Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-25 / 121. szám
Somogyi Néplap 1985. május 25., szombat I Mindennapi munka A legkorszerűbb időnként találkozik a hagyományossal. Az embert kímélő gép mellett szükség lehet a ló vontatta hengerre, mert — ahogy ezt a hetesi Vikár Béla Tsz kertészetében vallják — csak így kerülhet biztonságos magágyba a tízhektárnyi szántóföldi káposzta magja. Mindennapi gondozást kíván a háromezer- hatszáz négyzetméteres fóliasátor alatt a paradicsom, ahonnan az első termést várhatóan a jövő hónap közepén már szállítani tudják. Bal van a minőséggel Szolgáltatás — gondokkal A lakosság hangulatára is kihat, hogy milyen a szolgáltatás színvonala a megyeszékhelyen és környékiéin. A városi pántbizottság ezit a témát tárgyalva megállapította a közelmúltban, hogy a fejlesztések, a kis- iparosSk létszámának növekedése folytán a szolgáltatás teljesítménye közelebb került az igényekhez. Bővült a szolgáltatások köre, javult a gépesítés, a fölszereltség! Kedvezőtlen viszont, hogy a kisebb jövedelmezőség és egyéb okok miatt az állami vállalatok és a szövetkezetek csökkentették a szolgáltatást. Elsősorban Kaposváron jobb a helyzet, a város környékén azonban változó a színvonal. A kisiparban dolgozók létszáma öt év alatt csaknem 75 százalékkal nőtt; s több mint a fele szolgáltatást végez. A város környéki községeikben' ntem volt ilyen mértékű a növekedés, a szolgáltatást végző kisiparosok száma azonban így is megkétszereződött. Soi- mogyban és ezen belül Kaposváron az országos átlagot meghaladóan nőtt a kisiparosok száma és szolgáltatásuk teljesítményének értéke. A feszültségek forrása, hogy ugyaniakkor az állami vállalatok és a szövetkezetek szolgáltató helyeinek száma, teljesítményük értéke az országos átlagnál nagyobb ütemben csökkent. Az ipari szövetkezetek tizennyolc szakcsoportja közül nyolc végez szolgáltatást, a száztíz önálló gazdasági munkaközösség negyven százaléka áll az ügyfelek rendelkezésére. Jó hatású, hogy tevékenységűiket fokozatosain kiterjesztették a város környékére is. Sokat segít, hogy a Patyolat hetente 76, a Kapos- vil 84 községet keres föl túra járatával, a Vas-Műszaki Szövetkezet pedig saját járművévé! szállítja Kaposvárra a hűtőszekrényeket. Tovább javítana a helyzeten, ha még több lenne az olyan vállalkozó, amelyik több községben ingázna. A lakosság általában a jövedelméhez képest tartja drágának a szolgáltatásit. Elég azt a példát idézni, hogy három és fél év alatt húsz százalékkal csökkent a kilós mosás iránti igény az áremelések hatásaként. A legitöbb kifogás azért hangzik el, mert az árak emelkedésével nem javult arányosan a minőség. A javítás elhúzódik, a várható időről nem tájékoztatják az embereket, s olykor kifogásolható a hangnem és a bánásmód is. Az a vélemény is elfogadható, hogy kevesebb lenne a javítanivaló, ha a gyáraikból jobb minőségű háztartási gépek, tévék, rádiók, s különösen kerékpárok kerülnének ki. A sok vita és panasz azt is jelzi, hogy az állampolgárok még nem tanultak meg „üzletet kötni”, kiállni a jogaikért. Az érdékek jobb védelmére, hatékonyabb, új formáikra volna szükség. A tanácsok eddig is támogatták azokat, akik szolgáltatásra vállalkoztak. Kaposváron például 22 sorpavilon épült, most újabb 19 építését szervezik a Kinizsi lakótelepen. A városi tanács 48 helyiséglet utalt ki azoknak, akik a lakosságot szolgálják. Kadarkúlon, Nagyberkiben és Igáiban szolgáltatóház épült. Ezután is fontos, hogy a Lakások építésével párhuzamosan üzleteket alakítsanak ki, pavilonsorokat, szolgáltatóházakat építsenek. A kisiparosok adóalapjának csökkentése hozzájárulhatna ahhoz, hogy kevesebb legyen az ellátatlan terület. Az építési kedvre is kihat — még az életképes város környéki településeken is —, hogy mennyire érzik az emberek „komfortosnak” a falut. Ezért kell mindent megtenniük a szolgáltatás fejlesztéséért a termelőszövetkezeteknek és az áfészek- nek is. Lajos Géza 150 éve kezdődött ] MAGYARORSZÁGI MANÉZSOK Másfél évszázada jelentette a Honművész című új- sági, hogy bizonyos Wulf Henrik úr, német-holland cirkuszigazgató és „loivag- művész” Pest-Budára érkezett, és a Rakpiacon — ez a Tudományos Akadémia épülete mögötti tér volt — társulatával fellép, hogy a főváros nagyérdemű közönségét mind miagia, mind kompániájának akrobatái, kötéltáncosai és zsonglőréi szórakoztassák. E „lovagművész” előtt is állítottak már fel sátrakat a vándorcirkuszosok a Duna partján, ám ez a Wulf- féle társulat olyan népes trupp volt, hogy jövetelét sokáig emlegették, és a porondok históriájává! foglalkozó kutatók is általában ezt a vendégjátékot tartják az újkori cirkuszművészei kezdetének Magyarországon. WUlf Henrik 1834 után is bérelte a Rakpiacot, családja pedig úgy megszerette a magyar fővárost, hogy lakást vásárolt és megtelepedett. A szakmát a gyermekek és az unokák immár itt folytatták. Köztük Wulf Ede is, aiki a Városligetben felépítette az első állandó cirkuszépületet, mégpedig vasvázas hullámbádogból. Pontosan ott, ahol ma a Fővárosi Nagycirkusz áll Mindez a múlt század végén történt; akkor tehát, amikor Budapest világvárossá nőtte ki magát, és amikor mindenféle művészetekkel együtt a cirkusz is remek produkciókkal vonzotta a közönséget. Hogy ki mindenki fordult meg ekkoriban a Városliget hullámbádogos épületében, azt felsorolni sem lehet. Néhány egészen kiváló manézs- művészt azonban illendő közelebbről is bemutatni. A sort mindenképpen Giuseppe Barrocaldival kell kezdeni. Azzal a Modenában született olasz nemessel, aki Novaránál az itáliaiak tsetre- gébem harcolt,' majd pedig becsavarogta a nagyvilágot. Végül is egy cirkusznál kötött ki, ahol hamarosan lovas művésszé képezte ki magát. Népe® társulatával Pé- tervártól Bukarestig sok-sok város publikumát végig|szó- rakoztatta. Amikor az 1800- as évek vége felé Pestre érkezett, már 71 tagú kompániája volt. itt is ragadt: fölvette a magyar állampolgárságot, és ném kevesebb, minit harminc évig dirigálta a maga Néparénáját. Dirigált és utódokat nevelt. Nála kezdte például legendás erőművészi karrierjét Czája József. Az a Czája, aki alig tizenöt éves korában Vácon földhöz vágott egy hivatásos birkózót, és aki később a Czája vándorcirkusz gazdájaként aratott mindenfelé sikereket. Egyebék között a Beketow- cirkuszban is föllépett. Ab- hain az intézményben, amelynek a neve megint csak ismerős mindazoknak, akik a cirkuszművészet iránt egy kicsit is érdeklődnek. Beke- tow Mátyás — akárcsak Barrocaldi úr — katona volt, csakhogy ő az orosz cárt szolgálta egészen addig, amíg bohóccá nem képezte magát egy koppenhágai cirkuszban.. Azután állatokat idomított, míg végül maga is kikötött a lovaknál. Beketow — akinek idomított paripái közül hetvenhatot vonultattak be, és küldtek pusztulásba az első világháborúban — szintén az artistageneráciők egész sorát indította iel a pályán. A bohócok fölfedezésében szinte tévedhetetlen volt. Nála kezdte többek között Zoli bohóc, Jancsi, az első magyar énekes bohóc, és a vörös parókás Gérard. Jancsii — civil nevén Mor- genroth Károly — tíz évig szolgált Beketownál, és hí- re-neve azért is maradt fönn máig, mert legelsőként vállalta azt, hogy nem németül, hanem kizárólag magyarul dalolja el tréfás nótáit. Az idő múltával aztán orcát váltott a mianézsiok hazai viliága. Űj műfajok keletkeztek. Különösen az akrobatika művelőinek a híre jutott el messze földre: a Faludy-csoport, a Hortobágyi-csoport, a Magyar-csoport egyaránt igén kelendő vOit a menedzserek és a direktorok körében. Mindezek mellett a revü is át-átránduLt a manézsok- ba, a maga flitteres csillor gésával megbontva a cirkuszi hagyományokat. Ám azok a klasszikus cirkuszi Czája József hagyományok, amelyeket Bamocaldiék és Beketowék leraktál?, máig élnek. Jól őrzi őket a lóidomításükról híres Donnert család, a Faludy akrobatacsoport, Komlós Sándor, az oroszllán- szelidítő és Eötvös Gábor, aki zenebohócként járta s járja a nagyvilágot, és akiinek Chaplin is kollégáiként gratulált. A. L. A szerződött árukra van piac (Tudósítónktól.) Somogybán Kadarkútan és környékén a kisgazdaságok szívesen foglalkoznak csíráztatott, korai burgonya termelésévél. Munkájukat az ófész fogja össze. Az idén hetvenöt termelővel 15 vagon újburgonya értékesítésére kötöttek szerződést. A vetőburgpmyát — amint az idő engedte — elültették és arra számítanak, hogy az első termést május végén vagy június első napjaiban fölszedhetik. Qsököly, Gige, Hencse és Rinyakovácsi a szamóca hazája. A kadarkúti áfész az idén is 60 ezer GoreLl'a fajta Frigó szamócapalóntával segítette a szakcsoport-tagokat. Közülük kétszázain, szerződésben vállalták, hogy a termést az áfész útján értékesítik. A szamóca gazdagon virágzott és jó termés vérható. Az említett községekben a termelőszövetkezet és magánkereskedők is vásárolnak szamócát. Kadarkútan, Csökölyben és Gigében vannak málnások, ebben a gyümölcsben a hideg tél fagykárokat okozott. Az áfész 2 vagonnal szeretne felvásárolná. Régi gyakorlat Kadarkút környékén, hogy az újlbur- gianya után a gazdák uborkát vetnek a föld másod- szori hasznosítására. Ebből a zöldségféléből az áfész 9—10 vagonra kötött szerződést. Chaplin gratulál Eötvös Gábornak
