Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-13 / 163. szám
8 Somogyi Néplap 1985. július 13., szombat IRODALOM, MŰVÉSZÉT, KÖZMUVELODES . Könyvtárak együttműködése a könyvtár igazgatója, Vincent Kútik. — A festményen Széchenyi István 'is látható, aki ebben a teremben bocsátotta először közre javaslatát egy magyar tudo- málnyos akadémia létesítésére. Lapozgatunk a két könyv- tár között 1975 óta megkötött együttműködési szerződések között. Ezek olyan kitételeket tartalmaznak, mint az, hogy közösen kell keresni az értékes, régi nyomtatványok restaurálásának új útjait, a régi térképek, zeneművek, a munkás- és kommunista mozgatom stb. pó- toHlhattatlan dokumentum- anyagai tanulmányozásának lehetőségeit. Az együttműködés konkrét eredményeit ismertetve Vincent Kútik igazgató egy tiszteletreméltó vastagságú fóliánsoit mutat, amely a „Szlovákiai naptárak” feliratolt viseli. — Ezt a bibliográfiát, amely a szlovák nyelven megjelent naptárakat muA két könyvtár együttműködik az értékes, régi könyvek restaurálásában. Felvételünk: munkában a pozsonyi restaurátor. Pozsony és Budapest tatja be a legrégibb időktől egésizen máig, a Széchényi Könyvtár együttműködése nélkül: nem tudtuk volna kiadná. A Széchényi Könyvtár dolgozói viszont gyakran keresnek föl Pozsonyban, egy — könyvtárakra nem jellemző — intézményt, a Liszt Ferencről elnevezett zenepavilont. Ez az akusztikai szempontból tökéletesen szigetelt, hi-fd technikával fölszerelt stúdió kiválóan alkalmas zenei felvételiek hallgatására. Ebben a festői rokokó épületben az akkor kilencéves Liszt koncertezett. Ma is hangversenyeket és más rendezvényeket tartanak itt. Liszt és Pozsony baráti kapcsolatát hirdeti az itt működő Liszt Társaság is, amely e nagy művész örökének szlovákiai népszerűsítéséről gondoskodik. — A Széchényi Könyvtárral fenntartott együttműködésünk nagy része a munkás- és kommunista mozaaPozsonyból, a több mint négyszázezer lakost számláló forgalmas nagyvárosiból a középkori Mihály-fcaput átlépve teljesen más világba kerülünk. A város e részén az embert nem zavarják az autók és villamosok, nyugodtan lehet beszélgetni, kávé, főtt kukorica és fagylalt illata száll a levegőben. Ebben a nyugalmas környezetben találjuk az egyetemi könyvtárat is, a Szlovák Szocialista Köztársaság legnagyobb univerzális tudományos könyvtárát. A könyvtárat évienite félmillióan látogatják, könyvállománya mintegy kétmillió kötet. A könyvtár és a budapesti Országos Széchényi Könyvtár közötti együttműködés gyökereit már az ősi ház homlokzatén olvasható felirat is hirdeti: itt volt egykor a magyar őrs zággyülés háza. — A magyar országgyűlés egyik ülésének résztvevőit ezeln a korabeli olajfestményen is láthatjuk — mondja A pozsonyi egyetemi könyvtár Liszt-pavilonjának korszerű zenei stúdiója. ADONYI NAGY MÁRIA Európa elrablása Aztán sebei miiben is csönd lesz, fényesség fáiraid csointjaiinlkbci. Elejti a Ik'éz a ikíililncseít, éllvéraiik alttól, ahogy fogta. És vér, és vér, vér mindenütt, hounollc ínyélvén fitt levelek. Évezredek homálya jön fél, aiztáin ibelül is este lesz. És nincs düh, máir szomorúság sincsen. Csak ez a nézés, megsolksizorozva S' meg halva fdlejtéseiinlkben. Cisalk ez az Andromóda-ködben fölhalbzó, elsüllyedő ló. Európa, Európa mind Ibiztosalbban elra boltnak nyillváinítható. lopn kezdeteinek dokumentálását öléli fel — teszi hozzá V. Kútik. — Mindkét könyvtár gyűjti, restaurálja és nyilvánosságra hozza a munkásmozgalom történetéhez kapcsolódó korabeli felhívásokat, brosúrákat és újságokat, s védi azokat. Mivel ritkaságnak számító, értékes példányokról van szó, közös kartotékot vezetünk rólltuk. Miloslava Kodonová henricus HERMANN Micsoda?! Hogy ön nem ismeri H ermannt?! Micsoda szerencséje van, Uram! Azaz, akkora azért még sincs, mert Hermann egész biztosan ismeri önt. Hermann mindenkit ismer, mindenről tud, minden kiskaput megtalál. Ahol valamit osztogatnak, Hermannak már tele is a marka, ahol valamit mutatnak, Hermann már régen látta. Nincs az a kulcslyuk, amin át ne látna, nincs az g parányi hasadék az ajtón, amire füle rá ne tapadna, nincs az a húsosfazék, amibe bele ne szimatolna. Hermann mindennel és mindenkivel pertu — csak épp szívelni nem szíveli senki. Ám ez Hermannt cseppet sem bántja, bárki kimutathatja vele szemben, megmondhatja neki, akár írásba is adhatja — Hermannak tökmindegy, a füle botját se mozgatja. Hermann nemcsak az ön keresztnevét tudja, Uram, azt is tudja, mennyit keres ma, és mennyit keresett tíz évvel ezelőtt, tudja, hány négyzetméteren lakik, menynyi a lakbére, s pontosan fizeti-e, és persze tudja, hogy hívták az albérlőjük nagymamáját lánykorában, tudja, kivel szűrte össze a levet a zöldségesük felesége, g ki az, aki vele szeretné összeszűrni. De Hermann nemcsak tud minderről, beszél is róla: önnek és másnak, fűnek-fának, annak, aki pletykára éhesen hallgatja, meg annak, aki egyáltalán nem kíváncsi mondókájára. Hermann amúgy hivatalnok. A munkaidő kezdete előtt már negyedórával lesben áll az utcán, a szemközti oldalon, figyeli, ki ér be túl korán, ki később, s ki kivel áll szóba. Munka után újból ugyanott toporog, lesi: ki kivel, s kivel nem, ki tart ma másfelé, mint szokott, ki indul később aznap. Hermann pontosan regisztrálja, melyik szobában ég a villany, és melyikben oltották le, ahol még mem kellett volna. Hermannak éles a szeme és kitűnő a memóriája. Nem kell tehát semmit jegyzetfüzetébe firkálnia, mindent pontosan fejben tart. Hermann kívülről fújja bárki telefonszámát és születésnapját. Ezért kollégái nagy becsben tartják. Ha Hermann észreveszi valamelyik felettesét, odarohan hozzá, lelógatott kezét megragadja, melegen megszorítja, s jelentőség- teljes pillantások közepette fennhangon mondja: — Szervusz, Bécikém (Sandrókám, Gyulusom) vagy ahogy éppen hívják, mizujs, édes öregem? Hát b. nejed hogy van? Persze Hermann nem „b. nejed”-et mond, hanem Zsuzskát, Sacit, Marcsókát — és lehetőség szerint minél hangosabban, s ha csak egy mód van rá, a folyosón, hadd hallják a kollégák, milyen közeli barátság fűzi feletteseihez. Ö igen, Hermann nagy becsben áll feletteseinél. Ám ha alacsonyabb beosztású vagy kisebb fizetésű kollégával találkozik szemközt, sohasem látja meg a kinyújtott kezet, csupán nyájas leereszkedéssel biccent: — Üdvözlöm, Kovács, (Nagy, Tóth) vagy ahogy éppen hívják. Hermann természetesen párton kívüli. Viszont roppant szoros szálak fűzik mérvadó körökhöz — vagyis amelyeket Hermann mérvadónak tart —, ami persze megint csak nem akadályozza abban, hogy a GYŐRI LÁSZLÓ SZÉGYEN A test hi'bóii számíláítatllainolk, inem a nyelv, az egész imű dadog. Motyogva, haditfiin, sélypegőn beszél, restellenem Ikiéllene mindenért. Idétlenül képezi R-jéit. És rajta' mór sémimi nem segít. Hiába van a logopédia, a ínyélv áll á tolit huirlkapálcilka, a tudomány nem szoroz, nem oszt. Kívánjam hát ezért a Taljgetosizt? Ez a versmérték amilyen kimért, olyan méretűén az a mennyiség, a más, ami eltér, ai más, am i jó, jó, elmegy, mégsem az igazi. Méretlenül annyira' rengeteg, hogy összeadnom ujjon nem lehet. Számlá Ihatatlan csorba', csonkaság, de mondja Ikíi egyetlen mondatát. A KÖZMŰVELŐDÉS SZOLGÁLTATÁSAI A közművelődésiben dolgozóik az elmúlt öt esztendőben meglehetősen, gyakran panaszkodtak, hogy sokszor erős ellenállásba ütköztek, ha az üzemeken belüli művelődés szélesítéséről volt szó. Amikor a gazdaságok pénztárcája laposabb lett, amikor szerényebben kezdtek csordogálni a pénzeszközök, elsőként a művelődésire fordítható összegeket nyirbálták meg vagy zárták él. Szerény vigasz, hogy az üzemek, a szövetkezetek napjainkban már egyre gyorsabban rádöbbennek: a művelődés nemcsak pénzt visz el, pénzt is hozhat. Lássunk néhány példát! Az üzemék (főként a kisebb üzemek) sokszor ntem tudják házon bélül megoldani a szákmai továbbképzésiekkel kapcsolatos feladataikat, és a közművelődési intézményhálózat széles kapcsolatait használják fél a maguk érdekében. Szakembereket, ismert szaktekintélyeket kérnek, akikhez — a már kiépített utakon — könnyebben, gyorsabban juthatnak el az intézményhálózat segítségével. Ahogyan azonban egy művelődési központban hallottam, arra is volt már pél- da, hogy egy ruházati szövetkezet azzal kereste meg őket, szervezzenek műsoros divatbemutatót. A szakmai érdek közvétlen/ül kimutatható, és nem is kárhoztatható. A szórakozás mellett nyi'ltváh nemcsak a látványban gyönyörködték a rési- vevők (egytől-egyig a ruhaipari szövetkezet dolgozói), hanem módjuk nyílt a munnem mérvadó körök híveinek apró figyelmességekkel, meleg kézfogással adja tudtul: lelke mélyén minden szimpátiája az övék, csak a körülmények ugyebár. És így tovább ... Talál valahol egy gombot, máris megnyomja, talál egy harangot, máris félreveri, talál egy fogast, kalapját ráakasztja. Egyszer azért ő is túl közel ült a tűzhöz, kissé meg is pörkölte, de azért sikerült az egészet megúsznia, nem tudták ráhúzni a vizes lepedőt. De erről sohasem beszél Hermann, még azt sem hajtogatja, mekkora igazságtalanság történt vele — ha kell, Hermann hallgatni is tud, mint a sír. Most mindenesetre megint fent van, jólesően nyújtózkodik hivatali székében, méltóságában. És még be akarja mesélni nekem. Uram, hogy nem ismeri Hermannt? Hát hogyne ismerné! Na ugye! (Fordította: Makai Tóth Mária) Együtt az üzemekkel kával kapcsolatos gondolataik elmondására is. Ezt már csak azért is feltételezem, mert kérték a népművelőiktől, hogy hozzák őket össze ezen a bemutatón a tervezőkkel' is ... Hogy profitáltak-e a taiál- koizóból, és hogy mennyi|t profitálhatnák, nem tu,dóm, de a szórakoztató rendezvényire szánt pénz mögött nagyon is nyilvánvaló volt a szándék: valamiféle kitekintés, talán ötletszerzés is. A művelődési központ telhát közvetítő szerepet töltött be ebiben az esetiben. Mondhatnánk úgy is, szolgáltatást vállalt. Mint ahogyan szolgáltató funkciót tölt be akkor is, amikor szakmásító tanfolyamokat szervez, átképzéshez biztosít előadókat. Eiz is egy szerepkör, amelyét a közművelődésnek föl kell vállalnia. Persze sajátos érdekei is erre terelik, hiszen a mind költségesebb, de a hagyományok és a szokásjog alapján ingyenes vagy csak képletes belépődíjas egyéb rendezvényeiket ezekből a tanfolyami bevételekből tudják megszervezni. Bár vannak kísérletek, egy-egy író-olvasó találkozóra, kááliíitásra azonban még ma sem szívesen kérnék belépődíjat a művelődési intézmények. S az amatőr művészeti mozgatom, a szakkörök fenntartása igencsak költséges, a saját pénzügyi forrás elégtelen hozzá. Túlságosan egyszerű lenne azonban csak erre visszavezetni a hagyományos népművelői forrnák melllett megjelenő, s egyre erősödő szolgáltató jellegű tevékenységét. Nemcsak az anyagi bázis módosításáról van szó. Inkább a kultúra eddig elhanyagolt (s éppen ezért vissza is ütő!) területéről, az úgynevezett hétköznapi vagy munkakultúráiról. A művelődésnek nemcsak a magas művészetek, az irodalom, a képzőművészet, a zene (hogy csak néhiáby példát emlíitsünlk) közvetítését kell végeznie, részt kell vennie az emberf ormálásban is. Az emberformálás tágan értendő, benne foglaltatik a gazdasági háttér, a szakmai képzés is. Mert .nem igaz, hogy aki a saját munkájában nem tud előre lépni, az előbbre llép az igényes művelődésiben is. Az általános önműveléshez a • legközvetlenebb út a munkakultúrán keresztüli vezet. Ez az egyébként, amiben összefutnak az egyén, az üzem (a gazdaság) és a közművelődés érdekei. Csutorás Annamária
