Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-29 / 151. szám
1985. június 29., szombat 5 Európa-hírű emlékhely Avatóünnepség Szántódpusztán ezt a gyönyörű, de nehéz munkát. Sugár Imre a megyei tanács végrehajtó bizottságának nevében mindazoknak köszönetét mondott, akik részesei voltak e nagyszerű tevékenységnek. Szánitódpuszta jól példázza, hotgyan lehet a hagyományokat, értékeket megmenteni, megőrizni, és ugyanakkor eleget tenni a minőségi idegenforgalom követelményeinek is. Gazdagon berendezett kiállításokat láthatunk. A cseládházakból alakított Patkó fogadó, a Ménes- és az öregcsárda magas színvonalon látja el a turistákat. A részleges megnyitás óta sikerült néhány rendezvénynyel (lovasnapok, kutyaikdál- lítás, Jakab-napi búcsúvásár Stb.) hagyományt teremteni. A vendégek láthatják a régi magyar állatfajtáikat és a szakszerűen berendezett áSkváriumban a Balaton háláit. Tavaly csaknem százezren fordultak meg Szán- tódpusztán, amely ma már 930 évvel a település nevének a Tihanyi Alapítólevélben történt megemlítése után, a XVIII—XIX. századból származó szántódpusztai műemlék együttes helyreállított épületeit tegnap adták át rendeltetésüknek, illetve a hazai és a külföldi látogatóknak. Az idegenforgalmi és kulturális központ megnyitó ünnepségén részt vett Klenovics Imre, a Somogy megyei pártbizottság első titkára,, Romány Pál, a Bács- Kiskun megyei pártbizottság el)ső titkára, a Központi Bizottság tagjai, Andrikó Miklós, a Belkereskedelmi Minisztérium államtitkára, dr. Ábrahám Kálmán államtitkár, az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal elfnöke, Villányi Miklós, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium államtitkára, valamint Balassa Béla, a siófoki pártbizottság első titkára. A puszta, utolsónak helyreállított létesítménye, az öregcsárda átadása ellőtt Klenovics Imre köszöntötte a közönséget, majd az ava- tóünnepség szónoka, Sugár Imre, a Somogy megyei Tanács elnöke méltatta az esemény kulturális és idegen- forgalmi jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy az eredeti állapotában, helyreállított szántódpusztai idegenforgalmi és kulturális központ Somogy megye és a Balaton déli partjának egyik legértékesebb, legtöbb látványosságot és szórakozást kínáló intézménye. Szólt a balatoni idegenforgalom fejlődéséről, melynek jelentős hatása van Somogy gazdaságára. A puszta évszázadok során a magyar történelem viharait átélve alakult ki. A Tihanyi Alapítólevélben 1055- ben említett Kak-Szarma néven szereplő majorságot I. András király adományozta a tihanyi apátságnak több más birtokkal és ménessel együtt- Gyors fejlődését bizonyítja II. András 1211-ben kélt oklevele, mély szerint Szántódpuszta népes település volt, ugyanis feleannyian lakták, mint az egész Tihanyi félszigetet. A török hódoltság Szántódpusztát sem hagyta érintetlenül: a XVIII. százaid elején csaknem lakatlan volt. Az 1700-as években kezdődött és a XIX. század első feliében befejezett nagyobb építkezés során alakult ki a feudális majorság képe. A csaknem 30 épületből álló műemlék-együttes — amelyben a cselléd háztól a közös kemencéig!, a gazdasági épületektől a csárdákig, a templomtól az udvarházig minden megtalálható —, a maga nemében páratlan létesítmény és agrártörténeti emlékhely. Minden épület az eredeti helyén áll, abban az elrendezésiben, ahogy a majorság az évszázadok folyamán kialakult. A jobbágyok és gazdasági cselédek életét olyan műemléki környezetben mutatja be, mely sem hazánkban, sem másutt már nem található. — A puszta helyreállításával hosszabb ideje foglalkoztunk, és folyamatosan készítettük elő a hasznosításához szükséges munkálatokat — mondta Sugár Imre. — Amikor mintegy két és fél évtizeddel ezelőtt felmerült a felújítás, a helyreállítás gondolata és amikor a 70-es években az építőmunka is megkezdődött, két fontos célt fogalmaztunk meg. Az egyik: olyan idegenforgalmi központot hozzunk létre, amely a Balaton környékén tartózkodó külföldi turisták érdeklődését fölkeltheti, és hasznos, tartalmas kikapcsolódást nyújt — a másik: mindezt úgy valósítsuk meg, hogy az eredeti környezetet és ezáltal a kor hangulatát megőrizzük. A tudományos kutatások álltai megalapozott tervek megvalósítását sokan segítették anyagiakkal, szakértelemmel' egyaránt. A többi között a Pénzügyminisztérium, a Belkereskedelmi, valamint a Mezőgazdasági Élelmezésügyi Minisztérium, az Országos Idegenforgalmi Hivatal, a Balaton Fejlesztési Tárcaközi Bizottság, az Országos Műemléki Felügyelőség, a Balatoni Intéző Bizottság és a Pest-Budai Vendéglátó Vállalat. A megyei tanács és az idegenforgalmi hivatal — Siotour — nlagy ambícióval látott hozzá a helyreállítási munkálatokhoz 1975-ben. Csakis példás összefogással végezhették el — elmondhatjuk — Európa- hírű. A fejlődés persze nem állhat meg. A tervezett nemzetközi llóversenypálya, a szabadidő- és sportcentrum, az autós bevásárlóközpont révén a puszta vonzereje a jövőben minden bizonnyal tovább nő majd. Az ünnepélyes megnyitó és a lovasok, fogatok, kutyásak látványos felvonulása után A népi tárgykultúra a Dél-Dunántúlon című, gazdagon berendezett kiállítást Tóth János, a megyei párt- bizottság titkára nyitotta meg, majd a lovas- és fogathajtó bemutató következett a magyar négyesfogat- haijtó válogatott keret közreműködésével. Ugyancsak tegnap kezdődött a háromnapos VII. Siotour nemzetközi meghívásos díjugrató lovasverseny a pusztán, ahol népművészeti és népi ipar- művészeti kirakodóvásárt is rendeztek. RÁDIÓSZEMLE A szó jövője Azaz kezdjük inkább a jelennél, ahogyan a vasárnap befejeződött hétrészes izgalmas sorozat, a Szavak mögött, sorok között munkatársai. Mert bizony nem rózsás a kép, amelyet szociológusok, nyelvészek, lélekbúvárok, literé torok, kommunikációkutatók festettek a beszélt és az írott szó helyzetéről, válaszolva Bán László riporter „fogós” kérdéseire. Példák sorával bizonyították a szakemberek a korábbi adásokban, hogyan burjánzott el a bürokrata bikkfanyelV nemcsak a hivatalokban, hanem sajnos olykor a sajtóban is. „Megkapta a magáét” az oktatásban divatossá vált tesztközpontúság is; „eredményei” között elsőként az ifjúság beszédkultúrájának elcsö- kevényesedését és ezáltal a fiatalabb nemzedékek szellemi-lelki elsivárosodását említették a hozzászólók. S mint kitetszett, a lépten- nyomon terjedő vizualitás ugyancsak árt a szó tekintélyének: lustaságra nevel, ha a „tilos a dohányzás” felszólítás helyett egy nyíllal átlőtt csikk rajzát láthatjuk a pályaudvar várótermének falán, ha egy kakas vagy tyúk stilizált ábrájával „spóroljuk meg” ama nagyon fontos és a nemzetközi használatban, is kitűnően bevált két betűt... Szó esett aztán, s nem kevés, a nyelvi infantilizáló- dásról. A kisgyerek csokit kér az üzletben, a felnőtt cigivel kínálja barátját, hazatérvén pedig gügyög, mekeg és makog a család üdvöskéinek, biztoi- sítva ily módon az infanti- lizmus utánpótlását. Egyszóval: remek kör- és kórképet adott a szó válságáról a Szavak mögött, sorok között. S aiz utolsó adásban elhangzott végső következtetéssel is lehetetlen egyet nem érteni. Nem a szavák szaporítására van elsősorban szükség, kiváltképpen nem az értekezleteken és más hivatalos fórumokon, hanem a beszéd- és íráskultúra ápolására, a szó hitelének növelésére, az ízlés finomítására. Szószaporítás helyett hadd szóljak hát egy olyan műsorról, mely, mint rendesen, csütörtökön is hibátlanul teljesítette a szó hitelesítésének nemes feladatát: a Dorogi Zsigmond által ezúttal is gondosan és változatosan szerkesztett Gondolatról, a rádió irodalmi hetilapjáról! Tömören, mégis érdekesen és tanulságosan szólt Kassák Lajos önéletrajzi ihletésű munkáiról, mindenekelőtt az Egy ember élete című hatalmas művéről Szávai János, s tetszett a Literatúra nagykapuján egyelőre csak szerényen kopogtató fiatal költők verseiből készített összeállítás is. A műsor lelke mégis az az önvallomás volt, amelyet Major Tamás tett Bán Magda mikrofonja előtt, önvallomás — mondom —. holott szinte csak József Attiláról szólt Major, ám ki ne tudná, hogy a hallhatatlan költő és a halhatatlan színművész életműve már- már összeforrott, amióta ez utóbbi oly önzetlenül árusította a Nagyon fáj ... vékonylka köteteit Cserépfalvi Imre tenyérnyi könyvesboltjában? Major mégsem elsősorban ezeket az emlékeit idézte föl — hanem az irodalomtörténész pontosságával és az esszéíró ötletességével bizonyította, hogyan sűrűsödnek' össze kis és nagy tragédiák József Attila metaforáiban. Az az elemző intelligenciával elegy beleérző képesség pedig, mellyel a Levegőt! hatalmas gondolati ívét megrajzolta, feledhetetlen pillanatokat adott. Hogy azután — éles kontrasztként — egy, már a halálra készülődő öregember megtörtén is szépséges szava hangozzék fel: Illyés Gyuláé. Fájdalmas volt éppen az ő előadásában hallani a Kharon ladikján című költeményét, hiszen nincs még két esztendeje, hogy maga is beült ebbe a ladikba... De örömteli a hír, amelyet éppen a csütörtöki Gondolatból tudtunk meg: hamarosan az üzletekbe kerül az a lemez, amelyen Ily- lyés interpretálja saját verseit. Üjabb garanciaként arra, hogy a szép szónak — a reá leselkedő veszélyek ellenére — mégis van jövője ... Lengyel András Az ünnepre meghívták a napot A XIII. világifjúsági találkozó egyik legérdekesebb eseménye az a vidám, színpompás folklórünnep lesz, amelyet Kolamenszkojéban rendeznek meg. A találkozón részt vevő valamennyi küldöttség a népművészet eszközeivel is bemutathatja hazája hagyományos kultúráját, és azt, hogyan kapcsolódik ez a kultúra a mai élethez. Dalokkal és táncokkal, népi iparművészettel és kézművességgel, népi játékokkal és szokásokkal ismerkedhet meg az, aki eljön ide. Kolomenszkoje egy védett park, ahol az orosz fa- és kőépítészet egyedi alkotásait gyűjtötték össze. A Moszkva határában lévő szabadtéri múzeum esztétikusán kapcsolódik a főváros modern lakónegyedeihez. A szakemberek szerint Koilo- menszkoje hangulata szinte sugallja a népművészeti szemlék megrendezését. A Moszkva folyó partján késő estig tart majd az ünnepség. A különböző országokból érkezett művészek találkoznak szovjet kollégáikkal, sőt közös' műsor- számokat is előkészítenek. Próbáljuk elképzelni a kolomenszkojei ünnep megnyitóját. Felhangzik a népi hangszeresek hívójele. Fehér galambok emelkednek a magasba. A Vendégszeretet sétányán a népi hagyományokkal és szokásokkal összhangban a tizenöt köztársaság képviselői fogadják a vendégeket. Majd a mesterek városába érkezünk, ahol a népi iparművészek osztják meg titkaikat a vendégekkel. Megnézhetjük, hogyan készül a nyírfakéregbocskor, hogyan szövik a vásznat és festik a művészi miniatűröket. Az ünnep egyik kellemes színfotja lesz a pihenődombón szervezett vidám program. A hagyományos orosz faházak körül agykor magasra töltötték a földet, s ezen a „halmon” még nem is olyan régen szotyolázó és harmonikázó fiatalok gyűltek össze esténként, mint az orosz falu elmaradhatatlan színfoltjai. A folklórünnep vendégei együtt vesznek részt a körtáncokban és a csasztuskák előadásában, amelyek harmonika- vagy balalajkakísérettel hangzanak fel. Az ünnepélyt a Moszkva folyón rendezett felvonulás zárja. Az úszó színpadokon előadások zajlanak le, s a folyópart lesz a nézőtér. A sok éves megfigyelésekre alapozott meteorológiai előrejelzés szerint ezen a napon, július 31-én Moszkvában száraz, meleg idő lesz.
