszer soron kívül is előkapta hangszere­it és rögtönözve húzta a talpakivalót; a bajorok is rögtön közénk álltak, és együtt ropták velünk. Volt úgy is, hogy „nemzetközi” zenekar alakult, mert a ba­jorok is kézbe vették a gi­tárt. a tangóharmonikát. A hangulatteremtésben ők sem maradtak el mögöttünk. (Folytatjuk.) Tersztyánszky Krisztina Bár egyelőre máig nem sok helyen és nem túl gyakran, de esetenként elő­fordul, hogy a vásárlók az esti üzletzárást megelőzően olcsóbban vásárolhatják meg azokat az élelmiszere­ket, amelyek gyorsan rom­lóak, például süteményeket, vagy azokat, amelyek más­naposán már nehezen elad­hatók, például a kenyeret. A fővárosban a Budapesti Skála Nagyáruház élelmi­szerosztálya alkalmazza időnként ezt a módszert, de a vidéki üzletekben több példa is akad. A Belkereskedelmi Mi­nisztériumban 'kapott tá­jékoztatás szerint az idén január 1 -tői elvileg minden romlandó élelmiszer árusít­ható olcsóbban, ha a válla­lat vezetése, illetve- a bolt­vezető úgy dönt, hogy gaz­daságosabb az árból en­gedni. mint másnap fillére­kért takarmányként eladni, esetleg kidobni az árut. A tapasztalatok szerint azon­Építőipari Innovációs Bank Rt. alakul A Minisztertanács hozzá­járult ahhoz, hogy az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, valamint az Állami Fejlesztési Bank kö­zös 'kisbankja, az Építőipari Innovációs Alap 700 milLo forint alaptőkével Építőipa­ri Innovációs Bank Rt. né­ven részvénytársasággá ala­kuljon. E fejlesztési célú szakosított pénzintézet 24 részvényese közül az alapí­tókon kívül a Pénzügymi­nisztérium, a Kisiparosok Országos Szövetsége, a Köz­ponti Fizikai Kutató Inté­zet és a 31. számú Állami Építőipari Vállalat a főrész­vényes. A részvénytársasá­gi forma 'és a részvényesek vegyes összetétele lehetővé teszi, hogy a jövőben az építőiparom, az építőanyag- iparon és háttériparukon kí­vül más népgazdaságii ágak­ból is jelentkezhessenek ügyfelek a kisbanknál fej­lesztési ikölcsömért vagy tő­kejuttatásért. A részvénytársaság vár­hatóan néhány héten belül megtartja alakuló közgyű­lését. Görbe este késeléssel Korábban röviden írtunk már arról a késelésről, amely 1985. február 17-én történt Kaposvárion, az Édosz kör­nyékén. A megyei bíróságon dr. Pap Árpád tanácsa a kö­zelmúltban tárgyalta az ügyét, és a fiatalkorú nagy­berki M. Csaba segédmun­kást bűnösnek mondta ki életveszélyt okozó testi sér­tés bűntettében; mamit vissza­esőt 2 évi és 6 hónapi — a fiatalkorúak börtönében le­töltendő — szabadságvesz­tésre ítélte, s 3 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásaitól. A fiatalember különféle lo­pások miatt korábbam már többször is összeütközésbe került a törvénnyel; megjár­ta már a börtönt is, onnan egyhairmad kedvezménnyel szabadult. Próbaideje 1985. március 29-én járt volna le. M. Csaba az általános isko­la öt osztályát végezte csak el, több osztályt is megismé­telt; Előbb a nagyberki ter­melőszövetkezetben, majd a Kaposvári Húskombinátban helyezkedett el mint udvari segédmunkás; munkáját ki­fogástalanul ellátta. A közös­ségbe jól beülieszlkedett, pél­damutató volt a magatartása, vezetői és munkatársai sze­rették. Szüléivel közös ház­tartásiban élt Nagyberkiben. 1985. február 27-ón, dél­után négy órától T. Edit és B. József társaságában előbb Kaposvárion a Zöldfa, majd az Édiosiz vendéglőiben szóra­kozott. Meglehetősen sokat ittak, lenészegedtek. Javában mulatták, amikor a vendég­lőbe érkezett a későbbi sér­tett, H. Zoltán. A szomszédos asztalhoz ült le, először csak figyelte óikét; később, amikor M. Csaba a mosdóba indult, uitánament és megszólította. Hívta, hogy a társaság csat­lakozzék hozzá, menjenek az ő lakására, és ott folytassák a szórakozást. A dolognak ■azonhan akkor nem lett foly­tatása. Este fél tíz körül a vádlott, együtt indult el az Édoszból. T. Edittel és B. Józseffel. H. Zoltán csatlakozott hozzájuk, azt remélve, hogy mégiscsak fölmennek hozzá. A társaság nem akart oda menni. Ez ér­zékenyen érintette H. Zol­tánt, s megjlöfcte T. Editet. M. Csaba a lány védelmére kelt. H. Zoltán erre ököllel álion vágta Csabát, az a földre esett, majd felugrott de újabb ütést kapott. Erre M. Csaba előrántotta a zsebké­sét, és azzal kezdett hado­nászni; miközben dulakod­tak, a késsel mellbe szúrta H. Zoltánt, de úgy, hogy ak­kor észre sem vette a szú­rást. Maga a sértett is csak később észlelte, hogy vérzik. Taxival került a kaposvári kórházba, és életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg. A bíróság nem fogadta el a vádlott védekezését, hogy jogos önvédelemből cseleke­dett, ugyanakkor figyelembe vette, hogy az események el­indítója H. Zoltán volt. Sú­lyosbító tényezőnek számí­tott, hogy a vádlott korábban már háromszor állt bíróság előtt, s feltételes szabadsága idején' emberi élet kioltására is alkalmas esiziközzal követ­te el a tettét. Enyhítő körül­mény a vádlott munkahelyen tanúsított magatartása volt, s hogy cselekedetét a sértett provókálta. Az ítélet nem jogerős. Gy. L. Fárasztó, de élményekben gazdag két hét áll a barcsi Boróka táncegyüttes és kísé­rőik mögött. A nyugatné­metországi utazás előtt szin­te semmit nem tudtunk ar­ról, hova megyünk, mi vár ránk. Az altöttingi ifjúsági kör hívott meg minket: lesz­nek fellépések, kirándulások és sok közös program más országok fiataljaival. Megvallom, az első élmény valamennyiünkre nyomasztó­an hatott. Ugyanis egy hasz­nálaton kívüli, eredeti ren­deltetésének megfelelően be­rendezett kórházban helyez­tek el bennünket. Ki a mű­tőben, ki az intenzív osztá­lyon ... Amikor felüdülést keresve küpiiMamitottunk az ablakon, egy temetőkertre néztünk. Vajon hova - lettek a betegek? Valamennyien a szomszédos temetőbe költöz­tek át? A morbid élménytől kissé kedvetlenül ültünk le az el­ső vacsorához. Az est folya­mán megérkezett a többi cso­port is, a nyomasztó kórházi csendet két hétre száműztük az ódon épületből. Elsőként a spanyolok rob­bantak be, kitörő jókedvvel, hangosan. Fura nyelvükön hadarva, kiabálva ott voltak mindenütt. Néhány nap múl­va már többen meg is elé­gelték temperamentumuk túlzott megnyilvánulásait, főleg azok, akik éjszakai dor- bézollásadk miatt nem tudtak aludni. A spanyolok két tánccso­porttal érkeztek. Az egyik helybeli népviseletben hagyo­mányos táncot járt, a má­sik — csupa lányból álló csapat — dévaj flamengót és diszkótáncot mutatott be. A fellépések során kiderült, hogy nem igazán magas színvonalon. Hol a zenét nem találták a kazettán, hol a lépést vétették el. Pedig tán­coltak minden elképzelhető helyen: éjjel a folyosón, nap­pal az autóbuszon. A fellé­pések alkalmával azonban nem elég a temperamentum: hiányzott a fegyelem. A ma­gyar lányok megdöbbenve mondták: nekünk a Laci meg se engedne ilyet, hogy tánc közben beszélgessünk vagy a cipőnkkel bajlódjunk ... Hát hiába, ők ilyenek. Jó­kedvük azonban legtöbbször feledtette szeleburdiságukat, és különleges nemzeti vise­letűkben, sarujukban, tarka kötényükben ők is szép si­kereket arattak. Kevesebbet lehet elmon­dani a franciákról. Magán- beszélgetésekben sokan kö­töttek barátságot egyik-má­sik fiúval. Fellépni azonban nem láthattuk őket, mert a csapat többnyire sportolók­ból állt. Késő este volt már, ami­kor visongva, integetve a skót lányok is kiugráltak a Volvo buszból. Különös te­remtményeknek bizonyultak a következő két hét során. Napközben fehér sortokban, pirosra sülve zsibongtak, sőt, a magyarok ellen vívott ko- sárlabdameces után sokan viselték csípéseik, harapása­ik sajgó nyomát. Este azon­ban a kereskedőik nem él­nek a kívánt mértékben ez­zel a lehetőséggel, még a zöldség-gyümölcs kereske­delemben sem, ahol pedig már hosszabb ideje volna mód arra, hogy estefelé a már kiválogatott, gyengébb minőségű árut olcsóbban adják, mint nyitáskor a friss, lényegesen jobb minő­ségű zöldséget és gyümöl-, csőt. Az élelmiszerkereskede­lemben arra is lehetőség van, hogy az előző napról megmaradt kenyeret, pék­süteményt, a még élvezhető, ám már nem olyan gusztu­sos hentesárut, esetleg tej­terméket a nyitáskor árusít­sák kedvezményes áron. A tapasztalatok szerint azon­ban a boltvezetők a veszte­ség elkerülésére inkább azt az utat választják, hogy óvatosabban rendelnek, s vállalják annak kockázatát, hogy zárás előtt ^1-2 órával már elfogynak a romlandó élelmiszerek. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium ~ bár utasítást nem szándékozik ezzel kap­csolatban kiadni — szor­galmazza, hogy az üzletek a készlet alakulásától függően éljenek az árváltoztatás le­hetőségével, hogy ne men­jenek veszendőbe az élelmi­szerek, s a vásárlók is jól járjanak. Így csökkenne a vásárlók reklamációinak száma is, s kevesebb lenne a jogos panasz, hogy nem az árnak megfelélő minősé­get kapják. A Zala megyei tanács vég­rehajtó bizottsága keddi ülé­sén a Balaton vízminőségé­nek javítására hozott intéz­kedések időarányos megvaló­sítását tekintette át. Mint elhangzott: a minőségromlást sikerült megállítani. Ezt elő­segítette egyebek között a keszthelyi háziszemét és szennyvíziszap gyorskom­posztáló üzembe helyezése, a partmenti települések csa­tornázása, valamint a kis vízfolyások torkolati szaka­szainak rendszeres tisztítása. A szakemberek nagy remé­nyéket fűznek a Kis-balato- ni tározóhoz, amelyben le­ülepszik a Zala folyó hor­daléka. A mintegy 25 mil­lió köbméter víz befogadá­sára alkalmas tározóban több héten át „pihen” a Zala fo­lyó vize, s már tisztán jut a Keszthelyi öbölbe. A táro­zó a megfigyelések szerint a várakozásnak megfelelően tölti be a természetes szű­rő szerepét. A zalai partszakaszon fo­lyamatban vannak a vízmi­nőséget javító további mun­kák. Ide tartozik a védelmi rendszer második részének megépítése. A munkák elkez­dődtek, s várhatóan az év­tized végére fejeződnek be. Még ebben az évben elkészül a keszthelyi szennyvíztisztító foszffortalanító újabb 10 ezer köbméter napi teljesítőké­pességű egységének építése is. Több a bérletes utas Az ellenőr Is tévedhet Lassan belerázódunk az új rendszerbe, s az örökké vitára ökot adó jegy váltó­készülék helyett szinte ész­revétlenül áttértünk a jegy­lyukasztóra, s most rnáir ezen vitázunk a vezetővel, az ellenőrrel. Mert ez is csak gép és ml sem változ­tunk. Mindenesetre keve­sebb a gondunk és így a 13. számú Volánnak is, mert mint Balogh János, a Vo­lán személyforgalmi osz­tályvezetője elmondta köny- nyen megtanultuk a jegyek kezelését, illetve sokan in­kább bérletet vettek. — A bérletesek száma nyilván összefügg a tarifa emelésével. — Minden bizonnyal1, leg­alábbis ezt mutatják a fel­méréseink. Érdekes, hogy a múlt évhez viszonyítva megnőtt mind az egyvona­las, de ennél lényegesen na­gyobb mértékben az összvo- nalas bérlettel rendelkezők száma. Ez utóbbiból az idén első félévben 8400 darabot adtunk el, tavaly pedig csak 7000-et. Többen váltottak bérletet a nyugdíjasok kö­zül is, mintegy 4Ó százalék­kal nőtt a tanuló- és a nyugdíjásibérlettól utazók száma. I.tt feltehetően az is közrejátszott, hogy ennek a bérletnek az ára nem vál­tozott, így a magasabb vi­teldíj. vagyis jegy helyett a bérletet választották sokan. — Csökkent a helyi jálrat- tal közlekedők száma a vi­teldíj emelését követően? — A készpénzes utasok száma csökkent, méghozzá nem várt, arányban, 43 szá­zalékkal. Ennyivel nem szá­moltunk. Ez azt jelenti, ha csak ezeket a számokat nézzük, hölgy majdnem minden második készpénzes utasunk elmaradt. Ha fi­gyelembe vesszük a már említett bérletesek számát is, akkor ez la kép már más­hogy alakul. — Arról van szó téhát, hogy az utasok számoltak és vagy végleg lemondtak a buszozásról, vagy bérletet váltottak? — Bérlettel olcsóbb lett az utazás, így aki naponta legalább csak egyszer is utazik, annak már megéri, hogy bérletet váltson. A többségre pedig, inkább az oda-vissza utazás a jellem­ző. — Azért nem mindenki bérletes! utais.-— Gondoltunk a jeggyel utazókra is. A város külön­böző pontjain 70 árusítóhe­lyen lehet jegyet váltani, ez tehát nem gond. A jegy kezelésére vonatkozó útmu­tatásunkat megfelelőnek ítéljük, bár akadtak furcsa esetek is. Volt olyan is, hogy kétforintossal szeret­ték volna helyettesíteni a jegyet. A buszokon szemlél­tető ábrákon pontosan fel van tüntetve, mit kell csi­nálni a jeggyel, kérjük ez­úton is az utasokat, hogy ezt tartsák be, tehát ne te­gyenek mást, mint rendel­tetésszerűen használják a lyukasztóautomatát. — Azt hittük, hoigy ez az egyszerű kis gép nem ad okot vitákra az ellenőrökkel, a gyakorlat azonban óriást bi­zonyít. — A korábbi öt helyett kilenc ellenőr járja az út­vonalakat, talán ezért is elenyésző a pótdíjat fizetők számának növekedése. Ta­lálkoznak persze szándéko­san bliccelőkkel is az ellen­őrök, de ha bármilyen mó­don bizonyítható, hogy az utas kezelte a jegyét nem vonható felellősségre. Töb­ben szóit eméltek már az el­lenőri intézkedések ellen, ezeket az eseteket felülvizs­gáltuk. Május óta S50 eset­ben állapítottak meg pót- díjat az ellenőrök, ebből 7 esetben nem jártak ei sza­bályszerűen. Ebben a mun­kában minit az utaztatás más feltételeiben is úgy kell dolgoznunk, hogy megtart­suk, visszacsalogassuk az utasokat. Szívesen vesszük a jobbító javaslatokat, s en­nek érdekében mi magunk is tervezünk változtatáso­kat. N. Zs.

Next

/
Thumbnails
Contents