Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-25 / 173. szám
1985. július 25., csütörtök Somogyi Néplap 3 ÉPÍTŐTÁBOROZÓK Huszonnyolcadik alkalommal szervezte meg a KISZ KB az önkéntes ifjúsági építőtáborokat. Az idén mintegy 43 ezer fiatalt várnak, ez 17,7 százalékkal kevesebb, mint tavaly volt. A gyengébb adottságú gazdaságok sorra visszaléptek, nem fogadják a diákokat, igy az országban 136, a megyében tizenkét tábor nyitotta meg kapuit. Somogybán jelenleg hatszázötvenen dolgoznak, zömmel a mezőgazdaságban. Kinek az első, kinek az utolsó táborozása ez. Munkájukkal nemcsak a népgazdaság érdekeit szolgálják, hanem maguk is megismerkedhetnek a felnőtté váláshoz elengedhetetlen felelősséggel. Pillanatképekkel, szavakkal és fényképekkel csak felvillantani lehet a táborozok életét, az építőtáborok hangulatát. Néhány helyszínen járva szeretnénk bemutatni a fiatalok mindennapjait. eső, de a második fordulóban kiemelkedő teljesítményt, 129 százalékot teljesítettek a fiatalok. Lengyeltóti, mint már említettem, jutalom. Mi is szeretnénk ezt hangsúlyozni, s minden táborozó feliratos pólót és sapkát vihet hlaza emlékül. Igyekszünk jól szervezett programúkkal színesíteni a két hetet, a sláger természetesen a Balaton. Póló és sapka ajándékba Trunkó László, a Balaton- boglári Mezőgazdasági Kombinát munkaügyi osztályvezetője nagy gyakorlatra tett már szert az építőitáborok szervezésében. Bégen még sátoroztak a fiatalok. Tavaly két építőtáboruk volt, az idén csak a lengyeltóti működik. — Ebbe a táborba rang bejutni, mindig válogatott társasáig dolgozik itt — mondja. — A kombinát az idén 450 hektár illetmény-, illetve részes szőlőterületet adott ki a dolgozóinak, a gyümölcsösünk is kisebb lett, így kevesebb fiatalt tudunk foglalkoztatni. Végre sikerült egyezségre jutnunk a KISZ megyei bizottságával, s most először „félhivatalos” építőtáborunk is van: a fonyódi Karikás Frigyes gimnáziumból száz diák mint bejáró dolgozik a földeken. Harminc bulgáriai fiatal érkezett Etro- polból, ők a szőlőmun'kák- ban segítenek. Minden évben számítunk az épíítőtáborozók munkájára, nélkülük bizony nem tudnánk megoldani a betakarítást. Hétszázezer forint termelési értéket jelent ez a ‘kombinátnak a nyáron. A .napi norma évek óta száz forint. Jelenleg a harmadik turnust fogadtuk. A legelső táborozóknaik nem kedvezett az időjárás, sok volt az A tekeresi kukoricásban — Az én falumban, Ecsér- den kevés a kukorica — mondja Csabai Krisztina, a gyöngyösi Berze Nagy János gimnázium harmadik osztályos tanulója. — De annál több a paradicsom és a szőlő: a nagyszüleimnek sokszor segítettem a háztáji el- muntoálásában. — Tehát szokatlan a kukorica — mondom —, s különösen a címerezés. — Valóban. Bár nem ördöngösség. Könnyen megtanulja az ember. A Siófoki Állami Gazdaság 120 hektárnyi hibrid kukoricásában beszélgetünk. Lányok és fiúk járják a sorokat: címereznek. — A növénytermesztési ágazatban eddig még nem szerveztünk építőtábort, ez az első — mondja Bényei Tibor ágazatvezető, aki nagy figyelemmel kíséri a fiatalok munkáját. — Ma dolgoznak először, s a kezdeti tapasz- tálatok kedvezőek. Gyorsan megtanulták a tennivalót és nagyon ügyesen címereznek. Úgy látom különösen a lá- nyók tanulékonyak. — Meddig tart a táborozás? — Mindössze egy hétig — mondja Kovács Benedek táborvezető, az egri tanárképző főiskola matematika—fizika szakos hallgatója. — összesen 181 középiskolás tanuló érkezett tegnap Teke- resre Heves megyéből, pontosabban a gyöngyösi, az egri és a hatvani gimnáziumokból. Utánuk még egy turnus jön, majd véget ér az építőtábor, ugyanis a munka is elfogy a kukoricásban. A fiatalok reggel fél héttől délultán 1-ig dolgoznak, azután Hajdú Andrea történelem—népművelés szakos hallgató gondoskodik a változatos, színes programokról. — Mire számíthatnak ma a gyerekék? — Mindenekelőtt egy kiadós strandolásra, hiszen kiváló időnk van: vár bennünket a Balaton. Tehát vacsoráig fürdés, utána ismerkedési est, majd diszkó ... — Sejtettük, hogy nincs messze Tekercstől a Balaton — jegyzi meg a második osztályos Módi László —, de azért nem gondoltuk, hogy ilyen közel van. Remélhetőleg az idő is kegyes lesz hozzánk, s mindennap fü- rödhétünk. Fuccsba ment kezdeményezés Országos érdeklődést váltott ki, hogy ezen a nyáron kétszer húsz építészmérnökhallgató érkezik Budapestről Kaposvárra az I. városszépítő építőtáborba. Az első csoport július 8-án, a második pedig július 22-én kezdte volna a kéthetes táborozást. A Kaposvári Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalat alaposan fölkészült a táborra, hogy az építészmérnökhallgatók tudását, képességét, érdeklődését felhasználva hozzájáruljon a megyeszékhely szépítéséhez, értékeinek megvédéséhez. Nagy reményeket fűzött a városi tanács is ehhez a népszerű kezdeményezéshez, amely a városszépítő egyesülettől indult el egy évvel ezelőtt. Sajnos, a szép tervből a budapestiek rossz .szervezése miatt nem lett semmi. A KISZ KB építőtábori titkársága egyengette a kaposváriak útját a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karának KlSZ-bizott- ságához. Ott mindent megígértek és vállaltak. A tényleges táborozás megkezdése előtt azonban egyre nőtt az IKV gondja, kiderült ugyanis, hogy az első csoport nem láthat munkához július 8- án, mert nem teljes a létszám. Abban reménykedtek, hogy majd a következő rendben lesz. Sajnos, erre mindössze egy táborvezetőt és öt fiatalt tudtak beszervezni. Az állandó telefonok nyomán azt üzenték Pestről: ne nyugtalankodjanak Kaposváron, majd csak összeszednek valahogy húsz fiatalt. A város azonban ezt már nem vállalhatta, hiszen nem mindegy, kik jönnek, mert ide építészmérnök-hallgatókat várnak. így a nagyszerű kezdeményezés fuccsba ment az idén, a budapesti ajánlkozók ugyanis nem vették komolyan az ígéretüket. Nem árt erre jövőre jobban odafigyelni! gyártott befőtteket és kon- zerveket csomagolják nyolcórás műszakokban. Mondják: nem kell gyümölcsöt csenniük, hiszen annyit lak- mározhatnak, amennyit csak akarnak. Hogy miért vonzó az itteni munka és miért jönnek néhányon vissza újra és újra? A munka után gazdag programot kínál a gyári KlSZ-hizottság: művésztelepi sétát, táncbemutatót, videó-diszkót, filmvetítést vagy hétvégi balatoni kirándulást. A bolgár fiatalokat elviszik Kaposvárra, megmutatják nekik a szennai falumúzeumot, járnak majd Pécsen és a fővárosban is. Az építőtáborozókon kívül kilencvenhat nagyatádi diákot is foglalkoztatnak, zömmel a gyári dolgozók gyermekeit. A MMf JUT ■ mm mm § A szóló is gyümölcs A lengyeltóti építőtáborba Pest megyéből étkezitek fiatalok, kétszáz szakmunkás és gimnazista, hogy munkájukkal részt vegyenek a mezőgazdasági betakarításban. Pelczéder Rita „könnyen” van, mint vezétőségi tag ma ő tart ügyeletet a táborban. A délutáni programot szervezi, s irányítja a négy fiatalt, aki a konyhán segédkezik. A Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát mamócsi szőlőterülete 225 hektárnál is több. Hétágra süt a nap, a távolban ködbe vesznek a ballatoni hegyek. Válent István, az építőtábor gondnoka kalauzol bennünket. — A harmadik turnust kezdtük meg, jelenleg a szőlőben dolgoznak a fiatalok, holnaptól azonban már gyümölcsszedés lesz a program — mondja. — Ügy tetszik, jól serénykedik ez a társaság, eddig mindennap hozta a normát. Sok függ attól, milyen a táborvezető, mit követel. meg a fiataloktól. Három éve már, hogy koedukált a táborunk, s ez kialakította a nemes versengést. Sem a fiúk, sem a lányok nem akarnak szégyenben maradni, nem ritka, hogy 110 százalékot is teljesítenek naponta. A szőlőskertben elárvult biciklik, kosarakban elemózsia. Iszonyú a meleg, szellő sem rezdül, por tapad az izzadt testekre. M ihalikné Márk Borbála első alkalommal vesz részt mint vezető a táborozáson. — Kétszer táboroztam diákként. Így utólag jó visz- szagandolni rá, de akkor nagyon szenvedtünk — meséli. — Idegen, furcsa volt a munka, rengeteg energiát emésztett föl. Az én csoportomban gimnazisták dolgoznak, nagyon lelkesen. Kék kezeslábas, a derékon megcsomózott piros .pöttyös kendő, sildes sapka, egyré- szes és kétrészes fürdőruha: ez az építőtábor divatja. Hetven diák a monori József Attila Gimnáziumból jött. Bihari Katalin a III/a-t képviseli, először van építőtáborban. — Ősszel voltunk társadalmi munkán, az is hasonló vélt. Monor borvidék, így a szőlőmunka nem ismeretlen előttünk. 'Igaz ugyan, hogy barackot szedni jobb lenne, de hát a szőlő is gyümölcs! — Hónattjazunk, azaz a hónaijihajtásokat vágjuk le — mutatja nagy szakértelemmel Gazda Piroska, akinek most nemcsak a neve Piros, hanem a karja, arca, lába is. — Elég nehéz munka, ebben a hőségben nagyon elfáradunk. Azért egyikünk se mondana le a délutáni programról, ma a Cápát nézzük meg a moziban. — Lesz majd diszkó, meg fürödni megyünk a Balatonba, kirándulni, sőt Ét-Morgó címmel újságot is kiadunk — sorolják egymás szavába vágva a fiatalok. Néhány sorral odébb az erősébb nem képviselői elnéző mosollyal hallgatják ezt. Harmadik bősek ők, s szerintük minden fecsegéssel töltött perc az ő malmukra hajtja a vizet, ők nyernek majd a miunkaver- senybem. —■ Űj telepítésű a szőlő, elég ibaforamunka ez — mondja Ubrankovics Zsolt, a fiúk szócsöve. — Szakértelmet kíván. A műszaki vezető azt mondta, 1988-ban fordul termőre, a lakodalmunkon ezt a bort isszuk már. Hertner Zsolt csak legyint erre: — Majd a lányok, nekik sürgősebb a férjhez menés! A napi norma: kétszáz tőkén elvégezni a hónalja- zási munkát. Dél van, s messze még a sor vége, így hát nincs idő további beszélgetésre. — Viszlát jövőre ugyanitt — kiált még egy csengő lányhang utánunk, s félcsattan a vidám nevetés. Nem kell a befőttet csenni Javában tart a szezon a Nagyatádi Konzervgyárban, ahol ezekben a napokban minden munkáskézre szükség van, nem véletlen hát, hogy a szabadságokat már korábban kiadták a dolgozóknak. Ám így is nehézkesen menne a munka, hanem segítenének a diákok. Immár hagyományosan, minden évben építőtábort is szerveznek a Rinya-parti gyárban. Az idén június 15- én fogadták az első turnust, amelyben konzervipari szakmunkástanulók dolgoztak. A héten már a harmadik csoportnak adtak munkát a készáruraktárban: huszonkilenc bolgár fiatal mellett tizenegyen jöttek el a csurgói Csokonai Gimnáziumból és Óvónőképző Szakközép- iskolából. A táborozok az újonnan
