Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-18 / 141. szám
1985. június 18., kedd Somogyi Néplap Lyuk a palettán Hol vagytok, régi szakmunkások? A szakmunkásképzés hatékonysága, az iskolákból kikerülő ifjú szakmunkások rátermettsége, képzettsége évek óta visszatérő vitatéma. Gadár László, a Ka- posigép oktatási felelőse a választási nagygyűlésen hangot adott annak a véleményének, hogy gondot okoz a vállalatoknak a friss bizonyítvánnyal munkába jelentkezők hiányos technikai felikészültsége. Sok helyen külön munkahelyi iskolát keli nyitni számukra a végzés után, hoigy teljesítményük, munkájúik minősége alapján valódi szakmunkásnak lehessen nevezni őket. Az is elhangzott, hogy a szakmunkásképző intézetekbe nagyrészt: azok a gyerekek kerülnek, akiknek tanulmányi eredménye alacsony, az oktatás elméleti részébe épp ezért nem képesek megfelelően bekapcsolódni a képzési időben. A felszólalás nyomón erről beszélgettünk Gadár Lászlóval, valamint Kiss Lászlóval és Kiss Lajossal, az 503. sz. Szakmunkásképző Intézet igyakor latioktatás - vezetőivel. — Az általános iskoláiból hozott gyengie tanulmányi érdemjegyekből nem következik, hogy a gyerek a szakmunkásképzőben is azutoli- sók köizött kullog majd — mondta Kiss Lajos. — Megfelelő szakmaválasztás esetén szárnyakat kaphat, a tanuló, hiszen itt olyan dolgot művel, amit szeret, ami érdekli. Sokkal inkább gond hogy a pályaválasztásnál a divatszakmákat részesítik előnyben. Ha átirányításra kerül a sor, a gyerek csalódott, az ajánlott szakma iránt nem mutat érdeklődést, és fogcsikorgatva végzi el a három évet. Tizennégy éves korában senki sem tudja felelősséggel eldönteni, mi lesz belőle később. A pályaválasztási tanácsadó füzetekkel sem megyünk sokra: ábrákkal, rajzokkal csak felvillantani lehet egy-egy szakma hangulatát, megismertetni semmi esetre sem. A szakmunkásokat igénylő válalatok- mak már az általános iskola ötödik-hatodik osztályától kezdve folyamatos kapcsolatot kellene kiaiiakitani- uk a gyerekekkel, úgy, hogy azok az üzemekben valóban megismerkedhessenek a szakmával. — Föltétlenül szükség van a személyes kapcsolatra a munkássá érés folyamatában — folytatja Kiss László. — Ma már nem jellemző, hogy a gyerek az apja mesterségét folytatja. Ha a gyerek tanulmányi eredménye rossz, a továbblépés lehetősége bezárult, s amolyan „ha nincs más, ez is jó" módszerrel választanak számára hivatást. Mindebből hiányzik a fiatal képességeinek fölmérése, lehetőségeinek megmutatása. — A vállalatok tanműhelyei általában jól föl vannak szerelve — mondja Gadár László —, mégis azt tapasztaljuk, hogy a „friss” szakmunkások technikai felkészültsége rossz. A gazdálkodók áldozatot vállalnak, amikor lehetőséget adnak a már munkába állók számára a kisebb teljesítményre. Brigádokban ez megvalósítható, de eliőbb- utóbb rossz vért szül, feszültségekhez vezet, fizetéséi, célprémiumbeli aránytalanságokhoz. így a fiatal fogja a cókmókját, másik vállalatot keres, s ott bizonyos idő elteltével ugyanez lesz a helyzet. — Az iskola tanműhelyében. bár a gépek állaga jó, az erkölcsi kopás már látszik. Az alap ismeretek megfelelő elsajátításához sem elegendő a géppark — elemzi a problémát Kiss Lajos. — Korszerű technikát csak korszerű gépekkel lehet elsajátítani. Van egy szakmunkásképzési alap is, ez minden vállalatot megilleti, amely képes áldozatot vállalni a jövő szakmunkásaiért. így végüiis az üzemek távlati feladata lenne, és sokan élnek is vele. Huszonöt vállalati tanműhely segíti a munkánkat, itt tanulnak azok is, akik később kisebb üzemekben, vállalnak majd munkát. A harmadik évben kerülnek a tanulók a majdani munkahelyre, s akkor kell őket úgy fogadni, tanítani, hogy örömmel ottmaradjanak a bizonyítvány megszerzése utóin is. A rendelet szerint 20 százalék ösztönző bér fizethető azoknak a szakmunkásoknak, akik tanulókat, fogHai- koztatnak. A helyzet az, hogy ez a többségnél a tíz százalékot sem éri el. Az idősebb szakember termeli, teljesítményben dolgozik, s ha lemarad, a .zsebén érzi meg. így aztán olyan munkát bíz a tanulójára, amit az hibátlanul meg tud csinálni, nem kell sokat foglalkozni vele. Nem baj, ha nem szakmunka, csak ne vegyen el túl sok Időt a vele való törődés. Nem csoda hát, ha a szakmunkás-bizonyítványhoz az első munkanapon csak az émuldozás járul: nahát, milyen furcsa gépek vannak itt a műhelyben. A gyerekek a gyártási folyamat egy részét ismerik meg csak a tanulóévek alatt, fogalmuk sincs az elejéről, meg a végéről. Talán még nekik is tetszik, hogy harmadévesen ' eltfeosegmiek a műhely sarkában vagy saé- riamunkát végeznek, mert nincs senki, aki megkövetelné tőlük a magasabb szintű munkát. A jövő munkásai tehát a gyakorlati oktatáson a szükségesnek csupán kis hányadát sajátítják el, s utána csodálkoznak, hogy ugyanaz a munkahely, amelyik a tanulóévek alatt hagyta őket lazítani, most hirtelen minőségi munkát követel. Az 503. sz. Szakmunkás- képző Intézet és a vállalatok kapcsolata jó, segítik egymást. Most már az kellene, hogy a -tanulók és a vállalatok kapcsolata is jó legyen. Saját maguknak kell fölnevelniük azt a munkás- gárdát, amelyre évek múlva számíthatnak majd. Klie Agnes Bér és nyereség Somogyjádon Arányos fejlesztés — Az iroda és gépműhely dolgozóinak kivételiéivel minden munlkalterü létén teljesítménybérezést alkalmaztunk az utóbbi években. Ezt a módszert az idén a műhelyben is meghonosítottuk, méghozzá kitűnő eredimény- nyel. A munkadíjazásnalk ez a rendszere szervesen kapcsolódik a kifejezetten nye- r eségérdekeltség ű kereset,- szabályozási formához, melyet 1983-foan vezettünk be ... A somogyjádi Alkotmány Termelőszövetkezet már harmadik éve gazdálkodik a fejlesztés és a fogyasztás arányához kötött keresetszabályozási forma keretei között. Ez az év egyúttal a kísérleti időszak végét is jelenti. A .tapasztalatokról beszélgettünk Tóth László elnökkel és Czeglédi József főkönyvelőivel. — A kísérleti keresetszabályozás. az alső év u|tán tavaly ;is eredményesnek bizonyult. Ez a forma o gazdaság erősítését és az önálló gazdálkodást segíti, s mindenképpen fejlettebb a korábbiaknál. önálló elszámolással működött tavaly a műszaki- ipari, a növénytermesztési, az állattenyésztési főágazat és a központi igazgatás. A fő- ágazatoknál ugyancsak önel- számolású csoportok tevékenykednék, érdékeltséigi, illetve az áliliaittenyésatésben telepi elkülönüléssel. A feladatoknak megfelelő munkaerővel, eszközökkel rendelkeznek, s ezek alapján készítik terveiket. — Mindenki ismeri a terveiket és azt is tudják, milyen eredményt kell elérniük. Erre építve határoztuk meg a személyi érdekeltséget; az éviközi munkadíjat és az év végi részesedést. Az önelszámoló egységek gyorsan felismerték a (kísérleti szabályozásiban rejlő lehetőségeket, s aszerint szervezték munkájukat. A csoportok úgy döntöttek, hogy a korábban évközi jutalomként kifizetett ösz- szeget és a tervezett bértömeg-növekményt beépítik a munkadíjba és ennek megfelelően átdolgozták a szövetkezet bérszalbályzatát. A módosítás egyértelműen az idejében és jó minőségben elvégzett munkára ösztönzött, iés lehetővé tette ennek differenciált elismerését 1984-ben. így a teljesítménybér 5—15 százalékkal is növekedhetett. Tavaly kihasználtuk a differenciálásiban rejlő lehetőségek .egy részét, A bértömeg az előző évi gazdálkodáshoz viszonyítva 1,9 százalékkal nőtt, ugyanakkor az átlagos állományi létszám 9,2 százallékkal csökkent. A szövetkezet nyeresége 9,4 százalékkal emelkedett. Némiképp nőtt ugyan a munkaórák száma, de a munkaidő-ráfordítás még mindig kevesebb, mint a kísérletet megelőzően, 1982-ban. A nyereségérdekeltség szabályai a kísérlet során nem változtak. Tavaly változatlan volt a fejlesztés és a fogyasztás aránya, de a részesedési alap mintegy 40 százalékát tartalékolták. A többi pénzt — a többletnyereség arányában — megkapták a főágazatók, illetve az önálló csoportok. — Az így fcifizetétt összeghez differenciáltan jutottak a dolgozók: a legkisebb eredményt elért önelszámoló csoport például 12, a legeredményesebb pedig 50 százalék nyereségrészesedést fizetett 1984-ben. Tavalf finomodott, kiegyensúlyozottabbá vélt az egyes egységek között a kapcsolat. Az idén továbbfejlesztjük érdekeltségi rendszerünket. Ezért vezettük be például a javító és karbantartó önálló elszámolású csoportoknál az egyes munkafolyamatokra vonatkozó, előre utalványozott munkabért. A tsz vezetői szerint a gazdálkodás tavalyi sikereiben jelentős szerepe volt az érdekeltségi rendszernek. Ha ugyanis nincs differenciált bérezés, az eredmények korántsem alakulnak ilyen kedvezően. Az eddigi tapasztalatok, a kereeeitsZabályazási forma kísérleti éveiben élért fejlődés a jövőt .illetően is bizakodásra adhat okot ebben a közös gazdaságban. H. F. Bővítik a gáztárolót Befejező szakaszába érkezett a hajdúszaboazltói föld- gáztároló bővítése. A több, mint 400 millió forintos beruházás eredményiéként a tároló kapacitása csaknem kétszeresére nő, s ezzel lényegesen javul! az ország téli gázellátásának biztonsága. Az elmúlt napokban eredményesen lezárultak az újonnan telepített besajtoló kompresszorok üzemi próbái, s megkezdődött a gépek üzemszerű járatása. Most már lehetőség van arra, hogy a telep n&ponta ötmillió köbméter gázt fogadjon, s juttasson a föld alatti tárolóba. Gyorsított ütemben végzik és a tél beálltáig befejezik a kitermelő kapacitás növelését szolgáló munkákat is. Eközben már készülnek a következő időszakban megvalósítandó továbbfejlesztés tervei is. E munkálatok 1986-ban indulnak és várhatóan 1989-ben fejeződnek be. Épület a levegőben Hazánkban eddig még nem alkalmazott mószerre! erősítettek meg egy épületet Nagykanizsán: valósággal a levegőbe emelték a Tungsram Rt. Fényforrásgyár egyik kétszintes üzemcsarnokát, miközben az alatta kialakított üreget vasbetonnal öntötték ki. A különleges beavatkozást az tette szükségessé, hogy a két összeépített, de külön alapozással készült épület egyike még 1973-ban süly- lyedni és dőlni kezdett. A lassú eltávolodás következtében a két fal között már 40 centiméteres hézag keletkezett. A szakemberek életveszélyesnek minősítették az üzemépületet. Helyreállítására a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat hosz- szas és alapos mérések utón tervet készített, a munka kivitelezésére az Aknamélyítő Vállalat dorogi körzetének dolgozói vállalkoztak. Á két épület között két aknát mélyítettek, s ezekből kiindulva vágatokat hajtottak ki a megroggyant üzemépület alapfala alá. A vágatokban úgynevezett mega-vasbeton cölöpöket préseltek a földbe, 9 méter mélységbe. Az így kialakított nagy teherbírású cölöpsorra rászereltek egy hidraulikus berendezést, amellyel megemelték az 1200 tonna súlyú üzemcsarnokot. Az előkészületek két és fél hónapig tartottak, az emelés órák alatt megtörtént. A levegőbe emelt csarnok alá acél távtartó szerkezetet építettek be a dorogi aknamélyítők, ezután kiszerelték a hidraulikus berendezést, majd vasbetonnal kitöltötték az egész üreget. Ilyen módon helyezték új betonalapokra és „egyenesítették ki” a megroggyant épületet, amely most már rendeltetésének megfelelően újrahasználható. A nagykanizsai üzemcsarnok helyreállítása technikai bravúrnak számít. Olaj helyett földgázfűtés Rekonstrukció a nagyatádi kenyérgyárban 1969-ben készült el a nagyatádi kenyérgyár a Győriterv elképzelésiéi alapján. Most ugyanennek a tervező intézetnek a munkatársai segítenek az áprilisiban kezdődő rekonstrukció miegvaló- sístásálban. Tizenhat éve még elegendő -volt a gyiár tizenegy tonnás kapacitása. Azóta nőtt az itt élők száma, több kenyeret vesznek, még ha lassacskán csokikén is a kenyérfogyasztás. Ma tizenhárom tonna kenyeret, zsemlét, kiflit és kalácsot sütnek a Rinya-parti üzemben. Elkerülhetetlenné vált a felújítás és bővítés. Negyvennégy millió forintot költenek a munkákra. Többek között egy 504 négyzetméter alapterületű csarnokot állítanak föl, gépészeti berendezésekkel, raktárral és szociális helyiségeikkel. Ma még péklapáttal (vetik be a tésztát, de jövőre már a szögre akaszthatják a hagyományos segédeszközt. Két korszerű, csehszlovák gyártmányú aliagúikemancót és egy hazait szerelnek be. Az olaj helyett földgázzal fűtik ezeket. Kapacitásuk a rekonstrukció után két nyolcórás műszakban napi tizennyolc vagonra nő. Ez sokáig fedezheti a város és a városkörnyék igényeit. Az építőmunkákat a barcsi ÉS55KV végzi. Korábban a barcsi kenyérgyár építésében is részt vettek, így jócskán rendelkeznek tapasztalatokkal. Szeretnék, ha a kitűzött .határidő előtt kéjt hónappal, jövő év áprilisának végén átadhatnák a felújított gyárat. Silkerüi-e? Sokban függ az anyagszállítástól is. Eddig az új csarnok szerkezetét állították föl, de az igazi nagy murtka ősszel kezdődik. Ekkor leáll a nagyatádi kenyérgyár. A város és a városkörnyék ellátásáról a csurgói és a barcsi gyár gondoskodik. Csurgóról kap kenyeret Segesd, ötwöskónyi és Somiogyszab, a várost és a többi környező települést Barcsról látják majd el. Szükség szerint segítenek a miarcaliiaik is. A kényszerű szünet alatt nem maradihátnak munka nélkül az atádi pékek. Részben ekkor kapják meg szabadságukat és szabadnapjaikat, de foglalkoztatják őket az építkezésnél és a szerelésnél, valamint a környékbeli kenyérgyáraikban is. Nem akarnak megválni tőlük: szükség lesz a jó szakemberekre az újraindulásnál. N. J. 1984-ben vette át a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság csurgói Agrokomplex sertéstelepét a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát. Az idén 590 koca felhasználásával tízezer sertést állítanak elő. Nyolcezret a lábodi vágóhídjukon dolgoznak fel, míg kétezret a tenyészalapanyag biztosításához használnak fel ; •
