Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-12 / 162. szám

2 Somogyi Néplap 1985. július 12., péntek AZ ENSZ FŐTITKÁRA BÉCSBEN A Becsbe« tárgya­lásokat foiyitaitó Bé­rez de Cueliax ENSZ- főtitkárt fogadta Ru­dolf Kirshschlägex osztrák államfő. Kormánypárti „csúcs" vitával Csaknem éjfélig tartott szerdán este Rómában a Chigi-palotában az a talál­kozó, amelyet a kormány­koalíciót alkotó öt párt ve­zetője tartott 'Betti.no Craxi miniszterelnökkel az új kor­mányprogrammal kapcso­latos megállapodások lehe­tőségéről. A csütörtöki la­pok első 'értékelése szerint a tárgyalások egyelőre nem szolgáltak konkrét eredmé­nyekkel, csupán az alapvető problémákat tudták a „csúcs” résztvevői körülha­tárolni. A fő kérdés továbbra is az olasz gazdaság helyzete. Amaldo Foriani miniszter­elnök-helyettes elismerte, hogy igazak a kedvezőtlen helyzetről ,szóló jelentések: nem csökken az infláció, sem a munkanélküliség, visszaesett az export és ri­asztóan nő a költségivetési deficit. A kormánykoalíció párt­vezetői • elvileg egyetértet­tek, hogy csökkenteni kell az állami kiadásokat, konk­rét intézkedést azonban nem határoztak el. A bevételek növelésére több állami mo­nopólium vagy többségében állami érdekeltségű áru árá­nak emelését helyezték ki­látásba. Az áremelések va­lószínűleg a benzint, a do­hányt, és a postai szolgál­tatásokat fogják érinteni, valamint csökkenteni akar­ják az ingyenes gyógysze­rek számát. Javasolták a légi közleke­dés és az lautósztrádák hasz­nálati díjának emelését is. A közvetlen adók növelé­se — vagy újak bevezetése — föl sem merült; ezt már korábban minden érdekelt fél elvetette. Craxi kor­mányfő ismét sürgette a ' bérrendezésekben való mi­előbbi megállapodást, mint ahogy ennek sürgősségére szerdán a CISL-kongresszu- son is rámutatott. Politikai kérdésekben sem mutatkozik könnyűnek a megegyezés. Ciriaco De Mi­OLASZ BELPOLITIKA ta. a Kereszténydemokrata Párt főtitkára ismét félve­tette a helyi hatóságokban való közös irányítás kérdé­sét. A szocialista párt jó ideje ingadozik a tanácsok­ban megalakítandó balolda­li szövetség és a kormány- többség „kicsiben” való lét­rehozása között. Bár nem született megállapodás, a L’Unitá és a La Repubblica szerint a kormányfő hajlik erre — cserébe azért, hogy a törvényhozási időszak hátralevő három évére sta­bil kormányt biztosítson. Újabb „csúcstalálkozóra” a jövő csütörtökön kerül sor. Addig azonban Craxi- nak részletes programtervet kell eljuttatnia a koalíciós pártokhoz. ASEAN-ÁLLAMOK Gazdasági kérdések, kambodzsai álláspont Az ASEAN-ál,lomok és a nyugati tőkés országok kö­zötti gazdasági kapcsolatok a legfőbb témája annak a meg­beszéléssorozatnak, amely csütörtökön kezdődött Kuala Lumpurban. A tárgyalásokon a Délkelet-ázsiai Országok Szövetsége hat tagállamának külügyminiszterei és a tér­ség legfőbb gazdasági part­nerei — az Egyesült Álla­mok, Ausztrália, Japán, Ka­nada, Űj-Zéland, Ausztrália — külügyminiszterei vesznek részt. Az ASEAN szóív ivőjéként a malaysiai külügyminiszter feij tette ki a tagállamok ál­láspontját, egyebek között a „kambodzsai kérdésiben”. Gazdasági téren a külügymi­niszter sürgette a nyugati országok jelen levő képvise­lőit: számolják föl az ASEAN országait sújtó kereskedelgji korlátozásokat. George Shultz amerikai külügyminiszter Washington nevében támogatásáról biz­tosította az ASEAN-országok Kambodzsával kapcsolatos álláspontját, így azt is, hogy a szervezet felszólította Vietnámot: kezdjen közvet­len tárgyalásokat a törvé­nyes kambodzsai kormány megdöntésére törekvő úgyne­vezett Demokratikus Koalí­cióval, Afgán ellenforradalmárok elítélése Több veszélyes határozat Ellenforradalmárok fölött ítélkezett az afganisztáni Gazni város rendkívüli for­radalmi törvényszéke — je­lentette a Bahtar afgán hír- ügynökség. Egy vádlottat ha­lálra ítélt, a többire külön­böző időtartamú szabadság- vesztést szabott ki. A törvényes kabuli kor­mány ellen harcoló ellenfor­radalmárokat a biztonsági erők fogták el az Afgán Demokratikus Köztársaság területén. A vádlottak beis­merték, hogy pakisztáni te­rületen, az afgán ellenforra­dalmárok egyik táborában amerikai tanácsadók képez­ték ki őket diverzáns cse­lekmények elkövetésére. A washingtoni képviselő- ház az 1986-os és 1987-es költségvetés tárgyában most több olyan határozatot ho­zott, amely módot ad a kor­mánynak más országok be- fóiyásoilálsára. Szerdán 236— 185-ös szavazati aránnyal úgy döntöttek a képviselők, hogy engedélyezik a kor­mánynak az angolai elleni- forradalmárok katonai segé­lyezésiéit. Ezt idáig egy 1975- ben elfogadott törvény kife­jezetten tiltotta. Ugyancsak szerdán enge­délyezte a képviselőház, hogy Washington részt ve­gyien Salvador! és hiondurasi fegyveres erők kiképzésé­ben,, és elvetette azt a javas­latot, hogy az Egyesült Ál­lamok vonja meg a- katonai támogatást Salvadortól. A képviselői testület fel­hatalmazta Reagan elnököt arra, hogy letiltsa az olyan országokba irányuló ameri­kai llégijératokat, ahol a „repülőtéri ellenőrzés hiá­nyosságai amerikai állam­polgárok biztonságát veszé­lyeztetik”. Az amerikai Szövetségi Nyomozóirodának, az FBI- nak 22 millió dollárt szavaz­tak meg a képviselők „az országon belüli terrorizmus” elleni harchoz. A kormány­zat mind gyakrabban illeti terrorista jelzővel a háború­ellenes és a fajüldözőé ellenes mozgalmaikat. Egyiptomban kezdett tárgyalásokat a közel-keleti helyzetről Roland Dumas francia kül­ügyminiszter (balról), s fogadta Mubarak államfő is (Telefotó — AP—MTI—KS) Portugália újra választ A Centropress csütörtök esti kommentálja Eanes portugál elnök ma feloszlatja a parlamentet és — várhatóan októberre — kitűzi az idő előtti általános választások időpontját De mi kényszerítette az elnököt erre a döntésre, hiszen alig több mint két éve járultak az iurnákhoz a szavazópolgá­rok? Akkor, 1983 áprilisában a Mario Soares vezette Szocia­lista Párt (PS) lett a legna­gyobb politikai erő, a párt­vezér pedig megkapta a kor­mányfői posztot. A PS azon­ban nem rendelkezett abszo­lút többséggel a parlament­ben, amiért is szövetségest kellett keresnie. liNos, amennyire nem volt könnyű feladat megfelelő kormánykoalíciót ácsolni, en­nél nehezebbnek csak maga a kormányzás bizonyult. Két esztendőn át volt képes együttműködni — ezernyi zökkenővel — Portugália két legnagyobb pártja: a PS és koalíciós partnere, a nevé­ben szociáldemokrata, politi­kájában azonban egyértel­műen polgári, középjobb Portugál Szociáldemokrata Párt (PSD) volt. A frigy ez év júniusáig tartott, amikor is az újdon­sült PSD-vezér, Cavaco Sil­va — mondhatjuk így is — „beadta a válókeresetet” Spares ellen: a szociálde­mokraták bejelentették, hogy távoznak a kormányból. Az ok nyilvánvalóan az volt, hogy a jobboldali erők már nem érezték kielégítőnek ezt a félig bal, félig jobb kor­mánypolitikát. S bár a PS-t vitathatatlanul alaposan el­vitték jobbra a koalíció két évében, a szocialisták nem voltak hajlandók teljesíteni a partner legújabb követelé­seit. Így \következhetett be a szakítás. Most, hogy Portugália a Közös Piac tagja lett — a parlament mai feloszlatása előtti utolsó aktusként rati­fikálta a csatlakozási egyez­ményt —, minden eddiginél fontosabb, hogy milyen kor­mányosok állnak a hajót irá­nyító keréknél. A jobboldali pártok láthatóan hisznek ab­ban, hogy a kikényszerített választásból ők kerülnek ki győztesen. Annál is inkább, mert a másik oldalon a bal­oldali pártok, a rendkívül konzervatívvá lett szocialista pártvezetés jóvoltából nem képesek együttműködni. Ha tehát — mint feltételezhető — a szocialisták az őszi szavazáson megfizetik az el­múlt két év rossz kormány­zásának, a romló gazdasági helyzetnek az árát s veszí­tenek néhány százalékot, a két jobboldali párt együtt (a PSD mellett a méginkább jobbra álló demokrata szo­ciális centrum, a CDS a má­sik erő), képes lehet akár a kormányzásra is — termé­szetesen a szocialisták nél­kül. Nagy kérdés, hogy milyen szerepet játszhat a nemrégi­ben alapított úgynevezett „elnöki párt”? (Ennek hiva­talos neve, a Demokratikus Megújulás Pártja [ PRD], azért használják az államfő­re utaló elnevezést, mert ehelyett ez az új erő Eanes elnök személye körül tömö­rül). Nemcsak az elnök nép­szerűsége vonz sokakat ebbe az új csapatba, hanem az aggodalom is. A tömegek a további jobbratolódástól fél­nek, amellyel szemben a megosztott baloldal tehetet­lennek látszik. A. K. Puccsország katonái és polgárai Hernan Siles Zuazo, a lekö­szönő elnök A címben szereplő közéi sem hízelgő jelzőt méltán érdemelte ki Bolívia, ez a Dél-Amerika közepén elte­rülő, hazánknál 12-szer na­gyobb, ám csak mintegy hatmillió lakost számláló ország. Meghökkentő, de igaz, hogy a függetlenség 160 éve alatt az ország kö­zéi 20,0 puccsot elit át. A pon­tos számról- vita folyik, ugyanis többször előfordult, hegy az erőszakos haltaiom- átvevőkelt még a hatalom tényleges megragadása előtt máris újabb puccs söpörte el. A köztársaság 70 elnöke közül csak Victor Paiz Es- tenssono töltötte le alkotmá­nyosain biztosított négy esz­tendejét 1960—64. között. Az 1982-től elnökösködő Hennáin Siles Zuazonak si­került megismételnie elődje „bravúrját”, és bársonyszé­két saját akaratából hagyja el1. Igaz, azzal a szépséghi­bával, hogy hivatali idejét lerövidítve, egy évvel a terve­zett előtt, már július 14-ne az urnákhoz hívta a válasz­tókat A sekélyes harc tétje népi kicsi: a pártok kimond - háttaitianiuli is annak élldönlté- séért ütköznek meg, hogy fenntanthatá-e a demokrati­zálódási folyamat, avagy a gazdasági csődtömegre nincs orvosság. A bolíviai helyzetnek je­lenleg egyetlen világos és egyértelmű képlete van: a gazdaságban kaotikus álla­potok alakultak ki. A kato­nai diktatúrák álltai hátra- hagyolt|t örökség túlságosain is súlyos volt ahhoz, hogy a demokratikus kormánykoa­líció megbirkózzék vele. A leköszönő kormány — az al­kotmány értelmében az el­nököt nem lehet újjáválasz­tani — kétségbeesett lépé­sekkel próbálta menteni a menthetőit, de töbnyire ered­ménytelenül. Az Andok lej­tőin fekvő ország csak ese­BOLÍVIA ményekben voit gazdag, az államkincstár azonban üres. A válság mélységét jól ér­zékelteti a peso „zuhanóre­pülése”: egy USA-dollár ér­téke meghaladja a 75 ezer peisót, de a feketepiacon 300 ezret is megadnak érte. Az infláció is példátlan rekor­dokat döntöget... Még egy igen fontos té­nyező befolyásolja Bolívia belső helyzetét, ez pedig a kábítószer, pontosabban a kokain. Nem véletlenül ne­vezték a puccs,okát „kokain- puccsnak”, a, tábornokokat pedig „kokain,táboirnokok- nák”: az ország a kofkain- cserje egyik fő termelője,. A hatalomért induló jtór- tok és páírtocskák száma több tucat, s ez is mutatja, hogy teljes a politikai meg­osztottság. Ez elsősorban a batoddlalt sújtja, mivel a de­mokratikus folyamat tovább- vAtélére hivatott koalíció gyakorlatilag szétesett, s a túlélésre nincs is esélye. A Demokratikus és Népi Egy­séget (UDP) alkotó két leg­nagyobb párt, Siles Zuazo Baloldali Nemzeti Mozgal­ma, és a volt aiieinök, Jaime Paz Zamoma Forradalmi Nemzeti Mozgalma önállóan próbál szerencsét, ugyanezt teszi a többi baloldali, de­mokratikus párt, mozgalom is. A kommunisták a MIR- Bolívia csoporttal egységre léptek ugyan, de szövetségük túlontúl friss még a kiugró eredményhez... A válasz­tási „ki kivel van” kibogoz­hatatlan szövevényében csak egy dolog látszik biztosnak: a jobboldali pártok már ak­kor megnyertek egy csatát, almikor elérték a választá­sok előbbre hozását. Épp ezért nem alaptalan az elemzők többségének vé­leménye, hogy a választásiok nyoimán a jobboldal teret nyerhet, még ha fokozatosán is. Más kérdés, hogy az új vezető képes-e kiutat Mnd a gazdasági káoszból. Ez an­nál is inkább nehéz feladat­nak ígérkezik, mert vélhető­leg ezaitán is egymást köve­tik majd a béremelést köve­telő tüntetések, a magánvál­lalkozók ezentúl sem fizet­nék több adót, a külföldi hi­telezők pedig továbbra is nemmel felélnek a kérel­meikre. Alaposan fel kell te­hált készülnie annak, aki jú­lius 14-e után lesz olyan bátor, és feláll egy süllyedő hajó kapitányi hídjára. Daróczi László

Next

/
Thumbnails
Contents