Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-13 / 137. szám

1985. június 13., csütörtök Somogyi Néplap 3 / ÉPÍTŐK Különös jelentőséget ad az idei építők nap­jának, hogy egy gondokkal terhes ötéves terv­időszak végén ünnepelnek az építőipar dolgo­zói. Dr. Sarudi Csabát, a megyei tanács elnök- helyettesét épp ezért arra kértük: az,ünnep al­kalmából készítsünk hétköznapi összefoglalót Somogy építőiparának közelmúltjáról és követ­kező öt évéről. Vállalkozó ipart remélünk Epítőmunkásokkal és építőmunkásokról, épí­tőiparról beszélgettek munkatársaink. A ma­gyarázat egyszerű: az építők napja közeleg, s ezzel az összeállítással kívánjuk köszönteni őket. Teljességre törekedni lehetetlen. A leírtak Villanások csupán, a szereplőkkel többé-ke- vésbé véletlenül talál­koztunk, járhattunk volna másoknál, másutt is. — Megyénik építőipara a hatodik ötéves terv ideáén, ha mindent összegzőnk, megfelel az igényeknek. Ez ugyan sokszor hallható álta­lánosság, de igaz. A részle­tek, amelyekből az értékíté­let összesűrűsödik, természe­tesen nem mindig kedve­zőek. A mennyiségi telje­sítmény csökkent, mert ki­sebb volt a kereslet, mint régebben, az igények megvál­toztak, az új beruházások helyett több lett a felújítás. A megváltozott piachoz ta­lán a szükségesnél lassab­ban alkalmazkodott az épí­tési kínálat, de az utóbbi években már rugalmasabbak vollták az építő szervezetek. Több kiesi és mozgékony vállalkozás „lépett színre”, sorolhatnám a nagyobb cé­gek leányvállalatait, a gaz­dasági munkaközösségeket és az egyéb formációkat. — A kínálat növekedésé­től egészséges versenyt is várt mindenki. Kialakult-e ez? — Nehézen indult a ver­sengés. De ma már erősödik a hasznos küzdelem. A mélyépítésben hamarabb alakult ki a verseny, a ma­gasépítésiben később. Aho­gyan a kínálát színesedik, úgy lehet mindinkább ki­használni azt, hogy egy mun­káért több vállalkozó is je­lentkezik. A verseny akkor valódi, ha több jó induló van a startnál. Reméljük, hogy a korábbinál jobb mi­nőséget, rövidebfo építési időt és gazdaságosabb meg­oldásokat 'garantálni képes cégék közül választhatnak már a közeljövőben a meg­bízok. — Ez jogos remény, s jelzi a jövőt. Mi vár tehát a következő ötéves tervben az |építőkre? — Körülbelül 17 ezer em­ber dolgozik a nagyobb és a kisebb építő szervezetekben. A következő tervidőszak ele­jén az 1985-öshöz hasonló lesz a kereslet, 1987-től vár­ható az igények mennyiségi növekedése is. De minden» képpen továbbra is több ki­sebb munkára kell számítani és kevés nagy beruházásira. Jellemző lesz, hogy az új építés és a felújítás együtt jelentkezik, a városi törnb- rekomstrukciók sokasodnak. Minden munka versenytár­gyalás után jut majd az építőkhöz. Oldódnak a „föld­rajzi korlátok”, számíthatunk Somogybáin más megyékből érkező cégekre és a somo­gyiak sem lesznek helyhez kötve. Mindenképpen a vál­lalkozásra kész szervezeteké az előny. — Elegendő mindehhez a nagyobb és kisebb cégek jelenlegi fölkészültsége? — Részben igen. De mű­szaki fejlesztéssel arra kell törekedni, hogy a kapacitá­suk többoldalú legyen, ren­delkezésre álló és később beszerzendő eszközeikkel ne csak egyfajta feladatot tud­janak megoldani. Fontos eh­hez az is, hogy képzett munkásgárdát toborozzanak a vállalkozók, s a már meg­levő embereket is továbbké­pezzék. Feltétlen jobb minő­ségű és ' gyorsabb munkára lesz szükség, csak az ezt produkálók maradhatnak talpon. A szervezett építő­ipar mindinkább kapcsolód­jék be a magánerős építke­zésekbe. Mindenképpen sze­retnénk haladást látni az építészeti kultúrában: mind a felújításokkal, mind az új beruházásokkal a korábbinál igényesebb, szebb és jobban használható középületeket és lakóházakat kell létrehozni. Célokról beszéltem, de ter­mészetesen ez annyit je­lent: számítunk minden épí­tőiparban dolgozó emberre úgy, hogy megérti és szol­gálja is ezeket a célokat. „Minden helyszínt ismerek" Király László 1957 óta dolgozik a Somogy megye'i Állami Építőipari Vállalat­nál. A gimnáziumból kike­rülve 10 évig fizikai munkás volt és közben kitanulta a melegburkoló szakmát. — Érdekelt az építőipar, és itt háromszor annyi fize­tést kaptam, mintha beül­tem volna egy irodába. Fia­talon, családalapítás előtt nem volt mindegy, mennyi a keresetem. A második tíz évet már művezetőként töltötte el -a vállalatnál, ma pedig tech­nikus. — A fő dolgom, hogy az elvégzett szakipari munká­kat leszámlázzam. Ez csak látszólag egyszerű. Fél órá­val munkaidőkezdés előtt általában már itt vagyok, megbeszéljük az építésveze­tőkkel, művezetőkkel, miből, mennyi és hova kell. Hosz- szú évek. óta akkor megyek szabadságra, amikor a mun­ka engedi. — Kollégái szerint nem­csak a közvetlen munkate­rületét, hanem az egész vál­lalatot szenvedélyesen sze­reti és védi is, ha ennek szükségét érzi. — így igaz. Ragaszkodom a vállalathoz, ez az első munkahelyem. Tanulok, tan­folyamokat végzek azóta is, hogy technikusként dol­gozom. Most fejeztem be egy számítástechnikai tanfo­lyamot, ezt biztosan haszno­sítani tudom. Ismereteket akarok szerezni, amelyek birtokában úgy érezhetőm, szükség van és lesz is rám ezen a munkahelyein. — Sokan inkább menekül­nek az építőiparból. Ezek az évek nem éppen sikeresek. — Sokszor hallottam, már én is, hogy egy-két évet ki kell bírni és akkor helyre­rázódunk. A majd harminc év alatt a SÁÉV szinte vala­mennyi munkájában részt vettem. Minden helyszínt is­merek és ha innen valame­lyik felső szinten kinézek, most is azt mondom, szép ez a város. Kár, hogy formá­kat még mindig nem és a színeket is csak alig egy év ­tizede merjük variálni, il­letve egyáltalán alkalmazni. Az emberek haragszanak ránk és a panelra. Én erre azt mondom: ebből is lehet jól építkezni. Az már a mi hibánk, ha nem tudjuk meg­oldani. Festőiskola Huszonkét tagja van a Somogy megyéi Állami Épí­tőipart Vállalatnál a Cseh József vezette festőbrigád­nak. Alakulásuk nem te­kinthető szokványosnak: Cseh József jónevű festő volt már a vállalatnál, ami­kor azt tapasztalta, hogy a frissen végzett szakmunká­sok nem találják a helyü­ket, nehezen illeszkednek be a munkahelyi közösségbe. Gondolt egyet, és a követke­ző ötlettel állt elő: kizárólag fiatalokból alakít egy brigá­dot, ha a vállalat változatos és nehéz munkával bízza meg a közösséget. A brigád megalakult, ás rövid idő alatt híre ment annak, hogy az itt dolgozók sok ötlettel valósítják meg azt, amit feladatul kapnak. Van idejük arra is, hogy részt vegyenek társadalmi munkában, közös kirándulá­sokat szervezzenek. Az is hamarosan egyértelművé vált, hogy a Cseh Józseí- vezette festőbrigádban ha­mar tanulják meg a szakma fogásait és tesznek szert gyakorlatra a fiatalok. A módszer, amelyet Cseh József alkalmazott, egysze­rű. A 22 tagú brigád két csoportra osztva gyakorolta a különböző technológiai fo­gásokat. A munka minősé­gét mindig közösen értékel­ték és ellenőrizték. így a sokszor egyhangúnak tetsző munka is értékes, változa­tos, s a jó teljesítménnyel együtt vastagabb a boríték is. A brigádból gyakorlott emberek kerültek más kö­zösségekbe, és helyükre új­ra fiatalok álltak. Itt most is 21 év az átlagos életkor. S a 21 évesek lendülete, munkaszeretete most hivata­los elismerést is kapott: a Sáév Kiváló brigádja cí­met veszik át a holnapi ünnepséget a Cseh József- vezette szocialista brigád tagjai. i Évtizedek Takács István A kapoisváji teherpálya­udvar építkezésén dolgozik most Takács István és bri­gádja. íNyoíc tagú a csapat és nem mondható ifjúságii közösségnek; a többség hosz- sízú ideje törzsgárdatag a Tainépnél. Többen hasonló sorsúnk; tíz-ti zen öt éves erdei munka után már szin­tén egy évtizede építömun- kások. Régebbi és mai munkájuk közt annyi a ha­sonlóság, hogy mindkét .munkahelyük „mennyezete” a szabad ég. A brigádvezető mondta: — Én már el sem tudnám képzelni, hogy zárt üzem­ben dolgozzak. Az erdőben is szerettem lenni, mert ott C * » «I • # #. ffl Surjanvolgyi építők A megye tenmelőszövetke- műves és egy segédmunkás zetei közül a szemtibalázsá dolgozott. Surjánvölgyének van a legr — A szövetkezett taüípraáll- tekintélyesebb építőipart látásához nélkülözhetetlen, szervezete. Szinte a semmi- volt a melléküzemág fej­ből fejlődött négy év alatt lesizté&e — mondja Horváth oda, hogy ma már nemcsak Kálmánná elnökhelyettes. — Somogybán, hanem a me- Elsősorban a saját belső át- gyehatáron túl is jegyzik. - alakításokhoz kellettek az 1981-ben a gazdaságilag építők, hogy az istállókból mélyponton levő szövetfce- műhelycsarnokok legyenek, zetben egy karbantartó kő- 1982-ben a negyven fősépí- — tőipari szervezet huszonkét millió forint árbevételt ért el. Az első munkánk a Me­a szabad Mozsolics József jó a levegő, de ezt szebbnek találom. Tisztább munka. Nincs kullancs... És ott egy-egy tarvágás után szo­morúan néztem a fatönkö­ket. Itt pedig építünik. S ha az utcákon járok, sokhe­lyütt eszembe jut; az út amit koptátok az én kezem munkája. Gelencsér József helye­séit: — Akár hiszi valaki, akár nem, ezt a munkát is lehet szeretni. Segédmunka, nehéz munka, nincs is utánpótlás, mert könnyebb és jobban fizető helyek bőven van­nak. Mi mégis szeretjük, mert sokmilliós értékeket ég alatt hozunk létre annak ellené­re, hogy szakképzettségünk nincs. És az már valami; tíz-tizenöt millió forint... Mozsolics József, éléggé szűkszavú. Csupán annyit tett hozzá: — Én innen nem mennék már el. összeszoktunk. Akárkit be sem engedünk a brigádba. Nem énné meg akár ezer forint fizetéseme­lést se, ha elmennék. — Pedig annyiért mér érthető volna... — Igen. És ha valaki te­heti, menjen is! Én csak magamra mondom, hogy nem mennék. Ünnep-e az építők napja, igazi ünnep-e vajon? Ami­kor ezt tudakoltam, már csaknem az egész brigád odagyűlt beszélgetni. Bi­zonygatták, hogy ez nem­csak amolyan nyakkend ős ünnepség. A régi építők ilyenkor végiggondolják sor­sukat, egymásnak is mesél- getnek sok éve megesett dolgokról. A brigád mindig együtt marad ezen a na­pon. — Ilyen régóta egymással dolgozó emberek közt nincs is veszekedés, irigység ugye? — Szómegmandás van — mondta szándékosan is sze­lídítve a fogalmat Gelen­csér József. — De mindig szembe! Gelencsér József Takács István magyaráz­ta: — Az emberek között a liegitöbb bajt a pénz okoz­za, azon veszekszenek. Mi egyenlően osztjuk el min­dig, amit a brigád kap. Mégpedig azért, mert is­merjük egymást és tudjuk, hogy mindenki igyekszik. Nincs két egyformán ügyes ember, nincs ikét egyformán erős ember. Nálunk sincs. De azt pontosan látjuk, hogy a maga eszéhez, a maga erejéhez képest a társunk mindent megtesz, amit tud. Ezért egyforma a pénz még akkor is, ha kü­lönböző a munka. Tizenöt éve vannak együtt. Kifogásolni való még soha sem volt a mun­kájukban. Tovább dicsér- getni a Takács brigádot fö­lösleges volna. zőgazdasági Főiskola fészer- laki kastélyának a felújí­tása volt, egy sertéshiiZMlda építése, és — ugyancsak a főiskolán — elkezdtük a hatvannégy személyes kollé­gium építését is. 1983-ban kilencven építő már negyvenhárom millió forint árbevételt ért el Szentbálázson, tavaly pedig százhuszan ötvenhat milliót. A Surjánvölgye építőinek keze alól került ki a Lady szövetkezet ipari csarnoka, felújították, és öltözővel, fürdővel bővítették az Arany úti sporttelepet, Kaposifüre- den orvosi rendelőt és la­kást építettek. Munkájukat dicséri még a textilművek vasúti megállója. , — Nagy gondot kellett fordítanunk arra, hogy bi­zonyítsuk mire vagyunkiké- pesek — mondta az elnök- helyettes. — Az, hogy most már minket keresnek meg a beruházók, s versenytár­gyalásokat nyerünk meg, nagy öröm. TaVaily kaptuk a megbízást többek között Gamás törpevízművének építésére. Az idén tanévvé­gién kezdjük a toponári Szalma István általános is­kola felújítását és jövő év szeptemberére kell befejez­ni. Most készülő munkánk a Vörölsihadsereg utcai óvoda felújítása, bővítése. A felújítás és a bővítés a mi fő profilunk. Ügy gon­doltuk, az ilyen jellegű te­vékenységgel tudunk leg­jobban beilleszkedni a meg­levő építőipari szervezetek közé.

Next

/
Thumbnails
Contents