Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-08 / 106. szám

r AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA * '* XLI. évfolyam, 106. szám Ára: 1,80 Ft 1985. május 8., szerda A BÉKEHÓNAP NYITÁNYA Békés jelent, biztonságos jövőt... Politikai demonstráció Nagyatádon A májusi hagyományos béke- és barátsági hónap megyei nyitányaként tegnap délután nagyszabású bé­kenagygyűlést rendezett a népfront megyei és városi bizottsága a Nagyatádi Konzervgyárban. A hatalmas raktárcsarnok széksorait mintegy ötszáz ember, a város és környékének munkásai, az üzemek, intézmények dol­gozói, diákok és katonák töltötték meg. Az eseményen részt vett Tóth János, a megyei pártbizottság titkára, Alekszandr Eduárdovics Gribovszkij, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának igazgatóhelyettese, Hafizullah Ebadi, az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság buda­pesti nagykövetségének első titkára, valamint a párt-, a tanács, a tömegszervezetek és -mozgalmak megyei, nagyatádi és városkörnyéki vezetői. A Himnusz elhangzása után Várnai Zseninek Az atomkorszak küszöbén című versével egy diáklány adta meg az esemény alaphangulatát, majd Jámbor László­nak, a konzervgyár igazgatójának megnyitója után Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára mondott beszédet. A szánok bevezetőként át­adta hallgatóságának az Or­szágos Béketamács és az MSZBT országos elnökségé­nek üdvözletét, majd a győ­zelem 40. évfordulójának kü­szöbén így kezdte beszédét: — Negyven évvel ezelőtt — és negyven nappal Nagy­atád felszabadulása után — elhallgattak a fegyverek Eu­rópában. Az antifasiszta ko­alícióba tömörült szövetsége­sek legyőzték a hiitler’zmiust. A világ történelmének leg- szégyentelj-esébb rendszere pusztult el; olyan háború fe­jeződött be az európai had­színtéren, amelyhez hasonlót sem méreteiben, sem áldo­zatainak tömegét illetően nem ismert korábban az em­beriség. A szónok. ezután ' felidézte a háború borzalmait, a Hor- thy-rendiszer népellenes po­litikáját, amely mérhetetlen szenvedésbe sodorta az or­szágot, majd az évforduló jelentőségét hangsúlyozva kiemelte tisztelgésünket a felszabadítók, a Vörös Had­sereg katonái, a hősök előtt, és- személyes hangvétellel utalt az akkor kezdődő új korszák egyre gazdagabb krónikájára. — Somogybán születtem, számos szállal kötődöm eh­hez a megyéhez — mondta. — Épp ezért elfogultan fi­gyelem a változásokat, a fej­lődés útjelzőit. Meggyőző­déssel vallom, hogy minden eredmény a somogyi embe­rek kezemunlkáját, szorgal­mát, tehetségét bizonyítja. De ilyen hallatlan változást tapasztalunk az ország más tájain is. Tízmilliós hazánk népe, gazdasága, kultúrája ezernyi szállal kötődik a szo­cialista közösséghez, földünk más országaihoz. S e kötő­dés legfőbb eredménye, hogy negyven éve béke van Euró­pában. S hogy minden ko­rábbinál igazságosabb társa­dalom fölépítéséhez kezdhet­tünk. Milliók békeakaratáról beszélt ezután a szónok, a békés egymás mellett élés politikáját, eredményeit méltatta, majd leszögezte: — Négy évtized minden pilla­natában tettekkel válaszol­tunk arra a kérdésre, hogy békében akarunk-e élni vagy háborúban. Döntésünk világos: az életet akarjuk, a békét kívánjuk megőrizni és átörökíteni utódainkra legféltettebb kincsünket. Az előadó ezután hazánk belső életének sikereiről, gondjairól beszélt, a XIII. kongresszus iránymutatásai­ra emlékeztetett, s azt a következtetést vonta le: — Bennünket a békés építő­munka feladatai foglalkoz­tatnak, de a békét védeni kell, a békéért harcolni kell! Bíró Gyula óvott az illú­zióktól. Figyelmeztetett a szélsőséges imperialista po­litikusok törekvéseire, a fegyverkezési hajsza követ­kezményeire, majd a Varsói Szerződés megújítására utal­va kijelentette: — Minél hamarabb sikerül felváltani a fegyverkezési versenyt a fegyverkorlátozásban való versengésre, annál nyugod- tabb lesz az európai népek élete. — A szocialista közösség országai — folytatta az elő­adó — mindig internaciona­lista elkötelezettséggel segí­tették azt a harcot, amelyet az imperializmus által fe­nyegetett népek vívtak a szabadságért, függetlenségük megszilárdításáért, társadal­mi felemelkedésükért. — E gondolatkörön belül meg­emlékezett az afgán nép’’ hősi küzdelméről, és a ma­gyar nép szolidaritásáról biztosította jelen levő képvi­selőjét. Bíró Gyula beszédének befejező részében a ma­gyar—szovjet együttműkö­dés és barátság fontosságát, állandó fejlődését hangsú­lyozta, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tevékenysé­géről festett átfogó képet, majd annak a reményének adott hangot, hogy a béke negyvenedik évfordulójára nemcsak a fasizmus felett aratott győzelem miatt em­lékezünk majd, hanem azért is, mert ebben az évben közelebb kerülhet az embe­riség a tartós békéhez, a biztonsághoz. Ezután Hafizullah Ebadi és A. E. Gribovszkij kért szót. Mindketten népük harcát, békeakaratát fejez­ték ki nagy tapssal, egyet­értéssel fogadott beszédük­ben. A békenagygyűlés résztvevői ezután — egysé­ges szándékukat kifejezve — tiltakozó levelet fogadtak el és juttattak el az Országos Béketanácshoz. Végezetül Bíró Gyula a konzervgyár közösségének és két személynek béke- mozgalmi kitüntetéseket, il­letve oklevelet adott át. A nagyatádi békedemonst­ráció az Internacionáléval ért véget. Magyar párt- és kormányküldöttség utazott Moszkvába Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az Elnöki Tanács helyettes elnökének vezeté­sével magyar párt- és kor­mányküldöttség érkezett teg­nap Moszkvába. Az SZKP Központi Bizott­sága, a legfelsőbb tanács el­nöksége és a szovjet kor­mány meghívása alapján a magyar küldöttség részt vesz a fasizmus felett aratott győzelem negyvenedik évfor­dulója alkalmából megren­dezésre kerülő ünnepsége­ken. A küldöttség tagjai: Czinege Lajos miniszterel­nök-helyettes, Klenovics Im­re, az MSZMP Somogy me­gyéi Bizottságának első tit­kára, valamint Rajnai Sán­dor, az MSZMP KB tagja, hazánk moszkvai nagyköve­te. A magyar küldöttséget a moszkvai repülőtéren Viktor Grisin, az SZKP KB PB tagja, a moszkvai városi pártbizottság első titkára, és Sztyepan Salajev, a szovjet szákszervezetek központi ta­nácsának elnöke fogadta. Moszkva egyik nagyüze­mébe, a 23 ezer főt foglal­koztató 1-as számú csapágy- gyáriba látogatott tegnap délután a Gáspár Sándor ve­zette magyar párt- és kor­mányküldöttség. A nagy múltú moszkvai gyár megtekintése után Gás­pár Sándor a gyári dolgo­zók kollektívájának képvi­selőivel találkozva beszédet mondott. Az MSZMP Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköz­Gáspár Sándor és Bazovsz- kij nagykövet a Ferihegyi repülőtéren társaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a jubileumi ün­nepségre Moszkvába érkezett magyar delegáció nevében tisztelettel köszöntötte a megjelenteket, a vállalat egész kollektíváját. — A közeli napokban ün­nepeljük a hitleri fasizmus feletti történelmi jelentőségű győzelem 40. évfordulóját. E világméretű küzdelemben, amely az emberiség békéjé­ért és jövőjéért folyt, a szov­jet nép hozta a legsúlyosabb áldozatokat, vállalta a legna­gyobb terheket. Ez olyan történelmi igazság, amit sem elfelejteni, sem elfeledtetni nem engedünk — mondotta Gáspár Sándor. Gáspár Sándor a további­akban szólt arról, hogy Ma­gyarországon kegyelettel és megbecsüléssel őrzik azok­nak a szovjet katonáiknak az emlékét, akik a hazánk fel­szabadításáért folytatott har­cokban estek el. A magyar küldöttség ve­zetője felszólalásában kitért arra is, hogy a szocialista világ óriási erőfeszítéseinek eredményeként sikerült meg­teremteni és megőrizni a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsói Szerződés és a NATO közötti katonai erőegyensúlyt. Országaink közös szándéka, hogy a jö­vőben is mindent megte­szünk a fegyverkezési haj­sza korlátozása és megféke­zése, a leszerelés előmozdí­tása érdekében. Beszéde végeztével Gáspár Sándor a küldöttség látoga­tásának emlékéül átnyújtotta a delegáció ajándékát: for­radalmi hagyományainkat, a népeink közös harcát jelké­pező magyar vöröskatoma szobrát. Nemzetközi történészkonferencia Kétnapos nemzetközi tör­ténész konferencia kezdődött tegnap Budapesten a Kos­suth Klubban. Az MSZMP KB Párttörténeti Intézete és a budapesti Osztrák Kultu­rális Intézet által rendezett — az 1918—1925 közötti idő­szak közép-kelet-európai munkásmozgalom történeté­nek kérdéseit megvitató — szimpózionon mintegy 30 ne­ves történész: csehszlovákiai, jugoszláviai, lengyel, magyar, osztrák és román szakember Vesz részt. A tanácskozást Erényi Ti­bor, a Párttöirténeti Intézet igazgatóhelyettese. Kari Schramek, az Osztrák Kul­turális Intézet igazgatója, valamint Rátkai Ferenc mű­velődési miniszterhelyet­tes nyitotta meg. Beszédeikben egybehang­zóan üdvözölték az egyedül­álló és újszerű vállalkozást, amelynek során valamennyi érintett ország szakemberei együttesen tekinthetik át az Osztrák-Magyar Monarchia szétbomlása után önálló éle­tet kezdett társadalmaik első időszakát, a korszak mun­kásmozgalmát. Hangsúlyoz­ták: a térség országainak mai együttélése szempontjá­ból is fontos, hogy elfogult­ságoktól mentesen, a tudo­mányos objektivitás igényé­vel vizsgálhassák a szom­széd népek történelmét, hi­szen az érintett népek év­százados együttélése olyan gazdasági és politikai reali­tásokat alakított ki, amelyek az Osztrák—Magyar Monar­chia összeomlása után is ha­tottak, és hozzájárultak az új nemzeti államok arcula­tának kiallaikításához. Ezen országokban a munkásosz­tály a monarchia idején nőtt történelemformáló társadal­mi erővé, ebben a korban Szerveződtek pártjai, szak- szervezetei, s kezdődtek az egész hatalmi struktúrát megrázó forradalmi mozgal­mai. A tanácskozás első napján a résztvevők magyar, oszt­rák és jugoszláviai történé­szeik előadásait hallgatták és vitatták meg, amelyek egyebek között az 1920-as évek magyarországi mun­káspártjainak tevékenységé­vel, Ausztria 1918—19-as tör­ténelmével, valamint a két világháború közötti időszak jugoszláviai munkásmozgal­mával foglalkoztak. A konferencia szerdán — jugoszláviai, csehszlovákiai, román és magyar történészek előadásai után — Sipos Pé­ter, a Pánbtörténeti Intézet igazgatója zárszavával feje­ződik be.

Next

/
Thumbnails
Contents