Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-08 / 106. szám
2 Somogyi Néplap 1985. május 8., szerda Reagan Madridban A kontrák piszkos munkája A vasárnapi országos tiltakozó felvonulások után — amelyeken több tnint egy- millióan vettek részt — hétfőn este a madridiak villanyoltással tiltakoztak Reagan amerikai elnök látogatása és politikája ellen. Tíz és tízezer lakásban, étteremben, szórakozóhelyen aludt ki a fény néhány percre, jelezve: egyetértenék a békeszervezetek felhívásával, amely Reagant nemkívánatos személynek nyilvánította. Az amerikai elnök hétfőn este 45 perces megbeszélést folytatott Felipe González miniszterelnökkel, aki a találkozó után mindössze anv- nyit mondott, hogy a megbeszélés „az álláspontok jobb megértését szolgálta”. Fernando Mórán spanyol, valamint George Shultz amerikai külügyminiszter hivatalos tárgyalásán a vendéglátók előterjesztették az amerikai csapatok létszámának csökkentésére vonatkozó elképzelésüket, amelyre az amerikai fél úgy válaszolt, hogy „az a későbbi megbeszélések témája lehet”. A spanyol külügyminisztérium képviselője szerint Mórán kifejtette, hogy a madridi kabinet nem ért egyet az USA közép-amerikai, különösen Nicaraguával szemben alkalmazott politikájával. Reagan érkezésével egyidőben hasonlóan nyilatkozott Adolfo Suarez volt miniszterelnök, aki leszögezte: „az USA embargós politikája tovább növeli a feszültséget a térségben, s akadályt gördít a tárgyalásos rendezés útjába.” Az USA elnökének első napi hivatalos programja, a János Károly király által adott vacsorával fejeződött be. Madridban olyan hírek terjedtek el, amelyek szerint az amerikai kormány felkérte a madridi kabinetet, vállaljon közvetítő szerepet a nicaraguai kormány és a vele szembenálló .erők „Reagan — menj haza!” — ilyen feliratú transzparensekkel vonulnak az amerikai elnök ellen tüntetők a spanyol fővárosban (Telefotó: AP—MTI—KS) között. Ezt látszik alátámasztani, hogy Daniel Ortega nicaraguai államfő, a szocialista országokból hazatérve, a hét végén megszakítja útját Madridban és tárgyal a spanyol vezetőikkel. A Reagan-látogatással kapcsolatos első spanyol kommentárok, arra mutatnak rá, hogy az amerikai elnök igyekszik elkerülni a „megosztó” témákat, és szeretné saját közvéleménye előtt az egység látszatát kelteni. Igyekszik lekicsinyelni a látogatását megelőző tömeges ellenszenv-nyilvánítás jelentőségét is. „Nem hiszem, hogy van még a világion valaki, aki úgy megszokta a tüntetéseket, mint én" — nyilatkozta. Az elmúlt hetekben sok szó esett a nicaraguai kontrákról, illetve amerikai segélyezésük ügyeiről. De hát •kik is ők, s mi áll ténykedésük hátterében ? Los contrarevolucionarios nica- ragüenses, azaz a nicaraguai ellenforradalmárok. Ők a nyolcvanas évek Disznó-öböl akciójának szereplői —ahogyan egy amerikai kongi^sz- szusi képviselő a kilátástalan jövőre is utalva fogalmazta. ők azok, akiknek harcához a Reagan-kor- mányzat oly nagy reményeket fűz, akiknek el kellene végezniük a piszkos munkát, a baloldali sandinista kormányzat eltávolítását. Az előszeretettel második Kubának titulált Nicaragua (és a háttérben Havanna és Moszkva) ugyanis az amerikai elnök igencsak leegyszerűsített világfelfogása szerint minden bajok okozója Közép-Amerikában. A sandinista kormányzattal szembehelyezkedő nica ragualak 1981 végén kaptak először jelentősebb támogatást a CIA-tcl: 19 millió dollárt. Ettől kezdve a titkos háború igencsak fellendült. Honduras fővárosában, Tegucigualpában az amerikai nagyköve . John Negroponte hányításával folyt a toborzás, itt állomásoztak a kiképzést idanyító Amerikai katonai tanácsadó Egy szovjet haditudósító visszaemlékezései Aláírás — pontban éjfélkor Az 1945. május 8-ra virradó éjjelen a lap- és rádiótudósítókat az 1. Belorusz Front haditanácsába hívatták és közölték: meghívnak bennünket a Németország kapitulációjáról szóló okmány másnapi berlini aláírására. Május 8-án reggel napfényes, meleg idő volt. Berlin nem füstölt többé, és kissé rendbe szedte magát. A parkokban és a tereken kisgyermekek jelentek meg, a kereskedők sorra kinyitották boltjaikat. És bár a berliniek közül természetesen senki sem tudta, milyen történelmi nap köszöntött be, az emberek ezrével tódultak ki az utcára. Mi délben Tempelhofra, Berlin központi repülőterére indultunk. Lelkűnkben ünnepi hangulat volt. Nehezen hittük el, hogy végre beköszöntött az oly soká várt nap. Azután megpillantottuk V. Szokolovszkij hadseregtábornokot, N. Berzarin vezérezredest, Berlin első parancsnokát, és más szovjet hadvezéreket, akik a szövetségesek fogadására érkeztek ide. A repülőtéren szovjet, amerikai, angol és francia zászlók lengtek a szélben. A katonazenekar rézhangszerei megcsillantak a napfényben. Szovjet vadászgépek díszkíséretében feltűntek a nagy, ezüstös színű repülőgépek, amelyek egy-egy kör leírása után a földre ereszkedtek. Arthur W. Tedder, az angol légierő főmarsallja, C. Spaat tábornok, az Egyesült Államok hadászati légierőinek parancsnoka, és Deflattre de Tassigny tábornok, a francia hadsereg főparancsnoka száll ki belőlük. Katonatisztek és tudósítók sokasága kíséri őket. A tudósítók figyelmét az utolsó repülőgép vonta magára. Ez a legyőzött Németország képviselőit hozta, akik aláírják a fasiszta állam feltétel nélküli kapitulációjáról . szóló okmányt. Észrevesszük közöttük Keitel tábornagyot, a német legfelsőbb főparancsnokság törzsének főnökét, Friedeburg tengernagyot és Stump- fot, a légierő vezérezredesét. Keitel, Hitler fő katonai tanácsadója, szemlátomást sehogy sem akarja elhinni, hogy Berlinben van. És valóban, vajon könnyű-e elhinni azt, amit lát!? A repülőtér betonján szovjet katonák haladnak díszlépésben. Jobbra-balra vöröscsillagos vadászgépek sorakoznak. A főépület kupoláján vörös zászló leng. Ezalatt Karlshorstban, a volt német hadmérnöki iskola egyik épülettömbjében felkészültek az okmány aláírására. Pontosan éjfélkor megérkeztek a szövetséges küldöttségek vezetői. Elöl G. Zsukov marsall haladt. Széles vállú, büszke tartású, határozott arcú. Az angol Tedder sovány, fiatalos, feszes tartású. Az amerikai C. Spaat szikár, karcsú. Valamennyien mosolyognak. Zsukov bevezető szavai után behívatják a terembe a német főparancsnokság képviselőit. Mindenki az ajtó felé fordul, ahol hamarosan belépnek a németek. Azok, akik kirobbantották a háborút, és annyi szenvedést okoztak a világnak. Keitel középtermetűnél magasabb, díszegyenruhát visel. A győztesek üdvözlésére felemeli a marsallbotját. Stumpf szemében tehetetlen düh csillog, Friedeburg öregemberhez hasonlít. Mögöttük úgy állnak az őket kísérő német tisztek, mint megannyi kőszobor. Zsukov a németekhez fordult, s megkérdezte: — Rendelkezésükre áll-e a feltétel nélküli kapitulációról szóló okmány, áttanulmányozták-e azt, és van-e felhatalmazásuk az aláírásra? • * Tedder angolul megismételte a kérdést. — Igen, áttanulmányoztuk, s hajlandók vagyunk aláírni — válaszolt fojtott hangon Keitel. Miközben Keitel az _ asztalnál aláírta az okmányt, arcát piros foltok borították. Monoklija néhányszor leesett, keze nemigen engedelmeskedett. A tábornagy háta mögött álló tiszt sírt. Keitel visszament saját asztalához, és nehézkesen, fáradtan leült. Azután maga elé nyújtotta a kezét, és ökölbe szorította. Arca maszkhoz hasonlított. Zsukov marsall engedélyével a német küldöttség elhagyta a termet, ezután pedig a legfelsőbb főparancsnokság nevében a szovjet hadvezér gratulált a jelenlévőknek a régóta várt győzelemhez. A teremben egyszerre zaj támadt. Sokan a szemüket törölgették — ez a könny az öröm könnye volt; Pavel Trojanovszkij Támadásra indulnak a kontrák amerikai, hondurasi katonai tanácsiadók. Honduras- ban és Costa Ricában 25 kiképzőtáborban oktatták az elleníorradalmárokat a szabotázsakciók, a merényletek, a gerillahadwiselés mesterfogásaira. Első offenzívájuk, a. Vörös Karácsony akció során békés határmenti parasztokat mészároltak le, indián településeket dúltak fel, embereket raboltak el. A kínzás, a kegyetlenkedés, az erőszakos toporzás azóta is jellemző módszerük. Az Egyesült Államok kezdettől fogva ösztönözte a kontrákat: fogjanak össze, egyesítsék, erőiket, csak így lehet esélyük arra, hogy megfelelő „nyomást” gyakoroljanak a sandinista kormányzatra. Csakhogy az ellenfor- radalmárok tábora erősen szétforgácsolt. A legerősebb Nicaraguai Demokratikus Front (FDN) tagjai döntő résziben volt so mozis ták. Politikai szervezetük élén egy szalonképesnek mondható konzervatív üzletember, a Coca Cola nicaraguai leányvállalatának tulajdonosa, Adolfo Calero áll. A katonai parancsnok azonban Enrique Bermudez Va- lera, a somozista nemzeti gárda volt ezredese. Ez a szervezet kapta mindig is a CIA-támogatás oroszlánrészét. Délen harcolnak azók,akik „az igazi sandln izmus” nevében, a forradalom irányvonalának kiigazításáért fogták fegyvert. Szervezetük, a Demokratikus Forradalmi Szövetség, az ARDE politikai vezetője Alfonso Robelo. Az üzletember annak idején elfogadta a sandinista front célkitűzéseit, s a nemzeti burzsoázia képviseletében tagja volt a nemzeti újjáépítés öttagú kormányzó juntájának. A bankrendszer államosítása után fordított hátat a sandinista frontnak. Az ARDE katonai vezetője az egykori legendás sandinista parancsnok, Comandante Zero, Edén Pastora. Washingtonban személyéhez a legna- gydb reményeket fűzték, bízva abban, hogy népszerűségével képes az ellenforradalmi erők vezéralakjává válni. Az ellenforiradalmárok sorait szaporítják a miszlkitó indiánok is, akik egészen más célkitűzések miatt kerültek szembe a kormányzattal. Ök őseik földjét védelmezik, a sandinisták jószándékú, de kétségtelenül hibás fellépésével szemben: sérelmezték áttelepítésüket a harctérré vált határkörzeteklből. Az indiánok is megosztották, egyik szervezetük tavaly párbeszédet kezdett a sandinistákkal, másik csoportosulásuk a legvadabb jobboldali ellenfor- radaknárolkat támogatja. Washington ösztönzésére az FDN és az ARDE jóideje tárgyalásokat folytat egy közös szervezet létrehozásáról. Tiltakozása ellenére tavasszal sikerült valamiféle közös programban megegyezniük: bár katonai erejük erre egyáltalán nem ad alapot, ultimátumot intéztek a sandinista kormányzathoz. A kontrák esélyei azonban a 60 ezer főnyi sandinista hadsereggel és a mintegy 40 ezer miliaistával szemben csekélyek. Igaz, négy év alatt akcióikkal több mint egyimilliárd dolláros kárt okozták, s kegyetlenkedéseiknek több ezer ember esett már áldozatul, de eddig nem tudták megvetni a lábukat Nicarauga területén. Pedig éppen ez lenne a CIA által sugálmazott cél: elleníkorm&nyt alakítani, amelyet azután a Fehér Ház elismerhet és bátran segélyezhet. A kontrák aktivitása azonban az utóbbi időben érezhetően visszaesett, kénytelenek voltak visszahúzódni a hiatárkörzetekibe, akadozik utánpótlásuk, ellátási, szállítási nehézségekkel küzdenek. Nemrégiben került azonban nyilvánosságra egy titkos tervezet: a Reagannkormány- zait duplájára akarja növelni a kontkrák számát. Eszerint északról 20—25, délről 5—10 ezer fő támadná a sandinista kormányzatát. Ez még mindig „olcsóbb” lenne, fejtegeti az amerikai elnök, miint a közvetlen amerikai beavatkozás, amelyet egyébként továbbra sem tartanak kizártnak Washingtoniban. Intő jel, hogy Reagan teljes kereskedelmi embargót rendelt Nicaragua ellen, így kívánja növelni a sandinista kormányzatra nehezedő nyomást. ENGEDMÉNYES MŰSZAKI VÁSÁR! Kaposváron, a Május 1. utcai Elektrika AJÁNLATUNKBÓL: — RS—1650 grillsütő, — Koncert 2030 lemezjátszó, — NC—430 lemezjátszódeck, — egyéb engedményes műszaki áruk. Amíg a készlet tart! szaküzletben! (73856) Villanyoltással tiltakoztak
