Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-12 / 162. szám
2 Somogyi Néplap 1985. július 12., péntek AZ ENSZ FŐTITKÁRA BÉCSBEN A Becsbe« tárgyalásokat foiyitaitó Bérez de Cueliax ENSZ- főtitkárt fogadta Rudolf Kirshschlägex osztrák államfő. Kormánypárti „csúcs" vitával Csaknem éjfélig tartott szerdán este Rómában a Chigi-palotában az a találkozó, amelyet a kormánykoalíciót alkotó öt párt vezetője tartott 'Betti.no Craxi miniszterelnökkel az új kormányprogrammal kapcsolatos megállapodások lehetőségéről. A csütörtöki lapok első 'értékelése szerint a tárgyalások egyelőre nem szolgáltak konkrét eredményekkel, csupán az alapvető problémákat tudták a „csúcs” résztvevői körülhatárolni. A fő kérdés továbbra is az olasz gazdaság helyzete. Amaldo Foriani miniszterelnök-helyettes elismerte, hogy igazak a kedvezőtlen helyzetről ,szóló jelentések: nem csökken az infláció, sem a munkanélküliség, visszaesett az export és riasztóan nő a költségivetési deficit. A kormánykoalíció pártvezetői • elvileg egyetértettek, hogy csökkenteni kell az állami kiadásokat, konkrét intézkedést azonban nem határoztak el. A bevételek növelésére több állami monopólium vagy többségében állami érdekeltségű áru árának emelését helyezték kilátásba. Az áremelések valószínűleg a benzint, a dohányt, és a postai szolgáltatásokat fogják érinteni, valamint csökkenteni akarják az ingyenes gyógyszerek számát. Javasolták a légi közlekedés és az lautósztrádák használati díjának emelését is. A közvetlen adók növelése — vagy újak bevezetése — föl sem merült; ezt már korábban minden érdekelt fél elvetette. Craxi kormányfő ismét sürgette a ' bérrendezésekben való mielőbbi megállapodást, mint ahogy ennek sürgősségére szerdán a CISL-kongresszu- son is rámutatott. Politikai kérdésekben sem mutatkozik könnyűnek a megegyezés. Ciriaco De MiOLASZ BELPOLITIKA ta. a Kereszténydemokrata Párt főtitkára ismét félvetette a helyi hatóságokban való közös irányítás kérdését. A szocialista párt jó ideje ingadozik a tanácsokban megalakítandó baloldali szövetség és a kormány- többség „kicsiben” való létrehozása között. Bár nem született megállapodás, a L’Unitá és a La Repubblica szerint a kormányfő hajlik erre — cserébe azért, hogy a törvényhozási időszak hátralevő három évére stabil kormányt biztosítson. Újabb „csúcstalálkozóra” a jövő csütörtökön kerül sor. Addig azonban Craxi- nak részletes programtervet kell eljuttatnia a koalíciós pártokhoz. ASEAN-ÁLLAMOK Gazdasági kérdések, kambodzsai álláspont Az ASEAN-ál,lomok és a nyugati tőkés országok közötti gazdasági kapcsolatok a legfőbb témája annak a megbeszéléssorozatnak, amely csütörtökön kezdődött Kuala Lumpurban. A tárgyalásokon a Délkelet-ázsiai Országok Szövetsége hat tagállamának külügyminiszterei és a térség legfőbb gazdasági partnerei — az Egyesült Államok, Ausztrália, Japán, Kanada, Űj-Zéland, Ausztrália — külügyminiszterei vesznek részt. Az ASEAN szóív ivőjéként a malaysiai külügyminiszter feij tette ki a tagállamok álláspontját, egyebek között a „kambodzsai kérdésiben”. Gazdasági téren a külügyminiszter sürgette a nyugati országok jelen levő képviselőit: számolják föl az ASEAN országait sújtó kereskedelgji korlátozásokat. George Shultz amerikai külügyminiszter Washington nevében támogatásáról biztosította az ASEAN-országok Kambodzsával kapcsolatos álláspontját, így azt is, hogy a szervezet felszólította Vietnámot: kezdjen közvetlen tárgyalásokat a törvényes kambodzsai kormány megdöntésére törekvő úgynevezett Demokratikus Koalícióval, Afgán ellenforradalmárok elítélése Több veszélyes határozat Ellenforradalmárok fölött ítélkezett az afganisztáni Gazni város rendkívüli forradalmi törvényszéke — jelentette a Bahtar afgán hír- ügynökség. Egy vádlottat halálra ítélt, a többire különböző időtartamú szabadság- vesztést szabott ki. A törvényes kabuli kormány ellen harcoló ellenforradalmárokat a biztonsági erők fogták el az Afgán Demokratikus Köztársaság területén. A vádlottak beismerték, hogy pakisztáni területen, az afgán ellenforradalmárok egyik táborában amerikai tanácsadók képezték ki őket diverzáns cselekmények elkövetésére. A washingtoni képviselő- ház az 1986-os és 1987-es költségvetés tárgyában most több olyan határozatot hozott, amely módot ad a kormánynak más országok be- fóiyásoilálsára. Szerdán 236— 185-ös szavazati aránnyal úgy döntöttek a képviselők, hogy engedélyezik a kormánynak az angolai elleni- forradalmárok katonai segélyezésiéit. Ezt idáig egy 1975- ben elfogadott törvény kifejezetten tiltotta. Ugyancsak szerdán engedélyezte a képviselőház, hogy Washington részt vegyien Salvador! és hiondurasi fegyveres erők kiképzésében,, és elvetette azt a javaslatot, hogy az Egyesült Államok vonja meg a- katonai támogatást Salvadortól. A képviselői testület felhatalmazta Reagan elnököt arra, hogy letiltsa az olyan országokba irányuló amerikai llégijératokat, ahol a „repülőtéri ellenőrzés hiányosságai amerikai állampolgárok biztonságát veszélyeztetik”. Az amerikai Szövetségi Nyomozóirodának, az FBI- nak 22 millió dollárt szavaztak meg a képviselők „az országon belüli terrorizmus” elleni harchoz. A kormányzat mind gyakrabban illeti terrorista jelzővel a háborúellenes és a fajüldözőé ellenes mozgalmaikat. Egyiptomban kezdett tárgyalásokat a közel-keleti helyzetről Roland Dumas francia külügyminiszter (balról), s fogadta Mubarak államfő is (Telefotó — AP—MTI—KS) Portugália újra választ A Centropress csütörtök esti kommentálja Eanes portugál elnök ma feloszlatja a parlamentet és — várhatóan októberre — kitűzi az idő előtti általános választások időpontját De mi kényszerítette az elnököt erre a döntésre, hiszen alig több mint két éve járultak az iurnákhoz a szavazópolgárok? Akkor, 1983 áprilisában a Mario Soares vezette Szocialista Párt (PS) lett a legnagyobb politikai erő, a pártvezér pedig megkapta a kormányfői posztot. A PS azonban nem rendelkezett abszolút többséggel a parlamentben, amiért is szövetségest kellett keresnie. liNos, amennyire nem volt könnyű feladat megfelelő kormánykoalíciót ácsolni, ennél nehezebbnek csak maga a kormányzás bizonyult. Két esztendőn át volt képes együttműködni — ezernyi zökkenővel — Portugália két legnagyobb pártja: a PS és koalíciós partnere, a nevében szociáldemokrata, politikájában azonban egyértelműen polgári, középjobb Portugál Szociáldemokrata Párt (PSD) volt. A frigy ez év júniusáig tartott, amikor is az újdonsült PSD-vezér, Cavaco Silva — mondhatjuk így is — „beadta a válókeresetet” Spares ellen: a szociáldemokraták bejelentették, hogy távoznak a kormányból. Az ok nyilvánvalóan az volt, hogy a jobboldali erők már nem érezték kielégítőnek ezt a félig bal, félig jobb kormánypolitikát. S bár a PS-t vitathatatlanul alaposan elvitték jobbra a koalíció két évében, a szocialisták nem voltak hajlandók teljesíteni a partner legújabb követeléseit. Így \következhetett be a szakítás. Most, hogy Portugália a Közös Piac tagja lett — a parlament mai feloszlatása előtti utolsó aktusként ratifikálta a csatlakozási egyezményt —, minden eddiginél fontosabb, hogy milyen kormányosok állnak a hajót irányító keréknél. A jobboldali pártok láthatóan hisznek abban, hogy a kikényszerített választásból ők kerülnek ki győztesen. Annál is inkább, mert a másik oldalon a baloldali pártok, a rendkívül konzervatívvá lett szocialista pártvezetés jóvoltából nem képesek együttműködni. Ha tehát — mint feltételezhető — a szocialisták az őszi szavazáson megfizetik az elmúlt két év rossz kormányzásának, a romló gazdasági helyzetnek az árát s veszítenek néhány százalékot, a két jobboldali párt együtt (a PSD mellett a méginkább jobbra álló demokrata szociális centrum, a CDS a másik erő), képes lehet akár a kormányzásra is — természetesen a szocialisták nélkül. Nagy kérdés, hogy milyen szerepet játszhat a nemrégiben alapított úgynevezett „elnöki párt”? (Ennek hivatalos neve, a Demokratikus Megújulás Pártja [ PRD], azért használják az államfőre utaló elnevezést, mert ehelyett ez az új erő Eanes elnök személye körül tömörül). Nemcsak az elnök népszerűsége vonz sokakat ebbe az új csapatba, hanem az aggodalom is. A tömegek a további jobbratolódástól félnek, amellyel szemben a megosztott baloldal tehetetlennek látszik. A. K. Puccsország katonái és polgárai Hernan Siles Zuazo, a leköszönő elnök A címben szereplő közéi sem hízelgő jelzőt méltán érdemelte ki Bolívia, ez a Dél-Amerika közepén elterülő, hazánknál 12-szer nagyobb, ám csak mintegy hatmillió lakost számláló ország. Meghökkentő, de igaz, hogy a függetlenség 160 éve alatt az ország közéi 20,0 puccsot elit át. A pontos számról- vita folyik, ugyanis többször előfordult, hegy az erőszakos haltaiom- átvevőkelt még a hatalom tényleges megragadása előtt máris újabb puccs söpörte el. A köztársaság 70 elnöke közül csak Victor Paiz Es- tenssono töltötte le alkotmányosain biztosított négy esztendejét 1960—64. között. Az 1982-től elnökösködő Hennáin Siles Zuazonak sikerült megismételnie elődje „bravúrját”, és bársonyszékét saját akaratából hagyja el1. Igaz, azzal a szépséghibával, hogy hivatali idejét lerövidítve, egy évvel a tervezett előtt, már július 14-ne az urnákhoz hívta a választókat A sekélyes harc tétje népi kicsi: a pártok kimond - háttaitianiuli is annak élldönlté- séért ütköznek meg, hogy fenntanthatá-e a demokratizálódási folyamat, avagy a gazdasági csődtömegre nincs orvosság. A bolíviai helyzetnek jelenleg egyetlen világos és egyértelmű képlete van: a gazdaságban kaotikus állapotok alakultak ki. A katonai diktatúrák álltai hátra- hagyolt|t örökség túlságosain is súlyos volt ahhoz, hogy a demokratikus kormánykoalíció megbirkózzék vele. A leköszönő kormány — az alkotmány értelmében az elnököt nem lehet újjáválasztani — kétségbeesett lépésekkel próbálta menteni a menthetőit, de töbnyire eredménytelenül. Az Andok lejtőin fekvő ország csak eseBOLÍVIA ményekben voit gazdag, az államkincstár azonban üres. A válság mélységét jól érzékelteti a peso „zuhanórepülése”: egy USA-dollár értéke meghaladja a 75 ezer peisót, de a feketepiacon 300 ezret is megadnak érte. Az infláció is példátlan rekordokat döntöget... Még egy igen fontos tényező befolyásolja Bolívia belső helyzetét, ez pedig a kábítószer, pontosabban a kokain. Nem véletlenül nevezték a puccs,okát „kokain- puccsnak”, a, tábornokokat pedig „kokain,táboirnokok- nák”: az ország a kofkain- cserje egyik fő termelője,. A hatalomért induló jtór- tok és páírtocskák száma több tucat, s ez is mutatja, hogy teljes a politikai megosztottság. Ez elsősorban a batoddlalt sújtja, mivel a demokratikus folyamat tovább- vAtélére hivatott koalíció gyakorlatilag szétesett, s a túlélésre nincs is esélye. A Demokratikus és Népi Egységet (UDP) alkotó két legnagyobb párt, Siles Zuazo Baloldali Nemzeti Mozgalma, és a volt aiieinök, Jaime Paz Zamoma Forradalmi Nemzeti Mozgalma önállóan próbál szerencsét, ugyanezt teszi a többi baloldali, demokratikus párt, mozgalom is. A kommunisták a MIR- Bolívia csoporttal egységre léptek ugyan, de szövetségük túlontúl friss még a kiugró eredményhez... A választási „ki kivel van” kibogozhatatlan szövevényében csak egy dolog látszik biztosnak: a jobboldali pártok már akkor megnyertek egy csatát, almikor elérték a választások előbbre hozását. Épp ezért nem alaptalan az elemzők többségének véleménye, hogy a választásiok nyoimán a jobboldal teret nyerhet, még ha fokozatosán is. Más kérdés, hogy az új vezető képes-e kiutat Mnd a gazdasági káoszból. Ez annál is inkább nehéz feladatnak ígérkezik, mert vélhetőleg ezaitán is egymást követik majd a béremelést követelő tüntetések, a magánvállalkozók ezentúl sem fizetnék több adót, a külföldi hitelezők pedig továbbra is nemmel felélnek a kérelmeikre. Alaposan fel kell tehált készülnie annak, aki július 14-e után lesz olyan bátor, és feláll egy süllyedő hajó kapitányi hídjára. Daróczi László
