Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-12 / 136. szám

1985. június 12., szerda Somogyi Néplap 3 A LÁTOGATÁS HASZNA Ügy gondolom: a látoga­tás legfőbb haszna aiz volt, hogy nem vártaik tőle sem erkölcsi, sem anyagi támo­gatást. Nem nyújtottak be számlát, nem kértek és nem követeltek. Egyszerűen csak megmutatták önmagjukat, mint akik jól /tudják, hogy mi a dolguk, és mekkora a felelősségük. Megosztották örömeiket, gondjaikat. Hogy volt más haszna is? Hát hogyne lett volna! Életkö­zeiből, közvetlenül ismerke­dett a másik fél a térség életével; értékelhetett, kér­dezhetett, hogy kérdéseivel is ösztönözzön, és közeléhb- rői láthatta a nem is a/ny- nylra „mikrovilágot”, mint ahogy az egy nagy megyé­ben annak látszhatna. Part­nerek tárgyaltak hosszan, elmélyültem ezen a találko­zón. A helyiek örömmiéi tá­jékoztattak — ezt jól lehe­tett érzékelni —, szinte a jó atya szerény, de vitatha­tatlan büszkeségévéi, mint amikor megérzi — meg kell éreznie —, hogy érdeklőd­nek gyermekéről, őszintén kíváncsiak „iperedésére”.-'S­Nos, hát ilyen találkozó zajlott lle a múlt héten Ta­báni, ahol a pártbizottság, a tanács vezetői, egy üzem és egy község hivatott irányí­tói vallottak önmagukról, törekvéseikről, , sikereikről és gondjaikról. Semmi sem állt távolabb ettől a találkozótól, mint a híivatalosfcodás, a protokoll megnyilvánulás, a színle­lés. Végtére ás egy célért munkálkodó emberek talál­kozója vOlt ez még akkor is, ha a látogatók csoportja — úgymond — „magasabb helyről” érkezett, s a me­gyei pártbizottságot képvi­selte. Régi és jól bevált ve­zetési módszer az úgyneve­zett „átfogó látogatás”. Ez­úttal Klenovics Imre ellfeő titkár, Kleiber Józsefné, Ká­der László és e sorok írója utazott Talbra élményt, ta­pasztalatot gyűjteni minden­napi munkájához. Vallom, hogy a bőség szarujával tér­tek haza. S bár tarsolyük- ban nem hoztak számlát, bizonyára „fölfedezhették”, hogy mire keld, mire érde­mes figyelniük a térség la­kóinak ©Letét megismerve és szemlélve, s milyen álta­lánosítható tapasztalatokat szűrhetnek le, mielőtt bár­miféle döntés születik a „nagy házban”. A látoga­tásnak ez a lényege, a basz­na... Teleki Sándor, a városi jogú nagyközség pártbdzo/tt- eágánák első titkára szinte kötelességének érezte — és nem ok nélkül! — a törté­nelmi visszapillantást, hi­szen közismert /tény, hogy múlt nélkül nincs jelen és jövő; s a történelmi tények feltárása nélkül — bár itt él a közelben — senki sem tudná kellőképpen értékelni azt az utat, amelyet kínló­dások és erőfeszítések árán, de magabiztosan, előrelátó­an tett meg e térség dolgos lakossága. Felszabadult örömről és feszültségforrá­sokról, gyötrődésről és az alkotókészség kibontakozá­sáról, az életkörülmények változásáról adott számot Teleki Sándor, s mint min­den valamirevaló vezetőnek szavait, az övét is a sikerek fölötti öröm s az elégedet­lenség hatotta át, hiszen „ennél is többre vagyunk képesek”., Ezt olvastam sza­vaiból, s nem titkolom: ro- konszenvet keltett. Tájékoztatójában a ter­melőszövetkezeti fejlődés, az 'ipar előretörése, a munka­erő-foglalkoztatás feszült­ségei csakúgy helyet kaptak, mint a legutóbbi közigaz­gatási átszervezés gondjai. Huszonöt (!) település tar­tozik már Tabhoz, mintegy húszezer lakos, 42 pártszer­vezet, nyolc mezőgazdasági nagyüzem (közülük öt ked­vezőtlen adottságú!), s az iparban — bármennyire fej­lődött is az összetétel, a szerkezet — nem mondható még, hogy „minden rend-, ben”. Baj van a kereskedel­mi ellátással? A vendéglá­tással1? Jól tudják. Csakhogy ez kevés! A látogatók sem tartották tűrhetőnek tovább az áfész kényelmes bele­nyugvását, tehetetlenségét. Már a pártértekezlet is szó­vá tette, hogy baj van az áruellátással, a vendéglá­tássál, a szolgáltatással — főként a kis községekben—, miközben egyre fejlődik Tab idegenforgalmi kínálata és fogadókészsége. Az élet nem áll meg, s a pártszerveknek, a tanácsnak nincs joga ah­hoz, hogy elfogadja, „szen­tesítse” az értelmetlen fé­keket ... Kevés a továbbtanulók aránya Tabon. S bár az idén fejlődik a középfokú oktatás, újabb feszültség tá­mad: a kollégaumépítés nél­külözhetetlen. Korszerűsí­teni keli a térség központ­jának általános iskoláját, ahol már az ezret is meg­haladja a gyermeklétszám, s gondi van az andocsd tanter­mekkel, halott Kisbárapéti- ban kihasználatlan termek állnak rendélkezésre. Meg­fontolandó: vajon nem ész­szerűbb-e felülbírálni a ko­rábbi körzetesítési elképze­léseket, mint tovább nyűg­lődni a feszültségekkel. Ugyanakkor Tengődön, Be­degkéren egyre nagyobb gondot okoz az osztályok, a tanulócsoportok fenntar­tása, mert folyamatosan csökken a gyereklétszám. Egyszóval nem élnék gond­talanul a tabiak... A közművelődésben nagy­részt a tárgyi és a személyi feltételek is hiányoznak; visszaesett a műkedvelő mozgalom. Még a központ stagnálásáról is számot ad­tak a vezetők. S mindezt úgy tették: nem másoké, ha­nem az ő feladatuk, hogy változtassanak a helyzeten. S hogy a sportlétesítmény fejlesztése „mindössze” 35 éve húzódik? Nem várhat­nak tovább ... A vendégek ezernyi min­denről ' érdeklődtek. Hogy milyen a vezetők munka- módszere és kapcsolatrend­szere; tudja-e idei tervét teljesíteni az ipar; mi a megoldás a kereskedelmi és vendéglátói gondok enyhíté­sére; milyen a párttagság, a lakosság hangulata, köz­érzete, kereseti viszonyai, s hogy a közigazgatási átszer­vezés következtében hogyan bírnak tizenegy társközsé­gükkel? Őszinte, lényegre utaló válaszok hangzottak el, — a jó értelmű elége­detlenség jegyében. Biztató. Azután látogatás a cam- pi ngci k k-vállalatnál. Űj technológiai eljárások, bese­gítő kisüzemek Somogy- meggyesen, Ságváron; far­merprogrami, 320 dolgozó, 226 millió forintos termelé­si érték, folyamatos termék­szerkezet-váltás, ausztrál piac — jövő! És „a hónap legjobb dolgozója” mozga­lom, ezer forintért. Iszonyú húzóerő! Jövőbelátó gyárve­zetés ... És helyi reklámot mutat: a sátor-sportcsarno­kot. A külföldieknek is tet­szik. A töprengés követte előrelátás rendkívül rokon­szenves. Azután Zala. a Zichy-mú- zeum, és a tabi vezetők -ter­vei. A múzeum csodás, ta­valy már harmincezer láto­gatója volt. Tizenkét hektá­ros természetvédelmi terüle­te azonban el van hanyagol­va. Komplex terv készülj, az idén már építőtáboroznak ott a boglárlellei szakközép- iskolások. Helyreállítására tovább nem várhatnak. Azután Törökkoppány. Még mindig van idő, ener­gia — egy nap tapasztalat- szerzéséből. A körzetben 1657 lakos, érdemes a fi­gyelemre. Orvosi rendelőt bővítenék, védőnőt akarnak letelepíteni, a gyerekek egy­negyede hátrányos helyze­tű .. . 847 tsz-tag közül a fele sem dolgozó. Nyugdíja­sok. járadékosak. Az állat­tenyésztést fölszámolták, vi­szont 22,5 millió forint a melléküzemági bevételük. Az emberek közérzete jó, csak éppen azt nem értik: miért nem lehet megélni a mezőgazdaságból, amikor mindig meg lehetett... Pa­naszkodnak a húsellátásra, az elavult gyógyszertárra, de dicsérik a tabi vezetést, mert sóikat segít, s kiiktat­ta együttműködésükből a fölösleges adminisztrációt... Helytáll az ifjúság! Büszkén mondják. De a KlSZ-miek rugalmasabban kellene poli­tizálnia ... Ezernyi tapasztalat. Ez -az „átfogó” látogatás haszna. A módszeré, amely nem hal­lomásokra, híresztelésekre, szóbeszédre épít, hanem sze­mélyes tapasztalatokra. Hogy alapot merítsen a döntésekhez... Jávori Béla Az elöljáróság első lépései Az 1985. évi választásokat követően több mint másfél ezer községben csaknem hatezer tanácstag részvéte­lével elöljáróságok alakul­nak. Somogybán egyébként 175 társközségben alakul elöljáróság: az elsők pénte­ken Igái, Nagyberki és Ta- szár társközségeiben. A kö­zös tanácsokhoz tartozó társ­községek új népképviseleti- önkormányzati testületéi meghatározó módon vehet­nek részt a települések éle­tét lényegesen érintő kérdé­sek eldöntésében. Az elöljáróságok képvise­lik a közös tanácsban és más szervek ..előtt a társköz­ség lakosságának érdekeit. Szervezik a közösségi életet és döntenek a rendelkezésre álló anyagi eszközök fel- használásáról is. A tanács- törvény értelmében a taná­csok egyes, — a község la­kosságát közvetlenül érintő — hatásköreinek gyakorlá­sát átruházhatják az elöljá­róságokra, amelyek a fontos döntések előtt — jogszerűen — véleményt nyilváníthat­nak. A társközségek érdekeinek fokozottabb érvényesítését szolgálja az is, hogy a ta­nácsnak, illetve a végrehaj­tó bizottságnak újra kell tárgyalnia azt a — társköz­séget érintő — döntést, ame­lyet az elöljáróság sérelmes­nek tart. Miután az elöljá­róság a jövőben a közös tanács szervezetéhez tartoz­nak, hatékonyabbá és zök­kenőmentesebbé válik majd a nem székhely társközségek és a közös tanácsok együtt­működése és lehetővé az is, hogy a közös tanács az elöl­járóságokat további — az egyes társközségek lakossá­gát érintő — hatáskörök gyakorlásával ruházza fel. Az elöljáróságok hatáskö­reit a tanácstörvény, a kor­mány rendelete és más jog­szabály határozza meg, to­vábbi hatásköreiről a közös tanács dönt. Lényeges, hogy a hatásköröli — miután a társközségek jellegük és nagyságuk szerint is jelen­tős eltéréseket mutatnak — nem szabályozhatók orszá­gosan egységesen. Például a társközségek több mint fe­lében a lakosság száma nem éri el az 500-iat, ugyanakkor vannak olyan települések is, ahol 1500-nál is többen él­nek. A szándék szerint az elöljáróságoknak érdemi szerepet kell betölteniük a társközségek életében. Lé­nyeges, hogy birtokában le­gyenek az ehhez szükséges anyagi eszközöknek is. Az önálló rendelkezés joga ma­gában foglalja azt is, hogy az anyagiakat a közös ta­nács által elfogadott célra használják fel. Megegyezés alapján a tanács a továb­biakban is koncentráltan használhatja fel az anyagi eszközöket, például úgy, hogy az egyik évben az egyik társközségben, a kö­vetkező évben a másikban újítják fel az iskolát. Fontos rendező elv, hogy a közös tanáos szervei a társközség lakosságát széle­sebb körben érintő ügyek­ben nem dönthetnek az elöljáróság véleményének kikérése nélkül. Az elöljá­róság ellenőrző tevékenysége kiterjed a társközségekben működő minden tanácsi, il­letve lakossági ellátást-szol- gáltatást nyújtó nem taná­csi szervre. A közösség érde­keit képviselve önállóan is felléphet az elöljáróság a nem tanácsi szerveknél, s ilyenkor gyakorolhatja mindazokat a jogokat, ame­lyek egyébként a közös ta­nácsot illetik meg. A közösség életében nagy jelentőségű falugyűléseket a társközségekben a jövőben az elöljáróság is összehív­hatja, a testület minden lé­nyeges helyi kérdésekben kérheti a falugyűlés állás- foglalását. Az elöljáróság tagjai kö­zül választja meg az elöljá­rót, akinek feladata az elöl­járóság folyamatos, haté­kony működésének szerve­zése. Tevékenységét társa­dalmi munkában látja el. Miután azonban tennivaló­ja jóval több, mint a jelen­legi tanácstagi csoportelnö­köké, indokolt munkáját tiszteletdíjjal elismerni. Nyilvánvaló természetesen, hogy az elöljáró akkor tud sajátjaként eljárni a község ügyeiben, ha ott is lakik. Lényeges tudnivaló az is, hogy az elöljáróság nem szakigazgatási szerv. Ezért az ilyen jellegű helyi teen­dőket, továbbá a lakosság államigazgatási ügyeit to­vábbra Is a szakigazgatási szerv köteles intézni. Az elöljáróság viszont ellenőrzi a lakosság ügyes-bajos dol­gainak érdemi, gyors és kul­turált intézését. A megválasztott elöljáró­kat rövid tanfolyamon ké­szítik fel új feladataikra. Munkájuk segítésére mód­szertani segédkönyvet is rendelkezésükre bocsátanak. HŰTŐTORNYOK EXPORTRA Befejezéséhez közeledik a. Transelekitro Külkereskedel­mi Vállalat és az Energia­gazdálkodási Intézet egyik legnagyobb expartvállalfeo- zása, az iráni Isfahánban. Az 1978-ban megkötött, több mint 50 millió dollár értékű szerződés alapján a magyar ipar négy, egyéniként 200 megawattos erőművi turbi­nához szállít Heller—Forgó hűtőtornyokat. Két léglkon- denzácdós tornyot már üzembe helyeztek a magyar szakemberek közreműkö­désével, a harmadikat a kö­vetkező hetekben adják ált, s a negyediket is felszere­lik még az év vége előtt. Újra választják a népi ellenőrzési bizottságokat Az 1980-ban megválasz­tott megyei és városi népi ellenőrző bizottságok meg­bízatása lejár. A választá­soknak a. népi ellenőrzés életében is kiemelkedő poli­tikai és társadalmi jelentő­sége van, ezért nagy fele­lősséggel készültünk a fel­adat teljesítésére. A válasz­tási törvény szélesíti a de­mokratizmust. Az előkészítő munka so­rán figyeltünk arra, hogy a megválasztásra javasolt tes­tületek alkalmasak legye­nek a törvényben és más jogszabályban megjelölt fel­adatok elvégzésére. Politikai; szakmai felkészültségük ré­vén képesek legyenek az el­lenőrzési munka irányításá­ra, intézkedési javaslatok megfogalmazására és a vég­rehajtás figyelemmel kíséré­sére. A népi ellenőrzési bizott­ságok tagjainak olyan sze­mélyeket javasoltak, akik szocialista államunkhoz, tár­sadalmi rendszerünkhöz hű­ek, feddhetetlen előéletűek, választójoguk és megfelelő szakmai, politikai felkészült­ségük van. Figyelmet fordí­tottunk arra, hogy a jelöl­tek a közügyekben jártasak legyenek, köztiszteletben álljanak. Általános elvként érvényesítettük azt is, hogy a javasolt személyek legye­nek kezdeményezőkészek, jó szervezők és elemzők, alkal­masaik az emberi kapcsola­tok kialakítására. A munka folyamatosságát szeretnénk biztosítani. Ezért kezdeményeztük, hogy a ta­pasztalt, jól dolgozó elnökö­ket, elnökhelyetteseket és bizottsági tagokat újra je­löljék. Arra törekedtünk, hogy a testületek összetétele tükrözze a megye, a váro­sok társadalmi, gazdasági adottságait és megfelelő arányban kapjanak helyet a közgazdasági, a jogi, a me­zőgazdasági, a műszaki, va­lamint humán végzettsé­gűek. A megyei és városi bi­zottságokat — a területi elv alapján —• a székhely sze­rinti illetékes tanácsok az alakuló ülésükön választ­ják meg. A boglárlellei vá­rosi jogú nagyközségben áp­rilis 3-án alakult meg az önálló NEB. Ezt most nem választják újjá. A választások szervezeti és személyi előkészítése be­fejeződött. A bizottsági ta­gok 57 százalékát újra jelö­lik. A cserék alapvető oka az idős kor, az egészségi ál­lapot és — néhány esetben — az alkalmatlanság. A megválasztásra java­solt bizottságok alkalmasak lesznek arra, hogy a népi ellenőrzéssel szemben tá­masztott magasabb követel­ményeknek megfeleljenek. Dr. Nagy Iván a megyei NEB elnöke’

Next

/
Thumbnails
Contents