Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-20 / 116. szám
2 Somogyi Néplap 1985. május 20., hétfő Mihail Gorbacsov nyilatkozata Radzsiv Gandhi moszkvai útja előtt A szovjet—indiai kapcsolatokról és néhány időszerű nemzetközi problémáról szólt a PTI indiaii hírügynökség tudósítójának adott interjújában Mihail Gorbacsov. Az SZRP Központi Bizottságának főtitkára Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök napokban kezdődő szovjetunióbeli hivatalos baráti látogatása előtt fogadta a tudósítót. India vezetőit mindig jóérzéssel fogadják a Szovjetunióban — mondotta Mihail Gorbacsov — ebben a szovjet embereknek a baráti indiai nép iránt táplált őszinte rokonszenve és tisztelete jut kifejezésre. A Szovjetunió nagyra értékeli Indiának a béke megóvása és a nukleáris fenyegetés elhárítása érdekében kifejtett erőfeszítéseit, az el ne kötelezett országok mozgalma élén végzett tevékenységét. A szovjet—indiai barátság nemcsak a két nép közös kincse, hanem a jelenlegi feszült helyzetben a béke és a stabilitás, megőrzésének fontos tényezője is. Egyben példa arra, milyen gyümölcsöző lehet a különböző társadalmi rendszerű államok együttműködése, ha azokat a béke eszméi, a kölcsönös tisztelet és az egyenjogú együttműködés elvei vezérlik. Derűtlátóan értékeljük a szovjet-indiai kapcsolatok jövőjét — állapította meg az SZKP KB főtitkára, s annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a kétoldalú kapcsolatok kérdései és az időszerű nemzetközi problémák mostani megvitatása új tartalommal tölti meg a hagyományos kétoldalú kapcsolatokat a két nép, az ázsiai és az egyetemes béke érdekeinek megfelelően. Mihail Gorbacsov szólt az Egyesült Államokkal Géniben folyó tárgyalásokról. Az SZKP KB főtitkára emlékeztetett a szovjet kezdeményezésekre, és felhívta a figyelmet arra, hogy a Szovjetunió novemberig egyoldalú moratóriumot jelentett be közepes hatótávolságú rakétáinak telepítésére és leállította egyéb válaszintézkedéseit Európában. A Szovjetunió szigorúan tartja magát ehhez a moratóriumhoz. Ugyanakkor joggal várja el, hogy Washington és NATO-szövetségesei komolyan és megfontoltabban értékeljék kezdeményezéseit s tanúsítsanak mérsékletet az amerikai rakéták nyugát- európai telepítése kérdésében. A kölcsönösség ezen a téren elősegítené, hogy a tárgyalásokon a gyakorlati intézkedések megvitatására térjenek át. A nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról szólva Gorbacsov megerősítette, hogy a Szovjetunió változatlanul azt javasolja a nukleáris fegyverekkel rendelkező államoknak: hirdessenek moratóriumot minden nukleáris robbantásra annak érdekében, hogy ezzel is elősegítsék a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltásáról szóló megállapodás elérését. A moratórium életbe léphetne augusztus 6-án, a hirosimai atomtámadás negyvenedik évfordulóján, vagy még korábban is. A Szovjetunió kész azonnal felújítani a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltásáról szóló tárgyalásokat is, amelyek — mint ismeretes — az Egyesült Államok hibájából szakadtak meg. Régóta időszerű lenne hatályba léptetni a föld alatti nukleáris fegyverkísérletekről és a békés célú föld alatti nukleáris robbantások korlátozásáról szóló, 1974-ben és 1976-ban aláírt szovjet—amerikai megállapodásokat. E dokumentumok ratifikálása sem a szovjet fél hibájából várat magára. A világ sorsának alakulása szempontjából természetesen különös felelősség hárul a nukleáris hatalmakra, mindenekelőtt a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra — szögezte le a szovjet vezető. A Szovjetunió sohasem csak a szovjet- amerikai kapcsolatok prizmáján keresztül szemlélte a világot. Mély meggyőződésünk, hogy az égető problémák reális megoldásainak felkutatásában, a nemzetközti feszültség enyhítésében minden állam részt vehet és részt is kell vennie. A Szovjetunió támogatja azt a javaslatot, hogy a Csendes-óceán térségét változtassák békeövezetté. Ismeretes ugyanakkor, hogy az Egyesült Államok évek óta akadályozza a nemzetközi konferencia összehívását erről a kérdésről, s egyoldalúan megszakította az Indiai-óceán térségében végzett katonai tevékenység korlátozását célzó szovjet— amerikai tárgyalásokat. Ezzel egyidejűleg Washington növeli katonai jelenlétét a térségben. A Szovjetunió többször kinyilvánította készségét a tárgyalások felújítására. Változatlanul érvényben van az 1982. évi legfelső szintű szovjet—indiai találkozón lett javaslat is, amely szerint még a konferencia ösz- szehívása előtt, minden olyan állam» amelynek hajói az Indiai-óceánon közlekednek, tartózkodjon a helyzetet élező bármiféle lépéstől. Az Indiai-óceán békeövezetté való változtatásának kulcsproblémája jelenleg az ezzel foglalkozó nemzetközi konferencia összehívása. A Szovjetunió — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov — a többi érdekelt állammal közösen, arra törekszik, hogy ezt a fórumot összehívják és hogy végeredményben az Indiai-óceán a partmenti államok, ne pedig más országok alapvető érdekeinek szférája, a béke, ne pedig a feszültség és a konfliktus térsége legyen. Az előzetesen eljuttatott kérdésekre adott írásbeli válaszok átnyújtása után Gorbacsov beszélgetést folytatott a PTI hírügynökség, moszkvai tudósítójával. Ennek során ismételten hangsúlyozta: a Szovjetunióban nagy jelentőséget tulajdonítanak Radzsiv Gandhi miniszterelnök látogatásának és úgy vélik, hogy az a két ország kapcsolatai fejlődésének fontos állomása lesz. Az Indiához fűződő barátság a szovjet külpolitika több évtizedes, értékes hagyománya. Abból indulunk ki, hogy az egységes, erős békeszerető India elválaszthatatlan és elengedhetetlen része a világ mai arculatának. Pilótasztrájk az Egyesült Államokban. Amerikai pilóták léptek sztrájkba május 17-én, pénteken. Képünk Boston repülőterén készült. (Telefoto — AP—MTI—KS) Makacs kitartás Jobb ügyhöz méltó makacsságot iúaúsít á Eéhér Ház a itítaiiagüái ellenforra- dalmaroknak szánt segély ügyében. Alig valamivel az után, hogy a törvényhozás megakadályozta a Reagan által kontráknak szánt tizennégy millió dollár átutalását, a kormány újra megkísérli az összeg kifizetését. Ez az irigylésre méltó kitartás már nem lehet a véletlen, esetleg egyetlen ember, embercsoport személyes célokból fakadó műve. Több annál: jelkép, egy politikai irányvonal megtestesítője, üzenet hazai és külföldi politikai ellenfeleknek. Európai fülnek furcsán hangzanak Reagan állításai arról a veszélyről, amit a ni- caraugai kormány politikája jelent az Egyesült Államok biztonsága számára. Európai fület írtam és nem magyart, vagy éppenséggel kelet-európait, mert ma nincs olyan jelentősebb európai politikus, aki helyeselné az Egyesült Államok közép-amerikai politikáját. Jól megmutatkozott ez Bonnban, a teljes kereskedelmi, légi és tengerészeti embargó elrendelésekor is: még Reagan konzervatív szövetségesei, Kohl és Thatcher sem támogatták a neokolonializmus legsötétebb korszakát idéző amerikai lépést. Nem csak a Con- tadora csoport tekintélyes latin-amerikai államférfiai, hanem Mitterrand francia elnök, vagy González spanyol kormányfő és a nagy tekintélyű svéd miniszterelnök, Olaf Palme is elítélte a sandinisták megdöntésére irányuló vcashingtoni szankciókat. Nicarauga hagyományos piaca, az Egyesült Államok helyett viszonylag könnyen találhatna más értékesítési lehetőséget, hiszen alapvető termékei, a kávé és a kakaó jó keresletnek örvendenek világszerte. Az ország sosem volt gazdag, de öt évvel ezelőtt, a forradalom győzelmekor minden reménye megvolt a virágzó fejlődésre. Ehelyezett állandó veszélyben, támadások közepette kell a felszínen tartania magát, miközben egyetlen pillanatra sem feledkezhet meg a védekezésről. Daniel Ortega európai körútja, melynek során hazánkban is járt, tanúsítja, hogy Nicaragua nem maradt magára a küzdelemben. Az emberiség jó része támogatja valóban igaz, erkölcsös ügyét, a nyíltan hegemóniára törő nagyhatalommal vívott harcát. A szombati nemzeti ünnep — Sandino tábornok születésnapja — alkalmat adott a sandinista vezetőknek arra, hogy újra megismételjék tárgyalási ajánlataikat az amerikai fél számára. Egyelőre nem tudni, mi lesz Washington válasza, de talán a Fehér Ház is megérti végre, hogy makacs kitartása a rossz politika mellett nem óvja meg az Egyesült Államok tekintélyét, sőt ellenkező hatást vált ki világszerte. H. G. Hozzátok vissza gyermekeinket... Mosolygó gyermekarcok a tejes dobozokon — kedves ötlet is lehetne. Valójában azonban szomorú dologról van szó: arról a másfél millió gyermekről, aki évente rövidebb-ihosszabb időre, és sokszor végleg eltűnik otthonából az Egyesült Államokban, s akiknek felkutatásába így próbálják bevonni a lehető legszélesebb nyilvánosságot. A fényképek, rövid életrajzi adatok kíséretében nem csak élelmiszerek dobozán, szódás palackokon, több száz tejbolt kirakatában tűnnek fel: aki autópálya használati díjat fizet, vagy különféle belépőjegyet vásárol, egyúttal birtokába juthat a kétségbeesett szülők segélykérésének. A néhány hónapja az országos gyermek-biztonsági tanács elnevezésű szervezet irányításával beindított kampány nagy figyelmet keltett. Egyre többen — most éppen a gyorsbüfék tulajdonosai — fontolgatják, hogy csatlakoznak a mozgalomhoz, amelynek első támogatói a tejboltok, illetve a tejtermékeket csomagoló cégek voltak. Kiindulási alapjuk, hogy az eltűnt gyermekek sorsa a társadalom közös ügye kell hogy legyen, annál is inkább, mivel a rendőrség és a magándetektívek közbenjárása általában nem túl hatékony. Családok ezrei évek óta hiába keresik gyermekeiket, vannak, akik már későn találnak rájuk. A hiedelemmel ellentétben csak az esetek töredéke mögött áll bűntény; sok kamasz egyszerűen „világgá megy”. Vannak, akik az eltévedt, a kavarodásban elveszett gyerekeket egyszerűen magukhoz veszik, félig- medig jóhiszeműen így próbálván szert tenni „saját” gyerekre. Mások kevésbé jóhiszeműen értékes árunak tekintik őket, s busás haszonnal mintegy eladják őket. A tejesdoboz oldalán mosolygó gyermekarcokat az emberek önkéntelenül megjegyzik — legalábbis erre utal az a tény, hogy a bejelentések száma a tanács működése óta megháromszorozódott. Eddig 841 gyermek nyomára vezettek a fényképek: közülük 685 megszökött otthonról; (egy kaliforniai kislány például meglátván fényképét a tejesdobozon, szégyenkezve hazament...); 134-et a „másik” (elvált) szülő vitt el; kilencen idegenektől kerültek elő — ezek voltak a súlyos esetek. A tanácsnak nem kell attól tartania, hogy munka nélkül marad: évente 25 ezer és 550 ezer között ingadozik azoknak a kiskorúaknak a száma, akiket az elvált szülők egyike „lop magához”, amikor a bíróság a másiknak ítéli a gyermeket; 4—20 ezer gyereket pedig idegenek visznek magukkal. A tanács szerény költségvetéssel gazdálkodik. Húszfős személyzete igen elfoglalt: kezeli a „forró drótot”, amely a bejelentőknek éj jel-nappal rendelkezésére áll, osztja a fényképeket, s foglalkozik azokkal a gyerekekkel, akik a hazatérés mellett döntöttek. KÖZLEMÉNY a KGST VB. 114. üléséről Május 15—18. között Moszkvában megtartotta 114. ülését a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen miniszterelnök- helyettesek, a tagállamok állandó KGST-képviselői vettek részt. Bulgáriát Andrej Lukanov, Csehszlovákiát Rudolf Rohlicek, Kubát Antonio Esquivel, Lengyelországot Janusz Obodowski, Magyarországot Marjai József, Mongóliát Mjatavim Peldzse, az NDK-t Gerhard Weiss, Romániát loan Totu, a Szovjetuniót Nyikolaj Ta- lizin, Vietnamot Tran Quynh képviselte. Részt vett a Végrehajtó Bizottság ülésén Vjacseszlav Szicsov, a KGST titkára. A KGST és a jugoszláv kormány között létrejött megállapodás értelmében részt vett a VB-ülés munkájában Mito Pejovszki, a Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) tagja, Jugoszlávia állandó képviselője a KGST mellett. A tanácskozáson Janusz Obodowski, Lengyelország állandó KGST-képviselője elnökölt. Az ülés ünnepélyesen megemlékezett a hitleri fasizmus fölött a Szovjetunió döntő hozzájárulásával kivívott győzelem 40. évfordulójáról. Rámutatott arra, hogy számottevő szerepűik volt a győzelem kihívásában a Hitler- ellenes koalíció más államainak, a fasizmus eilend harc valamennyi résztvevőjének. Megállapította, hogy világ- történelmi jelentősége van a győzelemnek és azoknak a sok országban végbement forradalmi folyamatoknak, amelyek megteremtették a szocialista világrendszer létrejöttének, a szocialista közösség sikeres fejlődésének feltételeit. A KGST jelentős szerepet játszik tagállamai gazdasági együttműködésének fejlesztésében, a szocializmus építésében, a testvérországok előrehaladásában, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok egészségesebbé tételében. A Végrehajtó Bizottság ülése a tagállamok felsőszintű gazdasági értekezletén hozott határozatok végrehajtásának és a KGST következő ülésszaka előkészítésének szentélte a legnagyobb figyelmet. A Végrehajtó Bizottság jóváhagyta az ülésszak elé terjesztendő anyagokat: az előző, XXXIX. ülésszák óta végzett munkáról szóló beszámolót, áz 1986—1990 közötti népgazdasági tervek egyeztetéséről szóló jelentést és annak a 2l)i)0-dg érvényes együttműködési programnak a tervezetét, amely az anyagi erőforrások gazdaságos, észszerű felhasználásáról intézkedik. A Végrehajtó Bizottság ülését baráti, elvtársi légkörben tartották meg. TASZSZ-közlemény Május 22—31. között a Szovjetunió területéről hordozórakétákat bocsátanak fel, amelyék a Csendesóceán térségében csapódnak be — jelentette a TASZSZ hírügynökség szombaton. A 110 tengeri mérföld sugarú becsapódási körzet középpontjának koordinátái a következők: északi szélesség 22. fok 27. perc és keleti hosszúság 174. fák 40. perc. A TASZSZ hírügynökséget fölhafcalmazták annak közlésére, hogy biztonsági okokból a Szovjetunió kormánya kéri azon országok kormányait, amelyek a Csendesóceán tengeri és légi útjait használják, utasítsák az illetékes szerveket: ne használják a légi és tengeri utakat ebben a körzetben naponta helyi idő szerint 6 órától 19 óráiig. Kadhafi Szudánban Moamer el-Kadhafi líbiai vezető szombaton — előzetes bejelentés nélkül — a szudáni fővárosba érkezett igen népes kíséret, közötte mezőgazdasági, ipari, egészségügyi, közgazdasági és oktatásügyi szakértők élén. A kartúmi repülőtéren a vendégeket Abder-Rahmán Szu- vár ed-Dahab altábornagy, a kormányzó ideiglenes katonai tanács elnöke és Azuli Dafallah miniszterelnök köszöntötte. Kadhafi előzőleg Burundiban és Ruandában járt, líbiai segítséggel épített muzulmán kegyhelyeken. Látogatásának előzménye az volt, hogy az április 6-án, népi megmozdulások után hatalomra jutott katonai tanács küldöttséget menesztett Líbiába és helyreállította teljes értékű diplomáciai kapcsolatait ezzel az északafrikai országgal. A hónap elején Abdusszalam Dzsal- lud, a líbiai vezetés második legmagasabb rangú személyisége negyven főnyi kísérettel felkereste Kartúmot. Az akkor kiadott közlemény elítélt mindenfajta közel- keleti részmegállapodást vagy különegyezményt. Ez az utalás Kairóban feltűnést keltett, mivel Egyiptomnak és Szudánnak mind katonai, mind pedig egyesülési államszerződése van, és a megbuktatott Dzsaafar Nimeri volt elnök támogatta Egyiptom Izrael-politikáját, nemkülönben egyéb próbálkozásait a megszállt arab területek ügyének különutas megoldására. Karúimban Kadhafi közölte: látogatásának célja az, hogy köszöntse a szudáni népet és hadsereget a sikeres népi forradalom alkalmából, amely véget vetett Nimeri reakciós rendszerének. A szudáni haderők — jelentette ki — példát mutattak: hogyan állhat a hadsereg a tömegek oldalára, miként távolíthat el reakciós rendszereket.
