Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-15 / 139. szám
4 Somogyi Néplap 1985. június 15., szombat Nagyjavítás előtt Panelparketta két műszakban A Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság barcsi gyáregysége a megye jelentősebb üzemei közé tartozik. A szalag- vagy más néven panelparketta üzemszerű termelését épp tíz évvel ezelőtt kezdték meg, s ezzel külföldi kapcsolatokat is kialakítottak. Keresett termék lett a barcsiak parkettája. Különösen 1982 második félévétől nőtt iránta a kereslet, majd az elmúlt két éviben ugyan kissé csökkent az érdeklődés a külföldi partnerek részéről, de mint a gyáregység vezetőitől megtudtuk, ez csak átmeneti megtorpanás. Mivel a panelparketta-gyártó gépek 10 éve folyamatosan üzemelnek és várhatóan még hosszú ideig jól eladható lesz a termék, a Sefag gyáregységének panelparket- ta-üzemét ez évben felújítják, újabbakkal pótolják a már kiöregedett gépeket. Az általános karbantartási és rekonstrukciós munkára mintegy 30 millió forintot fordítanak. A gépek egy részét házon belül újítják föl, más részét importálják. A megfiatalított ÜzemrészKorszerű gép segítségével csomagolják a panelparkettát. ben később a jelenlegi egy helyett két műszakban dolgoznak majd. A létszám körülbelül 60-nal több lesz; összesen 140 dolgozót kívánnak foglalkoztatni a panel- parketta-igyártásban. Többségük belső átszervezéssel kerül az üzembe. A gyáregységben egyébként ebben az évben 80 ezer köbméter gömbfaanyagot dolgoznak föl, ebből 180 ezer négyzetméter hagyományos és 320 ezer panelparkettát készítenék. A több mint 800 dolgozót foglalkoztató gyáregységben 3 gazdasági munkaközösség is segíti a munkát, ebből kettő a panelparketta ^-gyártásban. Az évente több mint fél- milliárdos termelési értéket előállító. 407 millió forintot bevételező gyáregységben az egyre növekvő feladatokat majdnem azonos létszámmal kell megoldani, mint az előző években. A gazdasági szabályozók bevezetése teszi Máglyába rakják a fát az asszonyok. Szárításra készítik elő az anyagot. ezt szükségessé, s ez egyben lehetőséget is ad a dolgozók bérszínvonalának a feladatokkal arányos növelésére. A tervek szerint az idén 8 százalékos bérszínvonal-növekményt terveznek — ez jóval több a korábbi évekénél. Eddig ugyanis 2—3 százalékot fordíthattak csiaik ilyen célra. Az új szabályozókat egyébként üzemrészenként, meghatározott feladatok elvégzésére kívánják bevezetni és alkalmazni. Olyan ösztön zőrendszert szeretnének kialakítani, amely a tervek teljesítésére, a feladatoknak megfelelő létszám alkalmazására készteti mind a vezetőket, mind pedig a dolgozókat. Ez utóbbi cél elérését szolgálja az is,, hogy a múlt év őszétől csak az eltávozott dolgozók helyére vettek föl újakat. N. Zs. A MAGÁNERŐS LAKÁSÉPÍTÉS MINŐSÉGI HIBÁI Tervezői baklövések A családi házak, több szintes, magánerős építkezések kivitelezésében elkövetett hibák egy része a nem eléggé átgondolt tervek miatt van. A magántervek tipikus hibája, hogy hőszigetelő anyag nélkül tervezik a vasbeton koszorúkat, áthidalókat a fal teljes szélességében. Ez fűtési energiapocsé- kolást, esetleg a belső fal felületén páralecsapódást okozhat. Néhány tervező a teherhordó falazatoknál nem veszi figyelembe, hogy a vázkerámia és a nagy pórustartalmú (például poroton) falazó anyagokból pillért építeni tilos, mert élet- veszélyes. Ebből a hibából födémleszakadások, sőt teljes épületösszedőlések is előfordultak már. A födémek szerkezeti megoldásainál nem írják ki egyértelműen a fölhasznált anyag mennyiségét és minőségét. A hőszigetelő anyagot ugyan megnevezik, de vastagságát nem jelzik. Ebből következik: a tervező nem is számolta ki, milyen vastagságban kell alkalmazni a választott anyagot, hogy a jelenlegi hőszigetelési követelményeknek megfeleljen. A Tüzép-telepeken gyakran hiányzik a falazótégla, s az építtető nem tudja beszerezni a tervezett anyagot. Sok tervező ezért a könnyebb megoldást választja. A falakat poroton téglából tervezi. Ez ugyan alkalmas külön hőszigetelő réteg nélkül is erre a célra, viszont, ha poroton tégla helyett az építtető csak B— Műszaki—tudományos előadássorozatok Az olasz kulturális és gazdasági napok programjának részeként pénteken olasz és magyar műszaki, valamint gazdaságirányítási szakemberek részvételével műszaki—tudományos tanácskozást tartottak a Magyar Kereskedelmi Kamara székházában. A Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szövetsége, valamint a Magyar Kereskedelmi Kamara közreműködésével rendezett műszaki tapasztalatcserén olasz szakemberek tájékoztatták magyar partnereiket a robottechnikában, a mérőrobotok alkalmazásában, valamint a korszerű, úgynevezett rugalmas gyártórendszerekhez alkalmazott anyag- mozgató berendezések vezérlésében elért eredményeikről. A rendezvényt Jéki László, az MTESZ főtitkár-helyettese nyitotta meg, hangsúlyozva a tapasztalatcsere jelentőségét. Mint mondotta: Olaszország — hazánk harmadik legnagyobb tőkés kereskedelmi partnere — a műszaki—tudományos élet számos területén a világ élvonalába tartozik. Á. /. Síx: 16. — Szeretnék — válaszoltam, és szemem sarkából a pisztoly csövét figyeltem; a fegyvert még nem biztosította ki, így néhány másodperc előnyöm volt; arcomat eltorzítottam, és az ablak felé néztem. Ruth követte a pillantásomat. Az idő elegendőnek bizonyult. Felé ugrottam, és elkaptam a csuklóját; Ruth fölsikoltott, a pisztoly a padlóra került. Lábammal a szoba másik sarkába rúgtam, és csendesen kijelentettem: — Nem vagyok se zsaru, se gengszter. Ruth arcáról lassan szívódott föl a félelem. — Akkor kicsoda? — kérdezte még mindig remegő hangon. — Mondtam már: író vágyóik. — És az? — mutatott a sarokban heverő pisztoly felé. Hattyúdal — önvédelem — feleltem nyugodtan. — A múlt héten megöltek egy táncosnőt a Lótusz bárban. — Ismerte? — Nem. Egy barátom pedig eltűnt. Megpróbáltam keresni, de egyszerűen nyoma veszett; így aztán merő félelemből vettem magamnak egy stukkert. — Odamentem a fegyverhez, fölvettem, s Ruth felé nyújtottam: — Tessék, csináljon amit akar. Ruth arcán a megköny- nyebbülés jelei mutatkoztak. 13. Reggel egyedül ébredtem. Ruth helyén kis cédulát találtam: „Szívesen maradtam volna még veled, de be kellett mennem dolgozni. Ha átmész a szobába, feltétlen gyere az ablakhoz. Ne feledd, ma van negyediké, tehát megjelenhet a szőke pasasod. Már tisztára féltékeny vagyok rá. Ha valami közbejön, hívjál föl telefonon. Ha nem, úgy öt órakor találkozunk. Millió csók: Ruth.” Bevallom, örültem ennek a néhány sornak. Tisztálkodás után felöltöztem, megreggeliztem, és a haliban átfutottam a reggeli lapokat. Az Ursula With- féle gyilkoság mímuszos hírként szerepelt a bűnügyi krónikában. „Lesz még ebből címlapra való történet is” — gondoltam keserűen, azzal fölmentem a szobámba. Ahogy átléptem a küszöböt, láttam, hogy valami nem stimmel. A bőröndömet például tegnap egészen más helyen hagytam. A függönyt is elefelejtettem behúzni, most pedig igazán katonásan el volt sötétítve a szoba. A takarítónő nyilván nem tehette, hacsak nem éjjel takarított. A bőröndöt visszahelyeztem az ágyra, kinyitottam. Nem vagyok túlságosan rendszerető férfi, de ha utazok valahová, általában az alsógatyáimat teszem a csomag legaljára, a zoknikat, ingeket, és így tovább. Szóval a látvány mindenképpen felháborított: a pakk legtetején alsógatyáim díszelegtek a legteljesebb összevisszaságban. Becsuktam az ajtót, és dühösen lerohantam a lépcsőn. A recepcióban már a nappalos portás ült, szemmel láthatóan unatkozva. — Az igazgatóval szeretnék beszélni — rontottam rá. Sovány, beesett arcú férfi volt, alkoholista orral, és gondosan stuccolt bajusszal. — Történt valami, uram? — kérdezte; dereka megroppant, amit áthajolt a pulton. — Az éjszaka átkutatták a szobámat... — Uram, ön remek alvó lehet. — Semmi kedvem a tréfához — közöltem egy lapos pillantás kíséretében. — Hol találom az igazgatót? — Már megbocsásson, de ebben a szállodában nem szokás a vendégeink holmijai 'között kutatni. Szigorúan tiltja a szabályzat. Az igazgató úr egyébként még nem érkezett meg. — Szemében káröröm villant, amikor megkérdezte: — Eltűnt valamije? — Szerencsére nincsenek értéktárgyaim — tértem ki a kérdés elől. A portás arcizmaival elnyomott egy ásítást. (Folytatjuk) 30-as blokkot kap, nem tudja, hogy a falon kiegészítő hőszigetelő réteget is kell alkalmaznia. Sok hiba származik a kivitelezésből. A helyszíni betonmunkákat szakszerűtlenül végzik el, nem fordítanak megfelelő gondot arra, hogy a beton adalékanyagaiból (sóderból) elegendő jusson a keverőbe. Ez nemcsak pazarlás, hanem a nagy ce- memttartalmú beton köny- nyebben repedezik, különösen, ha az utókezelést egyáltalán nem végzik el. A beton utókezelése (megfelelő nedves közegben való tartása) lényeges feltétele a megfelelő szilárdság elérésének. Az utókezelést nem lehet leegyszerűsíteni csak a beton locsolására. Sok építkezésen az egyszerű vakolási munkákra előírt szakszerű technológiát sem tartják be az építők, nem készítik elő megfelelően a fal felületét. A vakolórétegek vastagsága nem megfelelő. A vakolatot a száraz, erősen nedvszívó falazatra hordják fel, gyakran a szükségesnél több cementet raknak a habarcsba. Legtöbb esetben az elkészült vakolaton nem is észlelhető semmilyen hilba. Gsak pár év múlva látszik a szakszerűtlen munka eredménye. A vakolat kopogtatásra kongó hangot ad, azaz elvált a falitól, később leesik, tönkremegy. A szakszerűtlen munka a födémek, vasbeton koszorúk, áthidaló szerirezetek építésében is tapasztalható. Az építkezésen a födém gerendavégeit gyakran a csupasz téglára fektetik alábetonozás nélkül. A gerenda közeit .az előírt 30—60 centiméter helyett 80—120 centiméterre növelik, rosszul értelmezett takarékosságból. Ez persze erősen csökkenti a födém szilárdságát. Építőmesterek a gerendákat a helyszínen méretre vágják — ha a Tüzépen nincs megfelelő hosszúságú és «ez sajnos gyakran van így —, eltörik, oldalát kitördelik, helyet szorítva más építési elemeknek. S ezzel éppen ott csökken a födém és az egész ház szilárdsága, ahol a legfontosabb volna. A betonkoszoirúk — az ÉMI tapasztalatai szerint — az esetek döntő többségében szintén szakszerűtlenül készülnek. Vasalásuk is esetleges. A betonrészek utókezelését elhanyagolják, és a nyári melegben a beton hamar elveszti a cement kötéséhez szükséges vizet, kiszárad. Az ilyen betonfelület maliik, ácskapoccsal kikaparható. Sok baj van az áthidalók gondatlan elhelyezésével. Ha a gerendavég nem fekszik az élőírt szélességiben a falon, nyomása megnő a tartó tégla sorra, s az öszeroppanhat. Ez több balatoni villánál előfordult már. Nagyon fontos tehát az építési szabályok megtartása. Ezek nem a családi házat emelő állampolgár bosz- szantására, hanem a biztonságos házépítés miatt születtek. A kontárok által javasolt „olcsó” megoldásokról évek múlva egészen biztosan kiderülj hogy nagyon is drágák. (Folytatjuk) Cs. T. Piaci körkép Megérett a meggy Mérsékelt, 18 forintos áron jelent meg az első meggy a kaposvári hetipiacon. Nem változott a cseresznye múltJheti 20—22 forintos ára, ám most ennyiért sokkal mutatósabb, ropogós fajtákat kínáltaik. Alig volt már makulátlan eper, 22—25 forintért. 25-ért mérték az új ribizli kilóját. A 15—18 forintos alma nehezen dacol már a vásárlók közönyével. A zöldségpiac legjobb híre, hogy 20-ért is kaptunk uborkát. Ismét több feje&salátát hoztak, darabonként 3—6 forintért. A paradicsomnak végre az ára is kezd kívánatos lenni: 55—60-ért adták. 2 forintért is volt szemreva- ló hegyes erős paprika. A töltenivaló fajták darabára minőségtől függően 4—8 forint között változott. Izmosodik a vegyeszöldség, így már valamivel méltányo- sabhnak látszott a csomón- kénti 7—8 forintos ár. IKapós a zöldborsó 18—20 és az újburgonya 10 forintért. A kínálat alapján a házikertekben mindkettőből jó a tenmés. 22-ért láttunk káposztát, 30-ért tököt. 3,50 a zsenge karalábé darabja, ínyencségnek számit még a 60 forintra tartott zöldbab. Eső után sem mérséklődtek számottevően a gombaárak. 60 forintot fizettünk a galambicáért, 130-at próbáltak kicsikarná a rókagom- báért. Vadon termő sampinyont 90-ért hoztak. A baromfipiac árai nem változtak. Mostt is 50 forint volt a pecsenyecsirke kilója. Egy kecsegtető tyúikpár- ra 200-ért alkudtak. Egy méla kakas sorsa 160 forintért pecsételődött meg. Kevés volt a tojás, így is hozzájuthattunk 1,80-ért. A tanévzáró napján keresték a virágot. 25 forint a kardvirág, 20 a kála szála. Pénztárcaikímélőbb volt a 15-ért árult margaréta és a szálanként 4-ért fogyó szarkaláb. A szegfű 12 forint. ZÖLDBORSŐTERMESZTÉSI TANÁCSKOZÁS Országos zöldborsó-termesztési tanácskozást és fajtabemutatót tartottak pénteken Hajdúböszörményben, a Vörös Csillag Tsz-ben, amely hatszáz hektáros borsóterületével az ország egyik legnagyobb zöldségtermelő gazdasága. A hazai szakembereken kívül külföldi borsó- nemesítők is részt vettek a bemutatón, akik 3 borsófajtát vehettek szemügyre. A magyar és külföldi nemesi- tők által fajtakísérletre küldött vetőmagvak fejlődését, eredményeit kísérhették nyomon. A fajtabemutató célja: a legnagyobb borsó- termelő gazdaságoknak lehetőséget nyújtani arra, hogy kiválasszák a gazdaságuk éghajlatának és talajviszonyainak legjobban megfelelőket. A fajtabemutató napján a hajdúnánási Béke Tsz-ben hat géppel megkezdődött a zöldborsó betakarítása is. Az első napon tíz vagonnyit küldtek a debreceni kombinátnak,
