Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-13 / 163. szám

6

Somogyi Néplap

1985. július 13., szombat

AZ IFJÚSÁG ÉLETE

Nyári tábor ifivezetőknek

KEVÉS A 17—18 ÉVES A KISZ-BEN

Bosszú, szőke haj, csodálkozó, nagy barna szemeik.

Pintér Ágnes tizenegy éve KlSZ-titkár a Kaposvári Ingatlankezelő és Közvetítő VáMaJlatnál.

— 1974-;ben, amikor elősző® meglvállaszítotitak, a KISZ-szervezet tulajdonképpen csak névleg működiött.

Tartalmi tevékenység nem Valit az akkor, 6—8 fiaitaiLt számláló szervezet mögött'.

Hosszú évek munkájával sikerült elérnünk, hogy a ma 82 tagból álló szervezet a város egyik legjobb KISZ- közösségied közé tartozik.

Helyzetünk elég sajátságos több okból is. Egyrészt, ment a tagok a vállalat jellegéből következően különböző telephelyeken dolgoznak, málsnésizt, szintén a munkából adódóan, négy lány kivételiével az alapszervezetet férfiak alkotják. Mérnöktől a festőig, jogásztól a kőművesig mindenki megtalálható. Ez elég sok gondot okoz a programok összeállításakor. Minden réteg igényét figyelembe keli venni althoz, hogy tartósam és szívesen vegyenek részt rendezvényeinken.

Kis gondolkodás után így folytatja: 1

— Én a KISZ-éliet igazi színterének nem a taggyűléseket tartom. Számomra sokkal fontosabb az, ami két ülés közt történik. A vetélkedők, kirándulások, élJ ménybeszámolók. Ezek adják meg a mozgalom igazi ízét, ezeknek az összejőveteleknek az időpontját azonban elég, nehéz összeegyeztetni- Ahány tag, annyi helyen és, annyiféle időpontban dolgozik. Másik problémánk, hogy nagyon magas, most mátr 26 év az átlagéletkor. A tagok nagy része családos, munka után várja a feleségé, a gyerekek. Sokan dolgoznak lakásért, a család anyagi báizisának megteremtéséért. Erre nálunk nyáron adódik a legnagyobb lehetőség. Ilyenkor van szezonjuk az építőipari munkásoknak, a festőiknek, a kőműveseknek. Ezért természetes, hogy mem szívesen maradnak itt a taggyűlésekre.

A titkár ugyanolyan fontosnak tartja, hogy mindenki becsületesen dolgozzon^ tanuljon. A tagok kétharmada iskolába jár, számukra ez komoly feladat. Ezért kell örülni minden kevésnek is, amiit a tagok örömmel tesznek a KISZ-ben. Hogy még színvonalasabb munkát érjenek eli,az idén ismét tervbe vették a KlSZ-bizottság mdgalá'kí|tás,át. A báróim alápszerviezet közül egy a fizikai, egy az alkalmazotti álltolmálny és a házkezelőség, egy pedig a távfűtésben dolgozó fiatalokat egyesítené. Az ilyen kisebb csoportok- nák jobb tehetőségük lenne a KlSZ-imunka összefogására, irányításéra.

— Természetesen ez nem jelenítene teljes elkülönülést. Az önálló programok meJi- lett közös rendezvényeink is

lennének. Ismét tervezünk például nyárt tábort Fo- nyódligeten, a kaposvári al- tájhonban. Hasonlót néhány éve már rendeztünk Balatoni enyves alsón. A tábor négy napja alatt a résztvevők előadásokat hallgattak, megismerkedtek a mozgalmi munka alapjaival és föUépí- ítésévelu Kikapcsolódásként pedig vetélkedőket, tánc- és sportrendezvényeket szerveztünk. Ezek a programok — akárcsak az itthoniak — az édetkorbedli és képzésbeli különbségekhez igazodtak. Klubfoglalkozásaink általái- bain filmvetítéssel kezdődnék. Hoigy csak egyet említsek — mondja Ágnes —, nagy sikere volt a „Hányás vagy” című alkotásnak. Ezt követi a vita, majd a diszkó. Ez utóbbit főleg a legfiatalabbak igénylik. Belőlük, a 17—18 évesekből azonban, sajnos, nagyon kevés valn.

— Ez az én legnagyobb bánatom — komorodik el a titkár. — Nincs kellő utánpótlásunk. A más vállalat toktól hozzánk érkező 23— 24 éves szakmunkásokat -már nehéz megnyerni a mozgalomnak. A vállalati átszervezések kapcsán most úgy látszik, lehetőségünk nyílik tanműhelyek építésére, tanulók beiskoláztatására. Sokat jelentene alapszervezetünknek, ha egy kicsit fiatalodnánk.

Horváth Éva

Textiltisztító

Két évivel ezelőtt új szakmát hirdetett meg a kaposvári 512-es Ipari Szakmunkásképző Intézet. Akkor Papp Csilla és Kiss Zita is a mély vízbe ugrott. Ma az akkori óráikat idézik.

— Étólmdszer-eladó szerettem voi(na lenni, de akkor annyian pályázták ezt a szakmát, hogy, sajnos, a tanulmányi eredményemmel lábáéiba sem rúghattam. Így aztán a pályaválasztási intézetnél azt ajánlották, hegy indul ez a textiltisztító szakmai, jöjjek ide.

Kiss Zita szintén így járt:

— Én szakács akartam lenni. Szerettem a finom ízeket, otthon pedig lelkesen főzöcsíkéztem. Mikor közölték, hogy ez nem megy, én iis igent mondtam a texítil- toszítításirá...

— Titokzatos kissé ez a megnevezés.

— Néhányan ugratnak bennünket, ti okleveles mosónők lesztek — mosolyog Csilla. — Sokkal többről és másról van szó. Szakmai képzést kapunk, nemcsak a

Somogyi VIT-küldöttek

SZENVEDÉLYES JOBBAT AKARÁS

Hogy valaki miként vall munkájáról, hétköznapi csatáiról' és törekvéseiről, mindarról, ami foglalkoztatja, az gyakran többet mopd az emberről, mint az életút állomásainak felsorolása. A mo|siz|kvai VIT-re utazó megyei delegáció három tagjával beszélgetve kevés életrajzi adatot jegyertem föl, mégis képet kaptam sízenve- dlélyes jobbat akarásukról, szökiimoudásukról és vitakészségükről.

Mezőfi Gyula 1980 óta KISZ-bizottsági titkár a Videoton tahi gyáregységében. Előző munkahelyétől egy ifjúsági parlamenten elimoln- doítt kemény bírálata után kényszerült távozni. A ma 31 éves munkavédelmi vezető e tapasztalat után sem fogadta el soha a „ne szólj szám” hamis féligazságát.

— Kudarcok? Természetesen vannak. De hát az ember alszik rá egyet, és kezdi újra. Ha nem így tesz, rossz vezető. Egy KISZ-tit- kárnialk is tudomásul kell vennie, hogy a befektetett munkája nem mindig térül meg. Aki közösségi munkát végez, nem a KlSZ-ért teszi, hanem a kollektíváért, így, ha jól helytáll,, elsősorban! a munkahelyi közösségnek kell elismernie. .Igenis vegyék figyelembe iá közösségi munkát például a kiváló dolgozó cím odaítélésénél. Ha elmondom, hogy [gyáregységünkben 430 fiatal van, biztosan megkérdezi: mennyi

közülük a KISZ-tag. Pedig hát fontosabb volna tudná, hogy a 210 KISZ-tag közül mennyi az ifjúkommunista. Sok szó esik arról, hogy a szervezettség mellett egyre fontosabb a tartalmi munka; ihoigy a leendő KISZ-ta- gok elé követelményt, mércét kell állítani. Ugyanakkor ha néhány fiatalít magatartásé miatt ki akarunk zárni a KISZ-ből, bírálatot kapunk a szervezettség rontása .miatt. Hiába tudjuk mind- annyiap, hogy a kevesebb több lenne; hogy a mozgatóm vonzerejét csak a cselekvő közösségi emberek képesek növelni, nehezen szabadulnak fel színes mércéktől.

Torma László a kaposvá/rd informábiótechnákaii vállalat irodagép-műszerésze. Harmadik ciklusban tagja a KISZ városi bizottságának, s részt vesz a városi pártbizottság mellett működő pártépítési munkabizottság munkájában is.

— Szakmáimban folyamatos követelmény a megújulás. Szintté naponként változnak, korszerűsödnek a technikai megoldások, ugyanakkor tapasztanom, hogy a mikroelektronika új csodáit sok helyen a tekercs szor- zógéphez illő szemlélettel alkalmazzák. Úgy gondolám, valami hasonló tapasztalható helyenként a politikai munkában is. Az elmúlt években sokat fejlődött a KISZ munkamódszere és munkastílusa), de talán ennél is gyorsabban változott a körülöttünk lévő világ. A társadalmi fejlődés új kérdésiedre nem mindig sikerült idejében választ adni. S így vannak fiatalok, akik ma kevésbé tudnak azonosulni egyes új mozzanatokkal. Látni kell persze, hogy ma a KISZ feladata sóikkal bonyolultabb, hiszen a fiatalokat érő társadalmi hatások is összetettebbek. Hogy közülük hányán érzik át a közösségért való munkálkodás szépségét és az ezzel: kapcsolatos emberi értékek fontosságát, az nem csupán a KISZ sóikat emlegetett vonzerejétől vagy politikai nevelő munkájától függ. Legalább ilyen fontos a család és a munkahely hatása. Ro|mjboió lehet, ha például egy munkahelyi vezető azt mondja: engem nem érd ékel a társadalmi munka, csak a teljesítmény. Annál is inkább, hiszen a lakáshoz jutás vagy család alapítás mai feltételei mellett amúgy is gyakran ütköznek a munkahelyi és a közösségi munka szempnitjai.

Gadár László, a Kaposgép személyzeti osztályának munkatársa', az elmúlt éviekben sók fórumon, s méltán képviselte a fiatalokat. Hét éven át volit titkára a vállalat ez idő alatt országos elismerést szerzett KISZ-bi- zoittságáinak. 1983 óta tanácstag, s jelenleg a vámosi tajnács vb legfiatalabb tagja. E minőségében egyaránt tenni kíván a fiatal pályakezdők és a kis jövedelmű nyugdíjasok helyzetének javításáért, s élénken foglalkoztatja az általános iskolából. kikerülő fiatalok szakmai képzésének gondja.

— A jó KISZ-vezeltő nem saját ötletéit igyekszik a többiekre erőltetni, sokkal in|kábfo megpróbálja hasznosítaná a fialtatok törekvéseit. Az előbb Laci már utalt a közösségi munka és a gmk- hulláim ellentmondására. Vállalatunknál most azt igyekszünk bizonyítani, hegy ez az ellentmondás feloldható. Az ötletet az adta, hogy vállalatunk vett egy VT 20-as számítógépet, ám letelepítéséhez külső embereket kellett volrta hozni. Mivel van egy jól működő FMKT-énk, jött a gondoláit, miért ne végezhetnénk el a munkát magunk. Gazdasági együttműködési keretszerződést kötöttünk a vállalattal, melynek nyomán a célfeladatokhoz alkalmazkodó szakmai összetételű stáb dk jöttek létre és megkezdték a munkát. Az érte járó pénzt a vállalat a KlSZ-nék utalja á|t. Ennek 70 százalékát a vállalkozó fiatalok kapják, míg a többi közös programok színvonalasabbá tételét szolgálja. A közösségi és közéleti munka sok időt köt le. Két kisgyerekem van, meliletük aligha vállalhatnék ennyit feleségem megértő segítsége nélkül.

Mindhárman beszéltek arról, milyen izgalommal készülnek a VIT-re, s arról is, hogy szeretnék, ha részvételük nem puszta jelenlét lennie.

»• — Ki kell használnunk a

lehetőséget, hegy egy ilyen Viilágjjelentőségű megmozduláson a béke érdekében szóljunk, hogy tolmácsoljuk a magyar fiatalok békevágyát. Moszkvában az egész haladó világ ifjúsága találkozik, s mindaz, ami ott elhangzik, világszerte visszhangra talál.

Bíró Ferenc

Figyelmeztetik a szemetelőket

különféle textíliák tisztításából), hanem a bolitó eladás- bál1, vegyészeiből, mosodai géptanból1, anyagismeretből. Én nem is számítottam arra, hoigy ennyi mindent meg kefll tanulnunk.

— Harmadévben speciális képzés társul az eddigiekhez

— folytatja Zita —, a kelmefestés. Mi, Csillával, régről ismerjük egymást, barátnők vagyiun. Arra azonban nem emlékszem, hogy eszünkbe jutott volna a pályamódosítás.

— Mi a textiltisztítás szépsége?

— Erre most nem akarok fennfcölt dolgokat válaszolni

— mondja Csilla. — Otthon is nagyszerű dolog, ha valaki a szennyes ruhábóll tisztát varázsol!, kivasalja és etegáhsam ölti magára. Ugyanez van itt nagyban.

— Önöm ennek minden

cstoját-bínját ismerni — segíti ki Zita. — Mellesleg lábra kaptunk a tanulásban is. • B. J.

— Pajtás, állj meg! — kiált a lámpa nélküli kerékpáros után egy piros tárcsás fiú.

— Világítás nélkül1 nem szabad közlekedni. Ha legközelebb sem lesz a bicikliden' lámpa, nem használhatod többet, és gyalog kell hazatoteod — hangzik a szigorú ítélet Schniedr Attila szájából. — A nyárt szünidőiben önkéntes kresze- sek vagyiun. Figyeljük, melyik gyereknek hiányzik valami a kerékpárjáról és fi~ gyéllmeztetjük a balesetveszélyre.

— Hallgatnak rátok a gyerekek ?

— ök igen, csak a sze- metelők nem. ök legtöbbször csak nevetnek rajtunk. Pedig nézzen csak körül!

Most is milyen sok az eldobott cigarettacsikk, papírzacskó. Ezért határoztuk el, hogy naponta „zöldövezetes” őrjáraton, veszünk részt. Rászólunk a szemetalőkre, gondozzuk a növényeket. Kiirt- jujk: a csalánt itt a Petőfi islkolá melletti kerítésnél, mert verekedésekkor nagyon csípnek — mondja Jankó Balázs, Attila barátja.

— Sokszor van itt verekedés?

— Naponta — világosít fel Attila a 11 évesek komolyságával. — Ezek azon- bapi nem igazi verekedések, csak olyan ibairáti, verseny jellegűek.

— Azért vannak itt komolyabbak is — szól közbe Balázs. — A kisebbek gyakran mennék ölne a gyógyszertárból kidobott tűkért,

üvegekért. Hogy mire kell nekik? — tűnődik el.

— Szálmunfcra sokkal érdekesebb a sávházi építkezés. Űj lifteket, korlátokat szerelnek föl. Egy nyugdíjas bácsi két forintot ígért, h|a segítünk elhordanii a téglákat az útból. Mii ezt meg is fogadtuk el — büszkélkedik Attila.

— „Szegény” nyugdíjas volt — magyarázza Balálzs.

— Ezek szerint ti amolyan igazi segítőkész pajtások vagytok — összegezem az eddig hallottakat. — A so|k munka mellett marad-e idő a játékra is?

— Hát persze — válaszod gyorsain Balázs. — Számunkra mindez még játék, jgazi kaiiiliaind. Azért persze nem feledkezünk meg a bújócskáról sem. Jó kis rejtekheken — mutat körbe. — S ha már meguntuk vagy nagy a forróság, behúzódunk az árnyékba kártyázni.

Ez á kedvenc játéka Sze- osőidi Attilának és Mészáros Lászlónak is. Kezükben ugyan most labda van, de Laci már csillogó szemmel meséli, melyik a kedvenc lapja az autókártyában. A technika megszállottja. Sárkányrepülésről: ábrándozik,

egyelőre azonban egy papírsárkány is megtenné.

— Tegnap majdnem sikerült egyet csinálni — emlékezik vissza. — A gyakorlóiskolában „Lakótömbök— játszóterek” napot rendeztek. Fakanálbábu-készítésitől

sárkányrepülő-ragasztásig

sok minden szerepelt a programiban. Azoknak a szerencséteknek, akiknek sikerült bejutniuk — szomorodik el Laci. — Olyan solkian voltaik, hoigy nékem már niem jutott hely.

— Több ilyen rendezvény keltene — javasolja Attila. — Nemcsak itt a környéken, ml szívesen elmeninénik máshova is. Itt bennünket, tizenéveseket nem szívesen látnak.1

— A nagyok minidig elveszik a labdát — panaszkodnak a fiúk. Ezért aztán bujkálnunk kell, kiliesni a helyeket, ahol nincs senki.

— Egy jó focipálya kellene! — sóhajt Attila.

— És sok jó rendezvény — fűzi hozzá Laci.

H. É.

Téglát hordtak a gyerekek

lyek vanpak itt a környé-