Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-25 / 173. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLI. évfolyam, 173. szám Ara: 1,80 Ft 1985. július 25., csütörtök Helsinki szellemében Áz enyhülés politikájának tartalékai még távolról sem merültek ki Búcsúztatás a Parlament előtt A VIT-re utaztak séért, a nerrmetközd feszült­ség csökkentéséért — hang­Tegnap ünnepélyes külső­ségek között búcsúztatták a Parlament előtt a moszkvai, XII. Válágifjúsági és Diák- találkozóra utazó magyar küldöttséget. Az ünnepség elnökségé­ben ott volt Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a KISZ KB első titkára, Berecz János, az MSZMP KB titkára és Cseliák Judit, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, vala­mint Iván Aboimov, a Szov­jetunió budapesti nagykö­vetségének ideiglenes ügyvi­vője. A búcsúztatás — sok­száz érdeklődő jelenlétében — fővárosi úttörők és a Téka együttes rövid, zenés, táncos műsorával vette kez­detét. Majd a harsonások jeladását követően felcsen­dült a Rákóczi induló és a 650 — a fesztiválra készült, elegáns egyenruháiba öltö­zött — fiatal bevonult a Kossuth térre, s felsorako­zott. A Himnusz elhangzása után Gáti Oszkár színmű­vész szavalta el Radnóti Miklós: Himnusz a békéhez című költeményét. Ezután Varga-Sabján László, a KISZ Központi Bi­zottságának titkára mondott Tegnap elutazott Moszk­vába, a Világifjúsági Talál­kozóra a kilenctagú somogyi politikai küldöttség. Dr. Tú­ri Imre, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője kö­szöntötte a fiatalokat Ka­posváron, az oktatási igaz­gatóság előtti téren. Beszé­dében hangsúlyozta, hogy ma kiemelkedő jelentőségű minden olyan megmozdulás, amely a népek közötti pár­beszéd mélyítésére alkalmas. A világifjúsági találkozók mindig a béke megszilárdí­tására irányuló törekvések voltak. A somogyi politikai mincketten képviselik a Vi­lágifjúsági Találkozón. súlyozta a KISZ KB titkára. Kiemelte: a mi nemzedé­künk is hozzá tud járulnia különböző politikai és ide­ológiai meggyőződést valló emberek közötti párbeszéd, megértés és együttműködés fenntartásához, bővítéséhez. Végezetül jó utat, s élmé­nyekben gazdag részvételt kívánt a magyar delegáció tagjainak. Ezt követően Berecz Já­nos, az MSZMP KB titkára búcsúztatta el a küldöttsé­get. A Központi Bizottság tit­kárának szavait követően a küldöttség tagijai ünnepélye­sen fogadalmat tettek: a fesztiválrnozgalom eszméi­hez híven vesznek részt a moszkvai világifjúsági és di­áktalálkozón. Mindent meg­tesznek azért, hogy erősöd­jék a föld népeinek a tár­sadalmi haladásért folyta­tott harca, szorosabbá vál­jék a magyar fiatalok szö­vetsége a világ haladó ifjú­ságával. Megfogadták, hogy magyar állampolgárhoz mél­tóan. becsülettel képviselik népünket, szocialista hazán­kat, a Magyar Képköztársa­ságot. ralis és sportrendezvénye­ken is, két alkalommal pe­dig a magyar gálaműsoron. Kérésükre találkozókat szer­veztek Somogy testvérme­gyéinek a küldötteivel, va­lamint a Siófok finn test­vérvárosából, Ouluból érke­ző fiatalokkal is. A kilenctagú somogyi kül­döttségen kívül július 31-én tizennyolc fiatal az Express szervezésében, öten pedig az állami szervek küldötteként jutalomból utaznak Moszk­vába. Így megyénket har­A Szovjetuniónak meg­győződése, hogy az a pozi­tív töltet, amely a helsinki tanácskozás záródokumen­tumában rejlik, nem veszí­tette el erejét és az enyhü­lés politikájának tartalékai még távolról sem merültek ki. Még minidig magukban rejtik az újabb konstruktív, két- és sokoldalú lépések le­hetőségét — jelentette ki szerdán Moszkvában a hel­sinki értekezlet 10. évfor­dulója alkalmából rendezett sajtóértekezleten Vlagyimir Lomejko, a szovjet külügy­minisztérium sajtóosztá­lyának vezetője. Kérdésekre válaszolva a szóvivő hangsúlyozta: szov­jet részről igen fontosnak tartják s nagy politikai _ és elvi jelentőséget tulajdoníta­nak annak, hogy az évfor­dulón a finn fővárosban Is­mét összegyűlnek az érte­kezleten részt vett országok külügyminiszterei. Szovjet megítélés szerint ez azt bi­zonyítja, hogy az összeuró­pai tanácskozás résztvevői­nek körében, minden nézet- eltérésük ellenére az élért eredmények megerősítésé­re, a problémák megoldására irányuló szándék uralkodik. Helsinkiben — jelentette be Vlagyimir Lomejko — jelen lesz és találkozik egy­mással Eduard Sevamadza szovjet és George Shultó amerikai külügyminiszter is. Találkozójuk pontos idejéről még nem született döntés. Az időpontot azután határoz­zák majd meg, hogy július 29-én Sevardnadze, majd jú­lius 30-án Sihultz is Finnor­szágba érkezik. A két kül­ügyminiszter a szovjet— amerikai kapcsolatok több területéről folytat majd esz­mecserét, s természetesen szerepel a találkozó napi­rendjén Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan novemberi genfi csúcstalálkozójának kérdése is. A szovjet szóvivője a hel­sinki zárónyilatkozatot olyan nagyformátumú doku­mentumnak nevezte, amely magába foglalja a különbö­ző társadalmi rendszerű or­szágok békés egymás mellett élésének kollektív tapaszta­latait. A dokumentum, mi­köziben reálista módon figye­lembe veszi az európai ál­lamok. között a társadalmi rendszerben, az ideológiában, a külpolitikai orientációban és a történelmi hagyomá­nyokban meglévő különbsé­geket, kijelöli egyenjogú és kölcsönösen előnyös együtt­működésük területeit és el­veit. A nemzetközi, s ezen be­lül az európai helyzet el­mérgesedése — mutatott rá Lomejko — természetesen elkerülhetetlenül károkat dkoz az összeurópai tanács­kozáson elkezdődött folya­matnak. A helsinki tanács­kozáson született eredmé­nyekből azonban sok meg­maradt, túlélt minden meg­próbáltatást és érezhető hasz­not hajt ma is. A Szovjet­unió meggyőződéses híve annak, hogy ez a folyamat folytatódjék és még mélyre­hatóbbá váljék. Az enyhülés folyamatának újjáélesztése szempontjából a Szovjetunió azt tekinti a leg­fontosabbnak, hogy kollek­tív erőfeszítésekkel felkutas­sák a háború veszélye kikü­szöbölésének bármilyen le­hetőségét, a lehető legna­gyobb mértékben csökkent­sék a katonai szembenállás szintjét — jelentette ki Vla­gyimir Lomejko. Sikeresen állnak át Folyamatosan és zökkenő- mentesen állnak át az új vállalatirányítási formákra az élelmiszergazdaság üze­meiben. A tárca területén 18 gaz­dálkodó szervezet továbbra is államigazgatási irányítás­sal tevékenykedik; ide tar­tozik három tröszt és több országos vállalat — össze­sen mintegy nyolcvan üzem­ről van szó. További 230 helyen újtípusú vállalat jön létre — számos üzemben ez már meg is történt — 1985- ben és jövőre. Az adatok szerint 198 vállalat már az első félévben az új rendre tért át, közülük százötven­kettőt vállalati tanács, negy­venhatot pedig választott vezetőség irányít. Az előkészületek sikeresek voltak. Időben megalakultak az üzemi előkészítő bizott­ságok, s a szervezeti és a működési szabályzatok is a megadott időpontra a ren­delkezésre álltak. A minisz­térium az új rendre átálló vállalatokhoz miniszteri biztosi jelölt ki, segítve a tervezést, szervezést. Azok­ban az üzemekben, ahol ed­dig is kinevezett igazgató tevékenykedett, a MÉM megerősítésüket javasolta a vállalati tanácsnak, kiin­dulva abból, hogy a kine­vezés — a minisztérium ré­széről — egyúttal értékíté­let is volt. A megbízott igazgatók, illetve a jelölést megelőzően állásukról lekö­szönt igazgatók helyére pá­lyázatot Írtak ki. Tisza ­szabályozási évforduló Száznegyven esztendeje, 1845. július 24-én alakult meg Törökszentmiklóson a 299 ezer magyar hold érde­keltségi területű Tisza Sza­bályozási Egylet. Az árvi­zektől gyakran sújtott Kö- zép-Tisza vidéki térségben ezzel megkezdődött a rend­kívül (kanyargós, szeszélyes folyó megregulázása. A tár­sulat, amely a tiszai sószál­lítás bevételeiből az úgyne­vezett „sóalapból” kapott anyagi támogatást, elsőként Tiszafüreden látott munká­hoz. A hordói átmetszéssel kiegyenesítették a térség folyószakaszát és ezzel meg­akadályozták a tiszafüredi partoldalak szaggatását, a közvetlen árvízveszélyt. Ez­után Tiszaörvénytől Alpárig még további 16 átvágásra került sor. Az átmetszések egy része Vásárhelyi Pál munkatervében is szerepelt. A társulat, amely a kor számos kiváló vízügyi szak­emberét tömörítette, arra törekedett, hogy az átvágá­si és a töltésépítési munka párhuzamosan haladjon. A megalakulást követő évek­ben három helyen építettek gátat. A Közép-Tisza szabályo­zásának első és legfonto­sabb fejezete, az árvízmen­tesítéssel egybekötött nagy­vízi szabályozás a huszadik század első évtizedében fe­jeződött be. A folyószakasz 317 kilométer hosszából 159 kilométernyi kanyart vágtak le, ennyivel rövidült ezen a tájon a folyó. A hajdan nagy árvizeket okozó Tisza vizét ma már szilárd fővédelmi töltés kö­zé szorították. Megépült a kiskörei vízlépcső, amelynek főműve és 127 négyzetkilo­méteres víztározója a víz­szabályozás további lehető­ségeit teremtette meg. Sertésbőrből — kereslet a piacon A természetes bőrből ké­szült terméklek iránt az egész világon egyre nagyobb az igény. A marhabőr mel­lett mind nagyobb tért hódít a sertésibőr, annál is inkább, mert világszerte a sertésál­lomány dinamikus növeke­dése figyelhető meg. Hazánk bőrgyárai évente 3,3 millió négyzetméter sertésibőrt ké­szítenek ki, de ennél többre is képesek lennének, ha a vágóhidaktól több alap­anyagot kapnának. Jelenleg azonban száz ser­tés bőréből mindössze 32 elnöki köszöntőt. Bevezető­ben kifejezésre juttatta azt a meggyőződését, hogy a kő­vetkező napokban a magyar küldöttek méltó módon kép­viselik a moszkvai fesztivá­lon hazánkat, a Magyar Népköztársaságot, és azok­nak a fiataloknak a tízez­reit, akik szívesen tartaná­nak velük. Emlékeztetett arra: a VIT-ek története egyidős a demokratikus ifjúság világ­méretű összefogásával, amely a második világhábo­rúban, a fiatalok békeakara­tának jegyében született. Most. 40 év múltán. Moszk­vában találkoznak egymás­sal 150 ország fiataljai, an­nak az országnak a főváro­sában, amelynek népe a leg­több áldozatot hozta azért, hogy Euróba és a világ megszabaduljon az emberi­ség történelmének lidérces évtizedétől, s a népek előtt megnyíljék a szabadság, a társadalmi felemelkedés út­ja — mondotta. A történelem nagy fele­lősséget ró korunk ifjúságá­ra. s ez arra kötelezi a fia­talokat, hogy közös fellépés­sel érvényesítsék békevá­gyukat, küzdjenek a fegy­verkezési hajsza megfékezé­delegáció tagjainak módjuk van most arra, hogy kifeje­zésre juttassák Moszkvában a magyar nép békeóhaját, és állást foglaljanak a fesz- tiválmozgalom mellett. Sárái Árpád, a KISZ me­gyei bizottságának első tit­kára, a küldöttség vezetője elmondta, hogy a nemzetkö­zi program szerint naponta három kétoldalú találkozó lesz a szovjet fővárosban. Somogy és Veszprém megye küldöttei a magyar delegá­ció nyolcas csoportját alkot­ják. Részt vesznek a kultu­százaléknyit, évi 13 ezer ton­nát adnak át a feldolgozók­nak. Ennek oka, hogy a hús- export olyan állategészség­ügyi követelményeket tá­maszt, amelyek a jelenlegi technológiával tovább fel­dolgozásra alkalmatlanná teszik a bőrt. Ezért kísérletképpen két olyan fejtőgépet állít üzem­be az Adatforgalmi és Hús­ipari Vállalat, amely éven­te mintegy 1000—1200 tonna többletnyersbőr fejtését teszi lehetővé. A hazai sertésbőr­gyártás bővítése igen gazda­ságos lenne, hiszen jelenleg; évi 60—80 millió dollár ér­tékben importálunk nyers­bőröket. A cipők, szandálok, bébi lábbelik választéka például jelentősen bővülne, mégpedig oly módon, hogy nőne az ol­csóbb cipők aránya is. A ser­tésbőrből emellett kesztyűt, ruházati cikkeket, munkavé­delmi termékeket, autó ülés­huzatot, bútorbőrt is a je­lenleginél lényegesen bővebb választékban gyárthatna az ipar. Utolsó felvonás a búzaaratásban A kik végeztek, segítenek Utolsó, s talán az eddigi legnehezebb szakaszához ér­kezett a búza aratása So­mogy mezőgazdasági nagy­üzemeiben. Az őszi árpa es a repce betakarítását köve­tően a búzatermő területek­nek mintegy háromnegye­dén befejezték munkájukat a kombájnok, s a borsónak is több mint a felével vé­geztek. Hátravan még a rozs, a záb, a tavaszi arpa, de ezeknek a kalászosoknak az aránya már elenyésző azon a területen — a 117 890 hektáron — belül, mely ezen a nyáron aratásra várt megyénk gazdaságaiban (az idén egyébként a tavalyinál 2 százalékkal nagyobb terü­letről kellett betakarítani a termést). Mint arról Patczai László- né, a megyei tanács vb me­zőgazdasági és élelmezés­ügyi osztályának főelőadója tegnap tájékoztatott; né­hány termelőszövetkezet — így a vízvári, a szentbalá- zsi és a számottevő búza­termő területtel rendelkező barcsi és karádi téesz — már végzett a búzaaratással, sa munka befejeztével felaján­lotta segítségét olyan gaz­daságoknak, ahol még nem állmaik ilyen jól. Hogy a rászorulók — egyelőre — nem „kapkodnak” a felsza­badult kombájnok és szál­lítójárművek után, ennek az az oka, hogy a betakarí­tás ütemét a rendelkezésre álló szárítókapacitáshoz kell igazítaniuk. Hiába volt ugyanis a napokon át tartó, tikkasztó meleg, az ezt kö­vető meg-megismétlődő esők rövidebb-hosszabb idő­re megakasztották az aratás menetét. A búzatáblák nem adják azt a hozamot, amelyet még hetekkel ezelőtt is reméltek a szakemberek — hallottuk a megyei főelőadótól. Samit ma nem csépel ki a kom­bájn a kalászból, azt holnap még kevésbé tudja, vagyis igencsak indokolt az aratás ütemének gyorsítása. He­lyenként már sötétszürkére váltott a búzatáblák színe, a mind gyakrabban látha­tó zöld foltok pedig azt jel­zik, hogy a gaz, a kóró le­húzza a gabonát. Ez is arra figyelmeztet: mielőbb mag­tárakba kell juttatni a sze­met.

Next

/
Thumbnails
Contents