Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-13 / 137. szám
1985. június 13., csütörtök Somogyi Néplap 3 / ÉPÍTŐK Különös jelentőséget ad az idei építők napjának, hogy egy gondokkal terhes ötéves tervidőszak végén ünnepelnek az építőipar dolgozói. Dr. Sarudi Csabát, a megyei tanács elnök- helyettesét épp ezért arra kértük: az,ünnep alkalmából készítsünk hétköznapi összefoglalót Somogy építőiparának közelmúltjáról és következő öt évéről. Vállalkozó ipart remélünk Epítőmunkásokkal és építőmunkásokról, építőiparról beszélgettek munkatársaink. A magyarázat egyszerű: az építők napja közeleg, s ezzel az összeállítással kívánjuk köszönteni őket. Teljességre törekedni lehetetlen. A leírtak Villanások csupán, a szereplőkkel többé-ke- vésbé véletlenül találkoztunk, járhattunk volna másoknál, másutt is. — Megyénik építőipara a hatodik ötéves terv ideáén, ha mindent összegzőnk, megfelel az igényeknek. Ez ugyan sokszor hallható általánosság, de igaz. A részletek, amelyekből az értékítélet összesűrűsödik, természetesen nem mindig kedvezőek. A mennyiségi teljesítmény csökkent, mert kisebb volt a kereslet, mint régebben, az igények megváltoztak, az új beruházások helyett több lett a felújítás. A megváltozott piachoz talán a szükségesnél lassabban alkalmazkodott az építési kínálat, de az utóbbi években már rugalmasabbak vollták az építő szervezetek. Több kiesi és mozgékony vállalkozás „lépett színre”, sorolhatnám a nagyobb cégek leányvállalatait, a gazdasági munkaközösségeket és az egyéb formációkat. — A kínálat növekedésétől egészséges versenyt is várt mindenki. Kialakult-e ez? — Nehézen indult a versengés. De ma már erősödik a hasznos küzdelem. A mélyépítésben hamarabb alakult ki a verseny, a magasépítésiben később. Ahogyan a kínálát színesedik, úgy lehet mindinkább kihasználni azt, hogy egy munkáért több vállalkozó is jelentkezik. A verseny akkor valódi, ha több jó induló van a startnál. Reméljük, hogy a korábbinál jobb minőséget, rövidebfo építési időt és gazdaságosabb megoldásokat 'garantálni képes cégék közül választhatnak már a közeljövőben a megbízok. — Ez jogos remény, s jelzi a jövőt. Mi vár tehát a következő ötéves tervben az |építőkre? — Körülbelül 17 ezer ember dolgozik a nagyobb és a kisebb építő szervezetekben. A következő tervidőszak elején az 1985-öshöz hasonló lesz a kereslet, 1987-től várható az igények mennyiségi növekedése is. De minden» képpen továbbra is több kisebb munkára kell számítani és kevés nagy beruházásira. Jellemző lesz, hogy az új építés és a felújítás együtt jelentkezik, a városi törnb- rekomstrukciók sokasodnak. Minden munka versenytárgyalás után jut majd az építőkhöz. Oldódnak a „földrajzi korlátok”, számíthatunk Somogybáin más megyékből érkező cégekre és a somogyiak sem lesznek helyhez kötve. Mindenképpen a vállalkozásra kész szervezeteké az előny. — Elegendő mindehhez a nagyobb és kisebb cégek jelenlegi fölkészültsége? — Részben igen. De műszaki fejlesztéssel arra kell törekedni, hogy a kapacitásuk többoldalú legyen, rendelkezésre álló és később beszerzendő eszközeikkel ne csak egyfajta feladatot tudjanak megoldani. Fontos ehhez az is, hogy képzett munkásgárdát toborozzanak a vállalkozók, s a már meglevő embereket is továbbképezzék. Feltétlen jobb minőségű és ' gyorsabb munkára lesz szükség, csak az ezt produkálók maradhatnak talpon. A szervezett építőipar mindinkább kapcsolódjék be a magánerős építkezésekbe. Mindenképpen szeretnénk haladást látni az építészeti kultúrában: mind a felújításokkal, mind az új beruházásokkal a korábbinál igényesebb, szebb és jobban használható középületeket és lakóházakat kell létrehozni. Célokról beszéltem, de természetesen ez annyit jelent: számítunk minden építőiparban dolgozó emberre úgy, hogy megérti és szolgálja is ezeket a célokat. „Minden helyszínt ismerek" Király László 1957 óta dolgozik a Somogy megye'i Állami Építőipari Vállalatnál. A gimnáziumból kikerülve 10 évig fizikai munkás volt és közben kitanulta a melegburkoló szakmát. — Érdekelt az építőipar, és itt háromszor annyi fizetést kaptam, mintha beültem volna egy irodába. Fiatalon, családalapítás előtt nem volt mindegy, mennyi a keresetem. A második tíz évet már művezetőként töltötte el -a vállalatnál, ma pedig technikus. — A fő dolgom, hogy az elvégzett szakipari munkákat leszámlázzam. Ez csak látszólag egyszerű. Fél órával munkaidőkezdés előtt általában már itt vagyok, megbeszéljük az építésvezetőkkel, művezetőkkel, miből, mennyi és hova kell. Hosz- szú évek. óta akkor megyek szabadságra, amikor a munka engedi. — Kollégái szerint nemcsak a közvetlen munkaterületét, hanem az egész vállalatot szenvedélyesen szereti és védi is, ha ennek szükségét érzi. — így igaz. Ragaszkodom a vállalathoz, ez az első munkahelyem. Tanulok, tanfolyamokat végzek azóta is, hogy technikusként dolgozom. Most fejeztem be egy számítástechnikai tanfolyamot, ezt biztosan hasznosítani tudom. Ismereteket akarok szerezni, amelyek birtokában úgy érezhetőm, szükség van és lesz is rám ezen a munkahelyein. — Sokan inkább menekülnek az építőiparból. Ezek az évek nem éppen sikeresek. — Sokszor hallottam, már én is, hogy egy-két évet ki kell bírni és akkor helyrerázódunk. A majd harminc év alatt a SÁÉV szinte valamennyi munkájában részt vettem. Minden helyszínt ismerek és ha innen valamelyik felső szinten kinézek, most is azt mondom, szép ez a város. Kár, hogy formákat még mindig nem és a színeket is csak alig egy év tizede merjük variálni, illetve egyáltalán alkalmazni. Az emberek haragszanak ránk és a panelra. Én erre azt mondom: ebből is lehet jól építkezni. Az már a mi hibánk, ha nem tudjuk megoldani. Festőiskola Huszonkét tagja van a Somogy megyéi Állami Építőipart Vállalatnál a Cseh József vezette festőbrigádnak. Alakulásuk nem tekinthető szokványosnak: Cseh József jónevű festő volt már a vállalatnál, amikor azt tapasztalta, hogy a frissen végzett szakmunkások nem találják a helyüket, nehezen illeszkednek be a munkahelyi közösségbe. Gondolt egyet, és a következő ötlettel állt elő: kizárólag fiatalokból alakít egy brigádot, ha a vállalat változatos és nehéz munkával bízza meg a közösséget. A brigád megalakult, ás rövid idő alatt híre ment annak, hogy az itt dolgozók sok ötlettel valósítják meg azt, amit feladatul kapnak. Van idejük arra is, hogy részt vegyenek társadalmi munkában, közös kirándulásokat szervezzenek. Az is hamarosan egyértelművé vált, hogy a Cseh Józseí- vezette festőbrigádban hamar tanulják meg a szakma fogásait és tesznek szert gyakorlatra a fiatalok. A módszer, amelyet Cseh József alkalmazott, egyszerű. A 22 tagú brigád két csoportra osztva gyakorolta a különböző technológiai fogásokat. A munka minőségét mindig közösen értékelték és ellenőrizték. így a sokszor egyhangúnak tetsző munka is értékes, változatos, s a jó teljesítménnyel együtt vastagabb a boríték is. A brigádból gyakorlott emberek kerültek más közösségekbe, és helyükre újra fiatalok álltak. Itt most is 21 év az átlagos életkor. S a 21 évesek lendülete, munkaszeretete most hivatalos elismerést is kapott: a Sáév Kiváló brigádja címet veszik át a holnapi ünnepséget a Cseh József- vezette szocialista brigád tagjai. i Évtizedek Takács István A kapoisváji teherpályaudvar építkezésén dolgozik most Takács István és brigádja. íNyoíc tagú a csapat és nem mondható ifjúságii közösségnek; a többség hosz- sízú ideje törzsgárdatag a Tainépnél. Többen hasonló sorsúnk; tíz-ti zen öt éves erdei munka után már szintén egy évtizede építömun- kások. Régebbi és mai munkájuk közt annyi a hasonlóság, hogy mindkét .munkahelyük „mennyezete” a szabad ég. A brigádvezető mondta: — Én már el sem tudnám képzelni, hogy zárt üzemben dolgozzak. Az erdőben is szerettem lenni, mert ott C * » «I • # #. ffl Surjanvolgyi építők A megye tenmelőszövetke- műves és egy segédmunkás zetei közül a szemtibalázsá dolgozott. Surjánvölgyének van a legr — A szövetkezett taüípraáll- tekintélyesebb építőipart látásához nélkülözhetetlen, szervezete. Szinte a semmi- volt a melléküzemág fejből fejlődött négy év alatt lesizté&e — mondja Horváth oda, hogy ma már nemcsak Kálmánná elnökhelyettes. — Somogybán, hanem a me- Elsősorban a saját belső át- gyehatáron túl is jegyzik. - alakításokhoz kellettek az 1981-ben a gazdaságilag építők, hogy az istállókból mélyponton levő szövetfce- műhelycsarnokok legyenek, zetben egy karbantartó kő- 1982-ben a negyven fősépí- — tőipari szervezet huszonkét millió forint árbevételt ért el. Az első munkánk a Mea szabad Mozsolics József jó a levegő, de ezt szebbnek találom. Tisztább munka. Nincs kullancs... És ott egy-egy tarvágás után szomorúan néztem a fatönköket. Itt pedig építünik. S ha az utcákon járok, sokhelyütt eszembe jut; az út amit koptátok az én kezem munkája. Gelencsér József helyeséit: — Akár hiszi valaki, akár nem, ezt a munkát is lehet szeretni. Segédmunka, nehéz munka, nincs is utánpótlás, mert könnyebb és jobban fizető helyek bőven vannak. Mi mégis szeretjük, mert sokmilliós értékeket ég alatt hozunk létre annak ellenére, hogy szakképzettségünk nincs. És az már valami; tíz-tizenöt millió forint... Mozsolics József, éléggé szűkszavú. Csupán annyit tett hozzá: — Én innen nem mennék már el. összeszoktunk. Akárkit be sem engedünk a brigádba. Nem énné meg akár ezer forint fizetésemelést se, ha elmennék. — Pedig annyiért mér érthető volna... — Igen. És ha valaki teheti, menjen is! Én csak magamra mondom, hogy nem mennék. Ünnep-e az építők napja, igazi ünnep-e vajon? Amikor ezt tudakoltam, már csaknem az egész brigád odagyűlt beszélgetni. Bizonygatták, hogy ez nemcsak amolyan nyakkend ős ünnepség. A régi építők ilyenkor végiggondolják sorsukat, egymásnak is mesél- getnek sok éve megesett dolgokról. A brigád mindig együtt marad ezen a napon. — Ilyen régóta egymással dolgozó emberek közt nincs is veszekedés, irigység ugye? — Szómegmandás van — mondta szándékosan is szelídítve a fogalmat Gelencsér József. — De mindig szembe! Gelencsér József Takács István magyarázta: — Az emberek között a liegitöbb bajt a pénz okozza, azon veszekszenek. Mi egyenlően osztjuk el mindig, amit a brigád kap. Mégpedig azért, mert ismerjük egymást és tudjuk, hogy mindenki igyekszik. Nincs két egyformán ügyes ember, nincs ikét egyformán erős ember. Nálunk sincs. De azt pontosan látjuk, hogy a maga eszéhez, a maga erejéhez képest a társunk mindent megtesz, amit tud. Ezért egyforma a pénz még akkor is, ha különböző a munka. Tizenöt éve vannak együtt. Kifogásolni való még soha sem volt a munkájukban. Tovább dicsér- getni a Takács brigádot fölösleges volna. zőgazdasági Főiskola fészer- laki kastélyának a felújítása volt, egy sertéshiiZMlda építése, és — ugyancsak a főiskolán — elkezdtük a hatvannégy személyes kollégium építését is. 1983-ban kilencven építő már negyvenhárom millió forint árbevételt ért el Szentbálázson, tavaly pedig százhuszan ötvenhat milliót. A Surjánvölgye építőinek keze alól került ki a Lady szövetkezet ipari csarnoka, felújították, és öltözővel, fürdővel bővítették az Arany úti sporttelepet, Kaposifüre- den orvosi rendelőt és lakást építettek. Munkájukat dicséri még a textilművek vasúti megállója. , — Nagy gondot kellett fordítanunk arra, hogy bizonyítsuk mire vagyunkiké- pesek — mondta az elnök- helyettes. — Az, hogy most már minket keresnek meg a beruházók, s versenytárgyalásokat nyerünk meg, nagy öröm. TaVaily kaptuk a megbízást többek között Gamás törpevízművének építésére. Az idén tanévvégién kezdjük a toponári Szalma István általános iskola felújítását és jövő év szeptemberére kell befejezni. Most készülő munkánk a Vörölsihadsereg utcai óvoda felújítása, bővítése. A felújítás és a bővítés a mi fő profilunk. Ügy gondoltuk, az ilyen jellegű tevékenységgel tudunk legjobban beilleszkedni a meglevő építőipari szervezetek közé.
