Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-22 / 170. szám

Somogyi Néplap 1985. július 22., hétfő LENGYELORSZÁG NEMZETI ÜNNEPÉN Magyar vezetők üdvözlő távirata WOJCIECH JARUZELSKI elvtársinak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének HENRYK JABLONSKI elvtársnak, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa elnökének VARSÓ Kedves elv társak! A Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepén, Lengyel- ország újjászületésének 41. évfordulóján a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa nevében elv­társi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küld­jük Önöknek és a testvéri lengyel népnek. Pártunk, kormányunk és népünk nagyra becsüli a len­gyel nép figyelemre méltó eredményeit, amelyeket szocia­lista vívmányai védelmében, a társadalmi-politikai és gaz­dasági élet konszolidálásában a Lengyel Egyesült Munkás­párt vezetésével elért. Szilárd meggyőződésünk, hogy a len­gyel kommunisták és szövetségeseik — szoros egységben a dolgozó néppel — sikerrel haladnak tovább a szocialista megújulás útján. Megelégedéssel tölt el bennünket, hogy országaink kap­csolatai gyümölcsözőek, eredményesen fejlődnek népeink és a szocialista közösség javára. A jövőben is arra törek­szünk, hogy közös eszméinkkel és céljainkkal összhangban, a magyar és a lengyel nép hagyományos testvéri barátságá­nak szellemében erősítsük és mélyítsük együttműködésün­ket az élet minden területén. Nemzeti ünnepükön szívből kívánjuk Önöknek és a testvéri lengyel népnek, hogy érjenek el újabb sikereket szocialista hazájuk felvirágoztatásáért, a társadalmi haladá­sért és a békéért folytatott küzdelmükben. Kádár János, Losonczi Pál,­a Magyar Szocialista Munkáspárt a Magyar Népköztársaság főtitkára Elnöki Tanácsának elnöke Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke A júliusi üzenet napja Oheflim kis város ma is, habár tíz éve, hogy vajdasá­gi székhellyé léptették elő. A szovjet határhoz közeli tele­pülés régi múlttal dicseked­het, ám különösebb turista­látványossága nincs. Az ide­gent a helybeliek, egy ötven év körüli, jellegtelen hivata­li épülethez és egy mellék­utcában lévő egyemeletes kis házhoz viszik. Az első, a lengyel! államvasutak egyko­ri keleti igazgatósága, ahol most negyvenegy éve az első néípi kormány ülésezett. A másik ház valaha nyomda volt — ma múzeum. Ebben az épületben nyomtatta ki egy akkor éppen, hogy a szákmát elsajátító fiatalem­ber a történelmi dokumen­tumot — a lengyel Nemzeti Felszaibadítási Bizottság fel­hívását, vagy, ahogy itt em­legetik, a „júliusi manifesz- tumoit”. Mit ígért, mire szólított fel a mandfesztum? Először is, a német megszállók elleni ál­talános harcra — a felszaba­dító szovjet hadsereg olda­lán. Felszólított a régi tár­sadalom demokratikus átala­kítására, földreformot, az ipar fejlesztését ígérte. Erős, független, demokratikus Len­gyelországot ígért, amely biz­tonságos határok között, bé­Képek a mai Lengyelországról kében él szomszédaival. Megígérte a művelődés, is­kolázás jogának biztosítását, az állampolgárok lelkiisme­reti szabadságának tisztelet­ben tartását. Ezt a doku­mentumot akkor bocsátot­ták ki, amikor az ország nagy része fasiszta megszál­lás alatt volt. Égtek az em­bermáglyák a lengyel földön lévő koncentrációs táborok­ban. Megosztott volt ekkor a lengyel társadalom is — sokan a feszabadulást csak nyugatról tudták elképzelni. Londonban emigráns kor­mány működött párhuzamo­san. A háború utáni fejlődés Lengyelországban különlege­sen bonyolult volt. ám a de­mokratikus pártok — a kom­munisták vezetésével — vég­rehajtották a júliusi mani- fesztumban foglaltaikat. Meg­született a földreform, álla- molsítottták az ipart és a ke­reskedelmet, új szocialista nagyipart hoztak létre. Ren­deződtek a nemzetközi kap­csolatok — Lengyelország a szocialista szövetségi rend­szer tekintélyes tagjává lett, nőtt a lakosság műveltsége, kultúrája. Az itteni szocialista fejlő­dés sem volt azonban men­tes az ellentmondásoktól. Több alkalommal is konf­liktusok, belső válságok sza­kították meg a fejlődést, a vívmányok veszélybe is ke­rülitek. A Lengyel Egyesült Munkáspárt alapos tudomá­nyos és politikai elemzés alá vetette ezeket a válságjelen­ségeket, különösen a nyolc­vanas évek legelejének krí­zisét. A tanulságok fájdalma­sak voltak. következmé­nyeik ma is érezhetők, hi­szen a korábbi évtized rossz gazdaságpolitikája és az 1980—81-es anarchia okozta gazdasági kár még nem gyó­gyult be, ha korlátozva is, de még léteznek élelmiszer­jegyek, a fogyasztás szintje jóval az 1969-es alatt van, nagy az ország külső adóssá­ga. Nem megy egyik napról a másikra a megrendült po­litikai bizalom helyreállítása sem. Azonban itt is nagy eredmények születtek: újjá­Krakkói gyerekek lengyel népviseletben a Nagy Piac téren. épült a szakszervezeti moz­galom — a dolgozok több mint ötven százaléka csatla­kozott —, kiépült az új nép­front, a PRON. helyreáll a pártba vetett bizalom. A Lengyel Egyesült Munkás­párt ugyanis — okulva a ta­nulságokon — új szövetségi politikát folytatva, kétfron- tos politikai harcban erősíti meg vezető szerepét. A párt a nemzeti közmegegyezés és a harc vonalát követi — mondotta Wojcieoh Jaru­zelski. Ez azt jelenti, hogy szót akarnak érteni minden jószándékú, a szocializmust igenlő emberrel. Keresik az együttműködés lehetőségét az egyházzal. Ugyanakkor következetesen fellépnek az idegen érdekéket szolgáló csoportokkal szemben. A magyarok mindig nagy figyelemmel — aggódva vagy örömmel — követték a len­gyelországi fejleményeket. Népeink hagyományos barát­sága a szocialista fejlődés közös évtizedei alatt új tar­talommal gazdagodott, új formáikat is felvett. Éppen ezért tulajdonít a két pétit olyan nagy jelentőséget a kétoldalú kapcsolatok ápolá­sának. A pártközi viszony állandóságát jelzi, hogy az utóbbi években minden esz­tendőiben sor került a leg­magasabb szintű találkozók­ra. M. G. Varsó, a főváros látképe. Jobbról a Központi pályaudvar modern épülete. A nők világkonferenciája A nők évtizedét lezáró nai­robi ENSZ-konferencia első hetének felszólalásai és a munkabizottságokban kibon­takozott kemény viták, ame­lyeket itt-ott még kivonulá­sok is tarkítanak, azt bizo­nyítják, hogy a női egyenjo­gúságot, a nők helyzetét álta­lában nem lehet steril módon a politikai háttértől, a nem­zetközi helyzettől függetlenül vizsgálni. Ezt a fajta megkö­zelítést elsősorban az Egye­sült Államok és Izrael szor­galmazta, amelyek a legéle­sebb bírálatokat kapják a konferencián óriási többség­ben levő fejlődő országok ré­széről. Nagy taps fogadta a szov- - jet küldöttség vezetőjének, Valentyina Tyereskovának azt a megállapítását, hogy bolygónk jövője attól függ, nemzedékünk felismeri-e az emberiség előtt álló problé­mák bonyolultságát, képes-e józanul mérlegelni és csele­kedni. Rendkívül sikeres volt No­ra Astorga nicaraguai kül­A dél-afrikai rendőrség vasárnap legkevesebb 4 em­bert ölt meg Johannesburg és Port Elizabeth feketék lakta körzeteiben s a színes bőrű lakosság és a rendőrség összecsapásainak estig még csaknem félszáz sebesültje is volt. A szombat éjféltől be­vezetett rendkívüli állapot első 12 órája alatt a dél-af­rikai rendőrség mintegy 250 embert tartóztatott le, több mint 110 embert a rendkívü­li állapotra való hivatkozás­sal. A letartóztatottak közül 60 ember — köztük több fe­ügyminiszter-helyettes fel­szólalása. aki miután részle­tesen ismertette, milyen gaz­dasági és katonai fenyegetés­sel kell hazájának szembe­néznie az Egyesült Államok és az amerikai kormány ál­tal támogatott ellenforradal­márok részéről, állást foglalt a békés megoldás és- a tár­gyalások mellett. Az Egyesült Államok kö­zép-amerikai politikája és a dél-afrikai faji elkülönítés ellen tüntettek csütörtökön délután a Fórum ’85, kor­mányszervezetek tanácskozá­sának résztvevői is a nairobi egyetem kertjében. A vitafó­rum pénteken este ért véget. Nem végleges adatok szerint a különböző társadalmi szer­vezetek 13 ezer tagja re­gisztrálta magát a fórumra. Záró aktusaként a résztvevők a Kenyatta konferencia köz­ponthoz vonultak, hogy ha­tározottabb cselekvésre ser­kentsék azokat, akiknek ha­talom van a kezében, azaz az ENSZ-konferencia részt­vevőit, akik között jónéhány miniszter is található. hér bőrű — az apartheid el­leni mozgalom híve, illetve tagja. Várható a tömeges le­tartóztatások folytatása. A vasárnap letartóztatot­tak sorsáról egyelőre semmi nem ismeretes, a rendőrség ugyanis velük kapcsolatban semmilyen tájékoztatást nem volt hajlandó adni. A kato­nasággal megerősített rend­őri alakulatok úttorlaszdkat emelnek a feketék lakta te­lepülések körül és más in­tézkedéseket foganatosíta­nak, élve a rendkívüli álla­pot adta lehetőségekkel. Washington újra fenyeget Nicaragua újabb, az Egye­sült Államok által irányított terrorakcióra számít — je­lentette ki Daniel Ortega ni­caraguai államfő szombaton tartott managuai sajtóérte­kezletén. Erre mutat a nica­raguai partok közelében cir­káló 30 amerikai hadihajó, s erre mutat az is, hogy • Wa­shington a Managuába kül­dött legutóbbi jegyzékében minden alap nélkül a nicara­guai vezetést vádolja az amerikai diplomaták elleni terrorista akciókkal ■— mu­tatott rá az államfő. Ortega emlékeztetett arra, hogy az amerikai törvényho­zás hétfőn kezdi meg a vi­tát a nicaraguai ellenforra­dalmároknak nyújtandó ame­rikai támogatásról. Washing­ton ezért még időben igyek­szik meggyőzni a közvéle­ményt arról, hogy a mana­guai kormány áll az ameri­kai állampolgárok ellen kü­lönböző közép-amerikai or­szágokban végrehajtott me­rényletek mögött. Az ameri­kai vezetés így próbálja iga­zolni a Nicaragua elleni ak­ciók jogosságát — hangsú­lyozta Ortega. A nicaraguai elnök úgy vé­lekedett, hogy egy nyílt ame­rikai katonai beavatkozás sem kizárt, mivel Washing­ton továbbra is saját érdekei szerint, katonai úton kívánja megoldani a közép-amerikai válságot. Ennek megfelelően térségbeli szövetségeseivel, Salvadorral, Hondurasszal és Costa Ricával együtt a tár­gyalásos rendezés megtorpe­dózását próbálja elérni — hangsúlyozta Ortega. Dél-Afrika: kegyetlen terror A győzelem hatodik évfordulóját ünneplő Nicaragua a Sandinista kormányt élteti. A fenyegetés árnyékában Vasárnap esti kommentárunk Managuában félmilliós nagygyűlés bizonyította: a nép továbbra is támogatja a sandinista kormányt. Daniiéi Ortega szerint kétszázezer nicaraguai áll fegyverben az ellenforradaiimárokkal szem­ben, de ha külföldi regulá­ris csapatok lépnének az or­szág földjére, össznépi ellen­állásra, parti zánharcra és súlyos veszteségekre számít­hatnak az agresszorök. Nem éppen ünnepi be­szédnek tűnik a fenti bekez­dés, pedig éppenhogy évfor­dulós megemlékezésen hang­zottak el az idézett gondola­tok. A győzelem hatodik év­fordulóját ünneplő Nicara­gua — miként eddig — mosit sem engedhette meg magá­nak, hogy elfeledkezzen az aktuális politikai és katonai helyzetről. A fenyegetés ár­nyékában élve megszokták már a harckészültségben va­ló életet, munkát, még az ünneplést is. Tizenkétezer ember életét követelte eddig a CIA által irányított háború. Soha nem tapasztalt gazdasági nehéz­ségeket okoz az amerikai ke­reskedelmi blokád mellett a kényszerűségből a költségve­tés negyven százalékát meg­haladó honvédelem is. Az elmaradott országban nehéz a mezőgazdasági termelés, az üzemek működtetése a határ melletti övezetekben, az Egyesült Államokból szár­mazó gépekhez nincs alkat­rész, hiányzik az eddig im­portból beszerzett alapanyag. Cseppet sem rózsás tehát a helyzet, s ha beleszámít­juk azt is, hogy a sandinis­ták elvszerű politikája kö­vetkeztében az ellenzék sza­badon szervezkedhet, propa­gandát fejthet ki, az egyház konzervatív körei is érvénye­síthetik befolyásukat, min­denképpen elismeréssel kell adóznunk annak a kitartás­nak, amellyel a nép a kor­mányt támogatja. Szerepe van ebben a for­radalmi eltökéltségen kívül annak is, hogy még ebben a nehéz helyzetiben is sikerült visszaszorítani az írástudat­lanságot, mindenki számára hozzáférhetővé tenni az or­vosi ellátást. A kormányt ki­felé és befelé is nagyfokú rugalmasságot tanúsít, kere­si a konfliktusok kompro­misszumos megoldásának le­hetőségét. Ezt egyébként az abjéktív megfigyelők mel­lett gyakran az ellenfelek is kénytelenek közvetve vagy közvetlenül beismerni. Nicaragua kereskedelmi gondjait enyhítik a rríás kér­désekben az Egyesült Álla­mok szövetségeseinek számí­tó államok is. Nagy szerepe van a szocialista országok, a Szovjetunió jóindulatának, a haladó közvélemény egyön­tetű. cselekvő támogatásá­nak. A hosszú távú megoldást egyedül a Comtadora-csoport kezdeményezései jelenthetik — Nicaragua a térség orszá­gai közül az élen jár az együttműködési készség, a jószándék terén. A helyzet pattanásig feszült, szükség van tehát a józanságra, a nyugalomra, a „forró szívre és a hideg fejre”. H. G.

Next

/
Thumbnails
Contents