Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-31 / 178. szám

4 Somogyi Néplap 1985. július 31., szerda Vetőmag-betakarítás Azok a gazdaságok, amelyek vetőmagtermelésre adták a fejüket a magasabb árért keményen meg is dolgoznak. Na­gyon szigorúak ugyanis a vetőmagvak átvételére vonatkozó előírások, így a termelést is pontos, rendszeresen ellen­őrzött formák között kell végrehajtani. A kéthelyi Aranykalász Termelőszövetkezetben harma­dik érve foglalkoznak vetőmag előállításával, és ennyi idő elég volt ahhoz, hogy kitapasztalják, mennyi vesződség van a jó minőségű vetőmagvak termelésével. A Vetőmagter- méltető és Ellátó Vállalat dombóvári területi központjával kezdettől fogva jó kapcsolatot sikerült kialakítaniuk. — A kölcsönös érdekek tiszteletben tartása jellemzi együttműködésünket — mondja Rózsa István, a szövet­kezet elnökhelyettese. — A szerződésünk a tavalyi 220 va­gon búza helyett az idén csak 140 vagonra szól. Szeret­nénk ennél többet átadni a dombóváriaknak. — Az igények és a kínálat eszerint nem mindig fedik egymást? — A gazdaságok nehezen tudják fölmérni évekre előre a vetőmagigényüket, nekünk viszont két évre előre kell gondolkodnunk. Ebben éppen olyan nehéz az egyeztetés, mint a betakarítást követő tárolókapacitás elosztásában. Mi összesen 16 féle magot állítunk elő. Rendelkezésünkre áll egy 600 vagcmos törony és egy 500 vagonos sík tároló. Fejtörést okoz, miként oldjuk meg a tárolást úgy, hogy miniden termény külön legyen,. Ezekben a napúkban nagyüzem van a feldolgozóban, kétszer 12 órát dolgoznak az emberek. Szerencsére a leg­korszerűbb technika segíti munkájukat N.Zs. Vádlott asszonyok és a férfi tanúk A havannai forró nyár Kincset érő víz Nincs szándékom krimit írni, de ha végiggondolom az ügyet — tartók tőle —, mégiscsak az lesz belőle. Az egyik budapesti kerü­leti ügyészség által kibocsá­tott vádirat tárgya: „üzlet­szerű kéjelgés vétsége és más bűncselekménye miatt X. Y. és társai ellen indult bűnügy.” A vádlottak — az I. rendűtől a XI. rendűig — zömükben vidékről (Mis­kolcról, Karcagról, Bajáról, Tahi'tótfaluból, Pincehely­ről, Debrecenből, Nyír­egyházáról. Cecéről) a fő­városba szédült lányok-asz- szonyolk, akik bekerülvén a pesti éjszakába, így-úgy megperzselődtek, és ősi női foglalkozást űzvén, nem él­tek túlságosan rosszul, már­mint ami az anyagiakat il­leti. A vádirat szenvtelen tárgyilagossággal rója ter­hűkre az elkövetett és — „tanúvallomásokkal, szállo­dai kimutatásclkkal, szakvé­leményekkel és a vádlottak részbeni beismerő vallomá­sával” .— bizonyított vétsé­geket. A vádiratból: G.-né vádlott „1978—82 között átlagosan havi ' egy alkalommal 1500—2000 fo­rint ellenében nemi kap­csolatokat létesített, elsősor­ban külföldi állampolgárok­kal. Ismeretségeit különbö­ző, fővárosi szórákozóhe- lyeken kötötte és lakására vitte partnereit, illetve a partnerek szállodai szobájá­ban bonyolította le ezeket a k apcsolatokat’ ’. T.-né vádlott „1982 már­ciustól 1983 augusztusáig rendszeresen, átlag havi 1-2 alkalommal üzletszerű ké­jei gést folytatott. Elsősorban külföldi állampolgárokkal ismerkedett, akiktől egy-egy kapcsolatáért 100 USA-dol- lárt, illetve ennek megfele­lő más nyugati valutát vagy forintot kért és kapott”. M. M. vádlott „hasonlóan a többi vádlott-társaihoz, budapesti szállodákban, il­letve színvonalasabb szóra­kozóhelyeken ismerkedett partnereivel. Igen költséges életvezetését részben bará­tai jelentékeny összegű tá­mogatásából, részben üzlet­szerű kéjelgésből fedezte. 1981 januárja óta rendsze­resen lakást bérelt aa uta­zási irodákon keresztül és jelentékeny számú, túlnyo­mórészt külföldi partnerei­vel lakásán vagy szállodák­ban bonyolította le kapcso­latait. Egy-egy kapcsolatért legkevesebb 100 USA-dol- lárt vagy 200 NSZK-márká1 kért és ‘kapott... 1982 feb­ruárjától 1983 decemberéig 23 alkalommal vett át 100 USA-dollárnak megfelelő külföldi valutát, amelynek forintértéke 43 forintos át­lag árfolyamon számítva 98 900 forint.” A többi vádlott tekinteté­ben is — többé-kevésbé — ugyanezek a tényállások. Része a vádiratnak a ta­núként megddézendők név­sora. Közöttük már bünte­tésvégrehajtó intézetben ülő prostituáltak. De maradjunk csak azok­nál a tanúknál, akik meg­keresték, megtalálták a lányokat, majd fizettek, s úri módon távoztak .. Minduntalan feltolákszik a kérdés: valójában nem ők-e azok, akik „üzletszerű­en” űzték az ipart ama bi­zonyos lakásokon és szállo­dai szobákban? A prosti tű- ■ ciót az „emberkereskede­lem” egyfajta megjelenése­ként fölfogva — minden­esetre ők voltak a vevők. — Teszem azt, egyedül élek — mondja az ügyben megidézendő harminchat J;anú egyike. — Mit tehe­tek? Vagy az egyik bará­tom, ismerősöm feleségét vagy lányát-menyét kör­nyékezem meg, vagy kere­sek .egy lányt, aki pénzért kapható ... Az előzőt nem akarom megcsinálni, hát csinálom a másikat. Mit kockáztatok ? Legföljebb azt, hogy ha lebukás van, meg­idéznek tanúnak és lelököm a szöveget, hogy igen, meg­volt, ennyit meg ennyit fi­zettem. És slusz-pász!... Minden halad tovább a ma­ga kerékvágásában... Az ügy bíróság elé kerül, s ítélet is születik. Az íté­lethirdetésen a tanúnak nem kőtelező a jelenlét, az ő szerepük a tanúskodás, azután vehetik a kalapju­kat és távozhatnak. Dér Ferenc Évi átlagos 25 Celsius fo­kos középhőmiérsékletével és a rengeteg napfénnyel a ku­bai főváros válóban paradi­csomi környezetnek számít. Az ott járt utazó aligha fe­lejti a valászínűtlienül kék eget, azt a gyönyörű lát­ványt, melyet a havannai öböl nyújt az alkonyat, órái­ban. A tenger felől érkező lágy szellő feledteti ilyenkor a havannaiakkal a napközi forróságót. A forró nyár a májustól novemberig tartó esős év­szak közepe táján, július— augusztusban mutatja igazi arcát. Sokszor rekkenő hő­ség tör a városra. A trópu­si esők hatalmas víztöme­get zúdítanak az utcákra, te­rekre. A nemsokára ismét teljes erővel tűző nap azon­ban hamarosan felissza, amit a szomjas föld még nem tu­dott elnyelni. A növényzet újjáéledve sóhajt, a bokrok és virágok még üdébb szí­nekben pompáznak. Az utóbbi évek egyik leg­szárazabb nyarában az eső különösen drága kincsnek számít a szigetországban és különösen az idestova két­milliós Havannában. A ha­vannaiak manapság hiába kémlelik az eget: a várva várt, máskor mindennapos eső sokszor hosszú napokig vádat magára, így a város vízellátását csak egyre na­gyobb erőfeszítésekkel és áldozatok árán tudják bizto­sítani. Ha az időjárás nem változik meg, még szigorúbb vízkorlátozásokra is sor ke­rülhet. Pedig már ma sem megy ritkaságszámba, hogy a háztartások csak a délelőtt néhány órájában és estefelé kapnak vizet. Aki csak te­heti, víztartályokat szerez be, hogy legalább némi tartalé­ka legyen. A legszerencsé­sebbek automatikusan nyitó és záró, nagy befogadóképes­ségű tartályokkal rendelkez­nék házaik tetején. Az egyre súlyosabbá váló vízhiánnyal nemrég Havanna város helyi parlamentje is foglalkozott. Oscar Feman- dez, a havannai tartományi gyűlés elnöke ott beszámolt arról, hogy a kormány a jövő évben 14 millió pesót irányoz elő az El Gaoto-i vízvezeték kiépítésére, ami napi 50 millió köbméter vi­zet ad majd a városnak. A múlt évben ‘kezdődött rend­kívüli szárazság — mutatott rá — olyan mértékű, hogy az átlagosan szokásos csapa­dékmennyiségnek alig több mint hatvan százaléka hul­lott. Ennek következménye, hogy a megengedettnél na­gyobb klórtartalom miatt le kellett zárni a Havannától délre lévő tizennyolc kutat. A főváros keleti részét el­látó vízvezetékek hozama is a normálisnak alig negyven százaléka. Az ariguanabói kutáknak a vízszintje, amit eddig még sohasem érintett a száraz időjárás, szintén az elfogadható alatt van. Az utóbbi tíz évben sohasem volt ennyire rossz a víz- helyzet a fővárosban, mint most, s az októberig még Várható esőzések is már csak 10—20 százalékkal javíthat­nak a mostani állapoton — mondta Oscar Formámdez Hogy a jövőben meg le­hessen előzni az ilyen kri­tikus helyzetek kialakulását, az illetékesek most olyan módszereket dolgoznak ki, amelyekkel a legkülönbözőbb lehetséges időjárási föltéte­lek között is biztosítani le­het majd a normális vizel- lájtólsit. Ami pedig a jelent il­leti, a vízzel való nagyfo­kú takarékosságra ösztönző felelős magatartásra kell buzdítani a lakosságot és az állami intézményeket egy­aránt. Ha szükséges, akár el­sőbbségi sorrendet is fölkeli állítani, s bevezetni a víz­adagolást. A valódi helyzet feltárásá­val — hangzott el végezetül a havannai parlamentben — nem pánikot akarnak kelte­ni, hanem felkészíteni a la­kosságot arra az eshetőségre is, hogy a következő hónapok sóm hoznak javulást. Az esőt kémlelő havannai­ak egyre gyakrabban fogják látni a televízió reklámjában azt a kis emberkét, aki a la­kásokon végigszaladva gon­dosan eloltja nemcsak a fö­löslegesen világító lámpákat, hanem elzárja a csöpögő víz­csapokat is. Pap Zsófia TÁVOLI UTAKON ÉRKEZÉS értem el fővárosunkat ás Óriás az ember! Ezzel a gondolattal emeltem egykor tekintetemet az ég felé Bar- ndnli oszlopcsarnokában. Is­mét ez volt az első gondo­latom, amikor a müncheni repülőtéren beléptem az emeletes ház méretű Jumbo gépbe. Micsoda erő képes ez|t a 200 tonmáls gigászi gé­pet, üzemanyagával és 400 utasával- tíz kilométer ma­gasságba emelni és 1000 ki­lométeres sebességgel ' célba repíteni! Elismerem, hogy csodálatom csak a techni­kában járatlan átlagember bámászfcodásia', de meggyő­ződésem, hogy a gép terve­zője és pilótája sem léphet közömbösen ilyen emberi csodába. Milyen nagy. az emberi Ezt éreztem újból, amikor gépkocsink a New York-i öböl bejáratánál, a tenger­szoros féltett (átívelő Verra- zamo hídon végiggördült.' Ez a - világ leghosszabb egynyí- lású függőhíd ja. Óriási ará­nyaival! is kecses, forgalma pedig lenyűgöző. Autóink hamarosan a keleti part kétszer tizenkét sávos sima útján halad előre, léitekben pedig visszafordulok. A vi­lág úthálózata olyan, mint a vizek rendszere: forrás, ér, patak, folyó, folyam. Alig két napja az igali útpatafcon indultam, az M7-es folyón most egy végeláthatatlan au- tófdlyamban sodródom, ahol kétszer tizenkétszeresen-, jobbnólHbalról, előttem-miö- göttem gépkocsik, tehergép­kocsik, Pulmann-kocsi mé­retű, félelmetes erejű, sok­színű vontatóik nyelik a mérföld éket *f egyélmezetteln és fegyelmezetlenül, szabá­lyosan és szabálytalanul, mert itt is sokan úgy vélik, högy az erősnek mindent szabad. Dübörög alattuk a föld. A megengedett legna­gyobb sebesség 55 mérföld (kb. 89 km). Kevesen tart­ják be, pedig nem olcsó mulatság túllépni az előírá­sokat, ötven dollárnál ala­csonyabb helyszíni bírságot ritkán mérnek ki az út rendőrei. Fellebbezni lehet, de dít is töhbnyire a rend­őröknek van igazuk. A leg­különbözőbb időkben autóz­tam az Egyesült Államok útjain: párás, forró nyárban, hideg, havas télben, nappali és kései éjszakában, hajnal­ban és alkonyaikor, hétköz­nap és ünnepeken, de az utak mindig és mindenütt zsúfoltak vollták. Az egyik újságban olvastam, hogy a múlt év szeptemberében, egyetlen hónap alatt 800 000 gépkocsit értékesítettek az Egyesült Államokban. Tehát nem csoda az utak telített­sége, egyszerű matematikai következmény. A városi forgalomban fel­tűntek a sárga-fekete isko- lábusizok, oldalukén az isko­la nevével. Minden iskolá­nak saját autóbuszai van­nak, amelyek reggelenként meghatározott állomáshelye­ken menetrendi pontosság­gal összeszedik a tanulókat, New York-i látkép és tanítás után lakásuk kö­zelében lerakják őket. Ezek az iskolabuszok védett, ki­emelt járművek. Ahol meg­állnak és felpiroslanak stoptlámpáik, minden jármű megáll előttük és mögöttük. Előzni sem szabad ezt a járművet. Hosszú kígyóként áll a forgalom, míg ez a sár­ga-fekete autóbusz el1 nem indul. Ezt a szabályt min­denki megtartja rendőrök nélkül is. A fegyelem forrá­sa az lehet, hoigy gyermeke vagy kistestvére mindenki­nek van. vagy volt. Vigyáz­nak a gyermekekre és testi épségükre. A városi utcá­kon a [tanítást követő idő­szakokban jelvényes asszo­nyok, idősebb férfiak jelen­nek meg az utcákon és irá­nyítják a forgalmait. Ha gyermekek tűnnek fel a jár­daszélen, az önkéntes rend­őr leállítja a járműforgal­mait és átvezeti őkét az út túlsó oüldailána. A magam­fajta ritka gyalogos csoda- bolgarákait is előzékenyen átsegíti a forgalmas utakon. Az autóutaikon olyan gya­koriak a kocogok, amilyen ritka errefelé a gyalogjárda. Senki sem gondolkodott még azon, hogy a futás közben * belélegzett benzigáz ártal­mas is lehet? Csak futnak- futnak a „jó levegőn”, és mélyen szívják tüdejükbe a lassú «halált a szép, dunán- itúlias, lankás, erdős New Jersey-i utakon, ahol1 a gép­kocsik rendszámtábláján Garden State (Kentállam) felirat is olvasható. A hidakon és gyorsforgal­mi utakon díjbeszedő állo­mások lassítják le a forgal­mat. Automaták vagy a be- tonkailitkájukbál kihajoló pqnzbaszedők elképesztően megdrágítják a közlekedést. Az autósok hűvös arccal fi­zetnek. megszokták már. Az egyik benzinkútnál megpihenve ismerkedtem az amerikai kávéval. A mienk sokkal erősebb és anomá- sabb. Gépkocsink mellett egy körülbelül ötvenéves autó-matuzsálem parkolt, fé­nyesre pásztázott karosszé­riája tündökölt. Mellette egy viatíőnatúj Rolls-Royce' ékeskedett, rendszámtáblá­ján a tulajdonos neve is fél voilt tüntetve. Ilyen autóra már érdemes felírni a tulaj­donos névjegyét. Állítólag fogorvos. (Folytatjuk) Kellner Bernát A Metropolitan Múzeum

Next

/
Thumbnails
Contents