Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-27 / 175. szám

1985. július 27., szombat Somogyi Néplap 3 A Komintern népfrontpolitikája Ezekben a napokban van ötven éve, hogy egy hóna­pon keresztül ülésezett Moszkváiban a Kommunista Intemiacianálé VII. kong­resszusa. A világ minden ré­széről 65 kommunista párt több mint félezer küldötte elemezte, vitatta, majd ha- tározta jneg a világot pusz­tulással, világháborúval fe­nyegető fasizmus elleni harc, a népek^ antifasiszta összefo­gásának programját, a nép­frontpolitika stratégiáját. A fasizmus támadásával szemben a kommunisták ve­zetésével gyorsan szerveződ­tek az antifiasizmus erői, el­sősorban Franciaországban, Spanyolországiban. Segítette a folyamatot a szovjet kor­mány erőfeszítése egy fasisztaellenes szövetség létrehozására, amely elsőként a francia—szovjet és szov­jet—csehszlovák szövetségben testesült meg. A kezdeti eredményeket, az itt szerzett tapasztalatokat, és a fasiz­mus osztály jelegét, az elle­ne folyó harcot volt hivatva összegezni, meghatározni, ál­talánosítani és a viliág köz-' kincsévé tenni a Komintern VII. kongresszusa. A tanácskozás fő referátu­mát a náci vezérekkel bát­ran szembeszálló, a világ haladó erőinek szemében nagy tiszteletben álló kom­munista, a lipcsei per hőse, Georgi Dimitrov tartotta. Joggal állapította meg, hogy a fasizmus, amely ar forra­dalmi harcok és a nagy gaz­dasági válság miatt meg­gyengült imperializmus utolsó mentsvára, politikai eszköze; nemzetközi vészély- lyé, a legveszedelmesebb és legkegyetlenebb ellenséggé vált, amellyel valaha is szembekerült a nemzetközi munkás-, és demokratikus mozgalom. A kongresszus a francia és a spanyol antifasiszta erők sikeréire, a fasizmus által fenyegetett országokban az antifasiszta mozgalmakra hivatkozva és támaszkodva szögezte le, hogy lehetséges, egyben szükséges a szociál­demokraták és kommunisták egységfrontjának, illetve ennek nyomán az összes antifasiszta erők nép­frontjának megteremtése. A kongresszuson széles körű vita .bontakozott ki, egyben tisztázódott a szociáldemok­rata pártokhoz és a polgári demokráciához való helyes viszony kérdése. A résztvevők továbbra is hevesen bírál­ták; a szociáldemokrata pár­tok antikommunista, szovjet­ellenes, , a fasizmus elleni aktív harcot ellenző politi­káját. * Ugyanakkor keresték azokat a lehetőségeket, mó­dokat, amelyék a munkás­mozgalom két szárnyának együttműködését és a szak- szervezetek közös fellépését országonként, valamint nem­zetközi méretekben is meg- ‘ javítja. Állást ioglaltak a fa­sizmus ‘által fenyegetett pol­gári [ demokrácia védelme, mindenekelőtt a dolgozó tö­megek' érdekeit szolgáló de- ■ mokratikus követelések mel­lett. , ; A kongresszus küldöttei abból a * helyes felfogásból kiindulva, hogy csak a munkásság és az őt támoga­tó szegényparasztság erőfe­szítéseivel a fasizmust le­győzni nem lehet, munkál­ták ki a kommunista pártok új szövetségi politikáját, a népfront eszméjét. E koncep­ció lényege: tömöríteni a munkásosztály vezetése alatt az antifasizmus zászlaja alá mindazokat a társadalmi osztályokat és rétegeket, be­leértve a fasizmust elutasí­tó burzsoáziát is, amelyek érdekeltek a fasizimus és a háború elleni harcban, és amelyek halj lan dók aktívan részt venni abban. Ezzel a kongresszus az osztályharc új formáit és módszereit álkotta meg. „A proletár egységfront és az antifasiszta népkont az élet dialektikus mosásában szoros kapcsolatban van egy­mással, egymásba folynak — mondotta Dimitrov. — Az egységfront az alapja és vezető ereje a népfrontnak. Ugyanakkor a proletár egy­ségfront további fejlődése jelentős mértékben függ a népfront sikereitől...” Di­mitrov azt is hangsúlyozta, hogy a népfront minden or­szágban megvalósítható, ahol a fasizmus támad, de for­máját, módszereit nem lehet minden országra séma sze­rint alkalmazni. A kongresszus hangsúlyoz­ta, hogy a fasizmus elleni harcban a munkásság osz­tálycéljait szervesebben és elevenebben kell összekap­csolni más társadalmi osztá­lyok és rétegek haladó tö­rekvéseivel, az osztálycélok­nak jobban kell igazodniuk a nemzeti progresszió törté­nelmi feladataihoz és átfor góbb célkitűzéseihez. A fasizmus elleni harchoz szorosan kapcsolódott a há­ború elhárítása, a béke vé­delme. A kongresszus java­solta, a világ haladó erői hozzanak létre .békefrontot a háború ellen. Szorgalmaz­ta a fasizmus által fenyege­tett országok együttműködé­sét. Hangsúlyozta azt is, hogy ennek a frontnak min­den valószínűség szerint leg­főbb ereje a Szovjetunió lesz, amely együttműködés- ’ re törekszik mindazon or­szágokkal, amelyek 'hajlan­dók a fenyegető náci agresz- szió útját állni. A kong­resszuson a kommunista pártok közös központi jel­szavaként fogalmazták meg: harc a békéért! Ha mindenben nem is va­lósultak meg a haladó vi­lágnak a népfront nemzet­közi tanácskozásához fűzött reményei, mégsem voltak hiábavalók. Már a harmin­cas évek második felében sikereket hozott a népfront- mozgalom Franciaországban, Spanyolországban, s millió­kat mozgósított a fasizmus és a háború ellen. Igaz, a második világháborút nem tudta • mégakadályozni, de a háború idején .a népfront zászlaja alatt bontakozott ki Európa-szerte az antifasiszta ellenállás, a partizán-mozga­lom, majd sok országban a fegyveres felkelés, amely je­lentősen* hozzájárult a fa­sizmus felszámolásához. A népfront eredményei, ta­nulságai — a megváltozott viszonyokhoz igazodva — ma is aktuálisak az imperia­lista jerők és a háború el­leni küzdőidéiben. Sok ka­pitalista országban a mun­kásmozgalom számára ma is a népfröntpolitika elvei irányadóak. " Gondoljunk Olaszországra, Franciaor­szágra' és ' más országokra, ahol a líaladó baloldali erők a ‘komnfunista pártok veze- .tésével á szélsőséges jobbol­dali erők visszaszorításán és a deriokratikus erők tömö­rítésén fáradoznak. Nemzetközi viszonylatban pedig talán, először éppen a VH. kongresszuson fogal­mazták meg az európai álla­mok kollektív biztonságának szükségességét a fasizmus és háború ellen, amely gondo­lat az atomkatasztrófa kü­szöbén ma mindennél fonto­sabb és időszerűbb Így tér vissza a haladó világ újból és újból a Komintern VII. kongresszusán megfogal­mazott elvekhez. így lett e kongresszus korabeli mon­danivalója imának szóló üze­net is. Dr. Pintér István történész Felkészültek az önállóságra Huszonötmillió forintos eredménnyel zárták a múlt évet és az idéi is hasonló­an jónak ígérkezik a Rá­kospalotai Bőr- és Műanyag- feldolgozó Vállalat 4. számú marcali gyáregységében. A számok ezt igazolják, hiszen az élífő félévben a tervek szerint 404 714 táskát kellett volna.'elkészíteniük, ehelyett több mint 422 ezret varrtak meg és láttak el a külön­böző kellékekkel az asszo­nyok. A terv túlteljesítésé­ben fontos szerepük volt a vállalati gazdasági munka- közösségeknek is, tagjaik 18 és fél ezer táskát készítet­tek el. — Igaz, hogy jelentős se­gítséget jelent a vgmk-ban dolgozok munkája — mond­ja Csordás Attila, a gyár­egység igazgatója —, de nincsenek jó tapasztalataink ezen a téren. A napi nyolc­órás munka után fáradtak az asszonyok, s nem min­dig sikerül a vgmk-tagók- nak egyeztetniük az .idejü­kéit. A szalagszerű termelés sokszor nehezíti a munkát. Többek között ez is arra ösztönzött bennünket, hogy valami más megoldást ke­ressünk a továbblépésié. Az egyik termelést segítő megoldás a belső bérmun­ka, amikor egy csoport vál­lalja, hogy elvégzi a felada­tot. Természetesen ezt a terméket el kell különíteni a többitől. Lényegesen meg­változtatná helyzetűiket és lehetőségeiket a leányválla­lati forrna. A napokban Várják az Ipari Miniszté­rium döntését. .— Akadályokba üfközt.iink md is, de.-^ak adcng, amiig számokkal, tényekkel be nem bizonyítottuk, hogy ké­pesek vagyunk az önálló- , ságra. A vállalat igazgatója ezt követően a támogatásá­ról ési a segítségéről biztosí­tott bennünket. De nemcsak a nagyvállalat bizonyult készséges partnernek, a, vá­ros és a megye vezetői is kiálltak mellettünk termelé­sünk és terveink ismereté­ben garanciát látva az ered­ményes munkára. — Mi az, amin változtat­niuk kell? — A legfontosabb talán az, hogy létrehozzunk egy önálló szabászatot. Eddig és még az év hátralevő részé­ben is •— 1986. január 1-től működnénk leányvállalat­ként — Budapestről szállít­ják a kiszabott alapanyagot és a kellékeket. Nincs mo- dellezŐrészlegünk sem-, s ezt ugyancsak szeretnénk mi­előbb megszervezni. Nagyon ' ügyes és alkotókész dolgo­zóink vannak, akilk egy augusztusi grúziai bemutató­ra készülve ezúttal is bebi­zonyították, hogy jó model­lezők. — Bizonyára az értékesí­tés, a piaci kapcsolatok is másként alakulnak. — önálló kereskedelmi joggal rendelkezünk majd, ez feltételezi egy kereske­delmi osztály működését, ami szántén újdonság lesz a számunkra, A vezetőd poszt­ra már megvan a jelentke­ző: .képzett, agilis fiatalem­ber. Egyszóval nagyabb vál­toztatást tervezünk, de mindezt úgy. hogy össz­hangban és kapcsolatban le­gyünk a budápesti központ­tal Hogy az anyagiakról is szóljak, ez a megegyezés sze­rint a következő: a nyere­ségmegosztásunk mértéke a 25 százalék adózott nyereség átadása. — Leányvállalatként na­gyabb bér- és műszaki fej­lesztésre is lehetőségük lesz? — Feltétlenül gyorsabban haladunk előre, mint a je­lenlegi gyáregységi formá­ban. Termékeinkre hosszú távon szükség van,, s ezek viszonylag jó nyereséget hoznak, tehát úgy gondolom meg tudunk állni a lábun­kon. Az új feladatiakra ké­szülve már felkerestünk jé néhány számba jöhető part­nert. Szánté kivétel nélkül kedvező fogadtatásra talál­tunk. — Az alapanyagok és a kellékek beszerzésének biz­tonsága elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy dol­gozni tudjanak. Erről eddig a nagyvállalat gondoskodott. Hogy létez ezután? — A: Graboplasttól 'kap­tuk edidig az alapanyagot. Felvettük velük is a kapcso­latot és biztosítottak róla, hogy a j továbbiakban is fo­lyamatosan ellátnak. A kel­lékeket Jonman kívánjuk be­szerezni, ahonnan olcsóbban megkapjuk, nem szükséges, hogy nagyvállalat legyen, a gyártó. Valamennyien felké­szültünk a változásra. i Nagy Zsóka Kakaógyár kezdte meg működését Zircen, a Bakony Termelőszövetkezetnél. A közös gazdaság és a Délkei együttműködésével, 34 millió forintos költséggel létre­hozott instant kakaót előállító üzemben évente akár 1500 tonna, azonnal oldódó kakaópor is készülhet. Ez a mennyiség teljes egészében képes fedezni az ország jelenlegi szükségletét. A legrangosabb állatbemutató Minden eddiginél változa­tosabbnak ígérkezik az idei, augusztus 17-én megnyíló Országos Mezőgazdasági Kú- állítás és Vásár állatbemu- tatója. ' A hozzá nem értőknek is igazi látványosságokat kí­nálnak a 13 nagy istállóban elhelyezett állatok; közöttük 465 szarvasmarha, ‘ 350 ser­tés,' 485 juh és 64 la A be­mutatott fajták és hibridek a modern állattenyésztés legrangosabb „képviselői” és ilyen együttesben csak égé-' szén ritkán láthatók. Külön istállóban helyezik el az ős­honos állatokat. Ide kerül a Hortobágyról behozott ma­gyar szürke szarvasmarha, bemutatkozik az elmúlt év­század legkitűnőbb sertésé­nek számító szőke mangali­ca és ott lesz a fecskehasú mangalica, amely szintén sztár volt a maga idejében. A racka- és cígája-jühok egykor szintén hatalmas nyájakban tenyésztek, ám időközben a modern fajták felváltották „őket”, ugyan­úgy, mint a régi szarvas- marha- és juh-fajtákat. A kiállítás igazi különle­gessége lesz az embrió-át­ültetés hazai eredményeit a közönséggel is megismertető részlege, ahol egy apától és egy anyától 12 borjút mu­tatnak be. Ezeket az állato­kat fogadó-anyák hordták ki, a beültetett »mbriők ezek szervezetében növeked­tek, éltek. Ám az igazi ro­konság tekintetében a kis állatoknak végül is nem sok köze van fogadó-anyjukhoz, csakis magas genetikai ér­tékű „igazi” szüleikhez, akik viszont a tengeren túlon él­nek. Bravúros beavatkozás nyomán I merino-fajtájú juh- anya hordta ki a suffolk- fajtájú szülőiktől származó embriót; egy kostól és egy anyától 10 egykorú, igen ér­tékes bárány született. A népes állományra állat­orvosi szolgálat felügyel. Száznyolcvan gondozó látja majd el'a telepet. Az álla­tok a legkitűnőbb réti szé­nát és lucernát kapják, s a tápok összetételét étvágyuk­hoz igazítják. A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA A hét legfontosabb esemé­nye a megyei tanács ülése volt. A testület Somogy he­tedik ötéves tervi koncep­ciójáról határozott. A kö­vetkező években l a helyi ta­nácsok a > korábbinál jóval- önállóbban dönthetnek a települések fontos- fejlesztési kérdései­ről. S t ehhez a módosított szabályozó "rendszer alapján megfelelő _pénzeszközök is a rendelkezésükre állnak majd. ­Fontos dojog az önállóság növekedése- hiszen mindig helyben érzik legjobban a közművek és intézmények nyomasztó hiányát. Az adott településen munkál­kodó tanácsi dolgozóknak, tanácstagoknak, elöljárók­nak legszorosabb a kapcso­latuk a lakossággal — vá­lasztóikkal —, közvetlenül érzékelik igényeiket, élet­módjuk változásait A min­dennapi érdekegyeztetés­ben formálódnak a fejlesz­tési elképzelések, s hatéko­nyan tenni is csak az ön­álló cselekvés lehetőségének bővülésével lehet. Persze egyeztetni a népgazdasági és megyei érdekékkel min­dig szükséges. Dé hol húzó- ’diik a‘ határ a tanácsi önál­lóság és az úgynevezett ma­gasabb érdek elsőbbsége kö­zött? (Az önállóság — ha dem iá látványosan,' áttö- lésszerűen — mégis foiiya- raatoteanl növekszik. Különö­sen a következő tervidő­szakban, amikor a tanácsok teljesen maguk dönthetnek saját fejlesztési forrásaik és az állami támogatások is­meretében . — s pályázati úton elnyerhető céltámoga­tásokkal kiegészítve — fon­tos helyi fejlesztésekről, be­ruházásokról. A héten Gsomenden meg­nyílt a népművészeti faragótábor, amelyen a fába örökített mo­tívumok somogyi mesterein kívül a Dunántúl egyéb tá­jairól is érkeztek faragók. A tábor művészi-népműve­lődési jelentőségén ; kívül nagyszer® alkalom ez a kö-. zösségi , élet formálódására. Mára országszerte felbom­lottak a régi, hagyományos falusi közösségek,' a lakos­ság átrétegeződéáe » javában tart szakmák, ” munkahelyi és lakpköz Ősségi csoportok szerint., '.Az .egyik legerő­sebb közösségképző erő az egyazon' > érdeklődés, az ér­dekek 'egyfcieésése. Honis­mereti táborokban, népmű­vészek találkozóin ezért a hangulat mindig utánozha- t tátiján, a szellemi aktivitás sokkal nagyobb, mint sok más rendezvényen. Kevés itt az unalmas, formális elem; a tanulni vágyás, a tapasz­talatok cseréjének mohó vá­gya alakítja ezt a légkört. S ez legjalább olyan élmény, mint a faragókés nyomán kikerekedő formáké, motí­vumoké. Az újságíró mindig szíve­sen ad hirt a szülőszobá­ból származó ritka esemé­nyekről. A hét közepén ilyen örömteli esemény volt a 'kaposvári kórházban a 1 ' f hármas ikrek* születése. Üj élét tearjadáSa' megható pillanat. A 'hármas szülésnek azonban most ki-' efnelkedően fontos a jelen­tőségéi < Társadalmunk kü­lönleges’ megbecsülése övezi ezt. Napjainkban ugaymis a szülési,' ^ ’ gyermekgondozá­si és -nevelési kedvezmé­nyek széles' körű növekedé­se ellenére a népszaporulat üteme elmarad a kívánatos-' tói. Néhány év óta lassacs­kán csöppen az ország né­pessége, .növekszik a nyug­díjas korú eltartottak szár ma, ,és mind kevesebb a frissén, j erejűk teljében munkába állóké. Igaz, ez ve­lejár gazdasági fejlettsé­günkkel: az ipari társadal­mak adott szintjén megáll és lassan hanyatlik a né­pesedés® görbe, ez világje­lenség. Azonban nem mond­hatunk le eme irányzat megfordításáról. Ez alapve­tő nemzeti és népgazdasági érdekünk. Ezért jár a héten világra segített hármas ik­rek szüleinek az eddiginél is nagyabb társadalmi meg­becsülés. Csupor iTibor

Next

/
Thumbnails
Contents