Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-13 / 110. szám
XLI. évfolyam, 110. szám Ára: 1,80 Ft 1985. május 13., hétfő * Legfőbb óhajunk Az emberiség történetében alig találunk olyan kezdeményezést, amelynek vissz* hangja annyira egyetemes lenne, mint a Nemzetközi Vöröskereszt létrehozása. A bajban levőknek nyújtott önzetlen segítség nemzetközi szervezetére Henry Dunant svájci bankár tett javaslatot. Az 1859-ben lezajlott solferi- nói csata tragikus élményei arra késztették, hogy javaslatot fogalmazzon meg a háború áldozatainak védelmére. A Vöröskereszt megszervezését — 1863-ban — és folyamatos fejlesztését az embertelen, önpusztító háborúk elleni védekezés tette szükségszerűvé, megalakulása az emberiség önvédelmét szolgálta. Megszületése ugyan a háborúkhoz kötődött, de kezdettől fogva az emberekben levő jóra, az önzetlenségre, a segítőkészségre alapozta tevékenységét. A humanizmus erkölcsi törvénye, az egymásra utaltság fölismerése szilárd alapot teremtett a vöröskeresztes mozgalom nemzetközi méretűvé szélesedéséhez. Korunk valósága még mindig sajnálatos gyakorisággal teszi szükségessé a fegyverek okozta áldozatok védelmét, ápolását. A keserű tényt, hogy földünk minden harmadik tudósa új, egyre hatékonyabb módszerét keresi a tömeges gyilkolásnak, nehezen ellensúlyozza az emberiességet tükröző nemzetközi szervezet léte. Ha teljesül is az a vágyunk, hogy ne legyenek háborúk, a szenvedés akkor sem szűnne meg. Természeti katasztrófák — árvizek, szárazságok, viharok és földrengések — gyötörhetik az embereket, állandósíthatják a nemzetközi szolidaritás és segítő készenlét szükségességét. Életünk bármely területén ezernyi indítéka lehet a segítségnek, gyakorlására pedig szinte korlátlan lehetőséget kínál az egészségvédelem és a szociális gondoskodás. A Magyar Vöröskereszt társadalmi mozgalommá fejlesztette a véradást. Sok ember köszönheti ennek fel- gyógyulását, hogy élete pislákoló lángja nem hunyt ki, újra fellobbant. Megyénkben a múlt évben kilencezer liter vért adott 23 ezer ember, önként, kérés nélkül. Földünk 126 országának csaknem 250 millió lakosa csatlakozott a szervezethez, hirdeti és gazdagítja a nemzetközi szolidaritás erkölcsi értékeit. Nap nap után bizonyságot nyer: emberek tudnak maradni háborúban és békében. Május 8-át, a vöröskeresztes világnapot a legméltóbban ilyen fogadalmakkal ünnepelhettük: az eszeveszett fegyvergyártásnak, a dühödi rombolásnak, a rosszindulatú találékonyságnak legyen vége, mától építünk, gyógyítunk és életet adunk. Emberek leszünk. A Vörös- keresztnek egyetlen célja van: az élet védelme. S hogy ehhez milyen út vezet? Az emberi személyiség tiszteletben tartása, a veszély- helyzetek megelőzése, illetve enyhítése, egyenlő jogok biztosítása a faji, vallási hovatartozástól függetlenül. A különböző nyelveket beszélő emberek barátságos együttműködése a világbékéért. Humanizmusunk, robbanások borzalmaitól rettegő valónk legfőbb óhaja ez. Tamási Rita Befejeződtek Budapesten a magyar—spanyol tárgyalások Erőfeszítések az enyhülési folyamat támogatására Alfonso Guerra elutazott hazánkból Elutazott Budapestről Al- fonso Guerra spanyol miniszterelnök-helyettes, a Spanyol Szocialista Munkáspárt főtitkár-helyettese, aki Marjai Józsefnek, a Minisztertanács elnökhelyettesének meghívására május 8. és 11. között hivatalos látogatást tett hazánkban. Marjai József és Alfonso Guerra megbeszéléseiken véleménycserét folytattak a nemzetközi politika és a világgazdaság több kérdéséről, különös tekintettel a különböző társadalmi rendszerű európai országok közötti együttműködés továbbfejlesztésére. Megállapították, hogy az enyhülési folyamat támogatására kölcsönös erőfeszítések szükségesek, ez mindkét ország nemzetközi tevékenységének középpontjában áll. Fontosnak ítélték a két ország képviselőinek együttműködését a nemzetközi szervezetekben és értekezleteken. Spanyolország kész aktívan hozzájárulni a budapesti kulturális fórum sikeréhez. Tájékoztatták egymást országaik helyzetéről, a következő évekre vonatkozó terveikről. Áttekintették a két ország politikai, gazdasági, kulturális és idegenforgalmi kapcsolatainak állását. Egyetértettek abban, hogy minden területen szükséges és lehetséges a kapcsolatok erőteljes, mindkét ország számára előnyös fejlesztése. Megállapodtak abban, hogy gyakoribbá teszik a két ország vezetői közötti találkozókat. Az elmúlt években eredményesen fejlődő magyar— spanyol kereskedelmi-gazdasági együttműködés még mindig szerény méretű. A jövőben mindkét kormány kiemelt figyelmet szentel a gazdasági együttműködés feltételeinek javítására, támogatja az árucsereforgalom növelését, a magyar és a spanyol vállalatok, szervezetek közötti mindenféle együttműködési kapcsolatok kialakítását. Egyeztették az ezzel összefüggő fontosabb teendőket is. A kultúra és művelődésügy, valamint az idegenforgalom területén a kapcsolatok szélesítésének jó alapot ad a kölcsönös érdeklődés növekedése. Alfonso Guerrát magyar- országi tartózkodása során fogadta Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese; találkozott Köpeczi Béla művelődési, Váncsa Jenő mezőgazda- sági és élelmezésügyi, Vár- konyi Péter külügyminiszterrel, valamint Beck Tamással, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökével. A spanyol miniszterelnökhelyettes ellátogatott az Ikarus székesfehérvári gyárába és a székesfehérvári Szabad Élet termelőszövetkezetbe. Programja során fölkeresett több fővárosi kulturális létesítményt és ismerkedett Budapest nevezetességeivel. Alfonso Guerrát a Ferihegyi repülőtéren Marjai József búcsúztatta. Jelen volt Jósé Maria Ullrich y Rojas, Spanyolország budapesti nagykövete. Ballag már... összeállításunk az ü. oldalon. VIT-M A JÁLI SOK A rendőrség erőszakos beavatkozása oszlatta szét a Waffen-SS volt tagjainak találkozója ellen tüntetőket szombaton a bajorországi Nesselwangban. A rendőrök vizágyút és könnygázt vetettek be a tüntetők ellen. Többen megsérültek, sokakat letartóztattak. Az NSZK demokratikus közvéleményének mélységes felháborodását kiváltó nesselwangi találkozón az „Adolf Hitler” SS-hadosz- tály és a Hitlerjugend egykori tagjai vettek részt. A közelgő moszkvai világifjúsági és diáktalálkozó előkészületeként az országban több helyütt rendeztek vasárnap VIT-majálisokat. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem rendezvényén nyolcvan hazai és külföldi diákcsiojpor-t vett részt, a Népek barátsága sétányon pavilonokban, színpadokon mutatták be hazájuk életét, népviseleteit, szokásait. A majális résztvevőit változatos műsor szórakoztatta: helybeli, valamint kubai, görög, jugoszláv és bolgár együttesek léptek fel. Az egyetem épületében a kelet-magyarországi békeklubok tagjai tartottak találkozót. Szolnokon tegnap véget ért a kétnapos VIT-miajális, amelyet a megyei művelődési és ifjúsági központban és környékén rendeztek. Bemutatót tartottak a népi mesterségek művelői; zene- karók, színjátszókörök, paró- disták és kaszkadőrök szórakoztatták a résztvevőket. A Csongnád megyei mini VIT-et Hódmezővásárhelyen rendezték meg. Nyolc helyszínen mintegy harminc kulturális és sportprogram várta a vendégeket. Az ifjúsági házban a régi VIT- ek résztvevőitől gyűjtött emléktárgyakból rendeztek kiállítást, az ifjúsági klubokban egész nap szólt a muzsika, s a régi világifjóság! találkozókról vetítettek filmeket. ÉGHETETLEN DIAFILMEK — Hamarosan kapsz tőlem egy meghívót — mondta búcsúzóul Árbo- gászt Feri, régi osztálytársam. Kezdetben még vártam is, hogy a postai borítékon viszontlátom a jól ismert kézírást, tipikus szögletes betűit, és tudatja velem, hogy minden sikerült, a lakásavatóra jön a többi fiú is, a régi haverok, és valami igazán emlékezetes bulit csapunk. Mindig így mondta, hogy „igazán emlékezetes bulit csapunk”, én meg mindannyiszor eltűnődtem, hogy ennyire egyszerű-e ez az egész. Meggyőződésem ugyanis, hogy a nagy bulik meg- szervezhetetlenek, nem csak úgy csaphatok. Azért ez az eset — mint ahogy reméltem is — egészen másnak mutatkozott. A régi fiúk, az más. Futballisták, csibészek, mérnökök, irodalmárok, megőrült beat-ze- nészek lettek azóta, talán most Árbogászt Feri öszszehoz bennünket — reménykedtem. Ha valamelyikükkel találkoztam az utcán, vagy a fővárosban, huzatos metróban, én sem mulasztottam el megjegyezni, hogy készül ám a nagy buli. Ilyenkor a régi barátok szeme kivétel nélkül fölcsillant, mosoly jelent meg a száj szögletében, és mindenki biztatóan mondta, hogy bár sók az elfoglaltsága, erre azért szakít időt. Már-már azt hittem magamról, hogy én is mániákussá váltam, állandóan ezt a találkozót hajtogatom, és nem is lesz az egészből semmi, elmarad ez is, mint annyi más régi tervünk, amikor két héttel ezelőtt levelet kaptam. „Kedves barátom, örömmel tudatom, hogy lakásom végre elkészült. Folyó hó nyolcadikán ezen és ezen a címen lakásava- tót tartunk. Megjelenésedre feltétlenül számítunk.” S mint hivatalos iratokon, alul ott szerepelt egy toldás: az értesítést kapják, és a fiúk neve. Akkor hát újra együtt lesz a banda, ha csak egy estére is, micsoda muri lesz a nyolcadikat, lelkendeztem magamban. Ez a Feri volt köztünk mindig a legérzékenyebb, mindig tudta, hogyan kell cselekedni, sokszor megcsodáltuk az iskolában diplomatikus viselkedését. Valahogy most is megérezhette, hogy csak ő képes összehozni bennünket újra. Hiszen tizenkét éve nem voltunk együtt, amióta elköszöntünk egy másodosztályú étterem ajtajában, egy bankettes hajnalon. Úgy készültem a nagy napra, mint amikor először kellett iskolába mennem. Elég korán indultam útnak, s mivel messze laktunk egymástól, megállítottam egy taxit. — Hová mész öregem? — kérdezte tőlem a sofőr. Csak ekkor ismertem meg Sanyit, akinek neve szintén ott szerepelt a névsorban. Régi rock and roll fiú, ahogy szokta nevezni magát még évekkel ezelőtt. — Hát te nem jössz Ferihez? — kérdeztem tőle. — Milyen Ferihez? — kérdezett vissza megrökönyödve. — Hát a találkozó Árbogászt Fenéknél — kezdtem. — Ja, igen, valóban kaptam valami lapot, elég körülményesen ért ide, mert még a régi címemre küldték, azóta már jó párszor elköltöztem; tudod. — Szóval, akkor megyünk — mondtam. — Ugyan, annyi időm azért nincs. Ilyenkor hét végén vannak a legjobb fuvarok. Te vagy az első vendég — nyitott ajtót Feri. Mindjárt üveget bontott, vodkaillatú lett a szoba. Vártuk a többieket. Beszélgettünk, dicsértem az új lakást. Feri minduntalan szabadkozott, hogy itt minden a feje tetején áll, semmi sincs még teljesen kész. — Én a lehetőséget látom ebben az egészben — mondtam neki, látva a zavarát. Aztán diákat vettünk elő, régi osztálykirándulások felvételeit. Ott láttuk magunkat, kezünk átvetve osztálytársnőink vállán, szél borzolja sasson- frizurájukat. Beszélgettünk a régi dolgokról, esetekről, a többiekről. A megnyitott üveg aztán megüresedett. Órámra néztem, hajnali hármat mutatott, ösz- szenéztünk. — Itt vannak a címek, hátha te is szervezel majd valamit — csúsztatott elém egy papírlapot Feri. — Igyekszem — mondtam, és eltettem. Asztalunkon egy doboz maradt, rajta alig olvasható fölirat: ÉGHETETLEN DIAFILMEK. Varga István
