Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-13 / 137. szám
2 Somogyi Néplap 1985. június 13., csütörtök Moszkvai tanácskozás Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KIB főtitkárának zárszavával szerdán Moszkvában véget ért a tudomány os-műszaki fejlődés kérdéseiről egy nappal korábban kezdődött tanácskozás. A központi bizottság főtitkárának a párt gazdaságpolitikájáról elhangzott beszédét követő vitában a felszólalók kifejtették véleményüket a népgazdaság fejlesztése előtt álló feladatokról, azokról a nehézségekről, amelyek gátolják a tudomány eredményeinek alkalmazását a termelésben. Pártmunkások, neves tüdőseik, az ipar és mezőgazdaság vezetői és szakemberei mindenekelőtt azokra a kérdésekre összpontosították figyelmüket, amelyek komplex megoldásától függ az egész népgazdaság intenzív fejlődési útra való átállása. Aratói ij Alekszandrov akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia eLnöke az alapkutatások jelentőségét hangsúlyozta. Az állami tervbizottság elnökhelyettese, Lev Voronyin megnevezte a tudományosműszaki fejlesztés jövőbeni legfőbb irányait: a fajlagos termelési ráfordításokat nagymértékben csökkentő, a minőségjavító automatizálást. Becsben tárgyal Stefan Olszowski lengyel külügyminiszter (jobbról). Fogadta Fred Sinovatz osztrák kancellár is (Telefotó — AP—MTI—KS) Harcok Bejrutban STOCKHOLMI MEGBESZÉLÉSEK A biztonságról tárgyalnak Súlyos harcok robbantják ki a magukat szövetségesnek valló Haladó Szocialista Párt fegyveresei és a Síita Amal mozgalom málí- cistái között Nyug)at-Bejrútban. Az arab egyetemen bekövetkezett kisebb incidens nyomára — a napokban már számos hasonló összecsapás völit a két legerősebb muzulmán szerve zet között — kedd délután az éjszakai órákban nyúló belháború indult, melyben a feliek nehézfegyvereket is bevetettek. A nyugati szektor valamennyi kerülete rengett a becsapódások dörejeiből, s a sűrűn lakott belterületen nagy anyagi károk keletkeztek. Az ösz- szecsapás eddigi áldozatainak száméit a különböző források 15 és 40 közé teszik. Heves lövöldözés folyt a nemzetközi telexközpontnál is, ahol emiatt több mint fél napra megszakadt a külfölddel való összeköttetés. Haddám. szíriiai alelnök az újabb tesitvérharc miatt hosszasan tárgyalt Nabih Berni Amal-vezetsővel, s később közös tanácskozásra ültek össze a síita szervezet irányítói a.HSZP vezetőivél. Az európai bizolom- és biztonságerősítő intézkedések kidolgozására hivatott stockholmi konferencián kedd délután és szerda délelőtt az „A” munkacsoport ülésezett, amely elsősorban a politikai vonatkozásúkat elemzi a biztonsági kérdések kapcsán. A kedd délutáni ülésen francia és osztrák felszólalás érintette a katonai erőszak kizárásának témáját, majd ciprusi—török vita zajlott a szigetország katonai problémáiról. Az osztrák képviselő foglalkozott a koníll iktushelyzetekben nélkülözhetetlen nemzetközi konzultációkkal, majd fölhívta a figyelmet arra, hogy az 1975-ös helsinki záróokmány w részes államok kötelességévé tette, hogy az erőszak elvetéséről és az erőszakkal való fenyegetőzés kizárásáról szóló rendelkezéseket eméljéik a nemzetközi élet hatékony normáivá. Az „A” munkacsoport szerda délelőtti ülésén erőteljes iNATO-propaganda bontakozott ki brit, nyugatnémet, dán, kanadai, amerikai részvétellel az információ, konkrétan a katonai erőkre, azok szervezeti felépítésére és elhelyezkedésére vonatkozó tájékoztatás kérdésköréről. A stockholmi konferencia egyik legvitatottabb témájában a NATO-or- szágok azt az álláspontot vallják, hogy az információ önálló katonai bizalomerősítő intézkedés, míg a szocialista országok véleménye szerint az információknak konkrét katonai tevékenységekhez kell kapcsolódniuk. A fő ellentétek az információadás időpontjának és tartalmi konkrétságának kérdéseiben vannak. A nyugatnémet, majd a finn felszólaló az eLlenőrzés szükségességéről is beszélt. Minthogy a helsinki záróokmány a katonai bizalomerőEgy hete tartózkodik a világűrben a két szovjet űrhajós, Vlagyimir Dzsanibekov és Viktor Szavinih. A Szal- jut—7 fedélzetén ötödik napja dolgoznak, hogy lakhatóvá tegyék az űrállomást, amelyen minden bizonnyal hosszabb időt fognak eltölteni. Szerdán a földi kapcsolat- tartáshoz elengedhetetlenül sítő intézkedésekkel összefüggésben nem ’ szólt az ellenőrzésről, ezt az érzékeny kérdést a stockholmi konferenciának kell megoldania. Szerdán a konferencián résztvevő svéd és görög küldöttség közös sajtókonferenciáján a megkérdezettek úgy nyilatkoztak, hogy a mostani fordulóban nem várható lényeges előrehaladás, áttörés, de a szeptemberiben kezdődő szakaszban van remény a szerkesztési munkára való áttérésre. A „stockholmi megállapodás” és a „konvergencia” kifejezések emlegetésével a két delegációvezető többször is hangot adott derűlátásának. szükséges rádióösszeköttetési rendszert ellenőrizték, átvizsgálták az egyes műszereket és berendezéséket. Hozzálátták az űrállomás „komfortosításához” is: a fedélzeti energiarendszerre rákapcsolták a levegőcsorélő és a mérges anyagok elnyelésére szolgáló berendezést, üzembe helyezték a levegő- amlizátort és az ételmelegítőt. Erre csak azután kerülhetett sor, hogy biztosították a fedélzeti energiaellátó rendszer működését. A két kozmonauta kedden és szerdán töltötte föl az akkumulátorokat, ellenőrizte a napelemek mozgatásához — megfelelő irányba történő beállításukhoz — szükséges berendezések működését. Ezt követte az egész elektromos, rendszer konrollja. A két űrhajós a földi irányítóközponttal történt kapcsolatfelvétel során közölte, hogy jól érzik magukat, folytatják a programban meghatározott feladatok teljesítését. Az utasok és a személyzet szabadonbocsátása után a géprablók a bejrúti repülőtéren felrobbantották a napokban eltérített jordániai repülőt. A légikalózok sorsa egyelőre nem ismeretes (Telefotó — AP—MTI—KS) Űrhajósok a Szaljut—7-en Kérdőjeles győzelem A Centropress kommentálja Második akadályát is simán vette az olasz kormány. A májusi községtanácsi választásokon ugyan az ötpárti koalíció lényegesen nagyobb többségre tett szert, de a múlt vasárnapi- hétfői népszavazáson is lényegében sikert aratott. Pedig a tét miatt még Bettino Craxi miniszterelnöknek is komolyan főtt a feje. Hogyisne, amikor a választókat azért szólították az urnákhoz, hogy döntsék el: helyeslik vagy sem az úgy. nevezett mozgóbérskála megnyirbálását. Az 54,3 százalékos „nem” szavazat — bármily furcsán hangzik is — a dekrétum érvényben maradása melletti többséget testesíti meg, velük szemben 45,7 százalékot kapott az „igen", ami persze csaknem 15,5 milliós voksot jelent. A bérből és fizetésből élők hosszú évek óta automatikus keresetkiegészítésben részesültek Olaszországban. Ám a Craxi-kabinet — hivatkozással az infláció megfékezésében óhatatlanul fontos és elengedhetetlen tényezőként számításba vett korlátozásra — keményen védelmezte álláspontját. Sőt a népszavazás előestéjén a kormányfő bejelentette: ha az ,igen” szavazatok kerülnek többségbe, vagyis a dekrétum eltörlése diadalmaskodik, a kabinet lemond. Ilyen drámai légkörben került sor az „igazság óráira”, amelyek a túldramatizált helyzetben már-már egy újabb kormányválság fenyegető rémét helyezték kilátásba. A népszavazást kezdeményező olasz kommunista párt hasztalan hangoztatta, hogy nincs szándékában a referendum révén kormányzati válságot előidézni: a kereszténydemokraták és a szocialisták, de a másik három kis polgári párt is lényegében a kabinet sorsát tette kockára. Craxi végül ismét győzött. Diadala azonban ezúttal korántsem egyértelmű. A voksok arányából ugyanis az derül ki, hogy a választók jelentős hányada nem ért egyet a kormány gazdaságpolitikájával. Kétségtelen, hogy Itáliában a pénzromlás mértéke az utóbbi hónapokban valamivel tíz százalék alá esett vissza, de a terheket egyre inkább a dolgozók viselik. Az inflációval lépést tartó bérkiegészítés, a mozgóbérskála megnyirbálását szentesítő népszavazás végeredményét pedig még ki sem hirdették, amikor a confindustria, az olasz gyáriparosok szövetsége bejelentette: felmondja a szakszervezetekkel kötött mozgóbérskála-szer- ződést. Aligha kétséges, hogy ez a lépés rendkívüli elkeseredettséget szül Olaszországban. A népszavazás ugyanis csak a bérkiegészítés bizonyos hányada ügyében volt hivatott dönteni. A confindustria viszont a teljes mozgóbért kihúzta a dolgozók zsebéből. Kínos helyzetbe került a kormány is: a szakszervezetek és á munkáltatók közti konfrontáció most könnyen sztrájkokhoz vezethet, s tovább gyengítheti az olasz ipar pozícióit. Senki nem vitatja Itáliában, hogy a válságból kivezető módszerek bizonyos hátrányos intézkedéseket is megkövetelnek. Ám a teljes bérkiegészítés eltörlése csakis a munkáltatóknak kedvez: csökkenti költségeiket, és szabad utat enged a profit emelkedésének. Más szóval: a válság minden terhét a bérből és fizetésből élőkre hárítja. Valószínű, hogy ezt a megoldást még azok a szavazók is elvetették volna, akik egyébként vasárnap és hétfőn „nem”-mel támogatták Craxi kormányának gazdaságpolitikáját. Gy. D. A SALT—II. ELŐÍRÁSAI Reagan elöntése Ronald Reagan amerikai elnök hétfőn úgy döntött, hogy az Egyesült Államok továbbra ds tartja magát 1985. december -31-én lejáró szovjet—amerikai SALT—II. szerződés előírásaihoz. Ezek tiszteleíben- taritiásáf — noha csak a Szovjetunió raitifiíkáUfca a SALT—Il-t — eddig mindkét fél vállalta. Ezzel legalábbis piMainiatnyiliag elhárult a fegyverzetkorláfo- zási, illleltve csökkentési folyamat azonnal megszakadáséit fenyegető közvetlen veszély. Ennek a folyamatnak egyaránt részét képezik a már elért megállapodások és az újabbak előkészítését szolgáló tárgyalások. A SALT— II. tulajdoniképpen a SALT —I-ből „nőtt ki”. A hadászati védelmi rendszerek korlátozását szabályozó SALT—I. — amelyet 1972— 74-ben öntöttek jélenűeg is érvényes mai formájába — alapelve az, hogy a biztonságot mindkét fél számára annak bizonyossága nyújtja, hogy ha bármelyik _ fél kísérletezne első csapással, a másik garantáltan megsemmisítő ellencsapásra lesz képes. Ezért állapodták meg abban, hogy mindkét fél csak egy-egy rakétaeLháritó rendszert állíthat fel. A SALT—I. aláírói ugyanakkor a támadófegyverek bizonyos típusainak — legalább a föld alatti indítóái- lásokban (silókban) és a1 tengeralattjárókon elhelyezett rakétáknak — ideiglenes mennyiségi korlátozását is szükségesnek tartották. Ez a célkitűzés teremtette meg azt az alapot, amelyre a SALT—Il-t építeni lehetett. A hadászati támadó fegyverek korlátozásáról folytatott tárgyalásokat a SALT— I. aláírása és ratifikációs okmányainak kicserélése után 1972. november 21-én. kezdték meg. Ezt követően Genfben hosszan tartó tárgyalási fordulók következtek, míg végül a 298. ülésen, 1979. június 14-én szovjet részről Viktor Karpov, az Egyesült Államok képviseletében pedig Ralph Earle Látta el kézjegyével a SALT— II. megállapodás végleges megfogalmazását tartalmazó dokumentumot. Négy nappal később került sor Brezsnyev és Carter bécsi találkozójára, a nagy jelentőségű megállapodás aláírására. A SALT—II. — amely a két aláíró közötti globális hadászati egyensúlyt rögzíti — a 19 cikkelyből álló egyezményt, az ehhez csatolt jegyzőkönyvet és az ugyancsak a megállapodással kapcsolatos nyilatkozatokat tartalmazza. Ezeken kívül a SALT-dossziéhoz tartozik egy szovjet nyilatkozat a Nyugat által Bacfc- fiire névre elkeresztelt szovjet bombázórepülőgépről, egy emlékirat a hadászati támadófegyverek 1978. november 1-én rögzített meny- nyiségéről, egy-egy nyilatkozat ugyancsak ezekről az adatokról a szerződés aláírásának a pillanatában, valamint egy közös nyilatkozat a további tárgyalások alapelveiről, illetve fő irányairól. A SALT—II. korlátozása alá eső fegyvereket az egyezmény 2. cikkelye sorolja föl: ezek a szárazföldi indítású ballisztikus rakéták, a ten- gérialatt járókon elhelyezett ballisztikus rakéták, a hatszáz kilométerhél nagyobb hatósugarú, repülőgépekről indítható rakéták és a MIRV-esített, azaz több, egyenként független célra irányítható rabbanótöltettel ellátott rakéták. Az egyezmény 3. cikkelye jelenti a megállapodás központi elemét, ez határozza meg a mennyiségi korlátozást. Eszerint az interkontinentális és tengeralattjáró-fedélzeti rakéták indítóáliásai- nak, valamint a néhézbom- bázóknak és a levegő—föld osztályú ballisztikus rakétáknak száma a szerződés hatályba lépését követő hat hónap után nem haladhatja meg a 2400-at, 1981. január 1-től pedig 2250-re kell leszorítani számukat. Az egyezmény ezután „al- keretszámokat” ír elő, vagyis a 2400-as keretszámon belül részlimitéket állapít meg a több röhbanótöltettel ellátott (MIRV-esített) hordozók számának meghatározására. Az 5. cikkely szerint a több töltetű interkontinentális, tengeralattjáró-fedélzeti és repülőgépről indítható rakéták, és a 600 kilométernél nagyobb hatósugarú, manőverező robotrepülőgépekkel ellátott nehézbombázók összmennyisége nem haladhatja meg az 1320 egységet. (Washington számára azért került már most napirendre a SALT—II. betartásának vagy felmondásának kérdése, mert ősszel egy korszerűsített Trident-osztályú rakétás tengeralattjáró beállításával túllépte vollna az 1200-as keretet: a szerződés betartása érdekében a hétfői határozat szerint leszerelnek majd egy régebbi típusú Poseidon-atomitenger- alattjárót, illetve annak rakétáit.) A SALT—II. megállapodást a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa törvényerőre emelté, azaz ratifikálta. Az amerikai törvényhozás mindeddig nem volt hajlandó erre. A SALT—II. szerződés kidolgozása és aláírása azzal a feltételezéssel történt, hogy ez az egyezmény csak egyik állomása a fegyver- zetkoriátozási folyamatnak és a tárgyalások folytatódnak. A valóságban az amerikai magatartás miatt ez a folyamat megtört. Ezt tükrözte, hogy az amerikai kongresszus nem ratifikálta a SALT—Il-t. Ezt követően a Reagan-kormányzat olyan javaslatokat terjesztett elő mind a hadászati fegyverekkel kapcsolatos genfi SALART-megbeszéléseken (1982. június—1983. december), mind az európai középhatótávolságú fegyverekről ugyancsak Genfben folytatott szovjet—amerikai tárgyalásokon (1981. november —1983. december), amelyek a SALT—II. által rögzített stratégiai egyensúlyt kétségbe vonva Washington jalvá- ra egyoldalúan próbálták módosítani az erőviszonyokat. Időközben két új törekvés veszélyeztette a fegyverzet- korlátozást. Az egyik az amerikai Pershing—II. rakéták és roboitrepülőgépek nyugat-európai telepítése, ami a két genfi szovjet— amerikai tárgyalás megszakadására vezetett. A másik az amerikai hadászati védelmi kezdeményezés (SDI), vagyis az űrfegyverkezési terv; ez megvalósulása esetén a SALT-folyamat központjában álló kölcsönös elrettentés elvét iktatná ki, amikor „űrpajzsot” kivárni biztosítani az Egyesült Államoknak, vagyis védelmet saját támadó erőinek. Ezért a Szovjetunió kitartó diplomáciai erőfeszítéseinek eredményeként március 12-én megkezdődött új genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon külön-külön munkacsoportokban tárgyalnak a két küldöttség tagjai az űrfegyverkezés megakadályozásáról, illetve a hadászati, s a középhatótávolságú fegyverekről. A fegyverkezési verseny élszabadulását csak akkor lehet megakadályozni, ha mindhárom téren haladást érnek el a Genfi-tó partján. A SALT—II. további tiszteletben t artásának amerikai felmondása viszont eleve megfosztotta volna tartalmuktól e tárgyalásokat. A washingtoni döntéssel nem lettek könnyebbek a genfi megbeszélések — de meg|ma- radt legalább az elvi lehetőség a fegyverzetkpriátozás- ról, majd csökkentésről való későbbi megállapodásra.