Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-27 / 175. szám

2 Somogyi Néplap 1985. július 27., szombat Súlyos zavargások törtek ki a Karib-tengeri Guadeloupe- szigetcsoporton, amely Franciaország tengerentúli megyéje. A tüntetők a szigetcsoport függetlenségi mozgalma egyik vezetőjének elítélése ellen tiltakoztak. A rendőrök páncél­kocsikkal rohamozták meg a barikádokat (Telefotó — AP—MTI—KS) Búcsú Kenyától A Jomo Kenyatta konfe­rencia központ toronyépüle­tében kialszanak a fények, a modern, de mégis aiz ősi Afrikát idéző kenyai építé­szet e gyöngyszemének; fo­lyosó-labirintusai elcsende­sednek. Véget ént a Nők Év­tizedét Lezáró ENSZ-ltanécs- koizó|s. Vége a baráftkozás- nak, a közös éneknek, tánc- nialk és vége a kemény csa­tározásoknak, éles vitáknak is. Hazaitér a több minit 4000 küldöttnő, akiknek többsége színes nemzeti viseletben, a salját és népe temperament túrnának megfelelően képvi­selte Naliinoibiban az otthon maradt nők millióinak érde­kéit. Elégedettek-e, vagy sem, azt nehéz eldönitani. Mint ahogyan azt sem lehet egye­lőre tudni, milyen eredmé­nyekét hoznak majd a mindennapok gyakorlatában ennek a szokatlanul nagy részvétellel és kivételesen szélles skálán mozgó napi­renddel megtartott konferen­ciának a határozatai. Hiszen az emberiség több mint felét kitevő nőtársadalom problé­mái rendkívül különbözőek. Hogy csak. a két legtávolabb eső pan|tc,t idézzem: van, ahol még az egészséges ivó­víz hiánya is gondot okoz, míg a pólus másik végén az foglalkoztatja az asszonyo­kat, hogy miért nem kerül­nek be kozülijk többen az adoitt ország kormányába. Végétért a tanácskozás és Nairobi — szuahéli nyelven „tiszta forrás” — visszatér­het a normális kerékvágás­ba. A Londonra emlékeztető belválros és a tipikusan af­rikai külvárosi sikátorok, ta­lán valamivel1 kevésbé lesz­nek zsúfoltak és minden­esetre kevesebb lesz a rend­őr. Talán az árak is vissza­térnek a csillagászati magas­ságokból és csak a normális­nak tekintett 10 százalékos inflációt fogják tükrözni. Kenya kegyes volt az eu­rópai látogatóhoz. Az időjá­rás kellemes — hiszen oittt most tél van — a természet gyönyörű és változatos. És bár a „nagy öreg”, a Kili­mandzsáró hegyvoniU'liafa egyetlen egyszer sem bonita­kozötlt ki a két és f élezer méter magasan fekvő fenn­sík fellett alacsonyan úszó felhőtakaróból, a gazellák és zsiráfok kecses mozgása, az elefántok lomha menete, a szavannákon a semmiből feltűnő és látszólag a sem­mibe tartó maszáj harcosok látványa kárpótolta a Nem­zeti Park átmuló látogatóit. , Kenya tejle van meglepeté­sekkel, kiviéve azt a körül­ményt, hogy — minit a világ minden táján — itt is élnek magyarok- Nem is kevesen! Türk Zoltán bácsi 94 éves, felesége Klementina néni 87. Zoljtián bácsi, aki végighar­colta az I. viMighálborűt és 1919-lben a magyar Tanács­köztársaság idején vanöslka- ,torna volt, a 20-as években külföldre emigrált és végül is 1939-íben Kenyában tele­pedett meg. Gazdálkodott. Nagy segítségére voflt, hogy „Kiérni” néni a pápai taní­tóképzőben mezőgazdasági ailapismeréteket is (tanult. Dolgoztak és boldogultak. Gyönyörű, dunántúli kiejtés­sel beszélnek még ma is. Angol teávall kínálltnak, de a nappaili szoba díványán ma­gyar népi motívumokkal hímzett párnáit látok. Zoltán bácsi három évvel ezelőtt még járt Budapestem, de jönne megint, „ha az asz- szorny elkísérné”. Találkoztam más magya­rokkal is — közöttük Kenya egyik leggazdagabb emberé­vel — és ide számítottam azt a két elegáns, kenyai urat is, akik egy este szál­lodánk halijában magyarul szóltak hozzánk. Okoth Ra- wo és dir. Ambitho mintegy 15 évvel ezelőtt ösztöndíjas­ként végeztek a budapesti műszaki, illetve közgazda­ságtudományi egyetemen. Mindemképpen találkozni akartak a magyar delegáció­val. Ma már mindketten ve­zető beosztásban dolgoznak a nairobi oktatásügyi, illet­ve pénzügyminisztériumban. Budapesten kötött barátsá­guk megmaradt és bár a magyar szavakat keresgél­niük kelti, az emlékek még frissen élnek bennük. Egy 'kicsit ők is magyarok. Megállapodás született, a Pandzsáb indiai szövetségi államban bárom éve húzódó válság megoldásáról, az új­delhi központi kormápy és a szikhek pártján az Akaii Dal között. A képen: Radzsi Gandhi miniszterelnök és Harcsán Szingh Dongóval szikh vezető kicseréli a megegyezés okmányait Johannesburg Kwa Thema negyedében 50 ezer ember vett rászf'a rendőrök és az apartheid-ellenes tüntetők közötti összecsapások 14 áldozatának temetésén. A gyászszertartá­son Desmond Tutu Nobel-díjas püspök mondott beszédet (Fotó: EPA—MTI—KS) TOLLHEGYEN Világszerte vitatéma — különböző kö­zegekben :— a vállalati érdek és vállalati önállóság. Újabban különös vetületben je­lentkezhet: olyan nyugat-európai orszá­gokban, ahol a kormányok húzódoznak az amerikai csillagháborús tervekben va­ló részvételtől, most fontos nagyvállala­toknak kínálják ezt a lehetőséget. Az in­dok: így jelentős profithoz és gyorsított technológiai fejlődéshez jutnak, A csalétek ezúttal különösen veszélyes­nek tűnik. Az üzleti könyvekben nyilván kedvező bejegyzésként szerepelhetne egy ilyen részvétel. Az emberiség jövőjét il­letően — annál kevésbé. (r.) Az események címszavakban vasAbnap: Befejeződik az afrikai egységszervezet gazdasági kérdésekkel foglalkozó csúcsértekezlete. — Leér­tékelik az olasz lírát. — Ellenállási akció Dél- Libanonban, az izraeli lé­gierő bombatámadásai. HÉTFŐ: Todor Zsivkov athéni lá­togatása. — Sevardnadze szovjet külügyminiszter fogadja a moszkvai ame­rikai és francia nagykö­vetet. — A Contadora-cso- port külügyminiszteri tanácskozása, hatpontos béketerv kidolgozása. — A kínai államfő Reagan- nel találkozik. KEDD: A két Korea parlamenti képviselőinek találko­zója Panmindzsonban. — Gromiko dél-jemeni de­legációt fogad. — összeül az újonnan megválasztott zimbabwei parlament. — Sztrájk Salvadorban. SZERDA: Megállapodás Indiában a kormány és a szikhek képviselői között, a szél­sőségesek terrorcselek­ményekkel fenyege­tőznek. — Sajtóértekezlet Moszkvában a _ helsinki SVforduló alkalmából. CSÜTÖRTÖK: Kádár János és a Buda­pestre érkezett Hans Jochen Vogel találkozója. NDK munkaokmány a genfi leszerelési értekez­leten. — Vita a közel- keleti tárgyalások pa­lesztin képviselői körül. PÉNTEK: Franciaország kérésére összül a Biztonsági Ta­nács, miután a Dél-Af- rikában elrendelt rendkí­vüli állapot nyomán szá­zakat tartóztatnak le, s nő a rendőrsortüzek ha­lálos áldozatainak száma. — Thatcher Washington­ban. — Megkezdődik a svéd választási kampány. A hét három kérdése D Milyen események várhatók a helsinki évfor­duló alkalmából? Az eseményeikről kivéte­lesen nem múlt — hanem lövoidőben kell szólnunk, hiszen a helsinki záróok- mány aláírásának .tizedik évfordulójáról a jövő hót elegein emlékeznek meg a finn fővárosban. De a köz­vetlen előkészületek már a most záruló héten is a fi­gyeltem középpontjában áll­tak. Moszkvában több sajtó- értekezlelt zajlott, kontinen­sünk számos országában hangzottak el értékelő nyi­latkozatok, s bejelentettek, hogy Helsinkiben sor kerül az első Sevardnadze—Shult íailá'lfcozóna. (Az új szovjet külügyminiszter egyébként fogadta a moszkvai ameri­kai, illetve francia nagykö­veteit, s megbeszéléseiken nyiliváh a most esedékes külügyminiszteri találkozók, illetve az őszi csúcsértekez­let szerepeltek.) Helsinkiiben minden jel szerint valamennyi ország delegációjának élén a kül­ügyminiszter áll majd. Va­lóban alkalom nyílhat egy kiterjedt összeurópai esz- mecseráne, számos kérdés megvitatására. Különben ezen- a héten sem volt „nyá­ri szünet” a kelet-nyugati kapcsolatokban. Elég utalni a bótgár államfő athéni megbeszéléseire, a genfi le­szerelési értekezleten beter­jesztett NDK munkaok- mányra, amely a fegyverzet éltenőraós kényesnek tartott problémáiba tótit építő ja­vaslatokat, s fontos esemény színhelye volt Budapest is. A nyugatnémet szociálde­mokraták parlamenti frak­ciójának vezetője, Hans Jochen Vogel látogatott ■ ha­zánk fővárosába, és fogadta őt Kádár János is. Megálla­podtak egy közös munkacso­port felállításában. A legna­gyobb NSZK-beM ellenzéki párttal sok fontos kapcsoló­dás tehet az európai polilti- ikábani: az SPD magas szin­ten képviseltette magáit azon a találkozón is, amely Becs­ben, az osztrák kancellár kezdeményezésére zajlott magyar., osztrák, NDK-beli konmányképvdsieílők jelenlé­tében, s amelynek több részletét a magyar televízió nézői is láthatták. Ván tehát elég fórum, aíhol mérleget lehet vonni az európai biztonsági folya­mat egy évtizedéről. Termé­szetesen Európa és Észak- Aimeri-ka nem elszigetelt a világeseményektől, éppen ellenkezőleg: itt húzódik a két ellentétes társadalmi rendszer szembenállásának fő frontvonala. A helsinki értekezletet 1975 nyarán az enyhülés felszálló ágában rendezték, időközben azon­ban nőtt a feszültség, s különösképpen a nyolcvanas években — nem a szocialis­ta országok, hanem Wasliig- >ton és a NATO szélsősége­sek felelősségéből — szinte megdermedtek a kelet— nyugati kapcsolatok. Az európai biztonság gondola­tának és gyakorlatának pá­ratlan életerejéről tanús­kodik1, hogy jóllehet a hel­sinkit követő tanácskozások felhősek voltak, kemény szócsatáikkal jártak együtt, a folyamat nem szakadt meg. Olyan fontos konferen­cia kezdődött el, mint a stockholmi értekezlet az európai .katonai enyhülésről, és eredményesen folynak az őszre tervezett budapes­ti kulturális fórum előké­születei. A helsinki folya­mat egyik hagyománya az is. hogy lehetőséget bizto­sít a már említett „proto­kollmentes” összejövetelek­re, ilymódon az elmúlt években rendszerint az Európa-rendezvények Kap­csán került _ sor szovjet— amerikai érintkezés felvé­telre, külügyminiszteri szin­ten. A közvetlen napirendéin Helsinki szerepelhet, de mind több szó esik Géniről, a Gorbacsov—Reagan talál­kozóról. A szovjet sajtó ezekben a napokban joggal bírálja az amerikai szóvivők szinte beprogramozott ború- iáitájsát, amellyel valósággal temetik a csúcskonferenciáit. Az ilyesfajta lélektani elő­készítés meglehetősen sok veszélyt rejt magában; nyil­ván a legszélsőségesebb ame­rikai erők célzaltos törekvése húzódik meg a háttérben. Ugyanakkor vannak reális problémák, ismét és megint, az SDI-iterv, az Egyesült Ál­lamok ürhábonús elképzelé­se. Ebben a vonatkozásiban itartoiitak Moszkvában nem­zetközi sajtóértekezletet az amerikaiakkal Genfiben tár­gyaló szovjet delegáció veze­tői, s átnyújtották a csillag- háború — Illúziók és ve­szélyek című új szovjet ki­adványt. A konferencián el­hangzott figyelmeztetés nyo­matékos és helyénvaló: a világűr miliitanizálása ve­szélyezteti a fegyverkorláte- zálsi szerződéseket. keleti tárgyalások' legújabb szakasza? Üj formákról, új szakasz­ról szólnak a jelentések a közel-keleti tárgyalások kap­csán. Az amerikai rendezési tervekben, a külömutas polh tilka olyan megnyilvánulásá­ról van sízó, amely egy kö­zös jardámiai—paLes irtán de­legáció találkozását irányoz­ná elő az Egyesült Államok diplomatáival, majd a ta­nácskozásokba Izrael is be­kapcsolódnék. Ügy tűnik, a Reagan-terv újrafaitáimasztása folyik, mi­után az először a Fez-i arab csúcsértekezlet döntése, majd — másodszor — a libanoni küDJönafku felbomlása után lekerült a napirendről. Wa­shingtonnak lehetnek tehát rossz tapasztalatai, de abban reménykedik, hogy a létre­jött új feltételék következ­tében most nagyobbak a Pax Americana reményei. Számí­tásaikat arra alapozzák, hogy időközben tartósan megbom­lott a palesztin mozgalom egysége, új törésvonailak ke­letkeztek az arab országok között, s az izraeli nagykoa­lícióinak a Penesz vezette munkapárti szárnya hajlan­dó lenne bizonyos területi engedményekre, egyes meg­szállt zónák vissza juttatásá­ra Jordániának. Taktikájuk­hoz .tartozik, hogy már ma­guk a tárgyalási készülődé­sek és manőverek is toválbb mélyítik az ellentéteket, ami viszont gyengíti a palesztin tángyaiélsi pozíciókat. A helyzet azonban még­sem ilyen egyszerű. Jelenleg afféle „névsorolvasás” fo­lyik, hogy kik lehetnek azok a paletsiztin személyiségek, akiket az egyik oldalon el­fogadhatónak tart az Egye­sült Államok, s Izrael, amellyel Washington állandó érintkezésben áll, a másik oddaioin pedig nem vétóz meg Hussziéin király, vi­szont a PFSZ Arafat vezet­te szárnya is így érzi, hogy a döntésben része volt. Be­széltek a PFSZ által előter­jesztett húsz névről, amelyek közül Husszein végül hétre adjta áldását. Az amerikaiak báróm, aiz izraeliek egy vagy két személy részvételiéhez já­rulnának hozzá, az elienja­vasülaitofcat viszont a PFSZ veti el. A kérdőjelek tehát válto­zatlanul ott magasodnak: ké­pesek leszndk-e megterem­teni az új tárgyalási forduló személyi feltételeit; miről és hogyan folytathatnának ér­demi megbeszéléseket; végiül, de nem utolsósorban, ered­ményes lehet-e az igazi ren­dezés, egy célravezető nem­zetközi konferencia kikerü­lésére tervezett manőverso­rozat? (D Biz­dél­Miért került tonsági Tanács elé afrikai helyzet? Déí-Afrikának, ha ezt mondani lehet, bérelt helye van a nemzetközi élet vál­ság-listáján. Hiszen az or­Genfben az olajtermelő or­szágok szervezete, az OPEC az olajárak csökkentéséről folytatott vitát. A képen a legnagyobb olajtermelő or­szág, Szaúd-Arábia olajipari minisztere, Ahmed Jamani (Fotó: AP—MTI—KS) szág apartheid politikája ki- semmizi és elnyomja a la­kosság nagy többségét, ami állandó belső összeütközése­ket eredményez; Pretoria gyarmati sorban tartja a függetlenségre érett Namí­biát; s állandó katonai fe­nyegetést jelenít a szomszé­dos államok. Angola, Mo- zambik, Botswana és mások irányában. Az elmúlt hetekben vilá­gos jelzések érkeztek a dél- afrikai vezetés címére, fo­kozódott a belső elégedet­lenség, tüntetések, tömegtil- tajkozások követték egymást. Válaszképpen a rendkívüli állápot kihirdetése követke­zett (legutóbb I960 tavaszán, a fajüldözés ellen megvaló­sított sharpville-i megmoz­dulás után rendelték el!), több száz letartóztatással és a rendőrsortüzek tucatnyi ál­dozataival. Mindez elég indok lehetett akkor ahhoz, hogy a dél-af­rikai állapotok újból a Biz­tonsági Tanács elé kerülje­nek- Új eleminek tűnik azon­ban, hogy Párizs kérésére ült össze a fontos ENSZ-tes- tüllef, s két atlanti állam, Dánia és Franciaország gaz­dasági szankciókat is ajánló tervezete jelenítette a tárgya­lási alapot. (Franciaország korábbi elnökei alatt egyéb­ként minden téren szórósán együttműködött Pretoriával!) Az első hivatalos üiiésit wemlhivatalos konzultációk váltották fel: Washington­nak és Londonnak túl rnasz- sze megy a francia—dán in­dítvány, az afrikai országok pedig nem elégszenek meg az önkéntes szankciókkal. Folyik a „legkisebb közös nevező” keresése, közben Dél-Afrikában tart a rend­kívüli állapot... Réti Ervin (Fotó: AP—MTI—KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents