Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-27 / 175. szám

6 Somogyi Néplap 1985. július 27., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE Kötődés a gyárhoz A Videoton tafoi gyáregy­sége övék áta lehetőségiét ad — elsősorban' a saját dolgo­zók gyermekeinek — az egy­hónapos edtogláltsógna. Jól jár a gazdasági egység és a pénzit keresni kívánó diók is. Jó ez alblból a szempont­ból is, hogy a Videotonnál dollgozó szülők gyermekei nagyóblb betekintést nyerhet­nek a mindennapi munkás - éllettbe, megismerkedhetnek áiz üzem tevékenységével. A gazdatsógi vezetők pedig azt várják, hogy ezzel mélyebb tesz a kötödéfe a gyáregység­hez. Az idei tanév végén tíz tanuló foglalkoztatósáról döntetitek. Július 1-én, illet­ve 15-én kezdték meg négy­hetes munkájukat az általá­nos iskolát végzett diákok. A szabadiban szinte forr a levegő a nyári kánikulában. Nagy a hőség a termelőüze­mek falad között is. Belépve a nyomtatott áramkört s ze­nélő üzembe, a szalagnál ta­lálom Varsányi Kornéliát, Geiger Krisztinát, Horváth Gábort és Molnár Ferencet. — Elégedett vagyok eddi­gi munkájukkal — tájékoz­tat Dreisziger Lászlóné mű­vezető. — Szorgalmasan és iieMásimenetesen dolgoznak. — Itt nem is lehet tévesz­teni — fűzi hozzá Felföldi­né, aiz üzem másik műveze­tője. — A szalagon dolgozó négy diók szerelésre készíti elő az ellekitnamns alkatré­szeket, mert így gyorsabb az asszonyok munkája. Nagy segítség ez. — örülök, hogy ide jö­hettem — mondja Geiger Krisztina. — A törökkoppó- nyi általános iskolában vé­geztem, s a gyáregység tá- mögaltáisálval a tatod elektro­nikád műszerész szakközép- iskolólhan tanulok tovább. Szüleim szántén itt dolgoz­nak, így naponta vétóik já­rok. Remélem az iskola el­végzése után szakemberként dolgozhatok majd itt. — Hogy mire költőm a keresett pénizit? — kérdez vissza Molnár Ferenc. — Augusztus 5-e és 26-a kö­zött Varsóiba megyek építő- táboriba. Arra használom fel. Nem nehéz, amit végzünk, hamar elsajátítottuk. Csak a korai fölkélés volt furcsa az elején. De már megszoktuk. Hányok és fiúk dolgoznak a dispiaiy-szerelőüzem tasz- tatúraszarelő műhelyében. Szűcs Csilla, Lakatos And­rea, Kosztelecz József, Áb­rahám Zsolt és Pintér Attila a VDT-toillentyüzet hail-ge- nerátoros kapcsolóinak me­chanikus szerelését végzi. Vaiámennyien a tahi általá­nos iskoláiban végezték, s szüleik révén kerülitek az üzembe. Pintér Attila a gyáregység támogatásával a székesféhér- vári Sélgvójrd Endre szakkö­zépiskola számítástechnikai szajkón folytatja majd tanul­mányait: — Jó, hogy köze­lebbről is megismerhetem azokalt a gyártmányokat, amelyekkel az iskolában is találkozunk. A munka mel­lett sok hasznos tanácsot kaptunk. Ezt a tanulmányok alatt, illetve a kötelező szak­mai gyakorlatán — amit szintéin itt szeretnék tölteni — föl tudom majd használ­ni. Ez az első „munkahe­lyem”, ahol hat órától dél- utáin kettőig dolgozom. K. J. Kölcsön a lakást építő fiataloknak A Kaposvári Ruhagyárban évék óta szép összegű lakás­építési és -vásárlási kölcsön­nel támogatják a fiatal dol­gozókat. — Kölcsönt tavalyig azok igényelhettek, akik legalább hároméves munkaviszonnyal rendelkeztek gyáriunkban — tájékoztat Kiss Gyuláné, a vállalati szakszervezeti bi­zottság titkára. — Az idén öt évre emeltük ezt az időit, s ezzel arányosan 40 000-ről 50 000 forintra növeltük a kölcsön összegét. Házaspá­roknál1 ez az összeg termé­szetesen megkétszereződik. A kölcsön kamatmentes, visszafizetési határidejét az igétnyflő szabja meg. Általá­ban tíz évre kölcsönzik. A kölcsön szigorú föltétele, hogy az igénylő 15 évet alá­írjon a vállalatnál. Ha ezt megszegi, az összeget azon­nal vissza kell fizetnie. A kéréseknél figyelembe vesszük a dolgozó munkáját, közösségi életét, emberi ma­gatartását. Az igényléseket a szakszervezet a bizalmiak és a KISZ-képviselők jelen­létében vitatja meg. Tavaly tizenhéten részesültek ilyen kölcsönben. A váMai köl­csönzési alapja akkor 1 520 000 forint volt, az elő­ző évi összeg kétszerese. Az idéh ez|t 895 000 forintra csökkentettük. Ez azonban még így is igen nagy segít­séget jelent a lakásépítő fia­tal dolgozónak. Nyári terefere Rádió a nyertesnek Rendszeresek a vetél­kedők az Express bala- tonszemesi ifjúsági tábo­rában. Nagy érdeklődés kíséri a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélke­dőt. A győztes Szokoi rádiót nyer. Fotó: Király Béla A sok is kevés A jelige: „Mire VH-tük?” Pusztavacsra várják a volt VIT-küldötteket Nem olcsó mulatság a Ba­laton mellett nyaralni. Az egy hónapra tervezett prog­ram harmadik hete után a négytagú család feje haza­látogat egy kis utánpótlásért. Gyorsan fogy a pénz. Pár lángos a strandon — nyolc forintért—, néhány üveg sör és üdítő, s máris laposabb lesz a pénztárca. S akkor még hol vannak a reggeli bevásárlások! Persze senki sem azért megy nyaralni, hogy spóroljon. — Nem érdekel, mennyibe kerül — mondja egy apuka, miközben két kisfia lekváros fánkot majszolgat. — Pihen­ni jöttünk ide. Biztos ol­csóbban kijönnénk, ha a fe­leségem főzne, de nem en­gedem meg neki. Szórakoz­zon 6 is, a házimunkát fe­lejtse el egy időre, Vörös Péter a Tisza part­ját cserélte föl a magyar tengerrel. Többen érkeztek Szegedről, osztálytársak. — Közös programot sze­rettünk volna szervezni a nyárra, s a Balatonra esett a választásunk. Kempingben alszunk, egyébként nerrf so­kat vagyunk ott. Strandra járunk, kiránrdültunk Bada­csonyba, esténként szórakoz­ni megyünk. — Mennyi időre tervezte­tek a nyaralást? — Amíg a pénzünk tart. Szabadok vagyunk, örülünk, hogy itt lehetünk. Én há­romezerforintot hoztam ma­gammal, s egy hét után már csak ezer van belőle. A töb­biek körülbelül hasonló ösz- szeggel érkeztek. Egy hétig mindenki a saját pénzéből élt. Most összedobjuk a ma­radékot, így tálán jobban kijövünk. Szerényebbek le­szünk, ha látjuk, hogy fogy a |kassza. Kronhics Tibor szekszárdi. Magas szárú Adidas-cipő, koptatott farmernadrág, ke­resztben csíkos pólóing. Lát­szik rajta: nincs pénzszűké­ben. — Esztergályos vagyok, két évé végeztem. Gmk-ban dolgozom, így gyűjthettem pénzt a nyárra. Két. hétig leszek Fonyódon, hatezer fo­rinttal jöttem. Otthon egy hónapra elég ennyi pénz. Itt viszont nehéz elmenni egy bisztró előtt ebben a nagy melegben úgy, hogy ne tér­jek be égy sörre. Reggeli, ebéd, vacsora büfében vagy vendéglőben, és ,máris fogy a pénz. Tegnap ötszáz fo­rintot költöttem. A diszkó­ban több mint száz forint egy üveg vörös bor, s ha tár­sasággal megyünk, elfogy jó pár üveggel, ötvenes a be­lépő, hozzá ital, cigaretta, mindez két hétig, s az a hatezer. már nem is olyan sok. Rendőrök igazóltatnak fia­talokat a. fonyódi strand előtt. A fürdővendégak még egy szál fecskében és biki­niben is izzadnak, a fiukat viszont láthatólag nem za­varja a szűk farmernadrág és a farmerdzseki. Hatan vannak, kaposváriak. Mikor beszélgetni kezdenék velük, szétszélednek. Tisztes távol­ból kiáltják: — Mire vagy kíváncsi? Hogy mennyi pénzünk van? Nem sok. Éppen, hogy vo­natra elég. Ha van, akkor elszórjuk, iszunk. Este a pá­don alszunk, nem pazarolunk szállásra. Vonattal indulok haza. Az állomáson kopaszra nyírt, húsz év körüli fiú körülbelül nyolc kiló kenyeret cipel egy nagy szatyorban. A többiek már várják, s mohón falják a zsákmányt. — Nyíregyházáról jöttünk — mondja a magát csak „Pocok” néven bemutató fiatalember. — Egy hétig voltunk itt, s elég nehezen éltünk meg. Sokba hírül a gyorsvonat hazáig, drága az v^zás. Mindannyian dolgo­zunk, még sincs soha elég pénzünk. Ennyi van hát az erszé­nyekben a Balaton-parton. Aki teheti, több pénzzel jön, s többet is ikölt. Mások meg­húzzák magukat, a két hétre tervezett nyaralásból azon­ban így is csak egy hét lesz. Berzeviczy Zsolt Mindenkit megmozgat a ma nyíló moszkvai VIT. Nem maradhatott ki az au­gusztus 3-ón és 4-én meg­rendezendő pusztavacsi fesz­tivál' sem. Somogybán is érdeklődés­sel fogadták, hogy az ifjú­sági _ szövetség felhívással fordult a korábbi világifjú- sáigi tailáfflkoizók magyar kül­döttéihez. Erire az adott al­kálimat, hogy a KISZ Köz­ponti Bizottsága, valamint a Pest, Szolnok és Bács-Kis- kum megyei bizottsága talál­kozóra hívja a korábbi VIT-ek magyar résztvevőit. A találkozót Pusztevacson, az ifjúsátgi szövetség VLT- centnumóbain, a Képes Újság békefesztivátlján rendezik meg augusztus 3-án, a moszkvai Világifjúsági Ta­lálkozó zárónapján. A ven­dégeket családjukkal együtt várják a találkozóra és a békef asztivólra. Azok sem maradnak ki, akik személyesen nem tud­nak elmenni valamilyen ok­nál fogva, ök elküldhetik a VLT-es élményeikről és élet- útjukról szóló levelüket a KÖSZ KB címére. (Postafiák 72. 1388), Ebben azt írják le röviden, hogyan alakult pá­lyájuk, életük, s milyen sze­repet játszott ebben az, hogy a magyar ifjúság, a magyar nép képviselőjeként a fesz- tiváilmozgajom részesei vol­tak. A jelige: „Mire VIT- tük?”

Next

/
Thumbnails
Contents