Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-27 / 175. szám

1985. július 27., szombat Somogyi Néplap SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK A GAZDA Papp Lászlónak hívják, akár a nehéz kesz­tyűs, háromszoros olimpiai bajnokot, talán korra is megegyeznék. De a mi hősünknek kesztyű legföljebb télen volt a kezén; ő né­ha mást érzett nehéznek: napáldozat táján a kaszát, este az almozó villát, úgy lehet a tollat is a hajnalba nyúló vitákban az irodán, amikor le-lejegyezte mások haszonra fordít­ható szavait is. Huszonhárom évig volt téesz- elnök Tapsonyban ez a másik Papp László. „A gazda” — ahogy faluszerte nevezik. — Laci nincs itthon — fogad az anyósa, aki éppen két dédunokát gardíroz a Petőfi utca 19-es számú családi házban. — Már reg­gel elment: beállt kapálni a téesz répatáblá­jába, arra a Tölös felé. Estére megkerüL Az este még messze, délelőn a nap. Tisz­teletemet teszem a községi közös tanácson Fülöp László elnöknél. — Papp Laci bácsi? Köztiszteletiben álló személy. Az, hogy a község ma ilyen képet mutat az érkezőnek, az ő érdeme is. Szív­ügye volt Tapsony légen is és ma is az. Együttműködési megállapodás volt a tanács és a téesz között, a közös gazdaság segítsé­gével valósult meg minden közlétesítmény, az a művelődési ház is, amelyre innen rá­látunk. Tapsony. Hajdanában megyeszékhely volt, de még korábbról^ 1309-ből s van adatom a településről: vitás határkérdésben szüle­tett okirat az említett év július havának 21-ik napján, említve a községet Tapson­ként. Bírta a Nádasdy família, az eszter­gomi káptalan. Egy 1667. szeptember 7-én kelt jelentés szerint: „A Tapsonyban lakó, Szenyérről való Süveg István panaszkodik, hpgy a rablók által elvitt 5 ökrét és 3 te­henét . keresve, amikor azokat Keszthelyen megtalálta, Pethő úr pusztájára hajtotta, de az nem adja vissza neki.” 1671. szeptember 8-án kelt az a felterjesztés, amelyben az esztergomi káptalant szenyéri és tapsonyi jobbágyok kérik, hogy csak évi 5 forintot fizesselek, -mert •, a „szlavóniai és horvát­országi -.végházak őrségétől sok kárt szen­vednek”. Volt okúk- panaszra később is; Nádasdy Tamás gróf sanyargatása miatt kérelmezték teiheik csökkentését, mire 1731. augusztus 27-én Deső Ádám vármegyei fő­szolgabíró a tapsonyi, szenyéri és szabi! jobbágyokat megintette, „hogy az nyaikasság- nak békét hagyván több szegénység között is botránkozást ne tegyenek hanem a nemes ván/iegye rendeléséhez alkalmaztassák ma­gokat’’. S lett a büntetésük tömlöc, vasa- ^ lás, deres,' pálcázás, bilincs. Ügy- mondják, hogy az úgynevezett Tisztilakásban, jahol a főszolgabíró élt kétszáz éve, amikor még megyeszékhely volt Tapsony, a rabkarikák sokáig láthatók voltak, talán ma is megvan­nak. ’ Mindenesetre a jobbágypanasz mesz­esebbre is elhallatszotit, a pesti Királyi Tábla képviselője is vizsgálódott ebben az ügyben.' Megyegyűlésbe idéztették a következő tap- sonyi jobbágyok. „Szántó Gétcsy, Ktss Laczi, KurUtcz Nagy János, Szip Gétcsy, Fábos Miska, Gyurka Gétcsy, Gerencsér, . Fábos Gétcsy.” Szó, ami szó, sokra nem ^ mentek a panaszosok; az áldatlanságnak csak Ná­dasdy halála vetett végét. Nem mintha a káptalannal jobban jártak volna. A község környékének földrajzi nevei között van ez is: '„Elesőtt erdő”. Ez a rész valaha a jobbágyibirtokokhoz tartozott, de a káptalan elvette tőlük, ezért kapta az „Elesött” ne­vet Vallanak a nevek. Az Égött erdőé — a múlt században pusztította tűz —, a Mé- hel-kúté (kovácsulűíhely volt itt), a Szám­tartóházé (Nádasdy főispán lakta), a Mes- tör-rétek (kántortanítóé' voltak), a Méhész rété (a káptalan méhesének emlékét őrzi a nyelv). A LöSejti-kút a tapsonyi humorról árulkodik: egy Springler nevű cipész szava- járását örökítették névvé, ő ugyanis a rosz- szul felwarrt foltot mindig „löfejtötte”. A Lukszus-könöszt egy Lukszus ragadvány- nevű gazda birtokának értékét emelte. A Mönyecske úszta tót is tudom: itt fürösztöt- ték meg az első háború idején a honn ma­radt udvarlók a „hadi asszonyokat”. Első háború. Pappék kiskertjében is áll egy kőkereszt, szépen kiszínezték a figuráit. A feleség nagyapja teljesítette be vele foga­dalmát; az első háborúban ugyanis tizedel­tek, s ő megfogadta, ha nem lesz a tizedik, akkor a portája fcrucifixszel lesz ékesebb. Mindezt a várakozás óráiban tudom meg. Ül­dögélek az árokparton — harsogózöld a nö­vényzet —; pihentetően csöndes az utca, csak néha ballag el egy-egy asszony, ládák­ban csábítóan piros málnát tolva. Tudóim, milyen ruhájú fértfit kell várnom: kávészínű kalap, zöld ingpuilóver, bariéi nadrág, gumi­csizma. Kerékpáron közelaffnL Noha egész napi kapálás gömyesztette, nem látszik fáradtnak. Kékeszöld szeme tiszta, bőrét megkapta a nap. Mesélném, mi mindent tudtam meg a községről. De ő nálam százszor többet tud. — Legkedvesebb olvasmányaim a törté­nelem könyvek lettek. Akár érettségizhet­nék az orosz cárokból, a Monarchiából vagy az angol királyi ház történetéből. Űgyhogy otthon vagyok ebben a tárgykörben. — Elnök volt, irodában keresték fél az emberek. Most nyugdíjasként kapál a téesz földjén. Nem esik le az aranygyűrű az ujjáról? Érti a tréfát. — Sohasem voltam olyan igazi hivatalnok- elnök. A beindulásnál nemegyszer beálltam kaszálni, hogy megmutassam, hogyan kell a közösén aratni Jószága mindig is volt a ház­tájiban. Szóval, ha hídnak, most is szívesen •beállók a brigádba^kapálni. Aid a munkát, szegyein, az nem érdedül &■ kenyeret. Nem véletlenül soroltam én Tapsony múlt­jának néhány eseményét. Papp Laci bátyám tapsonyi tüke, azok közül a gerinces embe­rek közül való, akiknek az ősei itt a törté­nelmet csinálták. Csinálta maga is, csinálja ma is. í — Hogyan kezdődött az élet? I — Ezerkilencszázhipázonnégyben születtem, < kisgazda családiból. Voltunk tíz holdra né­gyen. Hét .papi uradalmi puszta vette körül a falut, nem lehetett több földhöz jutni. Ahból a tíz (holdból éppen csak meg lehe­tett élni. A pairasztgyérek sorsa az volt, hogy ahogy kimaradt az elemiből, rögtön dolgoz­nia kellett, nem volt pardon. Ügy volt ez, ahogy az iparosnál: csakhogy itt az apa volt a mester, a tanonc meg a fiúgyerek. Kézi aratásban kötél terítésével kezdte az apja mellett, otthon meg az alapozásban, jószág­etetésben serénykedett. így tanult meg fok­ról fokra mindent. Hiszen a gazdálkodás: tudomány! Télen sem pihentünk, jártunk a káptalani birtok erdeibe irtani gallyért, tus­kóért, tehát a fa értéktelenebb részéért. Elbeszélgetünk az egykori paraszti munka­eszközökről,. ekéről és boronáról. Szavai nyo­mán megelevenednek azok az évek, amikor az ekevas belemerült a Csegzei dűlő, a Felső mező, a Varga tói dűlő földjébe. Jó közép- kötött talaj ez a tapsonyi, ha megadják ne­ki, amit igényel, jó terméssel fizet. — Nekem másként fordult a sorom. Volt egy paptanár rokonunk, ő (beszerzett engem a tatai kegyesrendi gimnáziumba, mely gróf Eszterházy Miklós nevét viselte. Odajárt a kis Eszterházy csemete, de az ifjabb Kun báró, meg Haller gróf is. Papp Laci olyan diák volt, aki öt pap­tanár lakásának takarításával teremtette meg-a lehetőséget a tanulásra. Évenként két osztály anyagából Is vizsgázott a jó eszű. fiú. — A. zsivány nyilasok bennünket, leven­téket is bajba sodortak —áll meg egy em- < lék-mérföldkőnél. — Így kerültem hadifog­ságba sokadmagammal 45 májusában. Há­rom évig nem láthattam viszont Tapsonyt. A maiak Szaratpv nevét leginkább a ki­váló hűtőszekrényről ismerik; hát téjm az egész város hűtőszekrény volt nekünk.. Úgy jártak át a Volga jegén a teherautók,'mint­ha aszfalt lett volna, egészen májusig. Erdőt irtottunk, építettünk, mikor mit kellett. Negyvennyolc májusában szinte napra' pon­tosan akkor jöttem haza, mint amikor ki­kerültén! három évivel korábban. Megnősült, mondhatni jól. Üarmincholdas gazdáék lányát vette el. Százötven mázsányi beadási kötelezettségük volt. Mérges kéz- legyintéssel intézi el azokat az éveket. — ötvenkilencben agitátorok járták a köz­ségeket Nem mondom, úgy bújták a gazdák előlük az erdőt, szőlőhegyet, mint a hajdani jobbágyősök a Nádasdy uraság elől. Pedig tudtuk, hogy meg kell lennie a közös gaz­daságnak, és a rábeszélők is nyájas embe­rek voltak. Elmentek, visszajöttek. Volt tü­relmük, és a gazdák sem maradhattak örök­ké a szőlőhegyen. Nekem egy idősebb anyó­som, a feleségem nagyanyja prófétai öreg­asszony volt, mert mindig azt mondta, majd meglátjuk, hogy könnyebb lesz együtt. Még megérte, hogy így lett: nyolc—kilenc évig láthatta, mire vittük. A Rákóczi Tsz 59 márciusában alakult. Felállt az egyik gaz­da, Fábos István, annak az 1730-as években élt jobbágynak az utóda, és azt mondta: „Legyen a téesz neve Rákóczi, mert a feje­delem is elbujdosott Rodostóba, mint mink a szövetkezés elől.” öt választották elnöknek. Még a magu­kéban akartak aratni ai szövetkezők, de nem lehetett. Ment a közösbe a .vetőmag, takar­mány java; a gazdáknak — falun „család­tag” — a lótól volt legnehezebb megválni­uk, noha fizettek értük. Két portán erő­szakkal vágták el a kőteleket, úgy hajtot­ták el a lovakat. Hajnalba nyúló viasko- dásban győzködték egymást az emberek, mit és hogyan. Sokan vélték úgy, hogy egy-két év után szétszéled a nép a közösből. Papp László tudta, hogy nem lesz így. És min­den éjszaka ,,ringbe szállt” az adok-kapok szop árba jókban. Kerékpárral járta a határt, buzdított, példát adott szekérrakásból, ka­pálásból. — Amikor kicsit belerázódtunk, elküldték Kapósba, a mezőgazdasági főiskolára. Elvé­geztem becsülettel, jeledre. A négyszáz téesztag akkor szaporodott ezerre, amikor 1970-ben Nagyszakácsival; Szenyérrel, Nemeskisfaluddal egyesültek. Addigra a gépállomási, majd a megvásárolt lánctalpasokat, kormos traktorokat felváltot­ták a korszerűbb gépek. Az eszközállomány sokszorosára nőtt, istállók épültek. Kiala­kult a termelésszerkezet. A képzetlen ve­zetéshez egyetemet, főiskolát végzett szak­emberek csatlakoztak; tizennégy ilyen em­berrel számoltak már. — Az utódom, Németh Gábor is itt kezd-, te a pályáját. Amikor ugyanis elfáradtam, korkedvezménnyel mentem nyugdíjba. Ne­kem az a véleményem, amikor az ember ér­zi, hogy megkopott, nem szabad toyább eről­tetni. Át kell adni a helyet a fiataloknak, hiszen mikor vegyék át a posztokat, ha a régiek aggkorig birtokolják azokat? Ezért mondtam a mostani tanácstag választáskor is: jöjjenek a fiatalok! A pártbizottságnak tagja maradtam, a téesz vezetőségében benne vagyok. Annyit vállalok, amennyit becsü­lettel el tudok látni. Fia a téesz faüzemének vezetője, lánya, kereskedő. Négy unoka lesi a szavát, ha együtt ivannak. Időjének egy részét a szőlő­ben tölti, az megkívánja, hogy a gazda gyak­ran látogassa. — Mit tart élete sikerének? — Hogy most, nyugdíjas elnökként <s egymás szemébe nézve tudunk köszönni a faiumbeliekkel.

Next

/
Thumbnails
Contents