Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-13 / 163. szám
1985. július 13., szombat 5 Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A rossz tartást is ki kell javítani TÁBOROZÁS ÉS EGÉSZSÉG A vidám gyermeklárma, fürdés, napozás, focizó fiúk — minden olyan a fenyves- alllsói KlSZ-táborban, mintha átlagos üdülők között járnánk. Csak a délelőtti kemény gyógytorna árulja el az idelátogatónak, hogy ezek a gyerekek egészségjavító táborozáson vesznek részt. — Vannak a gyerekek között olyanok, akiknek csak hanyag a tartásuk, és olyanok is, akiknek komolyabb gerincelváltozásaik vannak — mondja dr. Vörös Katalin gyermekorvos, aki harmadik éve vezeti a megyei Vöröskereszt, a KlSZ-bizott- ság és egészségügyi osztály által közösen rendezett Jó egészség tábort. — A tíz— tizenkét évesek körében a körzeti orvos, illetve gyermekgyógyász szűrése dönti el. hogy kinek van szüksége a testtartásjavító kezelésre. Évente átlag négy-hatszáz intenzív nyelvtanfolyam KÖZÉPISKOLÁSOKNAK Fórum vihar nélkül — Valószínű sok kérdést kapnák a megyei művelődési osztályról érkezett vendégek — mondja Dóber Valéria, a pécsi Doktor Sándor—Zsolnay művelődési központ munkatársa. A helyszín nem Baranya megye, hanem a siófoki Perczel Mór Gimnázium egyik tanterme, ahol a video-f elszerelés már készenlétiben van, hiszen hamarosan kezdődik a fórum. Július elsejétől két héten át hetvenkét középiskolás vett részt intenzív nyelvtan- folyamon a Balaton fővárosában Baranyából, Somogybái, valamint néhányan Veszprém megyéből. A röviden csak Do-Zsoként ismert pécsi művelődési központ figyelemre méltó törekvése, hogy a nyári vakációt úgy szervezze a nyelv liánt érdeklődő diákoknak, hogy a tanulás mellett szó- rakozásra-üdülésre is legyen lehetőség. — Hatodik alkalommal rendezzük meg az intenzív idegennyielvi tábort az idén — mondja Kert László, a művelődési központ igazgatója. — Kezdettől az volt a célunk, hogy a három megye legtehetségesebb középiskolásai jöjjenek ide. Napi hét órában tanulnak a fiatalok francia, német, orosz és angol nyelvet. Igyekszünk úgy összeállítani! a programot, hogy elegendő idő jusson fürdésre, szórakozásra ás, hiszen a valóban intenzív munkát csak megfelelő ki- kapcsolódással lehet bírni. .Készülődés köziben a tábor életébe éppen csak bepillantó krónikás részese lehet — videó segítségével — az elmúlt napok legemlékezetesebb eseményeinek. A fórumra érkező táborlakók között hiába keresnénk baibafelhér bőrű lányokat és fiúkat. Napbarnított arcok rándulnak mosolyra a néhány nappal ezelőtti tihanyi hajókirándulás tréfás pillanatai láttán, kezek verik a taktust a Szélkiáltó együttes műsora alatt. — Samogyból tizenheten laknak a táborban. Sajnáljuk, hogy akadnak olyan gimnáziumok, ahonnan egyetlen tanuló sincs itt. A táborba szóló jelentkezési lapot pedig már februárban eljuttattuk a középiskolásokhoz — mondja Magyar József, a szervezésben szintén részt vállaló Somogy megyei művelődési központ munkatársa. — Ezt az intenzív nyelvtanfolyamot kár kihagyni a nyelv iránt élénken érdeklődőknek — veszli át a szót Tóth Lajos, a Somogy megyei tanács művelődési osztályának munkatársa. A tábor önköltsége az áraikhoz képest nem túl magas, kétezerháromszáz forint. Mégis azoknál a tanulóknál, ahol ez nehézséget jelentett volna, a megyei művelődési osztály átvállalta a költségeket. Míg beszélgetünk, megtelik a terem. Az arcokat nézve már következtetni lehet: a fiatalok elégedettek, mosolygósak, nincsenek felgyülemlett sérelmek, panaszok. Parázs viták helyett csendes beszélgetéssé válik a fórum. Egy kislány egy etlen mondatban összegzi — társai nevében is — a két hét alatt alkotott közös véleményt: — Nagyon jól éreztük magunkat! V. I. ilyen esetet találnak, s ezek közül másfélszázan vehetnek részt a táborozáson. — Ezek szerint többen kimaradnak? — Vannak szülők, akik egyéb nyári elfoglaltság miatt nem is tartanak igényt erre az üdülésre. Persze, mi is válogatunk. Azokat a gyerekeket részesítjük előnyben, akiknek lakóhelyükön nincs lehetőségük gyógytornászhoz járni vagy úszásta- nuläsra. Ezért például nem táboroztatjuk a Balaton- parti diákokat. A mostani csoportnak kétharmada kistelepülésekről érkezett, vannak Zójások, és sok a nehéz szociális körülmények között élő gyerek. — Milyen foglalkozásokon vesznek részt az itt nyaralók? — Valóban nevezhetjük nyaralásnak, mert- a kötött, egészségjavító programok csak a délelőttöt foglalják el. Fél kilenctől tizenegyig forgó rendszerben, öt csoportban ismerkednek a gyógytorna-gyakorlatokkal, illetve úszni tanulnak. Szakképzett gyógytornászok és testnevelők foglalkoznak velük. Ez a személyzet már harmadik éve visszatérőként, társadalmi munkában vállalja ezt a feladatot. Délutánonként a program teljesen olyan, mint az átlagos úttörőtáborokban. Sok a szabadidő. vannak előadások, filmvetítések, különböző kézműves tevékenységeket megismertető játszóházak, sőt van tábori focibajnokság és este diszkó is. — Hogyan tudják felmérni, mennyire eredményes a tíznapos kezelés? — Serdülőkorban, a csontrendszer fejlődése idején gyakoriak a mellkas, illetve gerinc deformálódások. Ez nem mindig végleges: gyógymódja a gyógytorna és az úszás. A vízben ugyanis kicsi az ellenállás, könnyebb a mozgás, és nagy előnye, hogy szimmetrikusan, minden izmot megdolgoztat. Az eddigi táborokban szerencsénk volt az időjárással, úgyhogy minden résztvevő megtanult úszni. A gyógy- tomakezelés, amit itt kapnak, természetesen csak a kezdet. Az a célunk vele, vele, hogy a gyerekek megtanulják. milyen típusú mozgásokat kell végezniük. A távozáskor minden szülőnek bemutatót tartunk és stencilezve megkapják, milyen gyakorlatokat kell otthon végezni. Az már a családon múlik, hogy a későbbiekben is rendszeresen megköveteljék a napi húsz perces tornát. Ez nagy fegyelmet igényel, mert a gyógytorna bizony nem mindig öröm, néha fájdalmasak a mozdulatok. — Az a tapasztalatunk, hogy legtöbben — saját jól felfogott érdekükben — komolyain veszik ezeket az intelmeiket. A táborozást követő folyamatos felülvizsgálatok azt mutatják, hogy sok serdülőnek sikerül javítani az állapotát, vagy ha a jelenlegi helyzet nem romlik tovább, az is nagy eredmény. A torna mellett másféle módon is igyekszünk a gyerekeket az egészséges életmódra nevelni. Megismertetjük velük a helyes táplálkozást, felvilágosító előadásokat, egészségnevelési vetélkedőket rendezünk. Nem utolsó sorban pedig azt is meg kell említeni, hogy e gyerekek egy része sima táborozáson, szokásos képességű gyerekek között nem vehetne részt, vagy legalábbis rosszul erezné magát. Itt nem szégyellik magukat a másik előtt, mindenki egyforma értékű, elfogadják egymást, és ez mindennél fontosabb. Tersztyánszky Krisztina DEZSŐ-SZERDA Mindenki másképp csinálja... Ügy értem, a Jó reggelt műsorvezetését. Rékai Gá- oorí fanyar humoráért kedvelem, Papp Endrét ugyancsak, de eivezem Gyórffy Miklós mértéktartó intellektusát, Király Edit, Kras- só László, Dombóvári Gábor korrektül informatív stílusát is. A pálmát Viszont, seramli kétség, Pintér Dezsőnek adnám. Nem azért, mert magam ugyanazon fejléc alatt követek el főbenjáró bűnöket a Nyájas Olvasó ellen, mely alatt ő valaha kisebb-nagyobb bűnökről tudósított, hanem mert furcsa módon mindig jókedvvel indulok munkahelyemre — s ez ugyebár nem csekélység — ha az ő hangjának re^zelője koptatja lerójam a reggeli álmosságot. Egyszóval nem véletlenül keletkezett a Bródy Sándor utcában egy újfajta naptár: Centrum-hétfő, Skála-kedd, Dezső-szerda... Valóban nehéz volna vitatni, hogy Pintér legalább olyan eleganciával „adja el az árut”, mint a Centrum vagy a Skála-Coop legdör- zsoltefofo kereskedői. Artikulációjában ugyan bizonyára találna apróbb hibákat Fischer Sándor, a magyar beszédkultúra „főfelügyelője”, de tagadhatatlan, hogy kommentárjainak, finom megjegyzéseinek hallatán rögvest feledjük, ha az előző napon összebalhéztunk a főnökkel, ha hitvesünk felhúzta az orrát, s ha kínoz a macskajaj. Pintér ugyanis nemcsak az információk közvetítését, értelmezését vállalja, hanem aznapi hangulatunk „feltupírozását” is, a bulvárújságírás legnemesebb hagyományai alapján. E csillogás azonban sohasem talmi. Sem akkor, ha Pintér egy kollégája riportjához fűz egy-két szellemes megjegyzést, sem akikor, ha például András napon az Árpád-házra asszociál, vagy, Hilda napján a női harciasságról „ereszt meg” eszme- futtatást, férfiú lévén természetesen inkább elégikus hangvételben, mint az ódák fentebb stíljében. E klasszikus bulvárúj- ságírói stílus és a kamaszos lendület azonban eltűnik ha Pintérnek vendége van a stúdióban. És — szerencsére — egyre többször fordul elő, hogy hajnaltól reggelig az egészségügy, a közlekedés, a kulturális élet egy-egy magas beosztású vezetője ül mellette az „élő” mikrofon előtt. A telefon pedig — egy helyiséggel odébb — szakadatlanul cseng ... Pintér ilyenkor könyörtelenül a végére jár a dolgoknak, kérdez, firtat, „csínbe” is megy, felkészülten, felelősséggel, mindig udvariasan, egyszersmind azonban hallatlanul határozottan. Lehet ugyan vitatkozni azon, vajon a fürdőszobai és konyhai teszek-yeszék idején kell-e ilyen sok információt tartalmazó és szellemű frisseséget feltételező interjúkat sugározni, a megoldás színvonalát vitatni azonban any- nyi volna, mint a kákán csomót keresni. iHiába töprengek azon, a húsz- vagy az ötvenfillérest nevezik-e „dezsőnek” a tizenévesek utoanyelvében. De talán nem is fontos. A Dezső-szerda ugyanis nem filléres, hanem márkás áru. Jó a tanszerellátás A csaknem másfélmillió diákot érintő tanszerellátásról, a július 15-én. hétfőn kezdődő engedményes isko- lafüzet-vásárról, valamint egyéb kedvezményekről tartottak sajtótájékoztatót pénteken a Fészek Művészklubban a Piért vállalat vezetői. Elmondták: a szükséges tanszermennyiség beszerzésénél figyelembe vették az elmúlt évek tapasztalatait, a tanulólétszám várható alakulását, a diákok korösszetételét. A tavalyihoz képest egyébként jelentős változás nem történt, mindössze néhány füzettel növekedett a kötelező csomagba helyezett mennyiség. A füzetforgalom a tetszetős kivitelű, színes borítójú Harmonia füzetek nagy keletje miatt évről évre nő, a következő tanévben 45 milliós forgalomra számít a vállalat. Várhatóan ki tudják elégíteni a keresletet félfamentes és famentes rajzlapokból, számolópá’cákból, korongokból. dobókockákból. növénygyű.itőbőL raiz- táblatartóból, technikatasu- kokból, polietilén tankönyv- és füzetborítókból, iskolai töltőtollakból és tintapatronokból. Kielégítő választékot és kellő mennyiséget ígér a vállalat zsírkrétákból, gyurmákból, iskolai táblakrétákból, ecsetekből, vízfestékeikből stb. Az általános iskolásoknak kínált iskolatáskák az ergonómiai követelményeknek és a láthatóság feltételeinek már teljes mértékben megfelelnek. ám a szállítók néhány fajtából alapanyaghiány miatt nem vállalták a megrendelt mennyiség gyártását. A hétfőtől kezdődő és augusztus 3-ig tartó engedményes tanszervásár idején a kiskereskedelmi üzletekben 20—30 százalékkal lesznek olcsóbbak az egységcsomagokban levő füzetek. Az engedményből a Piért saját árrése terhére 15 százalékot biztosít. iA férfi a fahéjszínű Vitrinben kotorászott; előhúzott egy palackot, poharakat rakott az asztalra, s fél szemmel Adorjánra sandítva, halkan azt kérdezte: — Szóval gyorsan végez? Adorján a konyhában Üldögélt. háttal a kettősoszta- tú ablaknak. — Roppant sajnálom — kezdte. — Ügy látszik, nem tud bízni bennem. Pedig a bizalom komoly dolog. Ezzel az eggyel — tette hozzá lélegzetvételnyi szünet után — jó, ha tisztában van. A déli hőség betolakodott a falak közé, a konyhába. — Akarja, hogy töltsék még? — kérdezte a férfi. — Nem. Köszönöm! — pattant fel Adorján, fogaival szinte szorítva a szavakat. — Menjünk! A kutya a hátsó épületszárnyban tanyázott. Csontos, horpadt hátú állat volt; csak kuporgott naphosszat. Kutyák Most. hogy megszimatolta a közeledőket, panaszosan szúkölni kezdett. Olyan hangon, mintha fuldoklana. Adorján egykedvűen nézte, amint a férfi Jcivezeti a kutyát, átbaktattak az udvaron; az állat szinte minden egyes vakkantással veszített kevéske életerejéből. — Na. húzd ki magad, Borka — morogta a férfi. A kerthez érve szótlanul odaláncolta a kutyát egy félreeső fa törzséhez. Adorján megveregette a puskája agyát, s a vállához emelte a fegyvert. Kétszer tüzelt. Az első lövésnél_a kutya még mozgott. Lábait félrevonva tartotta, mintha ki akarna bontakozni gyötrelmes fekvőhelyzetéből. De aztán nem moccant. — Hát ilyen a rendes munka — mondta Adorján, és alacsony termetéhez sehogy sem illő széles ábrázatán egyszeriben valami megelégedésféle ébredt. Napokkal később, alko- nyattájt a férfi hazafelé cammogva, a parkban bántó neszre lett figyelmes; mintha lopakodó léptek követték volna. Megfordult. Ügy kétméternyire mögötte sötétszőrú, naqy darab farkaskutya szaglászta a kavicsos ösvényt. Először nem adta jelét semmilyen szándéknak. Ám egy pillanat múlva dühösen a férfira meresztette a szemét, és támadóan rávicsorgott. Közben a hor- pasza ütemesen hullámzott. — Mész innen! — csattant fel a férfi. A kutya nem engedelmeskedett, erre hirtelen ötlettel a zsebéhez kapott, és a következő másodpercben hátralendített tenyeréből arasznyi vaslapocska repült az állat irányába. Ezalatt az út másik végén föltűnt a kutya gazdája is, szaporán tapodta az ösvényt, de a férfit már nem érte ott, csak azért a földre hullott fémtárgyért hajolhatott le. Fölmarkolta, és aztán értetlenül olvasta a tábla szövegét: „Vigyázz, a kutya harap!” — Még ilyet — töprengett magában —, ez igazán különös tréfa.” De nem volt biztos benne: tréfa-e csakugyan. Kelemen Lajos
