Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-02 / 180. szám

1985. augusztus 2., péntek Somogyi Néplap 3 A TITKÁR ÁLMATLAN ÉTSZAKÁI Ez a döntés nehéz volt... Az üzemfenntartási osz­tályvezető irodája előtt gé­peket szerelnek. Odabent nem hallatszik a kopácso- lás. Farkas Kálmánnal, aki a pártvezetőség újjáválasz- tása óta a Kaposplast páirt- titkárai, az eddigi tapaszta­latokról, a kezdeti nehézsé­gekről beszélgetünk. — Már az előző válasz­táson is jelöltek titkárnak — magyarázta a fekete ha­jú, harmincöt éves gépész- üzemmérnök. — Akkor nem választottak meg. örültem, mert harmincéves fejjel ne­héz lett volna titkárként irányítani az egész párt- munkát. A pártvezetőség,be azonban béberültem. Kel­lett is ez az öt év, hogy egy tapasztalt titkár mellett gyakorlatot szerezzen az ember. A mostani választás „kétmenetes” volt, a máso­dik fordulóban lettem tit­kár. A másik jelölt most szervezőtitkárként segít a héttagú vezetőségben. Farkas Kálmán tizenkét éve dolgozik a Kapospliast- nál. ez a második munka­helye. A pártmunkás édes­apjától tanultaikat, a KISZ- ban szerzett tapasztalatát jól kamatoztatja. Elvégez­te az esti egyetemet, jövő­re kezdi a szakosítót, majd belevág a szakmérnöki vizs­ga letételébe. A tavasszal részt vett az új párttitíká- roknak szervezett tanfolya­mon az oktatási igazgatósá­gon. — A pártmunka mód­szertanához, az ügyviteli rendszer megértéséhez nagy segítséget adott a tanfo­lyam. Azelőtt termelési fe­lelős voltam a vezetőségben, az utóbbira így különösen nagy szükségem volt. A ré­gi párttitkár is sok útmu­tatást adott, azután van egy városi pártbizottsági tagunk, ő szintén. Kfvülem' még, két új ember van a vezetőség­ben, szívesen vesszük a ta­nácsokat, az útbaigazítást. — Mi okozta eddig a leg­nagyobb nehézséget? A párt,titkár cigarettára gyújt, majd így folytatja: — A párt utánpótlása. Rájöttünk, hogy érdemes fe­lülvizsgálni és kiegészíteni az eddigi elképzeléseket. Az augusztusi taggyűlésen' lesz­nek az első tagfelvételek, s ott fogadjuk el a távlati tervéket is. — Alkalmaz-e a vezető­ség új módszereket? — Jobban megosztjuk a munkát, mindenki felelős a siaját területéért. Én, mint titkár, különben nem tud­nám ellátni a tisztségemet a gazdasági beosztásom mellett. A fejlesztések sok feladatot rónak rám, tíz-ti- zenfcét órát dolgozom na­ponta. — Akkor haza is visz munkát? — Oda is, mert itt nem futja rá az időmből. A fe­leségem, aki óvónő, és a két iskoláskorú gyerekem már megszokta. A progra­mom szoros, de azért talá­lunk időt a kirándulásra, a kikapcsolódásra is. — Előfordult-e már ne­héz döntés e rövid idő alatt? — Igen. Ilyennek számít a kaposújlaki telep és a ka­posvári ser+eüzem leállítá­sa. Ez igen nehéz gazdasá­gi. politikai döntésnek szá­mít, hiszen nyolcvan szá­zalékban1 több évtizedes dolgozókat érintett. Az éle­tüket alapvetően meg kel­lett változtatni, átirányítani őket a műanyagfeldolgiozás területére. A kaposúj laki­aknak ezután be kell járni­uk Kaposvárra. Ez az elha­tározás azonban most már elodázhatatlan volt, mert. nem lehetett tovább vállal­ni a nagy veszteséget. — Volt-e álmatlan éjsza­kája emiatt? — Nagyon sok... S nem­csak nekem, hanem a gaz­dasági, a tömegszervezeti vezetőknek is. 1973 óta dol­gozom a vállalatnál, ilyen azonban meg nem volt. K i moly munkát jelentett meg­magyarázni az embereknek az új feladatot is el tudják sajátítani ugyanúgy,^ mint a régit. Minden fórumon meg­tárgyaltuk az ügyet; a tag­gyűléstől a munlkásgyűlése- kig, azután minden érintet­tel személyesen beszéltünk. Ennek köszönhető, hogy a dolgozók többsége maradt, vállalta az átképzést. A vál­lalat blyan műanyagipari fejlesztéseikbe kezdett saját erőből, hogy munkahelyet adhasson nekik. A pártveze- tőség beszámoltatja az üzemvezetőket e dolgozók hangulatáról, s arról, ho­gyan illeszkednek be az új helyen. — Vannak-e további ter­vei? — Viszonylag rövid idő telt el azóta, hogy meglvá.- lasztottaik párttitkárnlaik — mondta Farkas Kálmán. — Ez az időszak a felkészülésé volt, s szerintem most már lezárult. A közelgő szak­szervezeti választások, az új vállalatirányítási rendszer­re való áttérés megkívánja a teljes erőbedobást. Ma­gunk. mellé kell állítani a Káposplast minden, dolgo­zóját az elképzelt műszaki fejlesztés érdekében is. Lajos Géza Közepes fogás Keszthelytől Siófokig AUGUSZTUSBAN TÖBBET VÁRNAK Tegnap is kifutott a tóra a Balatoni Halgazdaság négy halászbrigádjának nyolc ha­jója, s dél tájban már mér­hették is a zsákmányt: a keszthelyi brigád 2500 kiló keszeget, százötven kiló pon­tyot és ugyanennyi süllőt fogott ki. — Ez nyáron nagyon jó fogásnak számít — mondta Heiling Jenő, a balatoni ke­rület vezetője. — Most fő­ként a siófoki és a keszthe­lyi vízen súlyosak a hálók egy-egy húzás után. A ká­nikulát követően „megmoz­dul” és jobban mutatkozik majd a hal, következésképp augusztusban jobb fogások­ra számítunk. A keszthelyi,, a fonyódi, a balatonszemesi és a siófoki brigádban a hét öt munka­napján mintegy ötven ha­lász vág neki a tónak kora reggel, öt és hét óra között, hogy a nyolc hajóval — négy hálóval — zsákmányt ejtsen. Tudják, hol találha­tó, hova vonul ilyenkor a ihal, követik az ilyen idő­járásban gyakrán változó „tanyahelyét”. Általában délután kettőre már kiköt­nek a zsákmánnyal, melynek zöme a halásztelepekről frissen kerül a fogyasztók­hoz: a keszeg például hely­színi értékesítéssel közvet­lenül a parti ellátást szol­gálja. A maradékot Irma- pusztára viszik, ahonnan a feldolgozott árut ABC-áru- házakba, halsütőkbe szállít­ják. A nyári halászat eddigi eredményei közepeseknek számítanak a Balatonon. A változékony időjárás nem­igen kedvezett a fogásnak. Valóságos népképviselet NYITVATARTÁS VARIÁCIÓK Az idei választásökon mintegy 43 ezer tanácstag kapott fél évtizedre szóló közmegbízatást a kisebb-na­gyobb települések és a hely­beli lakosság érdekeinek képiviseletére. Milyen fel­adatai és jogosítványai van­nak a helyi tanácsoknak, ta­nácstagoknak — erről érdek­lődött a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatala illetékeseitől Tóth Ferenc, az MTI főimun- katársa: Ennék az embereket köz­vetlenül érintő, a közvéle­ményt mindig érdeklő témá­nak a felvetését ezúttal az is időszerűvé teszi — hang­zott a tájékoztatás —, hogy az idén érkeztünk a helyi népképviseleti-önkormány­zati testületekként működő tanácsok megalakulásának 35. évfordulójához. Mindkét naptári esemény — a válasz­tás és az évforduló — nagy jelentőségű a tanácsrendszer működésében és a tanácsta­gok tevékenységében is. Az elmúlt évtizedben — különösen az elmúlt ötéves tanácsi ciklusban — növe­kedett a tanácsok szerepe a szocialista társadalom épí­tésében, fejlesztésében. Az irányítás decentralizálásá­val, a helyi tanácsok hatás­körének növelésével erőtel­jesen fokozódott részvételük az állami feladatok végzésé­ben. Ma már mind jobban élnek önállóságuk növekvő lehetőségeivel. Naponta ta­pasztalható, a gyakorlatban érzékelhető megnövekedett felelősségük, öntevékenysé­gük a települések fejlesztésé­ben, a lakosság ellátásának, életkörülményeinek javítá­sában, a lakóhelyi környe­zet védelmében, a központi és a helyi érdekek ütközte­tésében és összehangolásá­ban, a lakosság ügyeinek in­tézésében, valamint sok egyéb feladat megoldásában. A tanácsok alapvetően eredményes tevékenységé­hez hozzájárult, hogy kor­mányzati intézkedésre és sa­ját kezdeményezésre — kü­lönösen az elmúlt évtized­ben — jelentősen korszerű­södött és egyszerűsödött te­rületi beosztásuk, szerveze­tük, működésük. Korszakos változást hozott mindenek­előtt közigazgatási, ugyan­akkor politikai, társadalom- irányítási rendszerünkben is a járások megszüntetése, egy­ben a helyi párt- és társa­dalmi szervek új irányítási rendjének bevezetése. Ked­vező hatása már most érez­hető, mindenekelőtt a köz­ségi tanácsok hatáskörének bővülésében, az önállóbb, fe- lelősefofo testületi miunká­ban, a helyi tanácsok szé­lesebb körű, bár a lehetősé­geket még korántsem eléggé kiaknázó együttműködésben. A növekvő feladatok és a változó társadalmi-gazdasági körülmények megkövete­lik a tanácsi tevékenység folyamatos jobbítását. En­nek elsődleges útja most és a következő években, amint ezt az MSZMP XIII. kong­resszusa is megerősítette, a tanácstestületek munkájá­nak fejlesztése. Ezzel bonta­koztathatják ki ugyanis leg­jobban társadalmunk előre­haladásának fő mozgatóere­jét, a szocialista demokrá­ciát, amelynek révén nö­vekszik a lakosság részvétele a települések fejlesztésében, a tanácsapparátus munkájá­nak társadalmi ellenőrzésé­ben. Arra van szükség, hogy növekedjék a választott tes­tületek szerepe, befolyása a településpolitiíka kialakítá­sában, a tanácsi feladatok meghatározásában és a ta­nácsi szervek irányításában. Alapvető követelmény, hogy a települést, a lakosságot, a gazdasági szerveket és az in­tézményeket érintő vala­mennyi kérdéssel, feladattal közvetlenül vagy közvetve, különböző formákban, fog­lalkozzék a tanácstestület. A testület csak így töltheti be népképviseleti funkcióját, gyakorolhatja a valóságban is önkormányzati jogait. A párt és a kormány az eddigiekhez hasonlóan, a jö­vőben is tovább kívánja ja­vítani a tanácsok, ezen be­lül a testületek működésé­nek feltételeit. Az utóbbi időiben magas szintű jogsza­bályok bővítették a tanács- testületek hatáskörét. Hatá­rozott törekvés, hogy a köz­ponti állami iráijyítás jobban vegye figyelembe a nöyékvő tanácsi önállóságot és fele­lősséget, erősödjék normatív jellege, mielőbb szűnjenek meg a fölösleges központi és megyei előírások, kötöttsé­gek, az irányítás fő eszköze a jogi szabályozás, a segítő iránymutatás és a hatékony ellenőrzés legyen. Különösen jelentős lépés lesz a gazdaságirányítási rendszer egészének kereté­ben a tanácsi gazdálkodás rendszerének folyamatban levő továbbfejlesztése. Az a törekvés, hogy a pénzellátás normativitásának fokozásá­val, a helyi tanácsok dönté­si jogkörébe tartozó pénzesz­közök arányának növelésé­vel javuljon a tanácsok gaz­dálkodási lehetősége, erő­södjék érdekeltségük a helyi erőforrások kiaknázásában, anyagi eszközeik oélszerű fel- használásában, a lakosság mozgósításában. A testületek munkájának eredményessége elsősorban a tanácstagok aktivitásától függ. Nagy többségük eddig is közéleti felelősséggel tett elegét megtisztelő megbíza­tásának, aktívan bekapcsoló­dott a testületi munkába, jól képviselte választói érde­keit, széles körű kapcsolatot alakított ki a lakossággal és a társadalmi szervekkel, ele­get tett beszámölási kötele­zettségének. A népképviselet céltudatos és rendszeres munkát köve­tel a régi és az új tanács­tagoktól egyaránt. Mindenek­előtt azért, mert a tanácsok előtt a folyamatos teendők mellett olyan nagy feladatok állnak, mint a VII. ötéves tervidőszakra való felkészü­lés, valamint a helyi önál­lóság növekedéséből fakadó számos új tennivaló. Növek­vő felelősséget hárít a ta­nácstagokba az új választá­si rendszer, amelyben — ez­úttal most mindenütt — két vagy több jelölt közül kap­tak többségi szavazatot, s ebben a választók bizalma nyilvánult meg személyük iránt. v A tanácstörvény tartal­mazza a tanácstagok jogait és kötelezettségeit, amelyek — a törvény 1983. decembe­ri módosításával — tovább bővültek. Természetesen a jogok és a kötelezettségek szerves egységet alkotnak. Ez azt jelenti, hogy a tanácsta­gok bátran mondják el véle­ményüket a testületi ülése­ken és más közéleti fórumo­kon, éljenek kérdezési, in- terpellációs jogukkal, képvi­seljék a testületben és a ta- nácsapparátusmál választóik jogos érdekeit. Vegyenek részt rendszeresen a testü­letek munkájában, választó­ik véleményének ismeretében készüljenek föl az ülésekre, kapcsolódjanak a döntésho­zatal egész fdlyamatába, az előkészítéstől a végrehajtás ellenőrzéséig. A tanácstagok csak akkor dolgozhatnak eredményesen, ha mindennapos kapcsolatot alakítanak ki választóikkal, rendszeresen tájékoztatják a lakosságot. Az utóbbi években köz­ponti intézkedések és helyi elhatározások alapján több­ször változott az üzletek nyitvatartási rendje. A be­vásárló-pénteket fölváltot­ta a csütörtök, később ezt néhány boltban megrövidí­tették. sok üzlet szombaton bezárt... Sorolhatnám még a variációkat, de inkább a végeredményt említeném: ma már képtelenség eliga­zodni abban, hogy vajon nyitva találjuk-e a keresett boltot. Meglehetősen következet­lennek mondható Kaposvár- ron is a nyitvatartási rend. Van bolt, amelyik fél öt­kor bezár. Van több hely, ahová fél hatig lehet men­ni, vagy hatig. De, hogy melyikbe miért épp addig, abban semmiféle logikát sem lehet fölfedezni. Gondoljuk csak végig: fél ötkor befejeződik a legtöbb ember munkaideje, a leg­több bolt pedig egy óra múlva bezár. Tíz perc leg­alább eltelik, amíg elérhető az üzleti negyed. Marad öt­ven perc. Az pedig szinte semmi. Egy-két boltra ele­gendő. Tehát ha már há­rom-négyféle beszerzendő van, akkor több napot kell rájuk szánni. Avagy marad a hevásárló-csütörtök, amely szintén megrövidült, és több kisebb üzletben meg is szűnt. Körülbelül ott va­gyunk, ahol a part szakad; csütörtök ide vagy oda, ak­kor is több napot kell szán­ni a tervezett bevásárlásra. Avagy elővenni azt a ré­gi jó magyar szokást, hogy az ember valamilyen ürügy­gyei ellóg a munkahelyéről és fényes dologidőben kop­tatja a boiltolk. padlóját. Képtelenség, hogy annyi ember legyen szabadságon, amennyi napközben az üz­letekben bóklászik. Sötét a gyanúm, hogy ők bizony lógnak. Nem rossz szándék­kal, nem azért mert lusták, hanem mert erre kénysze­rülnek, ha valóban alapos árutanulmányozás után akarnak vásárolni. És úgy alkarnak, mert manapság keveseknek van könnyen kidobható pénzük. A mind rövidebb nyitva­tartás legfőbb indoka, hogy kevés a kereskedő. Aki a bontókban dolgozik, az is csekélyke szabadidővel ren­delkező polgártársunk. Há­ziasszony, anya, otthoni kö­telességekkel, s ráadásul alacsony fizetéssel', tehát nem vállalja, hogy reggel­től estig; a pultnál álljon, mert az a magánéletének rovására megy. Nincs megoldás? Valószí­nűleg lenne. Nem a korai és logikátlan összevissza- ságú üzletzárás, hanem más. Kell a megoldás, mert még mindig a kereskedők van­nak kevesebben és kissé furcsa,- hogy hozzájuk kell alkalmazkodnia a vásárlót? soKkal népesebb seregének. A nyitvatartás folyamatos és kiismerhetetlen változta­tása helyett erre a valódi 'megoldásra vár a vásárlók sokasága és a kereskedők kisebbsége is. Luthár Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents