Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-14 / 190. szám

1985. augusztus 14., szerda Somogyi Néplap 5 Klasszikusok a képernyőn A világirodalom klasszi­kusainak egy-egy kiemelke­dő alkotása elevenedik meg a közeljövőben a televízió képernyőjén. A következő hetekben kezdik meg, illetve fejezik be Garda Lorca, Lope de Vega, Albert Ca­mus, valamint Jan Otcena- sek egy-egy világhírű művé­nek fölvételeit a tv műhe­lyeiben. Nem ismeretlen a hazai szíinháaMitoglatók ' körében Federlico Garda Lorca Ber- narda Álba háza című drá­maija. A spanyol író 1936- ban írt művében az egyéini boldogságot eltipró társadal­mi kötöttségieket és erősza­kot bírálja. Az idei színhá­zi szezonban is nagy sikert aratott darabból ezúttal — auigufcszitus végén — Lojkó Lakatos József rendező irá­nyításéival; készül tv-film a televízió IV-es stúdiójában. Az utómunkálatokat /ég­zik Félix Lope de Vega spanyol író A kertész ku­tyája című művének feldol­gozásán. Az 1613-ban szüle­tett darab 1962-ben jelent meg magyarúl, s több alka­lommal bemutatták már a hazai színpadokon. A mű­ben a grófnő és titkára kö­zött feMobban a szerelem, amelynek útjába a kettőjük közötti társadalmi különb­ség gördít akadályokat. Len­gyel György rendező a főib,b szerepeiket Almás! Évára, Csqke Péterre, Mányai Zsu­zsáira, Márkus Lászlóra és Tóth Enikőre bízta. Kozák András alakítja a főszerepet Albert Camus: A bukás című darabjának te­levíziós adaptációjában. Esz­tergályos Károly legújabb filmjében. A francia író utolsó regénye volt az 1956- ban íródott, ironikus mű. Világszerte nagy sikerrel játszották a mozikban a cseh Jan Otcenasek Romeo. Júlia és a sötétség című al­kotásainak filmváltozatát. A megszállt Prágában 1942-ben játszódó művel ezúttal Zsurzs Éva rendezésében is­merkedhetnek meg a tv-né- zők. A szép szerelmi törté­netben Mácsai Pál, Papp Vera, Pásztor Erzsi. Kun Vilmos formálja meg a je­lentősebb szerepeket.. Nem vált be katonának Árnyas udvar, gyep, gyü­mölcsfák. Az idős pedagógus nyugágyban pihen, távol a Balaton parti „emberisűr űs”, mentőszirénáizós forgalmá­tól. Nyári délután. Csend, nyugalom. Odabent a szo­bában homályba borultak az öreg bútorok, családi fény­képek a lefüggönyzütt ablak mögött. Mondik András sió­foki tanár arcát a 93-ik nyálr napja barnítja. Hosszú élet, sok-sok küz­délem, nagyapakorú tanít­ványok serege... 1957-bem, 63 éves korában vonult nyu­galomba. Azóta ez a kis „csönd-sziget” az ő világa, ahol fiával, menyével, uno­kájával él együtt békesség­ben, szeretetben. Itt keresik fel néha a régi tanítványok is. Most éppen a helybeli dalkör egyik oszlopos tag­ját, a szép tenor hangjáról nevezetes vízvezeték szere­lőt, Lshota Rudolfot találom mélűiette meghitt beszélge­tésben. — A leggyakoribb látoga­tóm ez a fiú — 'mondja András bácsi. — Pedig — fordul a tanítványa felé — nem tartoztál éppen az emi­nensek közé. .. Sokszor megmostam a fejed, békás... Emlékszel? Mert eszed volt bőven, de nem bírtál meg­ölni a könyv melllett. In­kább a gafflaimbok érdekel­ték ... Az ötven felé ballagó „fiú” megttletőd ottan hall­gatja a hajdani dorgálásra emlléfceztdtő szavakat. Majd így szói: — Ha csak tehetem, eljö­vök a tanár úrhoz. Nagyon szerétek itt ülni mellette, s miág most is sókat tanulok tőle. Igaz, hogy polgárista Ugyanannak a dolognak színe és visszája. Ragyogó színekbe öltözött házak a Május I. utcában, díszőrsé­get állnak kétoldalt — tit­kokat rejtő kapualjakkal és udvarokkal. Ódon szép­séget hordozó zcgzugok, emberek életére csukódó ajtók. Házak belső tere, amit megmutatunk a kí­váncsi látogatónak. (Fotó: Gyertyás László) Á „rubin" fényében koromban inkább a gaiam- bolkfcaíl foglalkoztam, mint a tananyaggal, ennek ellenére rengeteg értéket kaptam a tainár úritól. Az ő óráin nem lehetett nem oda figyelni. Olyan lelkesen beszélt a magyar irodalomról és a történelemről... Minden­áron adini akart a tanítvá­nyainak. Műveltséget és emberséget. Módik András 1893-ban született Ungvárott, s két esztendővel az első világ­háború kitörése előtt szer­zett tanítói oklevelet szülő­városában, s még ez évben megválasztották „mester­nek” egy felvidéki falucska katolikus iskolájába. — Bező volt a falu neve — mondja —, egy igazi, is­ten háta mögötti télepüliés. Amikor megérkeztem a holmimmal, s a lábam csak­nem térdig süppedt a sár­ban* bizony elszontyolodtam kissé. „Hát itt kél nekem ezután élnem, a szépséges Unigvár utáni” Az iskolában ugyancsak siralmas állapot fogadott. Hat osztály, 60 szlovák gyerek, köztük csak egy, aki beszél magyarul. Én magam is szlovák szár­mazású vagyok, de a csalá­dunk már évszázadokkal ez­előtt eilmagyarosadott, s egy szót nem tudtam szlovákul. Kezdetben annak az egy magyarul beszélő gyereknek a tolmácsolásával tanítot­tam, de az eredmény nem maradit el. Nyolc évig mű­ködtem Bezőn (közben dúlt az első világháború), s ez idő alatt én ott iskolát te­remtettem. A gyerekek meg­tanultak magyarul, én pe­dig szlovákul... Plébáno­som, Szvolboda Ferenc segít­ségével kerültem Sátoralja­újhelyre 1920-ban. Tovább tanüitam. Magyar-^türténe- lem szakos tanári diplomát szereztem Budapesten. A tanári vizsgán az elnöklő egyetemi tanár felfigyelt a nevemre. „Mondja, jelölt úr, maga nem rokona Moln- di|k Páll piarista tanárnak?” A nagybátyám, feleltem. „Nos, az ön nagybátyja az én kedves tanárom volt a gimnáziumban”, mondta a nagytekintélyű elnök. Én erre mindjárt jobban érez­tem magam a „szorítában”. Apám iparom ember volt Ugyan, de a családunkhoz több pedagógus tartozott, köztük az említett nagybái- tyálm is, aki egyébként an­nak a podolini gimnázium­nak volt egy ideig igazgató­ja, ahol Krúdy Gyula is diákctekodott. A diploma megvolt, de állást nehezen lehetett ab­ban az időben szerezni. To­vábbra is a sátoraljaújhelyi elemiben tanított, s csak 1935-ben jutott a végzettsé­gének megfelelő munkahely­re. óradíjas tanárként. — A salgótarjáni polgári­ban kezdtem a szaktárgyai­mat tanítani havonta 112 pengőért. Sátoraljaújhelyen pedig helyettesről kellett gondoskodnom. Nos, egy ta­nítványom éppen akkor vég­zett a képzőben;, őt fogad­tam meg abból a 250 pengő­ből. amely a tanítói fizeté­sem vott. Salgótarjánban is­merkedtem meg feleségem­mé!, Bogányi Erzsébettel, akiért én azonnal föláldoz­tam agglegény életemet. 43 éves koromban nősültem, s a fiam 1939-ben született. Bogányi Erzsébet meghalt. De emléke nem halványult az öztvqgységre jutott férj szívében. Fényképei, haszná­lati tárgyai mindenütt a szobáiban ... Okleveleit ér­demes megnézni. A jelesnél nincs gyengébb érdemjegy egyikben sem. Pedig 3—4 embernek is elegendő diplo­mát szerzett Bogányi Erzsé­bet. Mindenek előtt egy szíinkitűnő tanítói oklevelet Győrött, majd Budapesten először matematika—fizika, később tomaltanári okleve­let, végül filozófia—pedagó­gia szakos diplomát a Páz­mány Péter (ma Eötvös) egyetemen, mellyel tanító­képzőben is oktathatott. (Pá­lyája során, főként polgári­ban, majd általános iskolá­ban tanított ez a kivételes tehetségű pedagógus.) — Hogy kerültek Siófok­ra? — Tulajdonképpen vélet­lenül. A háború elől mene­kültünk. 1939-ben visszatér­tünk Ungvárra, onnét két ládáira való halmival Vádra merítünk a feleségem csa­ládjához. (A váci házon egyébként emléktábla fi­gyelmezteti az arra járókat, hogy Petőfi Sándor dtt írta az Anyám tyúkja című köz­ismert és közkedvelt versét.) Váeról egy teherautó indult Siófokra ... Feltettük a két ládát, s jöttünk. Azt hittük, a Balaton környékén keve­sebb veszély leselkedik majd ránk, mint Vácon. Téved­tünk. Végül Törekiben húz­tuk meg magunkat, ott ért bennünket a féls zabadu láS. A két láda elveszett. 50 éves koromban újra kezdtem az éliétamet. Az első világháború ide­jén nem vált be katonának. „Unltaugllich”, mondta a so­rozó orvos. Már a rubdndipíloimálját is megkapta... Szapudi András Hamlet átigazolt Bogláron Kulka Jánossal lj-feszessége éppen csak lazul: arca — rajta; aiz ezüst csillámokkal — még Apol­lóé: Euripidész drámáját ve­zette fel a vörös kápolna előtti térne. Ki kell járkál­nia magából a feszültséget, csak utána ülünk le, hogy beszélgethessünk, és bemu­tassam őt a somogyi szín­házbarátoknak. Az új évad­ban a kaposvári Csifcy Ger­gely Színház művésze leisz a pécsi Hamlet, Kulka János. — önzetlenül jöttem;, nem szerepekért — hárítja el a „gyanúsítást”. — Ügy gon­dolom, a szerepek osztása n°m az én feladatom. Ba­barcai László a tavalyelőtti évadban nálunk rendezte Moliére A nők iskolája cí­mű vígjátékét, ábban Ho- race-t játszottam. Hívott Kaposvárra. Boldogan jöt­tem, vállalom a kockázatot. Gyakran láttuk eddig is nézőként a Csáky Gergely Színházban a pécsi társulat vezető művészét. Nagy él­ményei közé sorolja a (Ma­rat halálát, A szecsuáni jó­lélek című Brecht-drámát. John Arden Gyöngyélet cí­mű darabját, megnézte A vágy villamosát, a Tóm Jonest... — Talán intimpistásko- dásnak érzi a következő kérdést; mentségemre szol­gál, hogy sokakat érdekel. Néhány hónapja országos visszhangot keltett egy te­levíziós portréfilm Kulka professzorról: aki orvosként megmentette azt a volt csendőrt, aki anyja depor­tálásában tevékenyen részt vett. Van-e köze a profesz- szorhoz? — Az apám. — Következésképpen a színi pályára nem ösztönöz­te a család ... — Apám színes egyéni­ség, és a játék sem idegen tűié. Egyébként még Szege­den éltünk, amikor Lend- vay Ferenc—Komor István féle társulatban gyerekként felléptem. A III. Richárd kis hercege voltam; szere­pet kaptam Miller Édes fia­im című drámájában. Inspi­ráló volt a Paál István te­remtette egyetemi amatőr­színház is. „A többi néma csönd”, egészen a középis­kola befejeztéig. Fogékony vagyok a nyelvekre, azt gondoltam, magyar—angol szakot végzek majd. De a színművészeti főiskolán előbb volt felvételi, s ne­kem elsőre sikerült, amire „csak úgy” jelentkeztem. Beszél angolul, franciául, németül, oroszul. Az utazás lételeme, szeret autót vezet­ni a széles sztrádákon; egy­általán: a mozgás a vilá­ga ... Talán azért is nem szerződött előbb Kaposvár­ra. mert pörgésben volt. Mindent eljátszott a pécsi négy évad alatt. S furcsa véletlen (?), azoknak a szerepeknek egy részét is, amelyeket nálunk Máté Gá­bor alakított. Egyszerre vol­tak Hamlet, s Cesar A ki­rályasszony lovagjában, de ,;kergették egymást” Trofi- movként a Cseresznyéslkert- ben, Ambrus deákként A kétfejű fenevadban. Spind- ler Bélával is van azonos szerepe: Horace A nők is­kolájában, címszerep A ba­lek című Feydeau-fcomédiá- ban. Ez utóbbi felvétel köz­vetítésével még adós á Ma­gyar Televízió. — Beszéljen a szerepei­ről ! — A (kritikával eddig sze­rencsém volt — válaszol, hogy értsem: mások beszél­jenek róla. Utánanéztem néhány pé­csi produkció méltatásál­nak. Hamletjéről olvastam: „Kulka alakításának legja­va, hogy a rendezés ered­ményeképp kialakult kény­szerű magányt adottsággá változtatja, s így gyakorla­tilag, de dialógus hangzik el vagy monológot mond, minden körülmények között önmagához \beszél.” Békés Pál — Rozgonyi Ádám Sze­gény Lázár című színmű­vének bemutatójakor ezt írták róla: „A legjobban el­játszott szerep ... a nemesé, akit Kulka János alakít. Kulka egyébként visszafo­gottságával üt el a többiek játékstílusától, s épp ezzel irányítja magára a figyel­met. Egy egész emberi sor­sot, összetett jellemet mu­tat meg.” Leonce is volt Büchner játékában: „Alakí­tásában kiemel egy tenden­ciát: finoman érzékelteti, hogy Leonce egyre üreseb­bé. gépiesebbé válik, s foko­zatosan beleidomul az udvar panoptikumába.” Az Ördög­lovas címszerepéért külön portrécikket közölt róla a Színház című folyóirat, amelyből idézeteinket vet­tük: „Kulka János úgy ját­szik operettet, hogy belopja a maga kissé ionescói szí­nezetű, abszurdoid hangját az operettvilág hamis éksze­rei közé.” Szerepeinek csak kis hányadát sorol tűk. — Most Bogláron két sze­repben is találkozott a ka­posvári színházzal. Hogyan sikerült a színi randevú? — Pazarul. Tudtunk együtt gondolkodni, létezni a színpadon. Ascher Tamás­sal is nagyon jól együttdol­goztunk. Hárotm óirát egy­folytában gyakoroltuk |a monológomat az egyik pró­bán. Ügy határoztam, ami­kor átszerződtem, hogy mesterségesen nem kedval- tetem meg, magam: a mun­kától függ minden, jó köz­érzet, kapcsolat. S ha a munkától- függ minden, a fennmaradó kis rész, az élet minden bizonnyal ha­sonlóan alakul. Azt szeret­ném, hogy megadassák ne­kem: a színház legyen a hi­vatásom. Leskó László

Next

/
Thumbnails
Contents