Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-07 / 132. szám
1985. június 7., péntek Somogyi Néplap Választási nagygyűlés Csepelen (Folytatás az 1. oldalról) szavaikban, mind tettekben megnyilvánuló állásfoglalásókat nagyon nagyna értékeljük, az egyik legfontosabb előrevivő erőnek tartjuk. Június 8-án,' szombaton lesznek az országgyűlési képviselő és tanács tag-választásók. Ennék szintén megvan a maga nagyoő nagy jelentősége. Büntetőjogi szankció természetesen nem sújtja azt, aki nem szavaz. De úgy gondolom, hogy a közügyekben gondolkozó, s népünk felemelkedéséit szívén viselő emberek előtt világos: a választásokon való részvétel milliók állásfoglalása politikánk fő irányvonala mellett. Amint az előttem szóló. csepeli fiatalasszony is mondotta, a szavazópolgárok is megértik, hogy ezen a választáson aktívan részt- venni, és szavazatával is kifejezésre juttatni az egész nép alapvető politikai törekvéseivel való egyetértést — ez erkölcsi és politikai tett. A szavazás a politikánk.. a rendszerünk, a népi hatalmunk, a szocializ- inus, a béke és az építő programok melletti kiállást, állásfoglalást jelent. Kedves elvtársak! Az utóbbi hetekben hazánk, társadalmunk, a dolgozók életének szinte minden kérdéséről szóltunk. Ezért most nem szükséges programot hirdetni, hiszen azt már megadta a párt- kongresszus és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Néhány fontos kérdésről mégis szólni kívánok. Ma a világon harc folyik a társadalmi rendszerek között és éles az ideológiai küzdelem is. Az emberiség fejlődésének jelenlegi szakaszában egyidejűleg létezik a kapitalista és a szocialista világrendszer. E társadalmi rendszerek harca természetesen létezésük óta napirenden van. de az utóbbi időben) élesebbé vált. Az imperializmus neves és kevésbé neves szószólói újra lés újra arról beszélnek, hogy Marx tanítása, a marxizmus—leninizmus elavult, a szocialista rendszer nem működik megfelelően. Lassan már csaknem másfél évszázada annak, hogy a fiatal Marx elkezdte kutató- és elemző munkáját. Sok idő telt el azóta, hogy ő és a vele együtt dolgozó Engels majd Lenin kidolgozták és lerakták a marxista—leninista elmélet, alapjait. Mindenki tudja, aki ilyen kérdésekkel foglalkozik; amióta Marx, mint a kapitalizmus szigorú kritikusa fellépett, úgy beszéltek nézeteiről, hogy azok megalapozatlanok, életképtelenek. De ez az-elmélet azóta már valósággá vált, száz és százmilliók élnek a világrendszerré vált szocialista társadalom országaiban. S eziek az országok fejlődnek, ez a rendszer életképes. Ami a kapitalizmust illeti, kétségtelen, hogy amikor a tőkés társadalom kifejlődött és ahol a feudális társadalmat, vagy annak maradványait félretolta útjából, jelentősen hozzájárult a termelőerők fejlesztéséhez, a korábbiakhoz viszonyítva a javak nagyobb tömegét hozta létre. Az igazsághoz azonban az is hozzátartózik, hogy a gazdaságilag legfejlettebb tőkés országok a maguk színvonalát más országok és népek imperialista kizsákmányolása útján érték el. A kapitalizmus ma válságban van. Küzd feloldhatatlan belső ellentmondásaival, így a kizsákmányolok és kizsákmányoltak közötti kibékíthetetlen ellentmondásokkal. Gazdasági, politi-' kai, pénzügyi válságok, a termelés konjunkturális ingadozásai is gyötrik. De a mi számunkra az a leglényegesebb, hogy most mit tud a kapitalizmus az emberiségnek ígérni. Ez a válsággal küzdő rendszer az egyes dolgozó számára a létbizonytalanságot, az intézményesített és növekvő munkanélküliséget, az élet legkülönbözőbb területén az erőszak uralmát, az emberi környezet, a természet pusztítását, és a háború szüntelen veszélyét tudja távlatként nyújtani. Ezzel szemben a szocializmus megszünteti az ember emlber általi kizsákmányolását, garantálja á létbiztonságot, a teljes foglalkoztatottságot. Lehetővé teszi, hogy a különböző nemzetek, népek viszonylag rövid idő alatt leküzdjék a százados elmaradottságot. A szocialista világrendszer ma a társadalmi fejlődés, a népek szabadságának zászlóvivője. Ez a rendszer az emberiségnek a tartós és szilárd béke és a fegyvermentes világ távlatát nyújtja. Erre az erőre, a szocializmusra is szavazunk a szombati választásunkon. Biztos vagyok ahban, hogy népünk a rendszerek világméretű harcában ezúttal is a szocializmusra adja szavazatát. Kedves elvtársak! A jelenlegi nemzetközi helyzet egyik fő jellemzője ma az imperialisták által szított fegyverkezési verseny, az imperialisták egyes köreinek az a törekvése, hogy katonai erőfölényre tegyenek szert. Azt tapasztaljuk, hogy az Egyesült Államok a világűr militarizá- lásának gondolatát is fontolgatja. Mit hirdetnek ezzel szemben a Varsói Szerződés országai, a Szovjetunió, a szocialista országok? Mi a békét, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését hirdetjük és gyakoroljuk. Minden vitás nemzetközi kérdésben a tárgyalást és a megegyezést javasoljuk. A Varsói Szerződés Szervezete meg nem támadási megállapodást javasolt és javasol ma is a NATO- országainak. Javasoljuk a fegyverkezési verseny megfékezését, Európa atomfegyvermentesítését, a tömeg- pusztító fegyverek ' megsemmisítését, s végül az általános leszerelést. Tudjuk, hogy ezek nem gyorsan megoldható kérdések, de céljainkért — amelyeket a szocialista országok népei egységesen támogatnak — szüntelenül harcolni fogunk. Ügy véljük, hogy e bonyolult folyamatban biztosítható az összes érdekelt fél egyenlő biztonsága. Nem akarunk erőfölényt kiharcolni, mi valóban békére, békés egymás mellett élésre törekszünk. Azf akarjuk, hogy az emberiség által megtermelt értékeket ne fegyverekre, hanem az emberiség javára fordítsák. Mi a tőlünk eltérő társadalmi berendezkedésű országok népeinek is azt kívánjuk, amit magunknak, hogy békében élvezhessék munkájuk gyümölcseit. Ennél józanabb, tiszteségesebb külpolitikát hirdetni ma nem lehetséges. Nagyon bízunk benne, hogy az emberek nemcsak a mi országainkban, hanem a kapitalista világ államaiban is megértik: az emberiségnek, ha fenn akar maradni, nincs más útja, mint a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élése, és a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásos megoldása. Ezt politikát képviseli a mi hazánk, a Szovjetunió, ezt képviselik a Varsói Szerződés tagállamai, a szocialista országok. Mély meggyőződésünk, hogy ebben a kérdésben egész népünk támogatását élvezzük. Ügy gondolom, hogy szombaton, a választás napján békeakaratunkat is kifejezésre juttatjuk: a békére szavazunk. Kedves elvtársak Most, a választás időszakában pártunknak, kormányunknak, a Hazafias Népfrontnak, a képviselő- és tanácstag-jelölteknek is számadást kell készíteniük. Szól- niok kell arról —, s ez részben a jelölő gyűléseken és a választási gyűléseken megtörtént —, hogy a legutóbbi választás óta eltelt öt évben az akkor hirdetett programok szerint éltünk és cselekedtünk-e? A válaszunk egyértelmű igen: az öt évvel ezelőtti -választási ígéreteknek megfelelően dolgoztunk és cselekedtünk, s nem kevés- eredményt értünk el. Pártunk és kormányunk ebben az öt évben is állhatatosén dolgozott a békéért, népünk biztonságáért. Ezt szolgálja az az alapvető állásfoglalásunk is, hogy mi az erőegyensúly fenntartásának hívei vagyunk, erőfö lényre nem törekszünk, de azt sem engedjük meg, hogy bárki erőfölénybe kerüljön velünk szemben. Meggyőződésünk, hogy ez az álláspontunk nemcsak a magyar nép, a szocialista országok népeinek biztonságát szolgálja, hanem megfelel minden ország lakossága érdekeinek is. Az erőegyensúly az egész emberiség érdeke, ezért dolgozunk oly kitartóan megőrzéséért. Leginkább csak néhány mondatos sajtóközlemények jelzik, de ezek sokaságából nyomon követhető: pártunk és kormányunk napról-napra fellép a nemzetközi küzdőtéren azért, hogy biztosítsuk népünk számára a 'békét és a biztonságot, a nyugodt építőmunka feltételeit. Itthoni körülményeinket tekintve tudjuk, érzékeljük, hogy az elmúlt öt év nem volt könnyű. A párt 1980-ban tartott XII. kongresszusa idejében számot vetve a helyzettel elég szigorú programot hirdetett. Nyíltan és becsületesen tette ezt, mert a fő kérdések megoldására kívánta mozgósítani a dolgozókat. E program „ megvalósítása meghozta az eredményét; kritikus és nehéz helyzetben megőriztük az ország fizető- képességét, csökkentettük az ország adósságát. Ez nagyon fontos volt. Ugyanakkor — bár a termelés fejlesztésének ütemét az egyensúly elsődlegessége ( miatt alacsonyabban kellett meghatározni — ezekben az években sem toporogtunk egy helyben, a nemzeti jövedelem 8 százalékkal növekedett. — Kedves elvtársak! A választási ciklus öt esztendő, de mi olyan politika támogatásét kérjük, amely nem öt évvel ezelőtt szüleitett. Hazánkban hossizahb ideje töretien a politikai irányvonal és biztos, vagyok abban, hogy még sokáig töretlenül érvényesül az a gyakorlat, amely eddig is jelentős eredményeket hozott Pofliiltikámk nagy eredménye, hogy a nép kivívta és megvédte hatalmát. Ez volt az első és döntő lépés abba az iránybai, hogy Magyar- ország a szocialista fejlődés útjára léphessen, és azon is haladhasson tovább. Ennek során leraktuk, majd jelentősen, tovább fejlesztettük a szocialista társadalom alapjait. Gondoljanak vissza e munka egyik rendkívül fontos részére, a mezőgazdaság szocialista átszervezésére. Bizony, akkor nem volt mindenki az első szóra száz százalékig híve a szocialista átszervezésnek.. Az persze több éves folyamat volt, s a megalakult szövetkezeteknek állami támogatást is kellett adni. Akkoriban a munkásemberek közül sokan mentek falurai, segítették a szövetkezetek alakítását, gépesítését, de közben szóvá tették, hogy mégis drága a zöldség. Á zöldség ma is drága, de azért ma mór egyértelműen bebizonyosodott: érdemes volt a munkásosztálynak megfogni paraszttestvérei kezét, és a parasztok helyesen döntöttek, mikor ezít elfogadták, s így végbe ment a mező- gazdaság szocialista átszervezése, létrejött egy modern, korszerű, szocialista gazdasági ág. Ez bizonyítja, hogy van értelme az ilyen mun>- kának, küszködésnek. Átalakítottuk a gazdaságirányítási rendszert is. Ez sem volt olyan, egyszerű; sokan nálunk sem értették és mások is tűnődtek rajta. Lépéseink lényege mindig az volt és ma is az, hogy Magyarországon szocialista tervgazdálkodás folyik. Az üzemek nagyfokú önállóságijai rendelkeznek. Ez találkozik azzal a törefcvé- ' síinkkel ás, hogy a dolgozók kollektívái felelősen, dönthessenek saját terveikről. Olyan hatékony szocialista tervgazdálkodásra van szükség, amely figyelembe veszi a piac követélményeit. Volt idő, amikor növeltük a termelést, de a termék egy része raktárakba került, mert kiderült, feqgy sem itthon, sem külföldön senkinek nem kell. Hát ilyen termelésre a szocializmusnak nincs szüksége. __ Gazdaságunknak megfelelő minőségű, alacsony önköltségű, korszerű termékeket keli gyártania a 'hazai fogyasztás, a szocialista országok és általában minden kereskedelmi partnerünk számára. Érjük el, hogy keressék a magyar árut, legyen értéke, becsülete. Gazdaságirányítási rendszerünk most már több mint 16 éve működik sikeresen. A továbblépés egyik eleme a vállalati önállóság kiszélesítése. Ez arra is módot ad, hogy a kollektívák, a társadalmi szervek jobban beleszólhassanak abba, mi történjék a munkahelyeken. Kedves elvtársak! Hosszabb időszakra visz- szatekintve a társadalmi krízis, az ellenforradalom ellenére is jelentős a fejlődés. Ha összehasonlító számokat nézünk, 1950-hez viszonyítva a nemzeti jövedelem ötszörösére, az ipari termelés kilencszeresére, a mezőgazdasági termelés kétszeresére növekedett. Gyarapodott a dolgozók műveltsége, kultúrája, a reál- jövedelem is 3,5-szeresére növekedett 1950 óta. S még valamit: jelenleg Magyarországon a lakások hatvan százaléka 1950 után épült. Ez nem rossz arány. Ennek a politikának, és ha egészen pontos akarok lenni, akkor úgy mondom, hogy a párt politikájának, a népfront-politikának és népünk megértésének, helytállásának ilyen óriási eredményei vannak. Amikor gondjainkat, tennivalóinkat vesszük számba, gondoljunk arra, milyen nehéz feladatokat oldottunk meg, amikor meg volt hozzá az akarat, a .felelősség és a hozzáértés. A küzdelem, a harc soha nem hiábavaló. S ha elég álhatatosak, következetesek vagyunk, és nem tágítunk, céljainktól, nem hunyjuk be a szemünket a nehézségek láttán, akkor ezentúl is megvalósíthatjuk terveinket. Ilyen szellemben, ilyen hozzáállássál bizakodva, nézhetünk a jövőbe. Politikánk marxista—leninista, szocialista, kommunista, népfront-politika. Ez mind együtt igaz. A marxista—leninista elmélet, a szocialista társadalmi rendszer célja az, hogy a népnek boldogahb és jobb élete legyen, az ország virágozzék, a nemzet boldoguljon. Ez a mi politikánk. Ehhez szükség van arra a nagy erőre, amit mi úgy hívunk, hogy szocialista nemzeti egység. Nagy erő ez, mert a nemzet fiai és leányai, mindazok, akik felismerik a nép érdekeit, s azt szolgálni készek, összefognak és dolgoznak. A szocializmus a munkásosztály eszméje* amelyet egész népünk magáévá tett. A szocialista cél, és maga a mű, a szocializmus, ami épül, már a mi népünk célja és műve. Elmondhatjuk: pártunk vezetésével, népiünk becsületes, tisztességes munkájával biztatóan fejlődik szocialista társadalmi rendszerünk. Ennek eredménye, hogy bel- és külpolitikánk révén népünk békében és biztonságban él, nyugodt körülmények között dolgozunk a fejlett szocialista társadalom felépítésén. Van távlatunk. Már folyik az új, a jövő év január 1-ével kezdődő ötéves terv előkészítése. Lehetőségeinkkel reálisan számot vetve most úgy tűnik, hogy ha az 1985-ös népgazdasági tervet megfelelően teljesítjük, a hetedik ötéves terv már egy újabb lépés lesz előre a mögöttünk lévő öt évhez képest. Mostani ismereteink szerint a nemzeti jövedelem 14—17 százalékos, az ipari termelés 13—16 százalékos, a mező- gazdasági termelés 12—14 százalékos, a lakosság reál- jövedelmének és fogyasztásának 10—13 százalékos növelését irányozhatjuk elő. Ez attól is függ, hogy az idén a tervet megfelelően teljesítsük, legyen kellő kiindulási alapunk. A lehetőségek megvannak rá. Nagy tartalékokkal rendelkezünk arra, hogy a munkateljesítményeket még magasabb színvonalra emeljük. Kedves elvtársak! Június 8-án, szombaton választás lesz. Azt kérjük állampolgárainktól, választópolgárainktól, honfitársainktól, hogy szavazzanak a szocializmusra, a békére, rendszerünkre, politikánkra, s mint ahogy eddig is, a társadalmi igazságosság nagyobb fokú érvényesítésére. A választási előkészületeket idén egy új eleme is élénkítette: most nemcsak szavazunk, hanem a politikánk, a közügyek képviseletére vállalkozó jelölitek közül választunk is. Ezt segíti elő a kötelező többes jelölés. Legalább két jelöltet mindenütt állítottak, de némelyik országgyűlési választókerületben hármas, sőt négyes jelölés is történt. A tanácstag-jelölteknél még nagyobb arányiban fordult elő többes jelölés. Mindez egy lépést jelent előre nemeseik a választás, hanem egész szocialista rendszerünk demokratizálása útján. Mert igaz — és ez helyes is —, hogy a jelöltek mindnyájain vállalták a Hazafias Népfront országépítő, szocialista programját, de nagyon fontos, hogy az egyéni választókerületekben a laíkosság valóban kiválassza azokat az embereket, akik a legalkalmasabbak a közéleti tisztségre és akikben a legjobban bízik. Olyan országgyűlésre és tanácsokra van szükségünk, amelyek képesek hatékonyan előmozdítani népünk alapvető törekvését, a szocializmus építését, békénk és biztonságunk védelmét. Magukról a jelöltekről természetesen nem tudok szólni, őket választóik — így a csepelieket az itt lévők — ismerik. De a tanácstagjelöltekkel kapcsolatban általában szeretnék utalni arra, hogy sokszor hallhatjuk a tanácstagok, és mégin- kább a tanácsi tisztségviselők bírálatát-. De olyat én sehol nem hallottam, hogy valaki irigyelte volna őket. Azt kérem tehát önöktől, hogy támogassák azokat, akik vállalták á közszolgálatnak nem mindig hálás, nehéz feladatát, és készek ezt a munkát tisztességgel elvégezni. Megérdemlik ezt . a támogatást. Az országos lisján jelöltek mellett nem kivánok agitálni, mert úgy tűnne, mintha magam mellett is szólnék, hiszen én is köztük vagyok. Szeretnék azonban utalni arra, amit az előttem szólók is mondottak: e lista politikánk tükre, a rajta szereplő személyiségek részvételére szüksége van az országgyűlésnek. Az országos listán a 35 jelölt között a pártonkívüli- ek aránya egyébként nagyobb, mint amilyen az arányuk a jelenlegi ország- gyűlésben. Kedves elvtársak! A szocialista nemzeti ösz- szefogás egyik eredménye, hogy a társadalmilag aktív emberek jobban megismerték egymást a'közös küzdelemben, a közös vállalásokban. Jobban összeforrtunk, közelebb kerültünk egymáshoz. Ez végső soron azt jelenti, hogy különböző világnézetű emberek, párttagok, pártonkívüliek, fizikai dolgozók, értelmiségiek foghatnak össze az egész népünk érdekeit szolgáló közös és nemes célokért. A holnapi választás váljék népünk szocialista törekvéseinek segítőjévé; olyan megmozdulássá, amely erősíti egységünket, össze- forrottságunkat és növeli hazánk megbecsülését határainkon kívül is. Ami engem illet, én bízom abban, hogy ez így lesz. Kádár János nagy tapssal fogadott beszédét követően a nagygyűlés Kállai Gyula zárszavával, majd a Szózat hangjaival fejeződött be.
