Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-18 / 141. szám
2 Somogyi Néplap 1985. június 18., kedd Ponomarjov Spanyolországban — Pozitív változások mentek végbe a szovjet—spanyol kapcsolatokban — jelenítette ki Borisz Ponomarjov. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa nemzetiségi tanácsa külügyi bizottságának elnöke, a spanyol szenátus meghívására, parlamenti delegáció élén, vasárnap délután érkezett, egyhetes hivatalos látogatásra Madridba. A szovjet politikus véleménye szerint a két ország viszonya normális kerékvágásba terelődött. A két nép érdekének megfelelően szélesedik az együttműködés minden téren, gyakoribbakká váltak a politikusok személyes találkozásai. Az egymástól eltérő társadalmi berendezkedés nem lehet akadálya a kapcsolatok további bővítésének — mondotta. Ponomarjov, aki póttagja az SZKP KB Politikai Bizottságának és titkára az SZKP KB-nak, spanyolországi tartózkodása során fogadja János Károly király, találkozik Felipe Gon- zálesz miniszterelnökkel, s a parlament két házának elnökein kívül megbeszélést folytat Fernando Mórán külügyminiszterrel is. Pertini visszavonul a politikától Nem indul a legközelebbi olaszországi elnökválasztáson Alessandro Pertini államfő. Nagy meglepetést keltő bejelentését a népszerű olasz pofitikun előrehaladott korával — 88 éves — és az elnöki megbízatás szerinte túl hosszúra méretezett idejével magyarázta. Olaszországban az államfő megbízatása hét évre szól. Az elnöki palota által kiadott közleményben Pertini utalt arra is, hogy az eddigi gyakolatban még nem volt példa az elnök újraválasztására. Mindeddig az olasz közvélemény meg volt győződve arról, hogy a népszerű Pertini előrehaladott kora ellenére indul és győz is a június 24-i elnök- választáson. __________GÉPRABLÓK KÖVETELÉSE__________ „ Biztonságos helyen” az utasok Az amerikai TWA légitársaság elrabolt Boeing 727-es repülőgépének utasait fogvatartóik nyugat-bejrútiban hétfőn hajnaliban ,,közelebbről meg nem jelölt biztonságos helyre” szállították. Hétfői értesülések szerint a Boeing fedélzetén 32 amerikai, négy görög utas tartózkodott, s a három főnyi személyzet. Az Árnál vezetője hétfői nyilatkozatában közölte: az utasok elszállítására az ő utasítására került sor, mert „félő vol-t, hogy idegen "erők katonai támadást intéznek a repülőtér ellem, s akkor az utasok élete is veszélyben forgott volna.” Berni utalt arra, hogy hétfő délelőtt több, valószínűleg amerikai vagy izraeli hadihajó közelítette meg Bejrut térségében a partokat. A síita vezető szerint a géprablók nem tartoznak mozgalmához, de az Amal magáévá tette követelésüket, több száz izraeli börtönökben lévő libanoni szabadon bocsátását. Berry előzőleg több ízben is tárgyalt telefonon az ügyben Robert McFarlane amerikai nemzetbiztonsági tanácsadóval. Az Amal forrásai sze«SÄI Új politikai párt Portugáliában rimt a követeléseikről folyó alkudozások „jó irányban folynak”. Egyes jelentések szerint Washington nem vetette el a „katonai megoldás lehetőségét sem”. Az amerikai kormányzat Nabih Berri siita vezetőtől reméli az eltérített TWA repülőgép még fogságban levő utasainak, illetve személyzetének kiszabadítását. A Fehér Ház szóvivője szerint Nabih Berri „képes arra, hogy elősegítse a megoldást” és biztosítsa a túszok biztonságát. Washingtoni értesülések szerint az izraeli kormány hajlandó lenne szabadon bocsátani a fogságban levő síitákat, akiknek kiszabadulásától tették függővé a gépeltérítők a túszok jövendő sorsát, de azt kívánja, hogy erre Reagan elnök, vagy Shultz külügyminiszter a nyilvánosság előtt kérje fel. Washington erre, legalábbis egyelőre, nem hajlandó. Üzemel a Szaljut—7 Befejező szakaszába érkezett a Szaljut—7 űrállomás fedélzeti rendszereinek ismételt üzembehelyezése. Vlagyimir Dzsanibekov és Viktor Szavinih űrhajósok hétfőn újra ellenőrizték a rádióösszeköttetést biztosító műszereket, a vízcserélőberendezést. Rendezték, tanulmányozták az űrállomáson korábban végzett kutatások eredményeit tartalmazó és a mostani programban előírt kísérletek végzéséhez elengedhetetlenül fontos dokumentációt. A hét végén az űrhajósok számára is engedélyeztek egy kis pihenést, kikapcsolódást; a programban ilyenkor is szerepelnek feladatok, de nincs percnyi pontossággal beosztva a kozmonauták ideje, több idő jut rendcsinálásra, a fizikai erőnlét karbantartásaira, s a földi i rán y ítókö zponttal történő beszélgetésre is. Dzsanibekov és Szavinih felszerelte a televíziós összeköttetés számára szükséges fényviszonyokat biztosító lámpákat, s így a szovjettelevízió nézői vasárnap már jó minőségű színes filmtudósítást láthattak az űrállomás fedélzetéről. Az űrhajósok bemutatták a nézőknek „birodalmukat”, elmagyarázták több berendezés működését. Barcelonai kongresszus Barcelonában vasárnap befejeződött az 1984-iben megalakult Kommunista Párt (Spanyolország) elnevezésű szervezettel szövetségben álló Katalán Kommunista Párt XII. kongresszusa. Ezen elitélték az Egyesült Államok agresszív politikáját, a nyugat-európai rakétatelepítét, és bírálták a spanyol kormány NATO-ba- rát politikáját. Szóltak az országot sújtó társadalmi problémákról, s ezek közül is elsősorban a munkanélküliségről. A tanácskozáson felszólalt Ignacio Gallego, a Kommunista Párt (Spanyol- ország) főtitkára. Portugáliában hivatalosan is megalakult egy új politikai erő, a Demokratikus Megújulás. Pártja (PRD). Vasárnap este befejeződött kétnapos országos értekezletén 600 küldött és több mint 400 megfigyelő vett részt. Az ideiglenes pártelnöki posztot Adelino da Palma Carlos professzornak, az 1974-es forradalom utáni első kormány elnökének ajánlották fel. A 80 éves politikus — korára és egészségi állapotára való tekintettel — nem fogadta el a megtisztelő posztot. így a pártvezért teendőket '— januárig, Eanes államelnök mandátumának lejártáig — Hermino de Martinho agrármérnök látja el. A Portugáliában egyszerűen csak elnöki pártnak nevezett új politikai csoportosulás „a nemzeti érdekek, a szabadságjogok, az alkotmány védelmét” tűzte zászlajára. Azokra a haladó erőkre kíván támaszkodni, amelyek „kiábrándultak és elfordultak a hatalmon lévő politikai pártoktól”. A PRD önálló jelölttel indülni kíván a decemberi köztársasági elnöki választáson. Közpen a színfalak mögött a hét végén is folytak a tanácskozások a hónap elején kirobbant kormányválság megoldására. A politikájában jobbra tolódott szocialista pálrti Mario Soa- res miniszterelnök a koalícióból kilépett hét szociáldemokrata miniszter és 13 államtitkár nélkül „kormányoz.” A Portugál Kommunista Párt nyilatkozatbain mutatott rá, hogy nem csupán kormány-, hanem politikai válság uralkodik az országban. A Soaires-kormény teljesen lejáratta magát. Ezért az államfő „politikai baklövést” követne el, ha Soarest bízná meg egy ideiglenes hivatalnoki kormány irányításával. A PKP — minden törvényes eszközzel —, ha kell. a tömegek mozgósításával is igyekszik ezt megakadályozni. A kommunisták azt várják az államfőtől, hogy feloszlatja a parlamentet és új választásokat ír ki. Erre Október eleje lenne a legalkalmasabb időpont — vélekedik a párt vezetősége. PATTHELYZET Néhány hírügynökség új politikai erő születéséről ad számot Európa nyugati széléről, Portugáliából. Hogy ez valóban így van-e, azt csak a jövő döntheti el. Az, hogy ez a formáció akár a. szó mennyiségi, akár minőségi értelmében valóban erőt, ráadásul új erőt képvisel-e az eddig is szinte Herceggel a fedélzetén Úton az űrrepülőgép Hétfőn, helyi idő szerint reggel fél nyolckor a floridai Kennedy űrirepülőtérről útnak indították a Discovery űrrepülőgépet. A héttagú személyzet tagja Patrick Baudry francia űrhajóst, valaimnit Szultán Szalmán al-Szaúd, szaúdi herceg, Fahd király unokaöccse is. A személyzet feladatai közé tartozik három mesterséges hold pályára állítása, egy negyedik műhold kihelyezése és befogáEgy kormányszóvivő tündöklése és bukása A hír Peter Boenisch bonni kormányszóvivő lemondásáról bizonyára még tovább növeli az érdeklődést Heinrich Böll „Bild, Bonn, Boenisch” című, tavaly őszszel megjelent könyve iránt. A címben a „Bild” az 5 milliós példányszámban megjelenő napilapot, Peter Boenisch tevékenységének egykori színterét jelzi. Nem mintha a mű rászorulna az efféle figyelemfelkeltésre. A Nobel-díjas író 170 oldalas kötete szilárdan tartja magáit a nem-irodalmi si- kerkönyvek listáján; szeptember óta nyolc utánnyomást ért meg, s 80 ezer példányban kelt el. Böll, aki soha nem titkolta baloldali beállítottságát, roikonszeovét a haladó eszméket vallók iránt, valóságos élveboncolásnak veti alá Boenisch cikkeit, amelyek a 70-es években jelenitek meg az enyhén szólva konzervatív Axel Springer sajtóbiirodalmához tartozó népszerű iiapbani. (Négy nyugatnémet felnőtt közül egy a Bild olvasója, ez az egyetlen ilyen nagy példányszámú napilap az NSZK-bán, a sorban a következő „csak” 750 ezer példányban jelenik meg.) Boenisch akkoriban igen éles és határozott hangú cikkeket publikált: mindent ledorongolt, ami szerinte kihívást jelentett az NSZK-ban intézményesített renddel szemben, akár a nonkonformista radikálisok, akár a. női egyenjogúságért küzdő feministák mozgalmairól, vagy Willy Brandt keleti politikájáról volt szó. Nem feltétlenül kellett a 70-es évek radikális mozgalmaival rokonszenveznie azoknak, akik úgy vélekedtek; Boenisch és á Bild j öcsikéin túlment a tisztességes és felelős újságírás határain. Ami a Bild bírálatát illeti, Böll témaválasztása nem új; 1971-ben, alig egy évvel azelőtt, hogy a Nobel- díjat megkapta, „leplezetlen fasizmussal” vádolta, nem beszélve 1975-ben megr jelent regényéről, a Katharina Blumról, amelynek fő témája a Bildhez hasonló bulvárlapok gátlástalansága, is annak tragikus következményei. Böll kötetében — amelyet mindazoknak ajánl, akiket „a Bild kigú- nyoilt, vagy bemocskodít” — Boenisch legnevezetesebb cikkeit közli, megjegyzéseivel kiegészítve azokat. S hogy miért éppen 1984 szeptemberében tartotta időszerűnek elővenni ezeket a több mint egy évtizeddel korábban megjelent írásokat? Mert úgy véli, azokból leszűrhetők bizonyos tanulságok a .mostani kormányzatra nézve, arra a (kabinetre, amely 700 fős tájékoztatási és sajtóirodájának élére éppen Peter Boenischt találta alkalmasnak. A Bild, ordító címeivel, feltupíro- zott történeteivel, pletykaéhségével és leegyszerűsítéseivel beköltözött a kormányzati épületbe — mondja Bölii Aki egyébként egy pillanatig sem vitatta Boenisch ügyességét, jártasságát, kitűnő érzékét a reklámhoz. Az üggyel van baj, amit képvisel — vélekedik Böll. Kevés kormányszóvivő dicsekedhet azzal, hogy ténykedését Nobél-díjas író elemezte. Nehezen képzelhető el, hogy Saiul Bellow érdemesnek találja Larry Speakes írásainak elemzését, vagy az örökös Nobel- dij-várományos Graham Greene Margaret Thatcher sajtófőnökét, Bernhard Inp- hamot tüntetné ki figyelmű vei, pedig mindketten ugyancsak érdekelitek a politikáiban. Eddig úgy tűnt, Boenisch, aki igazán megszokhatta a kényelmetlen helyzeteket, elegánsan kitért az oldalvágások elől. Igaz, rengeteg gondja-baja volt az elmúlt időben. Hárítania kellett a Reagan bit- burgii látogatása miatti bírálatokat, majd a rögtön ezután a franciákkal támadt nézeteltérések ködösítése, s szinte folyamatosan a kormánykoalíción belüli repedések jelentőségének kisebbítése volt a feladata. Nem csoda, ha nemigen jutott hozzá ahhoz, hogy foglalkozzon azokkal az érzelmi viharokkal, amiket hetvenes évekbeli ténykedése kavart. Vagy talán mégis? Hogy lemondása hátterében pontosan mi áll, az nem ismeretes. Sokam a hivatalos indokként felhozott adóügyet csak űrügynek találják. Válasz még sincs, még arra a kérdésre se, kitől indult ki a személycsere ötlete. Nem tartják kizártnak azt sem, hogy bűnbakra van szükség; valakire, akinek a rovására írható Kohl kancellár csökkenő népszerűsége. Hogy a háttérben nagyobb összefüggések húzódnak meg, az valószínűbb, mint az a feltételezés, hogy Peter Boenisch sok apróbb tényező mérlegelése után vonta le a következtetést: ideje átadni hivatalát. Szászi Júlia sa, valamint egy, az amerikai űrfegyverkezési programmal összefüggő kísérlet végrehajtása. A kísérlet a lézerfegyverek irányításának, a lézernyalábok terjedésének és visszaverésének körülményeit vizsgálja, arra szolgál, hogy a tervezett lézerfegyverek irányító berendezéseinek elkészítéséhez szolgálhasson adatokat. A Hawaiiszigetek térségéből sugárzott, kis energiájú lézernyalábnak el kell találnia azt a tükröt, amelyet a Discovery egyik ablakára szerelnek. A személyzet francia tagja, Patrick Baudry korábban a Szovjetunióban szerzett űrhajós képesítést; ő volt a közös szovjet—francia űrrepülés idején Jean- Loup Chretien tartaléka. Szultán szaúdi herceg csupán „megfigyelő”; az út során állítanak pályára egy hírközlési mesterséges holdat, amelyet az arab államok számára készítettek, s ennek kapcsán döntöttek úgy Washingtonban, hogy „figyelmességből” viszik el őt is az űrutazásra. FMLN felhívás A Fairabumdo Marti Nemzeti Felsziabadítási Front (FMLN) a hét végén felszólította a Nemzetközi Vörös- keresztet, a Salvadort katolikus egyházat, a Iközép- amartikaS válságban közvetítő Contadora-csoportot, a humJainii/tárius szervezeteket és a békét és demokráciát támogató kormányokat: járjanak kötoe annak érdekében, hogy a Salvadort hadsereg vessen véget a polgári lakosság pusztításának az országban. követhetetlenül kavargó politikai közegben, igazán csak erőpróba, vagyis új választások kiírása esetén derül ki. A portugál krízist azonban éppen az jellemzi, hogy egyrészt a választások kiírása nem az egyetlen alkotmány-biztosítottá lehetőség még a mostani, gyakorlatilag döntésképtelenséget jelentő helyzetben sem, másrészt még arra sincs biztosíték, hogy az új voksolással valóban tiszta lap születne a most bizony alaposan ósszefirkált kormányzati irkában. Az előzmények közismertek. Legalább any- nyira személyi, mint politikai motívumok alapján még június elején felbillent az amúgyis kényes Tajo-parti egyensúly. Mario Soares, a jobbra sodródó (sőt, bírálói szerint inkább száguldó) szocialista-párti vezér eleve törékeny koalíciójából kilépett hét szociáldemokrata miniszter, valamint tizenhárom államtitkár. A koalíciós kabinet összesen húsz tagjának távozása nyomán a következő lehetőségek léteznek az ország alkotmányának betűi szerint: 1. A nemzetgyűlés feloszlatása és új választások kiírása. 2. Ideiglenes, úgynevezett hivatalnok-kabinet beiktatása. Mivel az év végén elnökválasztások is lesznek Portugáliában, nem nehéz megjósolni, hogy ez az ország legújabb történetének egyik legviharosabb szakasza elé néz. Soares, aki minden jel szerint csak a hotalom megtartásával törődik, s államfői babérokra pályázik, szeretne hivatalnok-kormányfőként is bársonyszékben maradni, azt állítván, hogy az új parlamenti szavazás nem oldana meg semmit. Ezt — a kommunistáktól a jobboldalig — minden más párt elutasítja, beleértve az ország vadonatúj pártját, a PRD-t is. Itt lép be a képbe Eanes államfő markáns személye. Az ő elnöki mandátuma nem meghosszabbítható, de mivel befolyása nem kiiktatható hívei nagy száma miatt, megfigyelők biztosak abban, hogy az új párt voltaképpen az államfő pártja, amelynek — persze csupán az államfői székből való visszavonulása után — maga Ramalho Eanes lesz a vezére. Megeshet, hogy az elnök hagyományos hívein kívül olyan népes csoportok is a PRD-t támogatnák egy országos politikai erőpróbában, amelyek csak Soares elvetésében értenek egyet. Harmat Endre
