Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-13 / 163. szám

6 Somogyi Néplap 1985. július 13., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE Nyári tábor ifivezetőknek KEVÉS A 17—18 ÉVES A KISZ-BEN Bosszú, szőke haj, csodál­kozó, nagy barna szemeik. Pintér Ágnes tizenegy éve KlSZ-titkár a Kaposvári In­gatlankezelő és Közvetítő VáMaJlatnál. — 1974-;ben, amikor elő­sző® meglvállaszítotitak, a KISZ-szervezet tulajdonkép­pen csak névleg működiött. Tartalmi tevékenység nem Valit az akkor, 6—8 fiaitaiLt számláló szervezet mögött'. Hosszú évek munkájával sikerült elérnünk, hogy a ma 82 tagból álló szervezet a város egyik legjobb KISZ- közösségied közé tartozik. Helyzetünk elég sajátságos több okból is. Egyrészt, ment a tagok a vállalat jellegé­ből következően különböző telephelyeken dolgoznak, málsnésizt, szintén a munká­ból adódóan, négy lány ki­vételiével az alapszervezetet férfiak alkotják. Mérnöktől a festőig, jogásztól a kőmű­vesig mindenki megtalálha­tó. Ez elég sok gondot okoz a programok összeállítása­kor. Minden réteg igényét figyelembe keli venni althoz, hogy tartósam és szívesen vegyenek részt rendezvé­nyeinken. Kis gondolkodás után így folytatja: 1 — Én a KISZ-éliet igazi színterének nem a taggyűlé­seket tartom. Számomra sokkal fontosabb az, ami két ülés közt történik. A ve­télkedők, kirándulások, élJ ménybeszámolók. Ezek ad­ják meg a mozgalom igazi ízét, ezeknek az összejőve­teleknek az időpontját azon­ban elég, nehéz összeegyez­tetni- Ahány tag, annyi he­lyen és, annyiféle időpontban dolgozik. Másik problémánk, hogy nagyon magas, most mátr 26 év az átlagéletkor. A tagok nagy része csalá­dos, munka után várja a feleségé, a gyerekek. Sokan dolgoznak lakásért, a család anyagi báizisának megterem­téséért. Erre nálunk nyáron adódik a legnagyobb lehető­ség. Ilyenkor van szezonjuk az építőipari munkásoknak, a festőiknek, a kőművesek­nek. Ezért természetes, hogy mem szívesen maradnak itt a taggyűlésekre. A titkár ugyanolyan fon­tosnak tartja, hogy minden­ki becsületesen dolgozzon^ tanuljon. A tagok kétharma­da iskolába jár, számukra ez komoly feladat. Ezért kell örülni minden kevésnek is, amiit a tagok örömmel tesz­nek a KISZ-ben. Hogy még színvonalasabb munkát ér­jenek eli,az idén ismét terv­be vették a KlSZ-bizottság mdgalá'kí|tás,át. A báróim alápszerviezet közül egy a fizikai, egy az alkalmazotti álltolmálny és a házkezelőség, egy pedig a távfűtésben dol­gozó fiatalokat egyesítené. Az ilyen kisebb csoportok- nák jobb tehetőségük lenne a KlSZ-imunka összefogásá­ra, irányításéra. — Természetesen ez nem jelenítene teljes elkülönülést. Az önálló programok meJi- lett közös rendezvényeink is lennének. Ismét tervezünk például nyárt tábort Fo- nyódligeten, a kaposvári al- tájhonban. Hasonlót néhány éve már rendeztünk Bala­toni enyves alsón. A tábor négy napja alatt a résztve­vők előadásokat hallgattak, megismerkedtek a mozgalmi munka alapjaival és föUépí- ítésévelu Kikapcsolódásként pedig vetélkedőket, tánc- és sportrendezvényeket szervez­tünk. Ezek a programok — akárcsak az itthoniak — az édetkorbedli és képzésbeli kü­lönbségekhez igazodtak. Klubfoglalkozásaink általái- bain filmvetítéssel kezdőd­nék. Hoigy csak egyet említ­sek — mondja Ágnes —, nagy sikere volt a „Hányás vagy” című alkotásnak. Ezt követi a vita, majd a disz­kó. Ez utóbbit főleg a leg­fiatalabbak igénylik. Belő­lük, a 17—18 évesekből azonban, sajnos, nagyon ke­vés valn. — Ez az én legnagyobb bánatom — komorodik el a titkár. — Nincs kellő után­pótlásunk. A más vállalat toktól hozzánk érkező 23— 24 éves szakmunkásokat -már nehéz megnyerni a mozgalomnak. A vállalati átszervezések kapcsán most úgy látszik, lehetőségünk nyílik tanműhelyek építésé­re, tanulók beiskoláztatásá­ra. Sokat jelentene alapszer­vezetünknek, ha egy kicsit fiatalodnánk. Horváth Éva Textil­tisztító Két évivel ezelőtt új szak­mát hirdetett meg a kapos­vári 512-es Ipari Szakmun­kásképző Intézet. Akkor Papp Csilla és Kiss Zita is a mély vízbe ugrott. Ma az akkori óráikat idézik. — Étólmdszer-eladó sze­rettem voi(na lenni, de ak­kor annyian pályázták ezt a szakmát, hogy, sajnos, a tanulmányi eredményemmel lábáéiba sem rúghattam. Így aztán a pályaválasztási in­tézetnél azt ajánlották, hegy indul ez a textiltisztító szak­mai, jöjjek ide. Kiss Zita szintén így járt: — Én szakács akartam lenni. Szerettem a finom ízeket, otthon pedig lelkesen főzöcsíkéztem. Mikor közöl­ték, hogy ez nem megy, én iis igent mondtam a texítil- toszítításirá... — Titokzatos kissé ez a megnevezés. — Néhányan ugratnak bennünket, ti okleveles mo­sónők lesztek — mosolyog Csilla. — Sokkal többről és másról van szó. Szakmai képzést kapunk, nemcsak a Somogyi VIT-küldöttek SZENVEDÉLYES JOBBAT AKARÁS Hogy valaki miként vall munkájáról, hétköznapi csa­táiról' és törekvéseiről, mind­arról, ami foglalkoztatja, az gyakran többet mopd az emberről, mint az életút ál­lomásainak felsorolása. A mo|siz|kvai VIT-re utazó me­gyei delegáció három tagjá­val beszélgetve kevés élet­rajzi adatot jegyertem föl, mégis képet kaptam sízenve- dlélyes jobbat akarásukról, szökiimoudásukról és vita­készségükről. Mezőfi Gyula 1980 óta KISZ-bizottsági titkár a Vi­deoton tahi gyáregységében. Előző munkahelyétől egy ifjúsági parlamenten elimoln- doítt kemény bírálata után kényszerült távozni. A ma 31 éves munkavédelmi ve­zető e tapasztalat után sem fogadta el soha a „ne szólj szám” hamis féligazságát. — Kudarcok? Természe­tesen vannak. De hát az ember alszik rá egyet, és kezdi újra. Ha nem így tesz, rossz vezető. Egy KISZ-tit- kárnialk is tudomásul kell vennie, hogy a befektetett munkája nem mindig térül meg. Aki közösségi munkát végez, nem a KlSZ-ért teszi, hanem a kollektíváért, így, ha jól helytáll,, elsősorban! a munkahelyi közösségnek kell elismernie. .Igenis vegyék figyelembe iá közösségi mun­kát például a kiváló dolgo­zó cím odaítélésénél. Ha el­mondom, hogy [gyáregysé­günkben 430 fiatal van, biz­tosan megkérdezi: mennyi közülük a KISZ-tag. Pedig hát fontosabb volna tudná, hogy a 210 KISZ-tag közül mennyi az ifjúkommunista. Sok szó esik arról, hogy a szervezettség mellett egyre fontosabb a tartalmi mun­ka; ihoigy a leendő KISZ-ta- gok elé követelményt, mér­cét kell állítani. Ugyanakkor ha néhány fiatalít magatar­tásé miatt ki akarunk zárni a KISZ-ből, bírálatot ka­punk a szervezettség rontá­sa .miatt. Hiába tudjuk mind- annyiap, hogy a kevesebb több lenne; hogy a mozga­tóm vonzerejét csak a cse­lekvő közösségi emberek képesek növelni, nehezen szabadulnak fel színes mér­céktől. Torma László a kaposvá/rd informábiótechnákaii vállalat irodagép-műszerésze. Har­madik ciklusban tagja a KISZ városi bizottságának, s részt vesz a városi párt­bizottság mellett működő pártépítési munkabizottság munkájában is. — Szakmáimban folyama­tos követelmény a megúju­lás. Szintté naponként vál­toznak, korszerűsödnek a technikai megoldások, ugyan­akkor tapasztanom, hogy a mikroelektronika új csodáit sok helyen a tekercs szor- zógéphez illő szemlélettel alkalmazzák. Úgy gondolám, valami hasonló tapasztalha­tó helyenként a politikai munkában is. Az elmúlt években sokat fejlődött a KISZ munkamódszere és munkastílusa), de talán en­nél is gyorsabban változott a körülöttünk lévő világ. A társadalmi fejlődés új kér­désiedre nem mindig sikerült idejében választ adni. S így vannak fiatalok, akik ma kevésbé tudnak azonosulni egyes új mozzanatokkal. Látni kell persze, hogy ma a KISZ feladata sóikkal bo­nyolultabb, hiszen a fiatalo­kat érő társadalmi hatások is összetettebbek. Hogy kö­zülük hányán érzik át a kö­zösségért való munkálkodás szépségét és az ezzel: kap­csolatos emberi értékek fon­tosságát, az nem csupán a KISZ sóikat emlegetett vonz­erejétől vagy politikai ne­velő munkájától függ. Leg­alább ilyen fontos a család és a munkahely hatása. Ro|mjboió lehet, ha például egy munkahelyi vezető azt mondja: engem nem érd ékel a társadalmi munka, csak a teljesítmény. Annál is in­kább, hiszen a lakáshoz ju­tás vagy család alapítás mai feltételei mellett amúgy is gyakran ütköznek a munka­helyi és a közösségi munka szempnitjai. Gadár László, a Kaposgép személyzeti osztályának munkatársa', az elmúlt éviek­ben sók fórumon, s méltán képviselte a fiatalokat. Hét éven át volit titkára a vál­lalat ez idő alatt országos elismerést szerzett KISZ-bi- zoittságáinak. 1983 óta ta­nácstag, s jelenleg a vámosi tajnács vb legfiatalabb tagja. E minőségében egyaránt ten­ni kíván a fiatal pályakez­dők és a kis jövedelmű nyugdíjasok helyzetének ja­vításáért, s élénken foglal­koztatja az általános iskolá­ból. kikerülő fiatalok szak­mai képzésének gondja. — A jó KISZ-vezeltő nem saját ötletéit igyekszik a többiekre erőltetni, sokkal in|kábfo megpróbálja haszno­sítaná a fialtatok törekvéseit. Az előbb Laci már utalt a közösségi munka és a gmk- hulláim ellentmondására. Vállalatunknál most azt igyekszünk bizonyítani, hegy ez az ellentmondás felold­ható. Az ötletet az adta, hogy vállalatunk vett egy VT 20-as számítógépet, ám letelepítéséhez külső embe­reket kellett volrta hozni. Mivel van egy jól működő FMKT-énk, jött a gondoláit, miért ne végezhetnénk el a munkát magunk. Gazdasági együttműködési keretszerző­dést kötöttünk a vállalattal, melynek nyomán a célfel­adatokhoz alkalmazkodó szakmai összetételű stáb dk jöttek létre és megkezdték a munkát. Az érte járó pénzt a vállalat a KlSZ-nék utalja á|t. Ennek 70 százalé­kát a vállalkozó fiatalok kapják, míg a többi közös programok színvonalasabbá tételét szolgálja. A közössé­gi és közéleti munka sok időt köt le. Két kisgyerekem van, meliletük aligha vállal­hatnék ennyit feleségem megértő segítsége nélkül. Mindhárman beszéltek ar­ról, milyen izgalommal ké­szülnek a VIT-re, s arról is, hogy szeretnék, ha részvéte­lük nem puszta jelenlét len­nie. »• — Ki kell használnunk a lehetőséget, hegy egy ilyen Viilágjjelentőségű megmozdu­láson a béke érdekében szóljunk, hogy tolmácsoljuk a magyar fiatalok békevá­gyát. Moszkvában az egész haladó világ ifjúsága talál­kozik, s mindaz, ami ott el­hangzik, világszerte vissz­hangra talál. Bíró Ferenc Figyelmeztetik a szemetelőket különféle textíliák tisztításá­ból), hanem a bolitó eladás- bál1, vegyészeiből, mosodai géptanból1, anyagismeretből. Én nem is számítottam arra, hoigy ennyi mindent meg kefll tanulnunk. — Harmadévben speciális képzés társul az eddigiekhez — folytatja Zita —, a kel­mefestés. Mi, Csillával, rég­ről ismerjük egymást, ba­rátnők vagyiun. Arra azon­ban nem emlékszem, hogy eszünkbe jutott volna a pá­lyamódosítás. — Mi a textiltisztítás szép­sége? — Erre most nem akarok fennfcölt dolgokat válaszolni — mondja Csilla. — Otthon is nagyszerű dolog, ha va­laki a szennyes ruhábóll tisztát varázsol!, kivasalja és etegáhsam ölti magára. Ugyanez van itt nagyban. — Önöm ennek minden cstoját-bínját ismerni — se­gíti ki Zita. — Mellesleg lábra kaptunk a tanulásban is. • B. J. — Pajtás, állj meg! — kiált a lámpa nélküli kerék­páros után egy piros tárcsás fiú. — Világítás nélkül1 nem szabad közlekedni. Ha leg­közelebb sem lesz a bicikli­den' lámpa, nem használha­tod többet, és gyalog kell hazatoteod — hangzik a szigorú ítélet Schniedr At­tila szájából. — A nyárt szünidőiben önkéntes kresze- sek vagyiun. Figyeljük, me­lyik gyereknek hiányzik va­lami a kerékpárjáról és fi~ gyéllmeztetjük a balesetve­szélyre. — Hallgatnak rátok a gye­rekek ? — ök igen, csak a sze- metelők nem. ök legtöbb­ször csak nevetnek rajtunk. Pedig nézzen csak körül! Most is milyen sok az eldo­bott cigarettacsikk, papír­zacskó. Ezért határoztuk el, hogy naponta „zöldövezetes” őrjáraton, veszünk részt. Rá­szólunk a szemetalőkre, gon­dozzuk a növényeket. Kiirt- jujk: a csalánt itt a Petőfi islkolá melletti kerítésnél, mert verekedésekkor nagyon csípnek — mondja Jankó Balázs, Attila barátja. — Sokszor van itt vereke­dés? — Naponta — világosít fel Attila a 11 évesek ko­molyságával. — Ezek azon- bapi nem igazi verekedések, csak olyan ibairáti, verseny jellegűek. — Azért vannak itt ko­molyabbak is — szól közbe Balázs. — A kisebbek gyak­ran mennék ölne a gyógy­szertárból kidobott tűkért, üvegekért. Hogy mire kell nekik? — tűnődik el. — Szálmunfcra sokkal ér­dekesebb a sávházi építke­zés. Űj lifteket, korlátokat szerelnek föl. Egy nyugdíjas bácsi két forintot ígért, h|a segítünk elhordanii a téglá­kat az útból. Mii ezt meg is fogadtuk el — büszkélkedik Attila. — „Szegény” nyugdíjas volt — magyarázza Balálzs. — Ezek szerint ti amo­lyan igazi segítőkész pajtá­sok vagytok — összegezem az eddig hallottakat. — A so|k munka mellett marad-e idő a játékra is? — Hát persze — válaszod gyorsain Balázs. — Számunk­ra mindez még játék, jgazi kaiiiliaind. Azért persze nem feledkezünk meg a bújócs­káról sem. Jó kis rejtekhe­ken — mutat körbe. — S ha már meguntuk vagy nagy a forróság, behúzódunk az árnyékba kártyázni. Ez á kedvenc játéka Sze- osőidi Attilának és Mészáros Lászlónak is. Kezükben ugyan most labda van, de Laci már csillogó szemmel meséli, melyik a kedvenc lapja az autókártyában. A technika megszállottja. Sár­kányrepülésről: ábrándozik, egyelőre azonban egy papír­sárkány is megtenné. — Tegnap majdnem sike­rült egyet csinálni — emlé­kezik vissza. — A gyakorló­iskolában „Lakótömbök— játszóterek” napot rendez­tek. Fakanálbábu-készítésitől sárkányrepülő-ragasztásig sok minden szerepelt a programiban. Azoknak a sze­rencséteknek, akiknek sike­rült bejutniuk — szomoro­dik el Laci. — Olyan solkian voltaik, hoigy nékem már niem jutott hely. — Több ilyen rendezvény keltene — javasolja Attila. — Nemcsak itt a környéken, ml szívesen elmeninénik más­hova is. Itt bennünket, ti­zenéveseket nem szívesen látnak.1 — A nagyok minidig el­veszik a labdát — panasz­kodnak a fiúk. Ezért aztán bujkálnunk kell, kiliesni a helyeket, ahol nincs senki. — Egy jó focipálya kelle­ne! — sóhajt Attila. — És sok jó rendezvény — fűzi hozzá Laci. H. É. Téglát hordtak a gyerekek lyek vanpak itt a környé-

Next

/
Thumbnails
Contents