Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-20 / 116. szám

2 Somogyi Néplap 1985. május 20., hétfő Mihail Gorbacsov nyilatkozata Radzsiv Gandhi moszkvai útja előtt A szovjet—indiai kapcso­latokról és néhány időszerű nemzetközi problémáról szólt a PTI indiaii hírügynökség tudósítójának adott interjú­jában Mihail Gorbacsov. Az SZRP Központi Bizott­ságának főtitkára Radzsiv Gandhi indiai miniszterel­nök napokban kezdődő szov­jetunióbeli hivatalos baráti látogatása előtt fogadta a tudósítót. India vezetőit mindig jó­érzéssel fogadják a Szovjet­unióban — mondotta Mihail Gorbacsov — ebben a szov­jet embereknek a baráti in­diai nép iránt táplált őszin­te rokonszenve és tisztelete jut kifejezésre. A Szovjet­unió nagyra értékeli Indiá­nak a béke megóvása és a nukleáris fenyegetés elhárí­tása érdekében kifejtett erő­feszítéseit, az el ne kötele­zett országok mozgalma élén végzett tevékenységét. A szovjet—indiai barátság nemcsak a két nép közös kincse, hanem a jelenlegi feszült helyzetben a béke és a stabilitás, megőrzésének fontos tényezője is. Egyben példa arra, milyen gyümöl­csöző lehet a különböző tár­sadalmi rendszerű államok együttműködése, ha azokat a béke eszméi, a kölcsönös tisztelet és az egyenjogú együttműködés elvei vezér­lik. Derűtlátóan értékeljük a szovjet-indiai kapcsolatok jövőjét — állapította meg az SZKP KB főtitkára, s annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a kétoldalú kapcsolatok kérdései és az időszerű nemzetközi problé­mák mostani megvitatása új tartalommal tölti meg a ha­gyományos kétoldalú kap­csolatokat a két nép, az ázsiai és az egyetemes béke érdekeinek megfelelően. Mihail Gorbacsov szólt az Egyesült Államokkal Géni­ben folyó tárgyalásokról. Az SZKP KB főtitkára emlé­keztetett a szovjet kezdemé­nyezésekre, és felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a Szov­jetunió novemberig egyol­dalú moratóriumot jelentett be közepes hatótávolságú rakétáinak telepítésére és leállította egyéb válaszintéz­kedéseit Európában. A Szovjetunió szigorúan tartja magát ehhez a moratórium­hoz. Ugyanakkor joggal vár­ja el, hogy Washington és NATO-szövetségesei komo­lyan és megfontoltabban értékeljék kezdeményezéseit s tanúsítsanak mérsékletet az amerikai rakéták nyugát- európai telepítése kérdésé­ben. A kölcsönösség ezen a téren elősegítené, hogy a tárgyalásokon a gyakorlati intézkedések megvitatására térjenek át. A nukleáris fegyverkísér­letek betiltásáról szólva Gorbacsov megerősítette, hogy a Szovjetunió változat­lanul azt javasolja a nuk­leáris fegyverekkel rendel­kező államoknak: hirdesse­nek moratóriumot minden nukleáris robbantásra annak érdekében, hogy ezzel is elő­segítsék a nukleáris fegy­verkísérletek általános és teljes betiltásáról szóló megállapodás elérését. A moratórium életbe léphetne augusztus 6-án, a hirosimai atomtámadás negyvenedik évfordulóján, vagy még ko­rábban is. A Szovjetunió kész azonnal felújítani a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltásáról szóló tár­gyalásokat is, amelyek — mint ismeretes — az Egye­sült Államok hibájából sza­kadtak meg. Régóta idősze­rű lenne hatályba léptetni a föld alatti nukleáris fegy­verkísérletekről és a békés célú föld alatti nukleáris robbantások korlátozásáról szóló, 1974-ben és 1976-ban aláírt szovjet—amerikai megállapodásokat. E doku­mentumok ratifikálása sem a szovjet fél hibájából várat magára. A világ sorsának alakulá­sa szempontjából természe­tesen különös felelősség há­rul a nukleáris hatalmakra, mindenekelőtt a Szovjet­unióra és az Egyesült Álla­mokra — szögezte le a szov­jet vezető. A Szovjetunió sohasem csak a szovjet- amerikai kapcsolatok priz­máján keresztül szemlélte a világot. Mély meggyőződé­sünk, hogy az égető problé­mák reális megoldásainak felkutatásában, a nemzet­közti feszültség enyhítésében minden állam részt vehet és részt is kell vennie. A Szovjetunió támogatja azt a javaslatot, hogy a Csendes-óceán térségét vál­toztassák békeövezetté. Is­meretes ugyanakkor, hogy az Egyesült Államok évek óta akadályozza a nemzet­közi konferencia összehívá­sát erről a kérdésről, s egy­oldalúan megszakította az Indiai-óceán térségében vég­zett katonai tevékenység korlátozását célzó szovjet— amerikai tárgyalásokat. Ez­zel egyidejűleg Washington növeli katonai jelenlétét a térségben. A Szovjetunió többször kinyilvánította készségét a tárgyalások felújítására. Változatlanul érvényben van az 1982. évi legfelső szintű szovjet—indiai találkozón lett javaslat is, amely sze­rint még a konferencia ösz- szehívása előtt, minden olyan állam» amelynek hajói az Indiai-óceánon közleked­nek, tartózkodjon a helyze­tet élező bármiféle lépéstől. Az Indiai-óceán békeövezet­té való változtatásának kulcsproblémája jelenleg az ezzel foglalkozó nemzetközi konferencia összehívása. A Szovjetunió — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov — a töb­bi érdekelt állammal közö­sen, arra törekszik, hogy ezt a fórumot összehívják és hogy végeredményben az Indiai-óceán a partmenti államok, ne pedig más or­szágok alapvető érdekeinek szférája, a béke, ne pedig a feszültség és a konfliktus térsége legyen. Az előzetesen eljuttatott kérdésekre adott írásbeli válaszok átnyújtása után Gorbacsov beszélgetést foly­tatott a PTI hírügynökség, moszkvai tudósítójával. En­nek során ismételten hang­súlyozta: a Szovjetunióban nagy jelentőséget tulajdoní­tanak Radzsiv Gandhi mi­niszterelnök látogatásának és úgy vélik, hogy az a két or­szág kapcsolatai fejlődésé­nek fontos állomása lesz. Az Indiához fűződő barátság a szovjet külpolitika több év­tizedes, értékes hagyomá­nya. Abból indulunk ki, hogy az egységes, erős béke­szerető India elválaszthatat­lan és elengedhetetlen része a világ mai arculatának. Pilótasztrájk az Egyesült Államokban. Amerikai pilóták lép­tek sztrájkba május 17-én, pénteken. Képünk Boston repü­lőterén készült. (Telefoto — AP—MTI—KS) Makacs kitartás Jobb ügyhöz méltó ma­kacsságot iúaúsít á Eéhér Ház a itítaiiagüái ellenforra- dalmaroknak szánt segély ügyében. Alig valamivel az után, hogy a törvényhozás megakadályozta a Reagan által kontráknak szánt ti­zennégy millió dollár átuta­lását, a kormány újra meg­kísérli az összeg kifizetését. Ez az irigylésre méltó kitar­tás már nem lehet a vélet­len, esetleg egyetlen ember, embercsoport személyes cé­lokból fakadó műve. Több annál: jelkép, egy politikai irányvonal megtestesítője, üzenet hazai és külföldi po­litikai ellenfeleknek. Európai fülnek furcsán hangzanak Reagan állításai arról a veszélyről, amit a ni- caraugai kormány politikája jelent az Egyesült Államok biztonsága számára. Európai fület írtam és nem magyart, vagy éppenséggel kelet-euró­pait, mert ma nincs olyan jelentősebb európai politikus, aki helyeselné az Egyesült Államok közép-amerikai po­litikáját. Jól megmutatkozott ez Bonnban, a teljes keres­kedelmi, légi és tengerésze­ti embargó elrendelésekor is: még Reagan konzervatív szövetségesei, Kohl és Thatcher sem támogatták a neokolonializmus legsöté­tebb korszakát idéző ameri­kai lépést. Nem csak a Con- tadora csoport tekintélyes la­tin-amerikai államférfiai, hanem Mitterrand francia elnök, vagy González spanyol kormányfő és a nagy tekin­télyű svéd miniszterelnök, Olaf Palme is elítélte a san­dinisták megdöntésére irá­nyuló vcashingtoni szankció­kat. Nicarauga hagyományos piaca, az Egyesült Államok helyett viszonylag könnyen találhatna más értékesítési lehetőséget, hiszen alapvető termékei, a kávé és a kakaó jó keresletnek örvendenek világszerte. Az ország sosem volt gazdag, de öt évvel ez­előtt, a forradalom győzel­mekor minden reménye meg­volt a virágzó fejlődésre. Ehelyezett állandó veszély­ben, támadások közepette kell a felszínen tartania ma­gát, miközben egyetlen pilla­natra sem feledkezhet meg a védekezésről. Daniel Ortega európai kör­útja, melynek során hazánk­ban is járt, tanúsítja, hogy Nicaragua nem maradt ma­gára a küzdelemben. Az em­beriség jó része támogatja valóban igaz, erkölcsös ügyét, a nyíltan hegemóniá­ra törő nagyhatalommal ví­vott harcát. A szombati nem­zeti ünnep — Sandino tábor­nok születésnapja — alkal­mat adott a sandinista veze­tőknek arra, hogy újra megismételjék tárgyalási ajánlataikat az amerikai fél számára. Egyelőre nem tudni, mi lesz Washington válasza, de talán a Fehér Ház is meg­érti végre, hogy makacs ki­tartása a rossz politika mel­lett nem óvja meg az Egye­sült Államok tekintélyét, sőt ellenkező hatást vált ki vi­lágszerte. H. G. Hozzátok vissza gyermekeinket... Mosolygó gyermekarcok a tejes dobozokon — kedves ötlet is lehetne. Valójában azonban szomorú dologról van szó: arról a másfél mil­lió gyermekről, aki évente rövidebb-ihosszabb időre, és sokszor végleg eltűnik ott­honából az Egyesült Álla­mokban, s akiknek felkuta­tásába így próbálják bevon­ni a lehető legszélesebb nyil­vánosságot. A fényképek, rövid életrajzi adatok kísé­retében nem csak élelmi­szerek dobozán, szódás pa­lackokon, több száz tejbolt kirakatában tűnnek fel: aki autópálya használati díjat fizet, vagy különféle belépő­jegyet vásárol, egyúttal bir­tokába juthat a kétségbeesett szülők segélykérésének. A néhány hónapja az or­szágos gyermek-biztonsági tanács elnevezésű szervezet irányításával beindított kam­pány nagy figyelmet keltett. Egyre többen — most éppen a gyorsbüfék tulajdonosai — fontolgatják, hogy csatla­koznak a mozgalomhoz, amelynek első támogatói a tejboltok, illetve a tejtermé­keket csomagoló cégek vol­tak. Kiindulási alapjuk, hogy az eltűnt gyermekek sorsa a társadalom közös ügye kell hogy legyen, an­nál is inkább, mivel a rend­őrség és a magándetektívek közbenjárása általában nem túl hatékony. Családok ez­rei évek óta hiába keresik gyermekeiket, vannak, akik már későn találnak rájuk. A hiedelemmel ellentétben csak az esetek töredéke mögött áll bűntény; sok ka­masz egyszerűen „világgá megy”. Vannak, akik az el­tévedt, a kavarodásban el­veszett gyerekeket egysze­rűen magukhoz veszik, félig- medig jóhiszeműen így pró­bálván szert tenni „saját” gyerekre. Mások kevésbé jóhiszeműen értékes árunak tekintik őket, s busás ha­szonnal mintegy eladják őket. A tejesdoboz oldalán mo­solygó gyermekarcokat az emberek önkéntelenül meg­jegyzik — legalábbis erre utal az a tény, hogy a be­jelentések száma a tanács működése óta megháromszo­rozódott. Eddig 841 gyer­mek nyomára vezettek a fényképek: közülük 685 megszökött otthonról; (egy kaliforniai kislány például meglátván fényképét a te­jesdobozon, szégyenkezve hazament...); 134-et a „má­sik” (elvált) szülő vitt el; kilencen idegenektől kerül­tek elő — ezek voltak a sú­lyos esetek. A tanácsnak nem kell attól tartania, hogy munka nélkül marad: évente 25 ezer és 550 ezer között in­gadozik azoknak a kisko­rúaknak a száma, akiket az elvált szülők egyike „lop magához”, amikor a bíróság a másiknak ítéli a gyerme­ket; 4—20 ezer gyereket pe­dig idegenek visznek ma­gukkal. A tanács szerény költségvetéssel gazdálkodik. Húszfős személyzete igen el­foglalt: kezeli a „forró dró­tot”, amely a bejelentőknek éj jel-nappal rendelkezésére áll, osztja a fényképeket, s foglalkozik azokkal a gyere­kekkel, akik a hazatérés mellett döntöttek. KÖZLEMÉNY a KGST VB. 114. üléséről Május 15—18. között Moszkvában megtartotta 114. ülését a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsának Vég­rehajtó Bizottsága. Az ülésen miniszterelnök- helyettesek, a tagállamok ál­landó KGST-képviselői vet­tek részt. Bulgáriát Andrej Lukanov, Csehszlovákiát Rudolf Rohlicek, Kubát An­tonio Esquivel, Lengyelor­szágot Janusz Obodowski, Magyarországot Marjai Jó­zsef, Mongóliát Mjatavim Peldzse, az NDK-t Gerhard Weiss, Romániát loan Totu, a Szovjetuniót Nyikolaj Ta- lizin, Vietnamot Tran Quynh képviselte. Részt vett a Végrehajtó Bizottság ülé­sén Vjacseszlav Szicsov, a KGST titkára. A KGST és a jugoszláv kormány között létrejött megállapodás értelmében részt vett a VB-ülés mun­kájában Mito Pejovszki, a Szövetségi Végrehajtó Ta­nács (kormány) tagja, Jugo­szlávia állandó képviselője a KGST mellett. A tanácskozáson Janusz Obodowski, Lengyelország állandó KGST-képviselője elnökölt. Az ülés ünnepélyesen meg­emlékezett a hitleri fasizmus fölött a Szovjetunió döntő hozzájárulásával kivívott győzelem 40. évfordulójáról. Rámutatott arra, hogy szá­mottevő szerepűik volt a győ­zelem kihívásában a Hitler- ellenes koalíció más államai­nak, a fasizmus eilend harc valamennyi résztvevőjének. Megállapította, hogy világ- történelmi jelentősége van a győzelemnek és azoknak a sok országban végbement forradalmi folyamatoknak, amelyek megteremtették a szocialista világrendszer létrejöttének, a szocialista közösség sikeres fejlődésének feltételeit. A KGST jelentős szerepet játszik tagállamai gazdasági együttműködésé­nek fejlesztésében, a szocia­lizmus építésében, a testvér­országok előrehaladásában, a nemzetközi gazdasági kap­csolatok egészségesebbé téte­lében. A Végrehajtó Bizottság ülése a tagállamok felső­szintű gazdasági értekezletén hozott határozatok végrehaj­tásának és a KGST követke­ző ülésszaka előkészítésének szentélte a legnagyobb fi­gyelmet. A Végrehajtó Bizottság jó­váhagyta az ülésszak elé ter­jesztendő anyagokat: az elő­ző, XXXIX. ülésszák óta végzett munkáról szóló be­számolót, áz 1986—1990 kö­zötti népgazdasági tervek egyeztetéséről szóló jelentést és annak a 2l)i)0-dg érvényes együttműködési program­nak a tervezetét, amely az anyagi erőforrások gazdasá­gos, észszerű felhasználásáról intézkedik. A Végrehajtó Bizottság ülését baráti, elvtársi lég­körben tartották meg. TASZSZ-közlemény Május 22—31. között a Szovjetunió területéről hor­dozórakétákat bocsátanak fel, amelyék a Csendes­óceán térségében csapódnak be — jelentette a TASZSZ hírügynökség szombaton. A 110 tengeri mérföld su­garú becsapódási körzet kö­zéppontjának koordinátái a következők: északi szélesség 22. fok 27. perc és keleti hosszúság 174. fák 40. perc. A TASZSZ hírügynökséget fölhafcalmazták annak közlé­sére, hogy biztonsági okok­ból a Szovjetunió kormánya kéri azon országok kormá­nyait, amelyek a Csendes­óceán tengeri és légi útjait használják, utasítsák az il­letékes szerveket: ne hasz­nálják a légi és tengeri uta­kat ebben a körzetben na­ponta helyi idő szerint 6 órától 19 óráiig. Kadhafi Szudánban Moamer el-Kadhafi líbiai vezető szombaton — előze­tes bejelentés nélkül — a szudáni fővárosba érkezett igen népes kíséret, közötte mezőgazdasági, ipari, egész­ségügyi, közgazdasági és ok­tatásügyi szakértők élén. A kartúmi repülőtéren a ven­dégeket Abder-Rahmán Szu- vár ed-Dahab altábornagy, a kormányzó ideiglenes ka­tonai tanács elnöke és Azuli Dafallah miniszterelnök kö­szöntötte. Kadhafi előzőleg Burun­diban és Ruandában járt, líbiai segítséggel épített mu­zulmán kegyhelyeken. Láto­gatásának előzménye az volt, hogy az április 6-án, népi megmozdulások után hatalomra jutott katonai ta­nács küldöttséget menesztett Líbiába és helyreállította teljes értékű diplomáciai kapcsolatait ezzel az észak­afrikai országgal. A hónap elején Abdusszalam Dzsal- lud, a líbiai vezetés máso­dik legmagasabb rangú sze­mélyisége negyven főnyi kí­sérettel felkereste Kartúmot. Az akkor kiadott közlemény elítélt mindenfajta közel- keleti részmegállapodást vagy különegyezményt. Ez az utalás Kairóban feltűnést keltett, mivel Egyiptomnak és Szudánnak mind katonai, mind pedig egyesülési ál­lamszerződése van, és a megbuktatott Dzsaafar Ni­meri volt elnök támogatta Egyiptom Izrael-politikáját, nemkülönben egyéb próbál­kozásait a megszállt arab területek ügyének különutas megoldására. Karúimban Kadhafi kö­zölte: látogatásának célja az, hogy köszöntse a szudáni népet és hadsereget a sike­res népi forradalom alkal­mából, amely véget vetett Nimeri reakciós rendszeré­nek. A szudáni haderők — jelentette ki — példát mu­tattak: hogyan állhat a had­sereg a tömegek oldalára, miként távolíthat el reak­ciós rendszereket.

Next

/
Thumbnails
Contents