Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-24 / 146. szám

2 Somogyi Néplap 1985. június 24., hétfő Zöldek - kongresszus Hans-Dietrich Genscher életrajza Kezdődik a szavazás Tokiói tárgya A nyugatnémet zöldek pártja — a legnagyobb kör­nyezetvédő mozgalom Euró­pában — szombaton a Ruhr- vidéki Hagenben megkezdte rendkívüli országos kong­resszusát. A rendkívüli kongresszus összehívását azok a kudar­cok tették szükségessé, ame-. lyek a legutóbbi észak—raj- na—vesztfáliai és Saar-vidé- ki tartományi választásokon érték a 35 ezer tagot számlá­ló mozgalmat. (Nem kapták meg a szavazatok 5 százalé­kát, és ezért nem képvisel­tethetik megukat az említett tartományi parlamentekben.) A kétnapos kongresszus legfontosabb vitatémái: az 1987-es országos választások­kal kapcsolatos előkészüle­tek; esetleges módosítások a pártprogramban; az SPD4iez való viszony meghatározása; szervezeti kérdések; javasla­tok a vegyipar környezet- szennyezésének megakadá­lyozására és az állatkísérle­tek megtiltására. Megnyitó beszédében egy­ségre szólította föl a zöldek szervezeteit Rainer Tram- pert, az országos vezetőség szóvivője. Szerinte a mozgal­mat az a veszély fenyegeti, hogy kis csoportokra hullik szét, és elveszíti minden be­folyását, ha nem méri föl, milyen társadalmi bázisra támaszkodhat és nem dolgoz ki ennek megfelelő világos programot. Képünk a zöld párt kong­resszusán készült — vasár­nap _— a hágeni tanácskozá­son. Olaszországiban hétfőn megkezdődik a szavazás az új köztársasági elnök sze­mélyéről, s Francesco Cossi- ga kereszténydemokrata po­litikus látszik a legesélye­sebbnek. Mint ismeretes: az államfőt nem közvetlenül a lakosság választja, hanem a parlament két házának a tagjai és a tartományi kül­döttek. Véget ért tehát' Sandro Pertini hétéves elnöki meg­bízatása, így hétfőn az olasz képviselőház épületében 16.00-kor összeül az 1011 „nagyválasztó”. A kereszténydemokrata párt képviselőházi és szená­tusi csoportjainak a vezetősé­gei vasárnap tartott együttes ülésükön egyhangúlag hoztak döntést -arról, hogy a nagy­választók közgyűlésén Cossi- gát javasolják jelöltnek. A kommunisták parlamenti csoportjainak a vezetősége szintén közölte: pártja pozi­tív ipádon viszonyul Gossiga jelöléséhez. Négynapos látogatásra Tokióiba érkezett Javiar Pé- rez de Cuellar, az ENSZ fő­titkára. Pérez de Cuellar a cukubai nemzetközi tudo­mányos és technoióg'iai kiál­lítás vendégeként tartózko­dik a szigetországban, s tár­gyalásokat folytat majd a japán vezetőkkel^ Hans-Dietrich Genscher, a Német Szövetségi Köztársa­ság külügyminisztere, a szö­vetségi alkancellár 1927. március 21-én született Reideburgban. 1943 és 1945 között kisegítőként tevé­kenykedett a légvédelemnél, majd birodalmi munkaszol­gálatot és katonai szolgála­tot teljesített. Rövid ideg hadifogságban is volt. A második világháború befejeződése után, 1946-tól 1949-íig jogi- és közgazdaság­tudományi tanulmányokat folytatott Halléban és Lip­csében. 1946-ban belépett a Liberális Demokrata Párt Sachsen/Antalt tartományi szervezetébe. iHans-Diétridh Genscher 1952-től, az NSZK-ba való áttélepülése után Brémában bírósági fogalmazóként dol­gozott. Ugyanebben az év­ben tagja lett a Szabad De­mokrata Pártnak, s az Ifjú Demokraták tartományi szervezetében az elnökhe­Háfez Asszad, az Arab Üjjászületés Szocialista Pártjának főtitkára, szíriai elnök szombaton elutazott a Szovjetunióból. A szíriai ve­zető június 19. és 21. között munkalátogatást tett, amely lyettesi tisztet töltötte be. 1956-tól az FDP parlamenti frakciójának tudományos munkatársa, majd — 1959­től — ügyvezetője lett. E funkciójában 1965-ig tevé­kenykedett. Közben, 1962 és 1964 között, a párt országos ügyvezetője is volt. A külügyminiszter 1965 óta képviselő a Szövetségi Gyűlésben, s az FDP parla­menti frakciójának parla­menti ügyvezetője. 1966-ban beválasztották a párt Észak- Raj ma-Veszttfália-i elnöksé­gének tagjai sorába. 1968-tól 1974-ig az FDP elnökihelyet­tese, majd 1974-től 1985 feb­ruárjáig — a párt szövetségi elnökeként tevékenykedett. 1969-ben az NSZK szövetsé­gi belügyminiszterévé nevez­ték ki. E tisztséget öt esz­tendőn át töltötte be, Hans-Dietrich Genscher 1974 májusa óta külügymi­niszter és szövetségi alikan- cellár. után még a Szovjetunióban maradt pihenésre. Háfez Asszad az SZKP KB, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a szovjet mi­nisztertanács meghívásának ■tett eleget. Mengele azonosítása ügyében Elfogadták a bizonyítékokat ASSZAD ELUTAZOTT A GÉPRABLÁS FEJLEMÉNYEI Szabadon engednek 31 síitát A svájci kormány felvette a kapcsolatot Nabih Berri libanoni igazságügyminisz­terrel és az izraeli kormány- nyál a TWA amerikai légi­társaság múlt héten eltérí­tett gépéről túszul ejtett 40 amerikai állampolgár kisza­badítása érdekében. A svájci kormány szóvivője szomba­ton késő este közölte, hogy Nabih Berri (aki a túszokat őrző siita Amal mozgalom vezetője Libanonban) telefo­non felhívta Pierre Aubert svájci külügyminisztert és közölte, hogy kész Svájcba vinni a 40 amerikai túszt, hogy ott kicseréljék őket az Izraelben fogva tartott 700 libanoni síitáért. Aubert ez­után magához kérette Izrael berni nagykövetét s tájékoz­tatta Berri ajánlatáról. Iz­rael kormánya még nem adott választ. Vasárnap reg­gel azonban a svájci ható­ságok visszavonták a beje­lentés ama részét, hogy Ber­ri kész Svájcba vinni a 40 túszt. Mint a Pentagon köreiből kiszivárogtatták: három amerikai hadihajó, fedélze­tén 1800 tengerészgyalogos­sal, csatlakozott ahhoz a flottacsoporthoz, amely né­hány napja már a libanoni partok közelében tartózko­dik a Nimitz repülőgép- anyahajó vezetésével. A há­rom hajó — a helikoptere­ket hordozó Saipan, a kétél­tű Nashville és a páncéloso­kat partra szállító Spartan- burg — a 24. tengerészgya- logos-rotamegység köteléké­be tartozik. Nabih Berri az amerikai katonai lépésekrői az AP hírügynökségnek nyilatkozva úgy vélekedett, hogy „az Egyesült Államok katonai akcióra készül. Értesülé­sünk van arról is, hogy amerikai tisztek érkeztek Kelet-Bejrútba a katonai előkészítésre.” Berri figyelmeztette az amerikai kormányt, hogy ha két napon belül nem javul számottevően a helyzet, az Amal visszalép a tárgyalások­tól, a géprablókkal visszavi­teti a túszokat a repülőgép­re és kiviteti őket az or­szágból. A Libanon Hangja rádió jelentése szerint szombat hajnaliban amerikai harci gépek több felderítőrepülést hajtottak végre Bej rút és a Bekaa-ivölgy fölött, közben a Nimitz repülőgép-anyahajó megközelítette a libanoni te­rületi vizeiket. A rádió hírt adott arról is, hogy a túszo­kat őrző síita milicisták lég­védelmi ütegeket helyeztek el a bejrúti repülőtéren és az Amal ellenőrzi a légiki­kötőt, valamint a közeli ten­gerpartot. A Pentagon cá­folta az F—14 típusú gépek berepüléséről szóló jelen­tést. Ügy rémlik, továbbra sem sikerül kimozdítani a holt­pontról az elrabolt TWA-gép ügyét. Az Amal vezetői sze­rint őrzőik új rejtekhelyekre szállították az amerikai tú­szokat. Az egyik siita veze­tő kilátásba helyezte, hogy ha a légikalózok követeléseit nem teljesítik, az Amal „le­veszi a kezét” az ügyről; a túszokat visszaviszik a gép­A Centropress vasárnap esti kommentárja Ritka dolog az Amerikai Egyesült Államok politikai életében, hogy az alelnök nagyobb külpolitikai szere­pet vállaljon. Még ritkább, hogy huzamosabb időre kül­földre utazzon, mint például most George Bush teszi. Nem csoda tehát, ha a több mint egyhetes, hét országot felölelő nyugat-európai al­elnöki körutazás jelentős eseménynek számít a nyári uborkaszezon kezdetén. Bush nagyon sokáig — több mint egy teljes elnöki periódusban — szinte telje­sen Reagan árnyékában élt, az elnök rendkívül erős egyénisége, nagyon jól fel­épített „image”-dzse (a kül­világ számára kialakított ar­ca) alaposan megnehezítette re, s tovább folytatódik kál­váriájuk. Jichak Rabin izraeli had­ügyminiszter vasárnap beje­lentette: „Az izraeli jóakarat jeleként” hétfőn 31 siita foglyot szabadon engednek. Rábín az CBS amerikai te­levíziós hálózatnak adott nyilatkozatában elmondta, hogy az erről szóló megálla­podást a nemzetközi vörös- kereszttel még pénteken dol­gozták ki és azt az izraeli kormány jóváhagyta. Nahib Berri, az Árnál mozgalom vezetője elutasí­totta a „részleges” megol­dást, mert az — mint mond­ta — nem elégíti ki a légi- kalózokat. A túszok szabadonbocsá- tásával kapcsolatos négypon­tos tervről számol be a bej­rúti kormánykörökhöz közel álló Am Nahar című lap. E szerint az amerikai túszokat elengednék, az Egyesült Ál­lamok pedig közleményben ítélné el a légikalózkodást, a nemzetközi jog megsérté­sét, beleértve Dél-Libanon- ban ejtett foglyok izraeli be­börtönzését. Alelnöki munkatársainak az önálló szereplését. Bush ugyan rö­vid ideig már állt a kor- mányrúdnál, amikor az el­nököt merénylet érte és nem tudta ellátni feladatait, de azután az alelnök ismétjpisz- szasüllyedt a hétköznapi szürkeségbe. Ráadásul a köz­véleményre nem tett jó ha­tást az sem, hogy Bush he­lyett először Alexander Haig — akkori külügyminiszter — ragadta magához az ügyek irányítását. Minden­esetre Reagan kora és az 1988-ban esedékes elnökvá­lasztás egyaránt indokolttá teszik, hogy Bush végre na­gyobb feladatokat kapjon az Egyesült Államok határain belül is, kívül is, túllépve az eddigi, jobbára protokolljel- legű megbízatások teljesíté­Az Egyesült Államok kor­mányzata elfogadta a nem­zetközi orvosszakértő csoport véleményét, s hivatalosan leállította a nyomozást Josef Mengele náci tömeggyilkos után. Nem mindenütt tekin­tik azonban véglegesndk és döntőnek a nyugatnémet, amerikai és brazil szakértők előterjesztett bizonyítékait az auschwitzi hóhér orvos holttestének azonosítására vonatkozóan. Izrael a tudományos bizo­nyítékok alapos vizsgálatától tette függővé állásfoglalását. Egyelőre nem vonta vissza azt az ajánlatát, hogy egy­millió dollárt folyósít annak, aki Mengele nyomára vezet. Az ügyben vizsgálatot folytató nyugatnémet fő­ügyészség szombaton beje­lentette: a szakértői véle­mény alapján valószínűnek látszik, hogy valóban a ná­ci háborús bűnös tetemének maradványait exhumálták a Sao Paulo melletti Embu temetőjében. Az ügyészség mindamellett végleges és hi­vatalos álláspontot csak a vizsgálatról készített írásos jelentések részletes tanulmá­nyozása után foglal el. Erre körülbelül két hét múlva kerül sor. körutazás sén. Az „új" szerepkört a közelmúltban el is kezdte, amikor egyebek közt Ma­gyarországon járt. Más kérdés, hogy a jelen­legi körutazás aligha hozza majd helyre az emlékezetes májusi Reagan-látogatás so­rán történteket. Nevezetesen a bitburgi koszorúzást vagy a bonni csúcson kialakult véleménykülönbségeket. Ak­kor a hét legfejlettebb tő­késállam vezetői találkoztak, s többen nemtetszésüknek adtak hangot az Egyesült Államok gazdaságpolitikája, az űrfegyverkezési program és néhány más kérdés miatt. Bushnak jócskán lesz miről tárgyalnia a NATO-partne- rek fővárosában éppúgy, mint a semleges Svájcban. A nemzetközi szakértői csoport sajtókonferenciája. A megfigyelők szerint az alelnöki látogatás egyik fő — ha nem a legfőbb célja —, hogy a szövetségeseket rábírja az amerikai „csillag­háborús” tervek egyértelmű elfogadására és támogatásá­ra. Nincs kizárva, hogy itt- ott tüntetőkkel is farkassze­met kell majd néznie. Az amerikai politika népszerűt­lensége ugyanis nyáron is mozgósíthatja a tömegeket... Bushnak mindenképpen hasznos lesz ez a „kirándu­lás”, növelheti esélyeit az elnökjelöltségért folytatandó, hamarosan kezdődő verseny­ben. Hogy mi lesz a meglár togatott országok véleménye a tárgyalásokról — ez csak jó egy hét múlva derül ki. H. G. Párizsi béketüntetés Több tízezren vonultak fel vasárnap délután Párizsban a béke és a leszerelés ügye mellett tüntetve. A felvonu­lók jelszarvakban elítélték a fegyverkezési hajszát, a vi­lágűr militarizálására irá­nyuló terveket és eredmé­nyes tárgyalásokat sürgettek a leszerelés érdekében. A felvonulás végén rende­zett gyűlés résztvevői felhí­vást fogadtak el, amely hangsúlyozza: „Ütött az óra, hogy az emberi képessége­ket, s a természeti erőforrá­sokat ne pazarolják tovább arra, hogy egyre félelmete­sebb fegyvereket gyártsanak és halmozzanak fel a földön és a világűrben.” Kiegyen­súlyozottan csökkenteni kell, Keleten és Nyugaton egy­aránt.

Next

/
Thumbnails
Contents