Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-29 / 151. szám

Somogyi Néplap 1985. június 29., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE A MEGSZELÍDÍTETT Mit jelent a harmadik X? kii'l nincsenek rendezvények. Körösiné pedig „hivatalból”, is programszervező, bár azt, hogy „hivaitaliból”, még so­sem éreztük. Én pedig a VBKM-lklubot vezetem. — Ahogyan most soroltad, úgy hangzott, mintha vala­mi maffia lennénk — nevet Krókovics Mária. — Van a VBKM-nél hatvan—hetven ember, aki a hetvenes évek­től ugyanazokba a bulikba járt. Táncház és parkosítás, író—olvasó találkozó és má­jus elseje, KlSZ-tábor és kommunista szombat. Itt ko- vácsolódott egy közösség, mely a mai napig összetart bennünket. Aztán beépültek a férjék, feleségek, barátok, barátnők. A programok széle­sedtek és szűkültek. Sok minden mással is foglalkoz­tunk, mint azelőtt, de mos­tanában hamarabb hazame­gyünk /.. — Mennyire közéleti em­berek harmincévesen? Van súlya a szavuknak? — Fórumlehetőség van — mondja Keresztúri Jánosné —, csakhogy ezeknek a sú­lya talán csökkent. Ma is heves viták, hozzászólások vannak a küldöttgyűlésen, az ifjúsági parlamenten, a KISZ-gyüléseken, munkás- gyűléseken. Azonban azt ta­pasztalom, hogy ezek a be­vált, régi mederben csordo­gálnak, előkeressük a be nem váltott ígéreteket, hang­zatos terveket. Kevés a re­ális, előremutató hozzá­szólás. — Azért kevés — bólint rá Hofrics János —, mert azt tanultuk, ebben nőttünk fel, hogy az eredményekért meg kell küzdeni. Ez edzi az erőnket. Alkkor persze nem, ha fejjel kell kapukat dön­getni. Mondok egy példát. Micsoda öröm volt minden­kinek a negyvenórás mun­kahét, a szabad szombat és más eredmény. Ma van, aki 150 órát gmkázik havonta a munkája mellett. Azért te­szi, mert tizenöt éve itt dol­gozik szakmunkásként és négyezer forintot keres ... — Plusz a szüleinél lakik — folytatja Bancsics István. — Régi dal ez. Ma egzisz­tenciát becsületesen szinte csak örökölni lehet. Azért pedig — ón így tanultam — nem leszek gazember, hogy fényűzően éljek. Dolgozok, klubot vezetek, írogatok, és ott a család. Bízom benne: lesz valamilyen mód rá, hogy a kispénzű fiataloknak is esélyük lesz lakásra. — Aki vidéki, s én az va­gyok, az örök kettősségben él, ha a harminchoz közelít. Kétlakiság — jellemzi a helyzetét Krokovics Mária. — Itt vannak a barátok, a munka, a városi előnyök, a kulturális elsőbbségek. Más­részt szívemmel falusi va­gyok, természetpárti. Ha a két átló metszi egymást, ak­kor dönteni kell. Családot kell alapítani valahol, és ab­ba kell hagyni ezt a kutya­futtából életet. — Még az igazi munkás­lakás-akcióban jutottunk ott­honhoz — mondja Körösiné Tomcsák Mária. — Harminc­négyezer forintot kellett be­fizetni. Ma már öt-hatszoro­sáról van szó jó esetben. A férjem mérnök, azt hiszem itt a gyárban mindenki te­meri. Tíz év után éppen hogy ötezer forintja van. Én sem keresek sokat, így hát van havonta elég morogni- valónk. Minden fórumon részt veszek, ki sem bírnám beszélgetések, viták nélkül. Akik itt vannak, azok sem hiányoznak. Számtalanszor hallottam vissza: Hofrics ezt mondta a hrigádgyűlósen, biztos itt is elmondja, vagy éppen a mondanivalóból ér­zem, hogy a Bancsics Pista is hozzászól. Ha nem tehet­nénk meg — ezért lehet ná­lunk üzemi demokráciáról beszélni — nem lennénk itt... Békés József KISZ-ESKÜVŐK A GYÁRBAN Kirándulás a testvérüzemekbe Szól a nászinduló. Elhang­zik a boldogító igen, s a fia­tal párt hozzátartozói, isme­rősei mellett negyven meg­hatott úttörő is köszönti. Miajd a KISZ-titkár kap szót. Az anyakönywezető után ő is sóik boldogságot kíván az új családnak. — Csodálatos volt — em­lékszik vissza minderre Ta- paszti Zoltán, a Kaposplast „veterán” KISZ-tagja. Ünne­pélyesebbnek, hangulato­sabbnak tartom a KISZ-es- küvöket, mint a tanácsit. Ilyenkor az alapszervezet el­vállalja az esküvő rendezé­sét, a tanácsi költségeket, a meghívók készítését. Eddig három ilyen esküvőt rendez­tünk, KlSZ-nóvadókat Vi­szont rendszeresen tartunk. Ez is hasonló, mint az es­küvő. Az úttörők énekelnék, furulyáznak, a KISZ-titkár köszöntője után pedig az alapszervezeti tagok átadják ajándékaikat. A szakszerve­zettől betétkönyvet kap az újszülött. Természetesen nem csak ilyen ünnepekből áll alapszervezetünk élete. 1957-ben, a városi KISZ újjászervezésekor alakult az alapszervezet. A cukorgyár után ez volt Kaposvár má­sodik alapszervezete, 15—20 taggal. Ez a létszám az ak­kor 50—60 fiatalt számláló gyárban igen nagy volt. Az ugrás 1967-ben történt, mi­kor a vállalat profilja mű­anyag-feldolgozással bővült. Megnőtt a gyár létszáma, s ezzel arányosan a KISZ-ta- gok száma is. 1978-tól a vá­rosi KISZ-bizottság javasla­tára és annak irányításával három alapszervezet műkö­dött a gyárban. Az idén azonban ismét egy alapszer­vezetbe tömörülték. Ennek óka az automata gépsorok vásárlása. Ez munkaerő- csökkenéssel járt. Jelenleg 49 tag dolgozik alapszerve­zetükben Pöttendiné Purgai Zsuzsanna vezetésével. Kö­zülük 15 fiatal párttag. Mi­vel a gyárban többségűikben nők dolgoznak, ezért válasz­tották a Martos Flóra nevet. — A jelenlegi igazgató 1976-os kinevezése óta az alapszervezet lehetőségei anyagi, politikai, erkölcsi szempontból is kibővültek — mondta Tapaszti Zoltán. — Javaslatainkat, ötleteinket mérlegelik, figyelembe ve­szik. Hangja, szava van itt a KISZ-nek. Számítanak a munkánkra. A KISZ-tagok nagy része brigádtag is. Gyakran vállaltunk társadal­mi munkát, kommunista szombatot. Az utóbbi évek­ben javult a szervezet anya­gi helyzete is. Sátrakat, kem- pingfö lszerel éseket, híradás­technikai árukat vásárol­tunk. Gyakran szervezünk kirándulásokat a megyeha­táron túl is. Rendszeresen tartjuk a kapcsolatot az or­szág hasonló gyáraival, így többek közt a Szegedi Ecset- és Seprűgyárral, a moson­magyaróvári üzemmel. Láto­gatásokat szervezünk tapasz­talatszerzés céljából. Évek óta pártfogoljuk a Bartók Béla iskolát. Közös progra­mokat szervezünk, meghív­juk őket a gyárba, osztály­főnöki órákat tartunk nekik, ahol a KISZ-élettel ismertet­jük meg őket. Eddigi mun­kánk elismeréseként három­szor kaptuk meg a KISZ KB dicsérő oklevelét, 1978-ban pedig a KISZ Központi .Bi­zottságának kiváló oklevelét. H. É. A VIT-műszakok eredménye A KISZ Központi Bizott­sága az egy héttel ezelőtt tartott ülésén elismerését fe­jezte ki azoknak a KISZ- szervezeteknek, ifjúsági kö­zösségeknek, amelyek társa­dalmi munkaalkeiók, rendez­vényeik bevételével hozzá­járultak a VIT-alap -gyara­pításához. Több KlSZ-szer- vezet javaslata alapján ma június 29-én több helyen tar­tanak VIT-műszakokat, mun­kaakciókat. Annikor ezt a kérdést föl­tettem, a fiatalember moso­lyogva a hajóiba túrt: — Annyit, hogy valamikor 1955 korúi kellett szülessek. Sem­mi mást. Ha éjfélkor ébren találsz könyveik mellett, hét végén kirándulni látsz a csa­láddal, nem szedek föl tizen­öt kilót, és azért tíz mon­dat eszembe jut bármikor a világosi fegyverletételről, akkor még talán nincsen baj... Elhallgatott, de a többiek - bői is — mintegy varázs­ütésre — kibújt a szó: — Nehéz a tíz évvel ezelőtti vágyaink súlya, nehéz lábra kapni... E harmadik X-ről beszél­gettem Keresztúri Lászióné KISZ-titkárral, Bancsics Ist- ván palástköszörűssel, Kro- kovics Mária művezetővel, Körösiné Tomcsák Mária gyári népművelővel és Hof- rics János szerszámkészítő­vel. — Mi vagyunk a vének tanácsa — mondja Körösi­né Tomcsák Mária. — Ezt felfoghatom csúfolódásnak is, de kritikának is tekinthe­tem. A vállalatnál a KISZ- korosztály is 25 év körüli. Valahogy úgy történt, hogy elkezdtünk tíz éve futni a stafétabottal, s most kezdjük látni, hogy senki sem fut utánunk... — Akik itt ülnek, vala­mennyien régi VBKM-esek — folytatja a KISZ-titkár. — Legalább tíz éve dolgoznak itt. A vállalat specifikumá­ból fakad, hogy kevés húsz év alattit foglalkoztat. Most nem menteni akarom maga­mat, nézzen körül a kapos­vári KISZ-titkároknál, KISZ-vezetőknél. Hói van­nak már tizenéves KISZ-ve­zetők? — Annyit akarok hozzá­tenni — veszi át a szót Hofrics János —, ez kicsit a magyar vezetési gyakorlat­hoz hasonlít. A mai napig sem hiszünk a fiatalításban, mi, idősek „ülünk a trónun­kon”. Nem hisszük el, hogy a tizenhét éves KISZ-titkár, ha valóban felkészül, tud programot adni egy megfá­radt harmincasnak ás. A baj ott kezdődik, hogy kevés a felkészült, lelkes tizenéves. Itt most a gyárakról van szó. — Ebben igaza van Jan­csinak — mondja Bancsics István —, hiszen a miiKISZ- bizottságunk nem egyedi példa. Csakhogy tíz éve mi, azt hiszem, lelkesen kezd­tünk. Azért vagyunk itt, mert a mai napig is kedvvel csináljuk. Jancsi két éve KISZ-titkár volt, a mai na­pig is lelke a programok­nak. Kereszturáné hat évig volt gazdaságis, most KISZ- titkár lett. A két Mária nél­Gyűlik a pénz a VIT-alap­ra. A somogyi fiatalok is egyre több pénzt fizetnek be a VIT-műsaakokon vál­lalt pénzből. HADI­TECH­NIKA Gyeriyós László felvételei Kirándulni mennek a fiatalok A marcali áfész újjává­lasztott ifjú­sági bizottsá­ga az alakuló ülésen pon­tosan megter­vezte az idei tennivalókat. Az egyik elképzelésük, hogy iskolaszövetkezeti csoportot szerveznek Marcaliban vagy valamelyik nagyobb község­ben. A fiatalok vállalták e kis szövetkezet megszervezé­sét és a munkák beindítá­sát, közösen a szakemberek­kel. Elhatározták, hogy segítik a szövetkezetben az alap- részjegyek 500 forintra való kiegészítését, és lépéseket tesznek, hogy növeljék a szö­vetkezet célrészjegy-állomá­nyát. A bizottság ellenőrzé­seket végez majd a szövet­kezet működési területén az ifjúság érdekében. Igyekez­nek hatással lenni a szövet­kezeti szakboltok árubeszer­zésére. Szeretnék elérni, hogy a marcali ruházati szajcüz­letben a beszerzéskor job­ban vegyék figyelembe a fiatalok ízlését. Ennek érde­kében tanácskozást tartanak a ruházati áruház, a cipő-, kozmetika-illaitszenboltók ve­zetőivel. Fontos feladatuk­nak tartják, hogy segítsék a pályakezdő fiatalok beillesz­kedését. A bizottság kirándulásokat szervez a szövetkezet fiatal­jai részére. Az egészséges életmód érdekében kocogó­versenyt terveznek. A szö­vetkezet vezetői elé tárják majd a 250 harminc éven aluli dolgozó gondjait, prob­lémáit. Tudósitónktól

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents