Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-27 / 175. szám
4 Somogyi Néplap 1895. július 27., szombat vendégül látta a Kaposvárra érlkező — vagy tévedő — függetlenségi politikusokat. A kaposvári „Vajdahunyad vára’’ Németh Ignác polgár- mester idejében élte a virágkorát. Németh Ignác Andor papa sógora volt. Az ő polgármestersége alatt Lett a város „kedélyes Kaposvár”. A bohém természetű polgár- mester nevéhez sok város- tontéinati érdékesség fűződik. Előkelő házat vett. ahol vendégül látta a város társadalmának színe-javát. Gyönyörű lovaikat tartott. Tulaj - do'nábain volt a Ferenc Józsiéi száll oda. a mai ipari tanuló iskola épülete az Irányi Dániel utcában, ahol az első mozgófilmet mutatták be Kaposváron. Ö vezettette be a villanyvilágítást a városba és' számos kulturális intézményt megszervezett. Baráti szálak fűzték az iparososztályhoz. Emiatt a felsőbb osztály részéről sok szemrehányás érte. KülttnöMert ebben a kastélyban különös dolgok történték, mint ahogy különös volt az életük a tulajdonos Madarász fivéreknek is. Ősi kis- nemesi család tagjaként Ne- meskisfaliudról származtak, és mint függetlenségi politikusok igen nagy népszerűségnek örvendtek országszerte. Mindenütt megválasztották őket képviselőnek, ahol: csak felléptek. A lag- isimertebb volt közöttjük Madarász József, népszerű nevén a Madarász! apó, aki 1848-as szereplése miatt a rá szabott kilencévi várfogságból hat évet leült. A kiegyezés után ismét fellépett miint függetlenségi képviselő. 1898-ban ünnepelték 50 éves képviselői tagságát. Ö volt az országgyűlés korelnöke. Szépirodalommal is foglalkozott, 1915-lban 101 éves korában hall meg. Testvérbátyja, László a A „Vajdahunyad vára“ Kaposváron, az Ivánía- hegy aljáin ódon kastély állt Az öreg fák közül alig látszik ki. Mesebeli tornyai, boltíves ablakai így rejtve maradinak a kíváncsi tekintetek elől. Tetején, a zászlóin büszkén hivalkodik az évszám: 1848, de csak a pince és a présház épült, ebben az időben. Erkélyéről szép kilátás nyílik a városra. Remek kirándulóhely lehetne, turistaszálló étteremmel, borospincével, vagy akár alkotóhoz, múzeum, talán még üdülő is. Szép szőlőbirtok tartozik hozzá, első tőkéi még abból az időből valók, amikor még Ivánfát a ,ytíz szőlész” hegyéként emlegették. Ez hát a kaposvári „Vajdahunyad várná". Ilyen néven építették a múlt század második felében, így ismerték egy évszázadon át. csak az utóbbi időben felejtették el a nevét, mert azok, akik a történetét ismerték, megöregedtek. megfogyatkoztak. Pedig érdekes históriája van. Hogy gazdája, Madarász Andor abban az időben erre a félreeső helyre építtette, annak többféle oka voljt. Nyugalomra vágyott, meg aiztán így zavartalanul megőrizhette titkait az érdeklődő konmányhiva- talnokök elől. szabadságharc rendőrminisz- tere volt. Erre a tisztségre mint Somogy megye követét jelölte ki a kormány. Természetesen menekülnie kellett. Amerikában lett, fai* mer, 1901-ban halt meg. Pár évvel halála előtt hazahozta a honvágy. Ez alkalommal m ellátogatta unoka öccsét. Madarász Andort a „Vajdai hunyod várában". Madarász Andor — Andor papa — fiatal éveiben Jókéban gazdálkodott. Nagy ösz- szegefcét áldozott hazafias célokra, főleg a 48-as pártra. Az angol divat virágkorában sem vette le — halála napjáig — zsinóros magyar ruháját. Kastélyában naponta Kaposvári történetek Balatonfenyves vendégszemmel sen kedvelte a színészeket. Az ivánfa-hegyi „Vajdahunyad várában” gyakran rendezett színész—iparos mulatságokat, amelyek több napig is eltartottak. Híres pirotechnikus ként ismerték, ő késaitette a rakétákat, görögtüzaket a városi és megyei mulatságokhoz. Gyengéd szálak fűzték egy különös magatartású színésznőhöz, Lencsi kisasszonyhoz, aki abban az időben a városka ismert alakja volt. Vele_ éselt meg a következő történet. Németh Ignác nagy élőszeretette! készített különös szerkezeteket, gépeket. Egy iéghajófélét készített, amelyet Ivánfa-hegyen mutatott be az érdeklődő közönségnek. A léghajó egy meleg levegővel működő ballön volt, fűzfakosár gondolával. A ballont borszesz- lángga! kellett volna melegíteni. Mindez eddig rendben is volt, csak egyetlen probléma akadt. Az ugyanis, hogy a járművet egy személyre tervezte meg alkotója. Most. amikor az álmokat a valóságnak kellett volna felváltania, felmerült a nagy kérdés, hogy ki legyen a léghajó első utasa? Német Náci nem lehetett, mert akkor esetleg még az is előfordulhatott volna, hogy a város polgármester nélkül marad. így esett a választás Lenes i kisasszonyra. Csakhogy Lencsi, nem sokkal a felszállás után bő szoknyájával feldöntötte az égő borszesszel töltött szelencét, amitől meggyulladt a léghajó kosara és pillanatok alatt elégett az egész szerkezet. Hogy ezután mi történt szegény Lencsi kisasszonynyal. arról nem szól tovább -a krónika, annyi azonban bizonyos, hogy ilyen ás ehhez hasonló könnyelműségek miatt a kaposvári polgármester teljesen tök rémén l és nemkívánatos elem lett szülővárosában. Egész vagyonát elárverezték, vele együtt „Vajdahunyad várát” is. Koldusszegényen halt meg 1918-ban Budapesten. Azóta több tulajdonosa is volt az öreg kastélynak. Falait megkoptatta az idő, a róla szóló emlékek elmosódtak. csak az öreg tornyok között ropja táncát a szél, akár egv kísértet]áras. Lévai József Vendégszemmel ? Inkább a blidkfangos cím iránti újságírói igény adta ezt a címet, Öt éve már, hoigy Ba- latunfenyvesen töltjük családostul az „évi rendest". Így aztán egyszerre szemlélhetünk mindent a másik országrészből jött vendég és az évi egy hónapra helybeli lakos szemével. Az előbbi a maga pál piájához hasonlít, az utóbbi a tavalyi, tavalyelőtti tapasztalataihoz. Balatonfenyves bekapcsolódott a távhívásba, A posta mégis azt javasolja, az telefonáljon, aki távirattal nem képes elérni célját. Kevés a vonal. A postahivatal ölőtti kettős telefonfülkénél sorok állnak, sokszor órákig. A külfödiéket ez mellbe Vágja, mi már hozzászoktunk. Az élelmiszerboltok előtti sorbaállás értetlenkedést válit ki, s ez már nem magyarázható technikai okokkal. Kevés az ember, öt pénztárgépből csak kettőnél vagy háromnál ül valaki. Az önkiszolgáló boltokban a kosarak számával szabályozzák az egyszerre betérő vevők számát. Ez érthető, s az is, hogy nem vehetik alapul a személyzet kialakításáfnál a július 1. és az augusztus 20. közötti forgalma/t. Többnyire ugyanis csak ilyenkor van sorállás. A csúcsok kialakulására hat az is, hogy nem minden árucikk van a boltban a leljas nyitvatartási idő alatt. Kenyér, szerencsére, mindig van. Legföljebb olyankor nem elég sült (még a drága somogyi kenyérrel is előfordul), vagy olyan deformált, hogy az ember nem szívesen néz rá. „A szállítás'’, mondja a boltosok egyike. Ez érthető. Annak, aki nem tudja — ez már a helyben lakó tapasztalata —, hogy a ba la tón fenyvesi kenyérgyár légvonalban kb. 300 méterre van az ABC-tői. Egy kis gondossággal megelőzhető lenne a deformáló- dás. Az idei esős nyárelő nem- csák a szövetkezetekben adott rekordmennyiségű szénái. A nyaralókban is. Utóbbiak gazdái a levágott szénát kitelték a házük elé, mivel úgy tapasztalnák, eddig elszállították (talán hasznost toit|tólk is). Egy vasárnap azonban kék sisakos, motoros közjterületfélügyelők jelentek meg az utcában, s közölték: távolítsuk el a.takaros kis boglyát, mert megbüntetnék a közterület jogosulatlan használatáért. Eléigebni azonban nem szabad tavasztól őszig. Ez utóbbival nagyon egyetértünk, de mi legyen a szénával. Hát- ravijttük a kertbe. Majd néhány nap múlva mégis jött a fonyódi városgazdálkodási kirendeltség gépkocsija és elvitte a szénát. Csak ismét vissza kellett vinni a kapu élé. Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal? Javaslat a közterüliebvédelimiséknök: járjanak időnként a fenyvesi strand környékén. Nem széna va,n az utak menltén, hanem szemét, minden rneny- nyiségben. Tele vannak a szemétgyűjtők, a kutyák kiharapták a régóta heverő műanyag zsákokat. BírságoL- mi való tehát ott is van bőven. Igazságtalan lennék, ha nem jegyezném meg: a szemétért, a környezet szeny- nyezéséért a nyaralók is felelősek. Akik néhány méterre a gyűjtő tartály tói az árok partjára dobják a jég- kréim papírját. Akik — rendelet ide, rendelet oda — csak elégetik a szénát, s más szemetüket. Akik a csikket, cigarettásdobozt, üres sörösüveget a horgélsz- stégről a vízbe dobják. Csak ojtthon kell ügyelni a tisztaságra? ! Máshol is tapasztalható, hogy nyárra fellazulnak normáink. Például a közlekedésben, Egy Lada tizenéves utasai mag akarván paskol- ni(!) egy kerékpáros lány alfelét, csaknem összeütköznék egy kismotorkerékpárossal. Nem a legudvariasabb és legveszélytelenebb módja ez az ismerkedésnek. Gőz József Hirosimái napló A hátsó ajtón mentem be a házba. A fiam nem volt ott. A házunk valósággal ingott. A fogadószoba padlóját üvegszilánkok borították. Egy komor érzés azt diktálta, hogy a fiam súlyosan megsérült. Dél volt. „Anya" — hallottam egy gyenge, kétség- beesett hangot az ajtó mögül. Kisiettem és a látvány, amely elém tárult, megrendített. Naökin csak az alsónadrágja maradt. Vér folyt a vállán és a hátán, a haja eltűnt, az arcbőre teljesen Leégett. Naaki úgy elváltozott, hogy csak a jól ápolt fogsoráról ismertem rá. Az izgalomtól alig tudtam megszólalni. „Naoki, te vagy?" ez volt minden, amit mondtam. Naoki testéről mindenütt levált a bőr annyira, hogy nem tudtam, hol fogjam meg. Besegítettem a konyhába, és leültettem a padlóra. „Vizet. vizet!” — könyörgöft. Rohantam a csaphoz, de nem jött belőle víz. Eszembe jutott, hagy van hideg teám, abból adtaim neki. Árról panaszkodott, hogy: fázik. Nem tudtán), mit tegyek. Közben egy. a szomszédban lakó katonatiszt jött néhány emberével. Azonnal intézkedett, hogy egy takarót tegyenek egy kocsira, és a fiamat egy elsősegélynyújtó helyre vigyék. A katona- orvos rövid ideig vizsgálta Naokit, majd felszólított, adjak enni a fiúnak, amit kíván. Az égési sebek súlyosnbbak voltak. mint gondolták, küszöbön állt a ha.lél. Elkészültem a legrosszabbra. Naoiki valamit enni akart. Egy közeli kertből paradicsomot hoztam és odaadtam neki. Amint beleharapott, szájából ömléni kezdett a vér. A v?r vörössége vörösebb volt, mint a paradicsomé — ma is a szemem előtt van. Megfogta a kezemet és nehéz lélegzettel ezt suttogta: „Anyám, ne sírj! Élj a többieként...” Szavait nem tudta befejezni. A fiam oly bátram halt meg, hogy nem tudtam sírni. Kaptam egy gyékényt, amelybe betakartam. Egy kocsin hazavittem. Az üvegcserepekkel borított padlón fekvőhelyet készítettem neki és arra fektettem. Nem sokkal később három fiatal rontott be, Naoki osztálytársai. Egyikük, Fukuha- ra, az izgatomtól remegve kérdezte: „Hol van Naoki?" Amikor meglátták őt holtan feküdni, a földre vetették magukat és kiáltoztak: „Miért kellett meghalnod?" „Meg foglak bosszulni, megteszem!” Én könnytelenül, némán néztem őket. Amikor elkísértem őket a megállóig, útközben még mindig az égési sebektől eltorzult emberekkel találkoztam. Nem tudtam elviselni a tekintetüket, visszamentem, összeszedtem a tiam alsonemüit, es szétosztottam az arra haladók, köztük a meztelenül járó fiatal lányok között. Naoki is bizonyára így akarta volna. Ezen az éjszakán virrasz- toittam a haiott mellett, néhány szomszédom is ott volt velem. Nem égettünk tömjént, mert leltünk, tiogy az ellenséges repülőgépe« észreve- szak a fényt. Masnap reggel oly egyedül és levertnek éreztem magam, hogy nem tudtam, mit tegyek. így maradtam augusztus 8-an délig a fiam holtteste mellett. A hivatalos halottszemle után előkészültünk a halottégetésre. Volt egy koporsónk és néhány bambuszrudunk. Akik Hirosima akkori pokoli állapotait ismerték, csodálkoztak, hogyan jutottam koporsóhoz. A Mitsubishi- gyáir egyik asztalosa készítette kedves barátjának, Naokinak. A férjem vállalatától is jöttek néhányan. Egy dombról hoztak bambuszt és készítettek belőlük hordágyat. A baráti asztalos hazavitt, mielőtt a tüzet meggyújtották volna, hogy ne kelljen elszenvednem j fiam elégetését. Másnap eljött a férjem egyik kolléganője, és együtt mentünk él a fiam hamvait összegyűjteni. Az asztalos cipnusfából készített urnát', abba raktuk a hamut. Visz- sza tartottam a könnyeimet Amikor azonban a japán hagyományok szerint az urnát fehér lepellel borítottam be, kitörtek a köny- nyeiim. Nem tudom meddig sírtam . .. G. I. (Folytatjuk)
