Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-25 / 173. szám
4 Somogyi Néplap 1985. július 25., csütörtök Á létszám egynegyede kicserélődik Az Állalmi Bér- és Munkaügyi Hivatal szakemberei elemezték a munkaerő mozgásának sajátosságait, s azt, hogy a gazdaság átalakulását miként követi a foglalkoztatás szerkezetének változása. A fölmérésekből kitűnt, hogy évente átlagosan minden hatodik dolgozó változtat munkahelyet, ami azt jelenti, hogy — a nyugdíjba menőket, a sorkatonai szolgálatra bevonulókat és a kismamákat is figyelembe véve — a vállalati létszám csaknem egynegyede évente kicserélődik. Különösen jelentős mértékű a fluktuáció a szakképzetlen dolgozók körében, akiknek mintegy a fele évente új állás után néz. A munkahelyváltoztatások túlnyomó többsége — 97 százaléka — a dolgozók elhatározásából történik, a kedvezőbb időbeosztás, illetve a magasabb kereset reményében. A gazdasági szabályozók azt kívánják elősegíteni, hogy a munkaerő a dinamikusan fejlődő ágazatokba vándoroljon, a tapasztalatok szerint azonban jónéhány. az átlagosnál nyereségesebben gazdálkodó, illetve nép- gazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű vállalat továbbra is munkaerőgondokkal küzd. Ezt az ÁBMH szakemberei részben annak tulajdonítják, hogy a jövedelmezőség vállalati szinten ma még gyakran nem fejezi ki pontosan egy-egy tevékenység népgazdasági hasznosságát, illetve az elérhető keresetek között nincs olyan nagy különbség, amelyik ellensúlyozná a magasabb teljesítménykövetelményeket, a nehezebb munkakörülményeket, a kedvezőtlenebb munkaidőbeosztást. Emiatt a szükségesnél kevesebben vállalják a néhéz, s ma még kevésbé gépesíthető, valamint az átlagosnál rosszabb körülmények között végezhető munkát. így például hosszú idő óta munkaerőgondokkal küzdenek a bányászat a kóhászat, a közlekedés és egyes könnyűipari ágazatok vállalatai. A munkáltatók erőfeszítései, hogy a nagyobb igénybevételt jelentő posztokra is találjanak embert, egyes területeken a bérarányok torzulásához vezették. A hélyenként tapasztalt tényleges munkaerőhiány ellenére gyakran még a meglévő munkaerőt sem használjuk ki. A vállalatok ©gy részénél a munka szervezettségének javítása, a termelés folyamatosságának biztosítása helyett még mindig a hó végi, év végi hajrákhoz méretezik a létszámot. A munkaerő kihasználatlanságához tartozik az is, hogy népi sikerült jelentősebben előrelépni a gazdaságtalan tevékenységek visszaszorításában, jelentékeny munkaerőt köt le a veszteséges termékek előállítása, illetve az elavult gépek üzemeltetése, miközben másutt korszerű gépek állnak kezelő hiányában. A szigorodó feltételek hatására főként a nehezebb helyzetben lévő vállalatok igyekeznék szakítani munkaerő-gazdálkodási módszereikkel, ésszerűsítik létszám- igényeiket, korlátozzák a felvételt, belső átcsoportosításokkal gondoskodnak dolgozóik hatékonyabb foglalkoztatásáról. A ténylegesen hiányzó munkaerő pótlásához a vállalatok ésszerűbb létszám- gazdálkodása mellett elengedhetetlen a munkakörülmények javítása, a termelés gépesítése, mert bérintézkedésekkel ma már csak átmenetileg lehet enyhíteni a munkaerőgondokon. Ugyanakkor számolni kell azzal, hogy az ország egyes vidékein hosszabb 'távon egyes szakmákban nehéz lesz elhelyezkedni, ezért előnyös helyzetbe kerülnek majd azok, akik több szakmával rendelkeznék. Az átképzés tehetőségével most még csak szűk körben élnek a vállalatok, az elmúlt’ két évben alig több mint 30 vállalat vette igénybe az állami támogatást dolgozóinak új szakmával való megismertetéséhez. A vállalatoknak és a dolgozóknak azonban közös. érdekük, hogy mind szorosabb összhangba kerüljön a termelés a piaci igényekkel, az emberek szaktudása pedig a vállalatok változó feladataival — hangsúlyozták az ÁBMH szakemberei. nyűgösködött, hogy ö nem akar napközibe járni. Másutt általában inkább arról beszélnek, hogy jó lenne otthon lenni vagy az erdőben, vagy a Balatonnál... Kéthetes turnusokban negyven—negyven gyereket fogad a VBKM „erdei” napközije. A szülők 23 forintot fizetnek egy napra a teljes ellátásért. És nyugodtan küldik el fiukat, lányukat, mert tudják, hogy jó helyre megy. A kisasszondi kastély ilyen fölhasználása példa lehet. Hasonló kúria bőséggel található a város közelében. Esetleg több intézmény, gaz-i dálkodó szervezet is összefoghatna, hogy az egész város által használható napközis tábort hozzon létre, améiy megszépíthetné sók-sok kaposvári gyerek nyarát. L. P. Serkentők, növényeknek Növekedés-serkentők gyártásával bővíti mezőgazdasági termékeinek választékát a legnagyobb hazai növényvédőszer gyárunk, a fűzfői Nitrokémia. A Mezőgazdasági ‘és Élelmezésügyi Minisztérium növényvédelmi és agrokémiai központjával fogtak össze olyan kémiai anyagok előállítására, amelyek alkalmasak a mezőgazdasági termelés gazdaságosságának javítására. Az új szerek mozgósítják a növény tartalékait, mintegy biológiai katalizátorként elősegítik fejlődésük, növekedésük biológiai folyamatait. Az első ilyen vegyszert 313- as számmal jelölték, és az idén már több nagyüzem kísérleti tábláin vizsgáztatják is. Az aratási eredmények összegezése szerint több helyütt mintegy 15—20 százalékkal is növelte a gabona hozamát. Nosztalgia-vonattal érkeztek a szocialista brigádok Felavatták a paksi vasúti múzeumot A nosztalgiavonat, amely Dunaújvárosból érkezett, lassan gördült be az 1896- ban épített ópaksi vasútállomás elé. A vonatról azoknak a vasutas szocialista brigádoknak a tagjai szálltak le, átoilk részt vettek annak a vasúti múzeumnak az építésében, amelynek avatására hozta most őket a régi gőzös. Paksnak nincsenek nagy múltú vasúti tradíciói. A múlt század utolsó harmadában kiépült, az ország közlekedésében oly nagyjelentőségű helyiérdekű vasúti hálózat egyik típusállomása volt. A „Fejér- és Tolna-vármegyei Helyiérdekű Gőzmozdony Vasutak” 1895-ben Székesfehérvártól Adonyszabolcsig (ma Pusz- taszábolcs), és Adonysza- bolcstól Faksig kapott engedélyt a vasút kiépítésére. Paks állomás ennek a másodrendű vonalnak végpontját alkotta mozdonyszínnel, vízállomási berendezéssel és mozdonyfordító koronggal. 1978-ban megépült Pakson a most már korszerű, új vasútállomás, és ezzel fölöslegessé vált a régi. 1979-ben, amikor Paksot várossá avatták, született meg a gondolat: e szép környezetben lévő múlt századi épületegyüttest és a hozzá tartozó v ágán yza tot meg kellene őrizni az utókornak. A tervezést követően a Közlekedési Minisztérium anyagi és erkölcsi támogatásával 1982-ben kezdtek hozzá az ópaksi állomás restaurálásához, a születendő múzeum anyagainak gyűjtéséhez. Három év alatt nagy anyagi ráfordítással és mintegy 20 ezer társadalmi munkaórával elkészült a vasúti skanzen és múzeum, amelynek tegnapi avatóün- nepsógén Urbán Lajos közlekedési miniszter mondott beszédet. A vasúti múzeum sok-so'k érdekességgel várja a látogatókat. A kétszintes állomásépület földszintjén korabeli állapotban és berendezésekkel található a resti, a váróterem, a pénztár, a forgalmi iroda, az állomásfőnök szobája. Az emeleten három kiállítási terem a magyar vasút első nagy korszakának állít emléket, a múlt századi vasútépítések kibontakozásától a MÁV megszületésén keresztül Baross Gábor államvasúti po- litifcáijának megvalósulásáig. A helyiérdekű vasutak történetét bemutató 'kiállítás tárgyi emlékei, dokumentumai és gazdag képanyaga : engedélyokmányok, részvények, épület típustervek, mozdonymodellek jól szemléltetik e korszak va- súttechnikáját. A múlt vasutasának sokrétű munkájához szükséges legjellemzőbb eszközök találhatók az utolsó teremben. A szabadtéri bemutatón az idősebbek föleleveníthetik gyerekkori emlékeiket. a gyerekek viszont csodálkozhatnak. milyen eszközökön közlekedhettek nagyszüle- ik. A múzeumot Dunaföld- vár felől a fűtőház határolja, ahol két, korábban is mellékvonalon közlekedő gőzmozdomy látható. A fűtőház környezetéhez tartozik a mozdonyfordító korong és egy vízdaru, de vannak .itt a vontatási munkához szükséges gépek is. Somogy megyéhez tartozó emlékkel is találkozhat a látogató : egy bakterházzál, amelyet 1896-ban Bőszénfán építettek — a Szigetvár és Kaposvár közötti vonalon —. és most a paksi skanzenben látható újra fölépítve. Nehéz lenne fölsorolni azt a sok-sok tárgyi emléket, amelyet szorgos kezek ösz- szegvűjtöttek és itt, Pakson kiállítottak, hogy ama embere a múltját megismerve jobban becsülje jelenét. Sz. J. „Jó lenne itt aludni” A fernetti határátkelőhely elsősorban a hatalmas kamionforgalomra épült, most a kora reggeli órákban 's legalább ötven kocsi várakozik a terminálban. Három óra elteltével minden szükséges papírt visszakapunk, indulhatunk. Mielőtt rátérhetnénk a padovai autópályára, géppisztolyos katona, rendőr és vámos állítja félre kamionunkat. Útleveleit és minden papírt elkérnek, megnézik, bepillantanák a fülkébe. Hogy mit rvagy kit keresnek, örök rejtély marad, mindenesetre megköny- nyélbbülünk, mikor intenek, méhetünk. Mestre után irdatlan nagy a kamionforgalom, személygépkocsit, motorkerékpárt elvétve látni, a hatalmas monstrumok azonban négy sávban hömpölyögnek, előznek, cikáznak. Hadovánál fizetünk, rátérünk egy másik pályára, s elindulunk Firenze felé. Bolognáig szépen művelt síkság között kanyarog az út, majd egyre több lesz az emelkedő. A „Manci” küszködik, de nagyon szépen halad a nem ritkán két kilométeres völgy- hidakon és alagutakban, az Appenninek alaposan próbára teszi erejét. Este tíz óra, Firenze előtt megállunk, eszünk, s lepihenünk. Két nap alatt mintegy 1300 kilométert jöttünk. Hajnali öt óra, indulás tovább. Az Appenninaket elhagyva a távolban feltűnik Firenze, a város körüli körgyűrű azonban kikerüli, s néhány perces autózás után már a livornói pályán vagyunk. Nagyon szép vidék, az út két oldalán faiskolák, virágktertészetek pompáznak kilométereken keresztül. Az egyik Totál benzinkútnál megállunk, itt DKV hitelkártyára adnak üzemanyagot; a benzinkutas mielőtt sek, egy lelket sem látni. Egy óra is éltelik, míg megjelenik egy férfi, megmondja, hová álljunk. Hatalmas emelőszerkezet kapaszkodik a konténerbe, s játszi köny- nyedséggel leveszi. Rémes Laci beadja a papírokat, úgy látszik, néhány perc, s indulhatunk vissza. Ám több órát várakozunk, a nap lassan Ibelesüllyed a Timén- tengerbe. Másnap délben végre megkapjuk a papírokat, s egy üzenetet a Volán vállalatok itáliai képviselőjétől, hogy itt Livornóban egy másik kikötőben kell felvennünk üres konténert, nem pedig Triesztben. Szerencsénkre gyorsan mennek a dolgok, s délután kettőre. már ismét a firenzei autópályán haladunk a 40 lábas SEA-LAND konténerrel. A sztrádákat vasárnap lezárják a kamionok elől, így mi is egy napot Firenzében tölthetünk. Firenzéből este 10 óraikor indulunk, a „Manci” köny- nyedén kúszik fel az Appenninek emelkedőin, a négytonnás üres konténer meg se kottyan neki. Bologna után, a Pó-síkságon Rémes Laci lába éppen, hogy csak a gázpedálhoz ér, mégis 80—90 kilométeres tempóban haladunk. Hajnalodik, megállunk a portoruarci AGIP7kútnál, s az utasításnak megfelelően Laci jelentkezik a Volán- képviselőnél. Betérünk Velencébe — a műszaki pihenőt itt töltjük —, megnézzük a napfelkeltét a Szent Márk . téren, s indulunk te- vább. A pályán egyre több magyar kamionnal találkozunk, a vezetők kézfelemeléssel üdvödlik egymást. A fernetti határátkelőhelyen meglepő gyorsasággal elintézik az adminisztrációt, már jönnénk ki a fölemelt sorompón, amikor megtudjuk, hogy a konténert nem Szombathelyre, hanem Győrbe kell vinnünk. Elhagyjuk Olaszországot, a jugoszláv oldalon mérlegelés, s hajtunk Magyarország felé. Este hét órakor már magyar határőrök és vámosok vizsgálják át kamionunkat, minden rendiben, beléphetünk. Útközben rövid alvás, reggel Győrben egy másik kialmianra rakják konténerünket. Rémes Lacit utasítják, másnap egy fuvarral Triesztbe kell mennie. Ami számomra egy kaland volt, az neki a mindennnapok része ... Roszprim Nándor Már csak az utolsó simítások vannak hátra, és régi szépségét visszanyerve lesz a falu büszkesége a kisasszondi Sárközy kúria, amely máris benépesült. A VBKM Kaposvári Gyára vette meg az épületet és gondozza példásan. A megyeszékhelyen évek óta megoldatlan azoknak a gyerekeknek a helyzete, akiket a nyári szünidőben nem tudnák a nagymamára vagy valamilyen rokonra bízni. Működik többféle nyári napközi, de a körülmények nem túl jók. A VBKM Kaposvári Gyára most saját dolgozói számára megoldást talált, a felújított kastély és parkja ad otthont a vakációzó tanulóknak. Hétfőn verték főt először gyerekihangok a kúria csöndjét. A siker azonnali volt. íme néhány válasz, amelyből az is kiderül, hogy mit kérdeztünk a gyerekektől? — Nagyon jó itt, legjobb volna itt aludni. De sajnos délután hazamegyünk busz- szal. — Szeretnénk ilyen házban lakni. Nem emeletesben, mert az minid egyforma. — Ez itt egy kígyó. Papírból hajtogattuk. Nagyon mérges kígyó. De nemcsak hajtogattunk. Fociztunk is. — Nem szeretem a tökfőzeléket. De azért ettem, •mert éhes lettem. — Ott vannak a lányok a betegszobában, mert azt hazudták, hogy rosszul vannak. De csak arénáznak ott. És engem nem engedtek be. Majd később bemegyek. Árnyas fák alatt sókat játszottak a gyerekek. Kicsik és nagyobbacskák. Egyik sem mondta, hogy nem tetszik neki a hely, egyik sem megtöltené a .tartályt, ellenőrzi, hogy a kártya „él”-e. Az autópálya fölött étterem ível át, a frissítő közben látványos az álattunk suható járműfolyam. Kocsink fülkéjében 45 fokot mutat a hőmérő. Pisánál egy rövid műszaki pihenőt tartunk, sétálunk egyet a városban, majd fél óra múlva már Livomo belvárosának szűk útjain kanyargónk, s érdeklődünk, merre van a Ponte Vecchio kikötő. Egy rendőr készségesen útbaigazít, mondja, tavaly járt Budapesten, integetve búcsúzik. A kikötőben ebédidő van, a rengeteg egymásra pakolt konténer között az utak üreA livornói kikötő Kamionnal Itáliába Gyerekek a kastélyban
