Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-13 / 137. szám

2 Somogyi Néplap 1985. június 13., csütörtök Moszkvai tanácskozás Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KIB főtitkárának zár­szavával szerdán Moszkvá­ban véget ért a tudomá­ny os-műszaki fejlődés kérdé­seiről egy nappal korábban kezdődött tanácskozás. A központi bizottság főtitkárá­nak a párt gazdaságpolitiká­járól elhangzott beszédét kö­vető vitában a felszólalók ki­fejtették véleményüket a népgazdaság fejlesztése előtt álló feladatokról, azokról a nehézségekről, amelyek gá­tolják a tudomány eredmé­nyeinek alkalmazását a ter­melésben. Pártmunkások, neves tüdőseik, az ipar és mezőgazdaság vezetői és szakemberei mindenekelőtt azokra a kérdésekre össz­pontosították figyelmüket, amelyek komplex megoldá­sától függ az egész népgaz­daság intenzív fejlődési út­ra való átállása. Aratói ij Alekszandrov akadémikus, a Szovjet Tu­dományos Akadémia eLnöke az alapkutatások jelentősé­gét hangsúlyozta. Az állami tervbizottság el­nökhelyettese, Lev Voronyin megnevezte a tudományos­műszaki fejlesztés jövőbeni legfőbb irányait: a fajlagos termelési ráfordításokat nagymértékben csökkentő, a minőségjavító automatizá­lást. Becsben tárgyal Stefan Olszowski lengyel külügyminiszter (jobbról). Fogadta Fred Sinovatz osztrák kancellár is (Telefotó — AP—MTI—KS) Harcok Bejrutban STOCKHOLMI MEGBESZÉLÉSEK A biztonságról tárgyalnak Súlyos harcok robbantják ki a magukat szövetséges­nek valló Haladó Szocialis­ta Párt fegyveresei és a Síita Amal mozgalom málí- cistái között Nyug)at-Bejrút­ban. Az arab egyetemen bekövetkezett kisebb inci­dens nyomára — a napok­ban már számos hasonló összecsapás völit a két leg­erősebb muzulmán szerve zet között — kedd délután az éjszakai órákban nyúló belháború indult, melyben a feliek nehézfegyvereket is bevetettek. A nyugati szek­tor valamennyi kerülete rengett a becsapódások dö­rejeiből, s a sűrűn lakott belterületen nagy anyagi károk keletkeztek. Az ösz- szecsapás eddigi áldozatai­nak száméit a különböző források 15 és 40 közé te­szik. Heves lövöldözés folyt a nemzetközi telexközpont­nál is, ahol emiatt több mint fél napra megszakadt a külfölddel való összeköt­tetés. Haddám. szíriiai alelnök az újabb tesitvérharc miatt hosszasan tárgyalt Nabih Berni Amal-vezetsővel, s később közös tanácskozásra ültek össze a síita szerve­zet irányítói a.HSZP veze­tőivél. Az európai bizolom- és biztonságerősítő intézkedések kidolgozására hivatott stock­holmi konferencián kedd délután és szerda délelőtt az „A” munkacsoport ülésezett, amely elsősorban a politikai vonatkozásúkat elemzi a biz­tonsági kérdések kapcsán. A kedd délutáni ülésen francia és osztrák felszóla­lás érintette a katonai erő­szak kizárásának témáját, majd ciprusi—török vita zaj­lott a szigetország katonai problémáiról. Az osztrák képviselő foglalkozott a koníll iktushelyzetekben nél­külözhetetlen nemzetközi konzultációkkal, majd föl­hívta a figyelmet arra, hogy az 1975-ös helsinki záróok­mány w részes államok kö­telességévé tette, hogy az erőszak elvetéséről és az erőszakkal való fenyegetőzés kizárásáról szóló rendelkezé­seket eméljéik a nemzetközi élet hatékony normáivá. Az „A” munkacsoport szerda délelőtti ülésén erő­teljes iNATO-propaganda bontakozott ki brit, nyugat­német, dán, kanadai, ameri­kai részvétellel az informá­ció, konkrétan a katonai erőkre, azok szervezeti fel­építésére és elhelyezkedésé­re vonatkozó tájékoztatás kérdésköréről. A stockholmi konferencia egyik legvitatot­tabb témájában a NATO-or- szágok azt az álláspontot vallják, hogy az információ önálló katonai bizalomerősí­tő intézkedés, míg a szocia­lista országok véleménye szerint az információknak konkrét katonai tevékeny­ségekhez kell kapcsolódniuk. A fő ellentétek az informá­cióadás időpontjának és tar­talmi konkrétságának kér­déseiben vannak. A nyugatnémet, majd a finn felszólaló az eLlenőrzés szükségességéről is beszélt. Minthogy a helsinki záróok­mány a katonai bizalomerő­Egy hete tartózkodik a vi­lágűrben a két szovjet űrha­jós, Vlagyimir Dzsanibekov és Viktor Szavinih. A Szal- jut—7 fedélzetén ötödik napja dolgoznak, hogy lak­hatóvá tegyék az űrállomást, amelyen minden bizonnyal hosszabb időt fognak eltölte­ni. Szerdán a földi kapcsolat- tartáshoz elengedhetetlenül sítő intézkedésekkel össze­függésben nem ’ szólt az el­lenőrzésről, ezt az érzékeny kérdést a stockholmi konfe­renciának kell megoldania. Szerdán a konferencián résztvevő svéd és görög küldöttség közös sajtókon­ferenciáján a megkérdezet­tek úgy nyilatkoztak, hogy a mostani fordulóban nem várható lényeges előrehala­dás, áttörés, de a szeptem­beriben kezdődő szakaszban van remény a szerkesztési munkára való áttérésre. A „stockholmi megállapodás” és a „konvergencia” kifeje­zések emlegetésével a két delegációvezető többször is hangot adott derűlátásának. szükséges rádióösszeköttetési rendszert ellenőrizték, át­vizsgálták az egyes műszere­ket és berendezéséket. Hoz­zálátták az űrállomás „kom­fortosításához” is: a fedél­zeti energiarendszerre rá­kapcsolták a levegőcsorélő és a mérges anyagok elnyelé­sére szolgáló berendezést, üzembe helyezték a levegő- amlizátort és az ételmelegí­tőt. Erre csak azután kerül­hetett sor, hogy biztosították a fedélzeti energiaellátó rendszer működését. A két kozmonauta kedden és szer­dán töltötte föl az akkumu­látorokat, ellenőrizte a nap­elemek mozgatásához — megfelelő irányba történő beállításukhoz — szükséges berendezések működését. Ezt követte az egész elektromos, rendszer konrollja. A két űrhajós a földi irá­nyítóközponttal történt kap­csolatfelvétel során közölte, hogy jól érzik magukat, folytatják a programban meghatározott feladatok tel­jesítését. Az utasok és a személyzet szabadonbocsátása után a géprablók a bejrúti repülőtéren fel­robbantották a napokban eltérített jordániai repülőt. A légikalózok sorsa egyelőre nem ismeretes (Telefotó — AP—MTI—KS) Űrhajósok a Szaljut—7-en Kérdőjeles győzelem A Centropress kommentálja Második akadályát is si­mán vette az olasz kor­mány. A májusi községta­nácsi választásokon ugyan az ötpárti koalíció lényege­sen nagyobb többségre tett szert, de a múlt vasárnapi- hétfői népszavazáson is lé­nyegében sikert aratott. Pe­dig a tét miatt még Bettino Craxi miniszterelnöknek is komolyan főtt a feje. Hogyisne, amikor a válasz­tókat azért szólították az ur­nákhoz, hogy döntsék el: helyeslik vagy sem az úgy. nevezett mozgóbérskála megnyirbálását. Az 54,3 százalékos „nem” szavazat — bármily furcsán hangzik is — a dekrétum érvényben maradása mellet­ti többséget testesíti meg, velük szemben 45,7 száza­lékot kapott az „igen", ami persze csaknem 15,5 milliós voksot jelent. A bérből és fizetésből élők hosszú évek óta automatikus keresetki­egészítésben részesültek Olaszországban. Ám a Craxi-kabinet — hivatko­zással az infláció megféke­zésében óhatatlanul fontos és elengedhetetlen tényező­ként számításba vett korlá­tozásra — keményen védel­mezte álláspontját. Sőt a népszavazás előestéjén a kormányfő bejelentette: ha az ,igen” szavazatok kerül­nek többségbe, vagyis a dekrétum eltörlése diadal­maskodik, a kabinet lemond. Ilyen drámai légkörben került sor az „igazság órái­ra”, amelyek a túldramati­zált helyzetben már-már egy újabb kormányválság fenye­gető rémét helyezték kilá­tásba. A népszavazást kez­deményező olasz kommunis­ta párt hasztalan hangoz­tatta, hogy nincs szándéká­ban a referendum révén kormányzati válságot elő­idézni: a kereszténydemok­raták és a szocialisták, de a másik három kis polgári párt is lényegében a kabi­net sorsát tette kockára. Craxi végül ismét győ­zött. Diadala azonban ezút­tal korántsem egyértelmű. A voksok arányából ugyan­is az derül ki, hogy a vá­lasztók jelentős hányada nem ért egyet a kormány gazdaságpolitikájával. Két­ségtelen, hogy Itáliában a pénzromlás mértéke az utób­bi hónapokban valamivel tíz százalék alá esett vissza, de a terheket egyre inkább a dolgozók viselik. Az inflá­cióval lépést tartó bérkiegé­szítés, a mozgóbérskála megnyirbálását szentesítő népszavazás végeredményét pedig még ki sem hirdet­ték, amikor a confindustria, az olasz gyáriparosok szö­vetsége bejelentette: fel­mondja a szakszervezetekkel kötött mozgóbérskála-szer- ződést. Aligha kétséges, hogy ez a lépés rendkívüli elkesere­dettséget szül Olaszország­ban. A népszavazás ugyan­is csak a bérkiegészítés bi­zonyos hányada ügyében volt hivatott dönteni. A confindustria viszont a tel­jes mozgóbért kihúzta a dolgozók zsebéből. Kínos helyzetbe került a kormány is: a szakszervezetek és á munkáltatók közti konfron­táció most könnyen sztráj­kokhoz vezethet, s tovább gyengítheti az olasz ipar pozícióit. Senki nem vitatja Itáliá­ban, hogy a válságból kive­zető módszerek bizonyos hátrányos intézkedéseket is megkövetelnek. Ám a teljes bérkiegészítés eltörlése csak­is a munkáltatóknak ked­vez: csökkenti költségeiket, és szabad utat enged a pro­fit emelkedésének. Más szó­val: a válság minden terhét a bérből és fizetésből élők­re hárítja. Valószínű, hogy ezt a megoldást még azok a szavazók is elvetették vol­na, akik egyébként vasár­nap és hétfőn „nem”-mel támogatták Craxi kormá­nyának gazdaságpolitikáját. Gy. D. A SALT—II. ELŐÍRÁSAI Reagan elöntése Ronald Reagan amerikai elnök hétfőn úgy döntött, hogy az Egyesült Államok továbbra ds tartja magát 1985. december -31-én le­járó szovjet—amerikai SALT—II. szerződés előírá­saihoz. Ezek tiszteleíben- taritiásáf — noha csak a Szovjetunió raitifiíkáUfca a SALT—Il-t — eddig mind­két fél vállalta. Ezzel leg­alábbis piMainiatnyiliag el­hárult a fegyverzetkorláfo- zási, illleltve csökkentési fo­lyamat azonnal megszaka­dáséit fenyegető közvetlen veszély. Ennek a folyamatnak egy­aránt részét képezik a már elért megállapodások és az újabbak előkészítését szol­gáló tárgyalások. A SALT— II. tulajdoniképpen a SALT —I-ből „nőtt ki”. A hadá­szati védelmi rendszerek korlátozását szabályozó SALT—I. — amelyet 1972— 74-ben öntöttek jélenűeg is érvényes mai formájába — alapelve az, hogy a bizton­ságot mindkét fél számára annak bizonyossága nyújtja, hogy ha bármelyik _ fél kí­sérletezne első csapással, a másik garantáltan megsem­misítő ellencsapásra lesz képes. Ezért állapodták meg abban, hogy mindkét fél csak egy-egy rakétaeLháritó rendszert állíthat fel. A SALT—I. aláírói ugyanak­kor a támadófegyverek bi­zonyos típusainak — leg­alább a föld alatti indítóái- lásokban (silókban) és a1 tengeralattjárókon elhelye­zett rakétáknak — ideigle­nes mennyiségi korlátozását is szükségesnek tartották. Ez a célkitűzés teremtette meg azt az alapot, amelyre a SALT—Il-t építeni lehetett. A hadászati támadó fegy­verek korlátozásáról folyta­tott tárgyalásokat a SALT— I. aláírása és ratifikációs okmányainak kicserélése után 1972. november 21-én. kezdték meg. Ezt követően Genfben hosszan tartó tár­gyalási fordulók következ­tek, míg végül a 298. ülésen, 1979. június 14-én szovjet részről Viktor Karpov, az Egyesült Államok képvisele­tében pedig Ralph Earle Lát­ta el kézjegyével a SALT— II. megállapodás végleges megfogalmazását tartalma­zó dokumentumot. Négy nappal később került sor Brezsnyev és Carter bécsi találkozójára, a nagy jelen­tőségű megállapodás aláírá­sára. A SALT—II. — amely a két aláíró közötti globális hadászati egyensúlyt rögzíti — a 19 cikkelyből álló egyezményt, az ehhez csa­tolt jegyzőkönyvet és az ugyancsak a megállapodás­sal kapcsolatos nyilatkoza­tokat tartalmazza. Ezeken kívül a SALT-dossziéhoz tartozik egy szovjet nyilat­kozat a Nyugat által Bacfc- fiire névre elkeresztelt szov­jet bombázórepülőgépről, egy emlékirat a hadászati támadófegyverek 1978. no­vember 1-én rögzített meny- nyiségéről, egy-egy nyilat­kozat ugyancsak ezekről az adatokról a szerződés aláírá­sának a pillanatában, vala­mint egy közös nyilatkozat a további tárgyalások alap­elveiről, illetve fő irányai­ról. A SALT—II. korlátozása alá eső fegyvereket az egyez­mény 2. cikkelye sorolja föl: ezek a szárazföldi indítású ballisztikus rakéták, a ten- gérialatt járókon elhelyezett ballisztikus rakéták, a hat­száz kilométerhél nagyobb hatósugarú, repülőgépekről indítható rakéták és a MIRV-esített, azaz több, egyenként független célra irányítható rabbanótöltettel ellátott rakéták. Az egyez­mény 3. cikkelye jelenti a megállapodás központi ele­mét, ez határozza meg a mennyiségi korlátozást. Eszerint az interkontinentá­lis és tengeralattjáró-fedél­zeti rakéták indítóáliásai- nak, valamint a néhézbom- bázóknak és a levegő—föld osztályú ballisztikus raké­táknak száma a szerződés hatályba lépését követő hat hónap után nem haladhatja meg a 2400-at, 1981. január 1-től pedig 2250-re kell le­szorítani számukat. Az egyezmény ezután „al- keretszámokat” ír elő, vagy­is a 2400-as keretszámon be­lül részlimitéket állapít meg a több röhbanótöltettel el­látott (MIRV-esített) hordo­zók számának meghatározá­sára. Az 5. cikkely szerint a több töltetű interkontinen­tális, tengeralattjáró-fedél­zeti és repülőgépről indítha­tó rakéták, és a 600 kilo­méternél nagyobb hatósuga­rú, manőverező robotrepülő­gépekkel ellátott nehézbom­bázók összmennyisége nem haladhatja meg az 1320 egy­séget. (Washington számára azért került már most na­pirendre a SALT—II. betar­tásának vagy felmondásának kérdése, mert ősszel egy korszerűsített Trident-osztá­lyú rakétás tengeralattjáró beállításával túllépte vollna az 1200-as keretet: a szer­ződés betartása érdekében a hétfői határozat szerint le­szerelnek majd egy régebbi típusú Poseidon-atomitenger- alattjárót, illetve annak ra­kétáit.) A SALT—II. megállapo­dást a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa törvényerőre emelté, azaz ratifikálta. Az amerikai törvényhozás mindeddig nem volt hajlan­dó erre. A SALT—II. szerződés kidolgozása és aláírása az­zal a feltételezéssel történt, hogy ez az egyezmény csak egyik állomása a fegyver- zetkoriátozási folyamatnak és a tárgyalások folytatód­nak. A valóságban az ame­rikai magatartás miatt ez a folyamat megtört. Ezt tük­rözte, hogy az amerikai kongresszus nem ratifikálta a SALT—Il-t. Ezt követően a Reagan-kormányzat olyan javaslatokat terjesztett elő mind a hadászati fegyverek­kel kapcsolatos genfi SALART-megbeszéléseken (1982. június—1983. decem­ber), mind az európai kö­zéphatótávolságú fegyverek­ről ugyancsak Genfben foly­tatott szovjet—amerikai tár­gyalásokon (1981. november —1983. december), amelyek a SALT—II. által rögzített stratégiai egyensúlyt kétség­be vonva Washington jalvá- ra egyoldalúan próbálták módosítani az erőviszonyo­kat. Időközben két új törekvés veszélyeztette a fegyverzet- korlátozást. Az egyik az amerikai Pershing—II. ra­kéták és roboitrepülőgépek nyugat-európai telepítése, ami a két genfi szovjet— amerikai tárgyalás megsza­kadására vezetett. A másik az amerikai hadászati vé­delmi kezdeményezés (SDI), vagyis az űrfegyverkezési terv; ez megvalósulása ese­tén a SALT-folyamat köz­pontjában álló kölcsönös el­rettentés elvét iktatná ki, amikor „űrpajzsot” kivárni biztosítani az Egyesült Ál­lamoknak, vagyis védelmet saját támadó erőinek. Ezért a Szovjetunió kitartó diplo­máciai erőfeszítéseinek ered­ményeként március 12-én megkezdődött új genfi szov­jet—amerikai tárgyalásokon külön-külön munkacsopor­tokban tárgyalnak a két kül­döttség tagjai az űrfegyver­kezés megakadályozásáról, illetve a hadászati, s a kö­zéphatótávolságú fegyverek­ről. A fegyverkezési verseny élszabadulását csak akkor lehet megakadályozni, ha mindhárom téren haladást érnek el a Genfi-tó partján. A SALT—II. további tisz­teletben t artásának amerikai felmondása viszont eleve megfosztotta volna tartal­muktól e tárgyalásokat. A washingtoni döntéssel nem lettek könnyebbek a genfi megbeszélések — de meg|ma- radt legalább az elvi lehető­ség a fegyverzetkpriátozás- ról, majd csökkentésről való későbbi megállapodásra.

Next

/
Thumbnails
Contents