Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-15 / 164. szám

2 Somogyi Néplap 1985. július 15., hétfő Jótékonysági rockkoncert A vasárnap londoni lapok elragadtatott jelzőkkel di­csérik a világ eddigi legna­gyobb és legsikeresebb roCkkoncertjét, amelynek a színhelye szombat—vasár­nap a londoni Wembley és a philadelphiai John F. Ken­nedy stadíion volt. „A rockzene dicsőséges éj­szakája” — írta a Sunday Mirror; — „A rockzene leg­szebb órái” — vélte egy lap­társ, a The Mail on Sunday. A magasztalás annak szólt, hogy az ikerkoncerttel egy­idejűleg — becslések szerint — 40 millió fontnyi önkéntes adomány gyűlt össze az af­rikai éhezők számára. A Wembleyben tíz, Phila­delphiában tizenegy órás volt a műsor, mindvégig élő rá­diós és televíziós közvetítés­ben. A műholdak igen sok országba jutatták el a mu­zsikát, vannak olyan néze­tek, hogy mintegy másfél- milliárd ember látta-hallotta Heysel-ügy — Szavazás a belga parlamentben A belügyminiszter most megmenekült A Ma rften s -k arm ány és beLüigyiminisztene, Charles- Ferdinand Noithomb meg­menekült — de meglehető­sen dicstelen körülmények között — szombaton este, amikor a kélpviselőházban a korlmáínyjtöbbség képviselői felfeOrako'Zitjatk védelmére a Heysel stadionban Lejátszó­dott tömagszenencséttenség vizsgálatéit lezáró szavazás­ban. A képviselők kínos és viharos jelenetek után végiül is nem a vizsgálóbizottság jelentéséről szavaztak, ha­nem a kormánykoalíció pántjainak közös indítvá­nyéról. Az ellenzéki szocia­lista és flamand nacionalis­ta képviselők — tiltakozásul — elhagyták az üléstermet... A teremben maradt kép­viselők 109 szavazattal 3 el­leniében (4 tartózkodással) elfogadták a kormány „men- tőindítványát”. Ez a Liver­pool—Juventus kupadöntő előtt bekövetkezett halál­eseteként a felelősséget ki­zárólag a megvadult angol huligánokra hárítja. Elisme­ri ugyan, a csendőrség mu­lasztásait, s közelebbről meg nem határozott „intézkedé­sekre” szólítja fel a kor­mányt, felmenti - azombap miniden felelősség alól mind a csendőrség vezetőit, mind a belügyminisztert. Jóllehet a vizsgálóbizott­ság jelentése — amelyet sza­vazás nélkül „tudomásul vetitek” — határozott politi­kai felelősséget állapított meg a belügyminiszter sze­mélyéire nézve. A liberális pártcsopomt képviselője a szavazás után kijelentette, hogy a kor­mány „mentőindítványát” csupán a kormányválság el­kerülése érdekében szavaz­ták meg, s elvárják, hogy a belügyminiszter a botrány nyolmán „önikém|t beadja lé- moindólsát”. Ez arra utal, hölgy az ügy további vita tárgya lehet a kormányzó koalíció pártjai között. Előzőleg Nothomb kereken elhárított magától minden felelősséget. Wilfried Mar­tens kormányfő pedig szin­tén mentegette miniszterét, azt hangoztatva, hogy „az erőszak terjedése és a köz­biztonság gyengülése évek óta megfigyelhető társadal­mi jelenség, és réls.ze az or- szálg bajainak”. A decemberi parlamenti választásokon a Martens- kommány számára a rakéták telepítése mellett a Heysel stadion botránya is minden jel szerint komoly teherté­telként jelentkezik majd. Reagan nem mond le a tervről Az Egyesült Államok to­vábbra sem mond le a ha­dászati védelmi kezdemé­nyezés (A „csillagháborús” terv) megvalósításáról hangsúlyozta Reagan ame­rikai elnök szombati rádió­beszédében, amelyet még műtétje előtt vettek hang­szalagra. Heti szokásos rádióüzene­tében az amerikai elnök a „szovjet nukleáris fenyege­tésre” hivatkozva indokolta Washington és szövetségesei űrfegyverkezési szándékait. Reagan szerint az amerikai űrfegyverkezési tervek „vá­laszintézkedések” a szerinte már megvalósult szovjet lépésekre. Ronald Reagan amerikai elnökön szombat este — az orvosi jelentés szerint — sikeres műtétet hajtottak végre; ennek során eltávolí­tották az előző operáció alatt fölfedezett daganatot. Larry Speakes fehérházi szóvivő a beavatkozás után nem sokkal közölte: az el­nök már vissza is vette hivatali jogkörének gyakor­lását Bush alelnöktől, akire levélben ruházta át hatalmát a műtét előtt. A londoni Wembley cs a philadelphiai Kennedy sta­dionban szombaton éjszaka egyidejűleg szuperkoncertet tartottak számos világsztár részvételével; a bevételt az éhező afrikaiak megsegítésé­re ajánlották föl. Bal oldali képünkön: Paul McCartney (középen) a londoni koncer­ten. Jobbról: Tina Turner és Mick Jaggcr a phila­delphiai koncerten egyidejűleg a rockzene legna­gyobb csillagait. Az együttesek ós szólóéne­kesek egyetlen fillér tiszte­letdíjat sem kaptak, az ösz- szes bevétel a külön e célra létrehozott jótékonysági se­gélyalapot gyarapítja. A két monstre koncert volt a popvilág harmadik ilyen akciója. Bolíviai választások Elnök-, parlamenti és hely- hatósági választások kezdőd­tek vasárnap Bolíviában. Az esélyes két elnökjelölt a gaz­dasági válság felszámolását jelölte meg legfontosabb fel­adatának. Az első jelentések szerint számos városban csak késve tudták elkezdeni a szavazást, mert a választási bizottságok nem jelentek meg időiben a szavazás helyszínén. 21 vá­lasztókörzetben el sem lehe­tett kezdeni, mert több ur­na eltűnt — még a szavazás megkezdése előtt. SHULTZ TÖBB KATONAI SEGÉLYT IGER... George Shultz amerikai külügyminiszter a hét végén Kuala Lumpurban a koráb­binál több amerikai katonai segélyt helyezett kilátásba a délnyugat-ázsiai országok szövetségében (ASEAN) tö­mörült államok számára. Em­lékeztetett rá, hogy az ame­rikai katonai segély 1980 óta csaknem megháromszorozó­dott, és 1984-iben elérte a 429 millió dollárt... Shultz az ASEAN tagálla­mai — Indonézia, Malaysia, Szingapúr, a Fülöp-szigetek, Thaiföld és Brunei — vala­mint ezen országok legfőbb tőkés gazdaságii partnerei — az Egyesült Államok, Auszt­rália, Kanada, Űj-ZéLand és Japán Kuala Lumpurban tartott belügyminiisziteri ta­nácskozásának második napján mondott beszédet'. Kijelentette, hogy Washing­ton továbbra is támogatja a Norodom Szihanuk, illetve Són Sann vezette frakciót, de a polpotista „vörös khmerek” számára mindenféle segítség­nyújtás lehetőségét kizárta. Új kor küszöbén? Furcsa jeleneteknek lehet­nek tanúi manapság azok a járókelők, akik Tokió egyik legelegánsabb elővárosa. Mejarodai központjában sé­tálgatnak. Riporterek, fotó­suk serege ácsorog egy ház körül, sőt sokan jókra, nem­egyszer három méter magas, létraszerű állványokon ücsö­rögnek. Ha a falakon __ belül mozgást észlelnek, azonnal izgalom támad, s kattogni kezdenek a fényképezőgépek. Időről-időre pedig helikopte­rek röppennek fel, hogy a legkíváncsiibb újságírók fe­lüliről próbáljanak bepillan­tást nyerni a gondosan elzárt ingatlanba. Pletykák, rémhírek M Rejtőzik a kerítés mö­gött? Titkos láboratórium, vagy műkincsekkel zsúfolt magánmúzeum? Egyik sem: a ház Tamaka Kakuei egy­kori japán miniszterelnök tu- ladojna, s a türelmesen vá­rakozó riporterek a hajdani kormányfő esetleges megje­lenésére várakoznak hosszú hetek óta. Nos, kitartásra szükségük is van, miivel feb­ruár végén történt agyvérzé­se óta Tanaikét a családta­gokon és az orvosokon kívül senki sem láthatta. Érthető tehát, hogy a legvadabb ta­lálgatások, pletykák röppen­nek fel, s kelnek szárnyra napról napra a posztjáról 1974-ben távozott politikus egészségi állapotáról. A ki- szivárgott — persze ellen­őrizhetetlen hírek (netán rémhírek) szerint fél oldalá­ra csaknem teljesen megbé­nult, s beszéde érthetetlenné vált. Aki egy kiest i is közelebb­ről ismeri a japán belpoli­tika kulisszák mögötti ese­ményeit, egyáltalán nem cso­dálkozik a megkülönbözte­tett, minden határon túllépő érdeklődésen. Tanaka ugyan­is, annak ellenére, hogy az 1976-iban kirobbant Lock- heed-botrány egyik fősze­replőjévé vált, s éyeken ke­resztül vádlottként jelent meg az egyik tokiói bírósá­gon, voltaképpen mit sem vesztett befolyásából. Sőt. nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy napjainkig (helye­sebben február 27-ig) ő ma­radt a „ királycsináló”, a szürke eminenciás a Felkelő Nap országában, az az em­ber, akinek döntésétől nem­egyszer kabinetek bukása függött, akinek véleménye kormányfők kiválasztását vagy távozását meghatároz­hatta. Frakció a háttérben Ezért van az, hogy Tanaka egészségének javulása vagy romlása messze túlnő az el­hanyagolható napihírek ka­tegóriáján, s úgy tűnik, alap­vetően kihat a tokiói parla­ment munkájára, a politikai csatározások kimenetelére is. A hosszú évtizedek óta meg­szakítás nélkül kormányzó Liberális Demokrata Párt legnépesebb frakcióját Tana­ka vezeti (vezette?). Márpe­dig Japánban, ahol hagyo­A Centropress vasárnap esti kommentárja A szebbik nem panaszai A hétfő reggel Nairobiban kezdődő világkonferenciával hivatalosan lezárul az ENSZ 1975-ben meghirdetett nők évtizede. A rendezvénysoro­zat vége azonban nem je­lenti azt, hogy a szebbik nem panaszai kivétel nélkül megoldást nyertek volna. Sőt. A világszervezet egy idei jelentése szerint a föld lakosságának női fele végzi a munka kétharmadát, kap­ja a jövedelem egytizedét, és birtokolja a javak egy­századát. A helyzet egy évtizeddel ezelőtt is hasonló volt, ezért döntött úgy a nők I. világ- konferenciája Mexikóváros­ban, hogy a következő tíz esztendőt a fokozott propa­ganda, az egyenjogúságért vívott küzdelem időszakává teszik. Jelszóként az „egyen­lőség, fejlődés, béke” hár­mas célját fogadták el, s a résztvevő százharminchárom ország lányai, asszonyai valóban mindent elkövettek, hogy valóra váltsák az év­ezredes álmokat. Csakhát a nők ereje ehhez nem ele­gendő, főleg, hogy a politi­kai és gazdasági hatalom ritka kivételektől eltekint­ve férfiak kezében összpon­tosul. Az enyhülés korszakának végefelé, 1980-ban tartott 11. világkonferencián, Koppen­hágában a békeharc állt a figyelem középpontjában. A száznegyvenöt országot kép­viselő delegátusok e mel­lett még az új gazdasági vi­lágrend kérdéskörének szen­teltek sok időt. Nem vélet­lenül, hiszen a béke és a kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés nélkül szó sem le­het a nők egyenjogúságának megteremtéséről, társadalmi szerepük növeléséről; a fegyverek árnyékában vagy éppen a nyomorküszöb alatt tengődve bizony nincs lehe­tőség a változtatásra. A Kenyában most nyíló III. világkonferencia részt­vevői mintegy száz külön­böző munkacsoportban vitat­ják majd meg a nők hely­zetét szerte a világon, külö­nösképpen a fejlődő orszá­gokban. Megdöbbentő, de tény, hogy a világ számos részén több tíz- és százmil­lió nőt érintenek még a kü­lönböző rituális csonkításo­kat előíró hagyományok, a szexuális és tényleges rab­szolgaság, a kényszerházas­ság, a teljes anyagi kiszol­gáltatottságot jelentő törvé­nyek, az idejétmúlt erkölcsi, kulturális korlátok. Nem is beszélve arról, hogy a helyi háborúk vagy éppen az Af­rika, Ázsia és Latin-Ameri- ka számos országában pusz­tító éhínség is elsősorban a nőket, közülük is a családos anyákat sújtja a legnagyobb erővel... Természetes, hogy a világ- politikai törésvonalak a nők mozgalmát is átszövik. Az amerikai küldöttség tagjai között lesz Maureen Reagan, az amerikai elnök lánya .és a szélsőjobboldali nézeteiről ismert volt ENSZ-nagykö- vet, Jane Kirkpatrick is. A viták azonban még egy nem­zetközi tanácskozásnak sem ártottak. Épp ellenkezőleg: csak úgy érthetjük meg a másikat, csak úgy érhetünk el sikereket, ha megismer­jük egymás véleményét. Komoly, jelentős politikai, gazdasági és társadalmi töl­tést hordozó tanácskozásra lehet tehát számítani Nairo­biban. Nem véletlen, hogy korántsem csak a nők fi­gyelme irányul most a ke­nyai főváros felé. H. G. Hiányosan a háttérben foiyó alkudozások, személyi és el­vi ellentétek, kényes komp­romisszumok és kifinomult alkudozások szabják meg ál­talában a politikai lépéseket, a frakciók feletti ellenőrzés­jelentőségét nehezen - lehetne túlértékelni. (A megfigyélők habozás nélkül állítják pél­dául, hogy az elmúalt esz­tendőkben ugyanúgy Tanaka belegyezése volt szükséges a miniszterelnöki poszt elnye­réséhez. vagyis magyarán szólva — elődeihez hasonló­an — a jelenlegi kormány­fő, Nakaszone Jaszuhiro is a Lockheed-ügy központi alakjának köszönheti magas hivatalát.) Így világos, miért születik állandóan a kombinációk özöne. Hiszen akárhogy for­duljon is Tanalka sorsa, csak­nem biztosra vehető, hogy a japán közélet immár új korszak küszöbén áll. Az LDP teljes belső fölépítése, a frakciók egymáshoz való viszonya átrendeződhet, kar­rierek indulhatnak meg és törhetnek derékba. Más kér­dés persze — bár a külvi­lágot ez foglalkoztatja job­ban —, hogy a tokiói kor­mányzat tevékenységén mindez gyakorlatilag aligha érződik meg közvetlenül. Sokkal valószínűbb, hogy a konzervatív bel- és gazda­ságpolitika a közeljövőben éppúgy folytatódik, mint az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatokat előtérbe állító nemzetközi diplomácia. A háittérben viszont máris félne nem érthető módon folyik az utódlási harc. Első főkön a Tanaka-frakción beliül: ki vegye át a csoport irányítását, ki lépjen az ő helyére. Erőviszonyok Nehezen lehet felmérni azt is, hogyan hatnak a fej­lemények Nakaszome hely­zetére. A minis zferelpük Ta- nálka háttérbe szorulásával, vagy esetleges végleges le­tűnésével kétségtelenül el­A „királycsináló” veszti egyik fő támogatóját s ez ad-ott esetben bonyolult parlamenti szituációkat tA remthet, lévén, hogy saját; frakciója a viszonylag ki­sebbek közé tartozik. Ám ugyanakkor az is igaz, hogy egy ilyen változás előnyös is lehet számára: „felszaba- duitaibb”, elkötelezettségek­től kevésbé terhelt politikai vonalra állhat át, hiszen nem kell a továbbiakban annyi­ra tekintettel lennie egykori pattónusára. A latolgatások­ban szóba kerül Tanaka esetleges felgyógyulása is. Nős, ez esetben a legvaló­színűbbnek tűnik, hogy min­denképp más lép a helyébe, átrajzolva ezzel az LDP-m befllülii erőviszonyokat. Jócskán akad hát kérdő­jel az új korszak küszöbén. Anjnyi bizonyos, hogy je- llenjleg a „Taniaka-les” nyom­ja rá bélyegét a japán bel­politikára, s a rossz nyel­vek megfogalmazása szerint számtalan politikus fái va­gyonát adná érte, hogy egy röpke pillantást vethessen a Leitűnőben levő „királycsi- niáiló” kórlapjaira, attól téve függővé további helyezke­dését, ténykedését. Nagy te- hé(t a belpolitikai télt, s így talán világos, miért gub­basztanak sokmóteres állvá­nyukon, kezükben „tüzelés­re kész” kamerákkal a ko­nok türelemmel várakozó tu­dósítók. Szegő Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents