Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-27 / 175. szám
8 Somogyi Néplap 1985. július 27., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS A badacsonyi Egry-ház A BADACSONYI EGRY MÚZEUM Egry József: Juliska (a művész felesége) „Ez a kis múzeummá emelt otthon páratlan intimitást nyújt, közelebb ke- rüiüin|k a festőhöz, mert iitit járt ő ezen a padlón, ezeken az ablakokon tekintett ki a viliágra, s nem egy kép a kitekintés eredményeként született.” — Bernáith Aurél mondta ezeket Egry József badacsonyi emlékházának felavatásán. A festő egykori oltthonia a róla elnevezett sétányon, közel az állomáshoz, a tóhoz, a Balaton-part toglátagatottaibb múzeuma. Huszonkét évvel a művész halállá uitán, Egry József születésének kilencvenedik évfordulóján, 1973 tavaszán nyitott meg az emlékmúzeum. Hogy munkássága Színhelyén kiállítás őrizze Egry szellemét, már korábban. nem sokkal1 háiálá után felmerült „Az első kicsi, de mégis évekig álló emliékiki- áMtósit én loptam be az újra rendezett Szegedy Róza- házbelli múzeumiba — írja Keresztury Dezső, az értő tudós, barát. — Két nagyméretű festményét, igen szép grafikáit, s két tárlót megtöltő emléktárgyait helyeztem el itt Borsos Miklós kivételes, jeiHemző erejű Egry- fejének másolata körüL” Amikor 1967-:ben kisajátítással állami tulajdoniba került az épület, a minisztérium megbízása alapján a Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatóságán már készült a múzeum tervezete. Eredménnyel folyt a szerzeményezés is — jelentős műveket vásároltak a leendő Egry Múzeum számára. Még amikor 1958-ban Keszthelyen Egry-ki állítást rendeztek Radnay Béla gyűjteményéből, a Balatoni Múzeumba került a művész édesanyját és feleségét megörökítő egy-egy arckép. Ekkor szerezte meg a keszthelyi múzeum Egry 300 darabos rajzhagyatékát is. Az 1941-ben elkészült villát Egry elképzelése alapján barátja, tisztelője. Folly Róbert tervezte. A kétemeletes i esitő műterme, a Balatonra nyíló kilátással és szűk lépcsőfeljáróval, amelyet, ha magányra vágyott „akár egy székkel is el lehetett torlaszolni”. Az emlékmúzeumban itt helyezték el néhány személyes tárgyát — festő- áillványt, palettát, horgász- felszerelést —, kevés bútort, népi kerámiát. Az előcsarnokban' a tárlókban, a falakon Egry életére, művészetére vonatkozó dokumentumok, jegyzetei, levelei, a KosSiUith-díja, kiállítási katalógusok, korabeli kritikák, plakettek, fényképek kaptak helyet. A ház többi helyiségében és a hozzá épült galériában és kiállítási teremben Egry József művei láthatók olyan gazdagságban, amilyen a Nemzeti Galéria kivételével egyetlen közgyűjteményben sincs. Fő művek sorakoznak a falakon, a művész minden korszakából. Az 1903-as, Munkácsy hatását éreztető önarcképe nyitja önportréinak sorát. Fiatalkori portréi, ceruzarajzai megmutatják a fiatal Egry útkereső, a tárgyi valóságolt figyelő, de a képszerűség szempontjait is érvényesíteni kívánó magatartását — írja egyik tanulmányában Szíj Béla, Egry művészetének kutatója. A háború éveit a Menetelő katonák és a Kain és Álbei tímű művek idézik. Ez utóbbiról jegyzi meg Szíj Béla, hoigy bibliai témával tolmácsolja Egry ez időbeni politikai mondanivalóját — a világháború utáni forradalmi korszak megdöntéséről szólva. S e képet laza festékanyaggal festette, mely a fényt és a levegőt nagyabb szerephez juttatja. Érett korszakának sokszor kiállított, reprodukált művei : a Balatoni halászok, a Szent Kristóf, a Balatonnál, a Bala toni fények, a Szama- ras ember, az 1937-es Badacsony, az Ősz az öbölben, a Szivárvány — hogy csak a legismertebbeket említsük, mind az emlékmúzeum tulajdona. „Képein kitágul a szűk világ — írja Bényi László, aki a felszabadulás után az első Egry-kiállítást rendezte —, a kozmikus víziók nyílnak, fények és sugárzások válnak testessé, a természet jótékony ereje járja át az embert és a tájat: az anyag lélegzik itt. Egry barátai — földművesek, pásztorok, halászok, kunyhóik, dombok, nyaljak — mindannyian a csend, a fény, a föld és az ég szövetségesei, belőlük és számukra teremtette meg a művész a valóságnak ezt a költői arculatait. A Balaton úgyszólván állandó modelljévé vált, művészete kiér- lelődésének színhelyévé.” „Én nem a Balatont, hanem annak világát festem” — olvassuk Egry naplójában. Majd tovább: „A Balaton azoknak a festőknek, akik nem a belső értékével foglalkoznak, azoknak csak a külső, tetszetős banalitását adja... A legtöbb festő a létesítésére fekteti a hangsúlyt — nem az élményen atapuló mondanivalójára ... Először a látottakat ismertté, az ismerteket tudottá, a tudottakat élmény- nyé, az élményeket magasztossá kell tennünk, hogy művészetet hozhassunk létre.” Megunhatatlan Balaton- képei mellett két remekmívű portré, az életét betöltő két asszonyé: édesanyjáé és feleségéé. Harminc évet töltött Egry a Balaton mellett, a badacsonyi hegyoldalban, viszontagságok között, de állandó munkában. Sok megpróbáltatás után 1945 meghozta Egry számára a hivatalos elismerést, állami aranyéremmel tüntetik ki. Két évvel később a Szabadság-érmet, s alapítása évében, 1948-ban (József Attilával, Bartókkal, Der- kovits-csal) a Kossuth-díjat. Képei szerepeinek a Velencei Bienmállán, 1949-ben kiállításit rendeznek képeiből Kejszthelyen, de az ötvenes évek művészetpoJiítikája rhiegtagadja, elszigeteli Egry örökségét, s csak a hatvanas évek hoznak feloldást (1958- ban a brüsszeli világkiállításon, Keszthelyen. 1962-ben újból Keszthelyen, 1966-ban Tihanyban, 1971-ben a Magyar Nemzeti Galériában nyílt meg kiáJUítása). Születésének 100. évfordulóján, 1983-iban több helyen rendeztek Egry műveiből kiélltí- tálslt. „Szép szimbólum — írja Fodor András —, hogy Egry örökségének föltámadása onnét indult el, ahonnét magára találása és teljes kibontakozása: szülőföldje tájairól, Keszthelyről, Badacsonyiból.” Kádár Márta Kerner Tibor: Ének anyámról A keserű poharat Fenékig ürítettem: Azon a nyáron, Negyvenhat nyarán. Anyám A Mama halott. Elment. Itthagyott. Hány éve már S tmind hiába: A kín Az akkori Nem szűnik, Nem csitúl; Eleven. Már ihat évvel Éltem túl — s élek Bolyongva Gazdátlanul. Azóta fájó seb vagyok, S csak vérző magányom Hordozom. * * * Szarvas József: Egy pillanatig egy görcsös csókban keresd magadat... ernyed az izmod ámulva alélsz majd megtalálod megalázva porig emelve égig sújtva egy féliggörcsös csókban önmagad ... * * » Időjárási helyzetkép az ég beleesett a kútba a csillagok kialudtak sötét van ... a Hold sem világít a Nap sziromképe is csurom-vizes lett — tíz óra van. — úgy tűnik hetes eső lesz... épület felső szintjén volt a Egry József: Szent Kristóf a Balatonnál SZÉPEM MAGYARUL — SZÉPEK EMBERÜL „Ügye folyamatba tétetett...” Hivatalos levelet kaptam, de hivatalos levelet mindenki kap, ez tehát önmagában nem volna említésre méltó. A hiivaitaitos levél mögött udvarias, sőt nyájas embert sejdítek, aki szívélyes ugyan, de a stílusa hivatalos. Nem tud tőle szábadulni, és ez az amiért a dolgot szóba hoztam. Egyetlen mondatot idézők csak, hogy az úgynevezett hivatatos stílust érzékeltessem. A mondat így hangzik: „A Váüliajlat munkájával való ellenőrzés kérdése a Tanács Műszaki Osztályának feladáta, ahol jelzésének felvetéséit folyamatba tettem.” Mi jutott eszembe erről a mondatról ? Hát először persze a nagy szegedi író közismert karcolatja, amely szerint egy bizonyos tanyai Mihály értesítést kap a városi elöljáróságtól, hogy azt mondja: „ügye folyamaltba tétetett”. Minthogy pedig Mihály nem ért hivatalosul, úgy képzeli: valami folyamiba teszik most őt, amivel nemcsak szégyen sújtja, hanem — úszni nem tudván — csúfos halál is. Másodszor persze az, hogy én magam — jobban értvén hivatalosul — nem félek ugyan a vízhe fullasiztástól, ső)t magamat semmiféle hivatalos levéltől nem féltem, de féltem a hivatalt. Igenis: a hivatalt féltem. Attól féltem, hogy önnön dolgát nehezíti meg, ha ezt a stílust eluralkodni hagyja magán. Mert nem fog szót érteni ügyféliéivel. Aizt tudniillik, amit a mondát eleje közöd, hagy „A Vállalat munkájával való ellenőrzés kérdése a Tanács Műszaki Osztályának feladata”, rossz ragozá- sú, homályos szószaporítás- hak találtja az ügyfél, és csak ha jóakaraté, akkor kérdezi meg magától, vajon nem azt akarták-e közölni, hogy „A válQlaJátí munka ellenőrzése a tanács Műszaki Osztályának feládata”, vagy még egyszerűbben: ,,A vállalat munkáját a tanács Műszaki Osztálya ellenőrzi?” Azt pedig, amit a mondat második fele közöl a „jelzéssel”, a „felvetéssel” meg a „folyamatba tétellel”, olyan szaknyelvi zsargon-közleménynek találja az ügyfél, amely köznyelvi egyszerűséggel érthetőbben is, szebben is hangzana. Harmadszor persze az az ismert mondás jutott eszembe, amely szerint „a stílus — az ember”. Más szóval: „Mutasd meg, hogyan beszélsz és írsz — megmondom, ki vagy.” Ismét más szóval: „Minden stílus mögött egy magatartás, egy jellem, egy személyiség érhető tetten.” Csakhogy én, ez esetben, nem találom ezt érvényesnek. Nem hiszem, hogy aki ezt a levelet ilyen Stílusban írta — ilyen ember is. Nem hiszem, hogy Heveié alapján megmondhatnám — ki is ő. Azt sem hiszem, hogy levelének stílus - hibái jellemhibák volnának. Mert ember így nem beszél és ín Bizonyos, hogy családi körben, baráti asztalnál nem így beszél, távoli szerelmesének nem így ír. Csak akkor, ha hivatalosan nyilatkozik, mert egy munka- megosztás okozta tudathasadás következtében azt hiszi, hogy így kell nyilatkoznia. Bizonyos, hogy édesanyja nem ilyen nyelvre tanította, az iskola nem ebben a stílusban nevelte, s aki a levelet írta, az sem ő. Csak valami szereptévesztés ve- zéthétlte a tollát. És bizonyos, hogy sohasem határozta el: márpedig ő nem alkair szót érteni ügyfeleivel. Hiszen — mint írtam már — udvarias, sőt nyájas embert sejdítek benne. Csak aura gondolhatok, hogy egy téveszmének esett áldozatul: azt hiszi, éppen akkor nem értünk szót, ha méskénit ír; vagy alttól fél, nem veszem komolyan, ha természetes nyelvérzékére hallgat. Mielőtt bármi vád érne, gyorsan elmondom, hogy eszem ágában sincs tagadni a stíHusrétegek létezését. Tudom, hogy van — és keli, hogy legyen — köznyelvi stílus, irodalmi stílus, szakmai stílus, hogy a rétegeken belül is ezernyi az árnyalat. Van — és kell, hogy legyen — hivatali stílus is. A bajom azzal van, ha ez a stílus zsargonná sartnyul. Ha tolvajnyelvvé romlik. Ha szó- és fonmulla- készlete, mint az aranka, befonja az élő nyelv szervezetét és pusztítani kezdi. Ám ez a stílus — mondtam már — nem az ember. De egy emberi (vagyis társadalmi, politikai, hatalmi) magatartás látszatát kelti. Egy rossz magatartásét. Egy leküzdendőét. Gondolom, legjobbkor emlékeztetek erre: nemrég választottunk. Előtte pedig jelöltünk. Gya- kohLaitlanul még, de már új stílusban. Halvány a remény, mégse mondjunk le róla: hatnia kell ennek a hivatal stílusára is. Faragó Vilmos Vladimir Volma: Alkalmas parkolóhely Ott állok a fürdőszobád bán a tükör » előtt, vállamon a törülköző, kezemben az ecset. Panelházban lakni — ez se kutya, ennek az életnek is megvannak a ,maga örömei. Például még a mosdónkban csörgő víz zaja sem képes túlharsogni felső szomszédunk, Navratil és felesége csevegését, ö is éppen most borotválkozik. — Lehetetlen alak. Egyszerűen lehetetlen! —pattog a szomszéd. — Ugyan, minek kötsz belé?! — kiabál a felesége, alighanem a konyhából. — Szerintem. nagyon jól nevelt és művelt ember, nagyon szeretem az elbeszéléseit. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy az egy emelettel följebb lakó, kedves szomszédok éppen rólam beszélgetnek. — Nem tudom, mit kezdjek ezzel a fráterrel! — ordítja a férj. — Képzeld, már megint a mi oszlopunk mellé állította a járgányát, mintha nem tudná, hogy ez a mi helyünk! — És ezért tartod gazembernek? — Értsd meg már végre, Jana, mégiscsak vannak elemi illemszabályok! Nekünk kék Sokdánk van, és ők elme angyali nyugalommal ugyanilyen kocsit vesz. Mi évekig a lámpaoszlop mellé állítjuk az autónkat, és most ö ugyanoda tolakszik ... Nem, ez így nem mehet tovább! — Nincs igazad, Jiri — felel nyájasan Jana. —Az ember oda állítja a kocsiját, ahova a kedve tartja. Nemde? Azután csend támad, csak a két borotva surro- gása hallatszik: az enyémnek nyugodt és szabályos, az övé meg ideges és fel- zizzenő. — Remélem, megbocsátasz nekem, drága Jiri: de a dolog úgy áll, hogy én magam állítottam a kocsinkat az utca végén a túlsó oldalra... Mi ebben a baj? Nekem így kényelmesebb __ És a szomszédunk is odaállhat a mi helyünkre, az oszlop mellé... Némán mosolygok. És hirtelen Jiri Navratil dühös üvöltése harsan a fülembe: — Hányszor mondjam neked, hogy a mi helyünkre állítsd a kocsit, az ördög vigyen el!!! Ezen a héten már háromszor mostam le az ő tragacsát! Fordította: Gellért György
