Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-06 / 81. szám

1985. április 6., szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK TISZTA FORRÁSBÓL ÖNFEGYELEM Sók munkája mellett igyekszik didőt szakítani szü­lőfaludéira. litt van a szom­szédiban Kaposúj lak, a réten erőt gyűjtve készül folyóvá dagadná a Kapos. Megáll a haraszti ktoskútnál, a terebé­lyes somfalbokor mellett, szá­jában gyermekkori emlékek ízével. A tiszta vizű csobo­gónál sokszor jutnak eszébe a történész sorai: Aki tisz­tességgel megírja szülőföldje történetét, nagyobb szolgá­latot tesz, mintha világtör­ténetet írna. Dr. Kanyar József csak­nem hetvenéves. Életpályája zenitjén nyugodtan gondol­hatja: megcselekedte, amit megkövetelt tőle szőkébb pátriája, s a nagyobb táj, a Dél-Dunántúl. Alkotó ener­giájának javát fordította ha­zánk e szegletének, s tágabb értelemben, a viidékli Magyar- ország megismerésére. Ku­tatói, szerkesztői és tudo­mányszervezői munkásságát mlind e óéinak rendelte alá. Föltérisiépezte elmúlt korok embereinek életét meghatá­rozó, rejtett történelmi ösz- szefüggések természetét, a gazdasági erők kényszerítő érdjét, osztályok és rétegek súlyát, önmozgását, a műve­lődés terjedésének motorja­it. Közelebb hozta hozzánk, hogyan élt, mit érzett, s gon­dolt a világról a ,történelmi lidők embere. S mindezt a mára tekintve. Ami a mai Somogy és Dél-Dunántúl tár­sadalmának előzménye, ami napjalinfcg nyúlik és hat — ez 'érdekelte. — Ha korábban jobban figyelembe vesszük a So- mogyot és a Dól-Dunántúlt jellemző apró (falvak háló­zatának művelődési sajátos­ságait — mondja —, az is­kolák körzetesítését nem haj­ítottuk volna végre ilyen túl­zott következetességgel. A kis településeken az (iskola nem egyszerű oktatási intézmény, mündig közösségmegtantó és gyarapító szerepe volt. — A történelmi kutatások sokat mondanak egy-egy kis táj, fialucsoport belső erővo­nalairól, gazdasági egymás­rautaltságáról. Amikor kiala­kult a jelenleg érvényes te­lepüléshálózati elképzelés, nem hasznosították eléggé ezeket az ismereteket. Gyak­ran hördült föl a közvéle­mény egy-egy jól megszo­kott, sőt szeretett vicinális vasúti vonal megszüntetése miatt. Gazdaságtalan — mondták rá az illetékesek, pedlig építésük (racionális megfontolások alapján tör­tént. Az akkori szempontok ennyire elavultak volna? Vagy ma nem ismerik tel­jes mélységében, mit jelent a tájnak, a környezetnek ez a közlekedési mód? A kaposvári levéltár igaz­gatója lévtizede dolgozik azért, hogy az értékes helyi, helytörténeti és regionális kutatások — az összefoglaló köztörténetírás nélkülöz­hetetlen téglái — köZklinccsé vátjanák. Olyan pótolhatat­lan középkori és hódoltság kori iratanyag juthat el munkássága nyomán a ku­tatókhoz és az olvasókhoz, amelyek nélkül a középko­ri Somogy történetének fe­hér foltjai aligha térképez­hetek fel. Az évkönyvék gya­rapodó kötetei — az Állami díjas igazgató tervéi szerint — egy új Sqmogy-monográ- fia 'gerincét adhatják majd. Kutatói és kiadványszer­vezői tevékenységét intéz­ményteremtő munka is ki­egészíti. Most alakult ki a levéltár modem megyei köz­pontja, s befejezés előtt áll a nagyberki kastélyban a szocialista kori iratok meg­őrzését szolgáló részleg. Tö­rődik a négy dél-dunántúli A négy megyei tanacs kul­turális elnökhelyettesei mun­kacsoportjának megbízásából hangolja össze a .ma még egymástól többé-kevésbé el­szigetelt tudományos mun­kát. — Rengeteg a tartalék, a ki nem1 aknázott értékes szellemi erő. Pedig egiytmás eredményeit — meggyőződé­sem — csak itt, a Dél-Du- nántúion tudnánk legjobban felhasználni. Csak így vív­hat kii a 'tudomány az eddi­ginél nagyobb rangot, s azt, hogy életünket és megyénk jövőjét meghatározó kérdé­sekben ezeket az eredménye­iket figyelembe is vegyék a döntéshozók. „Csak tiszta forrásból” — ez a fő gondolata Bartók nagyszerű művének, a„Can- itata pröfana”-nak. Vajon régi idők levegőjét őrző pa­pírjai között a kutató és tu­dományszervező igazgató honnan meríthetne máshon­nan? Csak a itorténelem tiszta forrásából. Csupor Tibor Szinte lehetetlen megha­tározni egyetlen szóval egy ember legfontosabb tulaj­donságait. Játékkal jutottam a feladvány végére. Fölírtam egy cédulára a nevet, másik hét papírdarabra pedig a következőket: derű, ember­szeretet, humorérzék, ki­egyensúlyozottság, önfegye­lem, pontosság, szigorúság. Többször' sorbaraktam a pa­pírokat, s az utolsót mindig eldobtam. Végül két cédula maradt: az egyiken a név: Dévényi Zoltán, a másikon pedig az a szó: önfegyelem. — ötvennégy éves va­gyok Zalaegerszeg a szülő­helyem. Apám kőműves volt, anyám otthon nevelte négy (gyermekét. Melegszívű, szigorú családban nőttem föl. Különösen apánk volt kemény. Verést sohasem kaptunk, minden csendesen „intéződött”. A kevés szó még |ma is jellemző ránk. — Iparos apa fiaként ho­gyan lett kereskedő ? — Két foglalkozás von­zott. Tanító akartam lenni, de az egyik bátyám lett az. Az erősebbik vágy győzött: már kisfiúként órákig elné- zegéttem az egyik városszéli boltost, ahogyan dolgozott. Néha megengedte, hogy se­gítsek neki. Ezzel „meg is pecsételte” a sorsomat. 19 éves volt, amikor ke­reskedősegédként fölszaba­dult. Épp akkor alakult meg az állami nagykereskedelem, s lett a mai igazgató első munkahelye a Zalaegerszegi Fűszért Vállalat. Kocsikísé­rőként kezdte. Abszolút törzsgárdatag, a cég alapí­tása óta ott van, sohasem volt más munkahelye. — Csupán a háromévi katonaidőt töltöttem távol. Mielőtt bevonultam, DISZ- titkár lettem, katonaként is végeztem politikai munkát. 24 evésen ia zalaegerszegi fiók vezetését bízták rám, s vállalati párttitkámak vá­lasztattak. 25 évesen a cég igazgatóhelyettese voltam. Azoknak a régi kereskedők­nek is főnöke lettem, akik­től nagyon sokat tanultam. Kicsit furcsa helyzet volt.de mindannyiukhoz jó barátság fűzött. 1963-ban összevonták a somogyi és a zaiali Fűszértet, az üdülőellátó vállalatot és a vegyianyag-kereskedelmi vállalatot. Az egyesítés ne­héz munkájával Dévényi Zoltánt bízták meg, s ekkor került Kaposvárra. Azóta is igazgatója az időközben sok­szorosára növekedett szerve­zetnek. Irányítása alatt lett nóhányszázmilliósból öt és fél milliárd forintos forgal­mat lebonyolító, és elosztó helyett valóban kereskedő vállalat a Fűszért, amely minisztériumi kijelölés alap­ján országos modellje a kor­szerű nagykereskedelemnek. Nem véletlen hát az Állami díj. — Nagyon fiatalon lett vezető, egy sor társadalmi megbízatással együtt. Jelen­leg is többek között a me­gyei pártbizottságnak és végrehajtó bizottságnak a tagja. Nem túlzott a terhe­lés? — Kiegyensúlyozott, meg­értő családi háttérrel nem. Lányom és fiam még diák, sok örömöm lelem bennük. •Feleségem könyvelő, otthon nagyon sok terhet átvállal, pedig az ő munkája, sem könnyű ... Tizenhat évig ta­nultam. A főiskola után a számítástechnika alapjait is megtanultam, hogy értsek hozzá, amikor a számítógé­pes adatfeldolgozást irányí­tom. No meg körülvettem magam jó képességű fiatal munkatársakkal. Nyugodt vagyok, mert tudom, hogy van amihez jobban értenek, mint én. Sokáig beszélgettünk. De a személyes kérdésekre adott válaszaiban is legtöbbször áttévedt a vállalathoz. Men­tegetőzött: „Talán a legna­gyobb hibám, hogy túl so­kat foglalkozom a céggel. De nem hiszem, hogy erről le tudnék szokni.” Csak ilyenkor mond cső­döt az önfegyelem, amely a kereskedő mindennapi .^kö­tél táncában” minden egye­bet maga mögé utasít. Munkatársai keménykezű, a rendet, a tisztaságot és a szakmai helytállást megkö­vetelő vezetőnek ismerik. Ugyanakkor ha például va­lamelyik kolléganőnek gye­reke születik, az igazgató távirata előbb ér a kórház­ba, mint bárki másé. — Csák az emberekkel tö­rődve lehet követelni tőlük. Ennél fontosabbat nem tud­nék mondani. Naponta 12 órát dolgozik, állandó feszültségben. Fölol­dás? A zene. Szenvedélyes lemezgyűjtő. Esténként fo­rogná kezd a korong: Csaj­kovszkij, Dvorzák, Mozart. És reggel rendszerint első­ként lép be a Balaton Fű­szért központjának kapuján. Luthár Péter „Szájuk többé nem iszik pohárból Csak tiszta forrásból“ (Népköltés) megye közgyűjteményeiben dolgozó kutatok ügyével is. Álom nélkül 1968-ban a megyei könyvtárban kezdett működni a stúdiószín­ház Kaposváron. Ez ma már színháztörténet. Zsámbéki Gábor rendezésében lkát egy- felvonásost láthatott a kö­zönség. A Gépírókban tűnt föl Koltai Róbert. Most is játszik, holott be­szélgetésre vállalkozott. A kaposvári Csíiky Gergely Színház öltözőjében, ahol fe­leségének, Pogány Juditnak jelölték Ikti a helyét, álmos szemmel egy piros tornaci­pőt keres. Március utolsó napija. — Három filmen dolgoz­tam egyszerre — magyaráz­kodik, miközben a piros tor­nacipőt, amit Pogány Judit kért haza, sehol sem találja. — Xanitus János újabb filmjében Lukáts Andorral játszom. (A fiatal rendező első filmjében, az Eszkimó asszony fázik címűben Lu­káts Andor felejthetetlen alakítást nyújtott, el is nyer­te a filmkritikusok díját). Egy ideggyógyász professzor szerepét bízták rám. A na­pokban fejeztük be a Hecse- ki és a hét gyerekrabló cí­mű film forgatását, melyben Mecsekit alakítom. Szlová­kiában, Pozsonyban, ahonnan hajnalban étkeztem haza, Dusán Hanák rendező irá­nyításával dolgozom. A film címe: Csöndes öröm. Együtt játszom a Sörgyári capriccio című, lismert film főszerep­lőjével. Koltai alig győzii sorolni újabb és újabb filmszerepe- it. Bezerédy Zoltánnal ré­szese egy, lengyel—magyar koprodukciós kalandfülmnek, melyben katonaszökevényt alakít a két magyar színész. A piros tornacipő még mindig nincs meg. Pedig Po- gánymak 'haza kell vinni. — Hogy győzi ezt a sok szerepet? — (Mindig arra a feladat­ra összpontosítok, amelyik éppen előttem áll. A szín­házban nehezebb a színész dolga, ott az egész előadás­ra ügyelhiie kell, a filmezés könnyít, hiszen csupán rész- jelenetekre kell összpontosí­tani. — Hány szerepet játszott az elmúlt években Kaposvá­ron? — Legalább hatvanat. KóltaJi Róbert kilenc éve kapta meg a Jászai-díjat, 1985. április 4. alkalmából Érdemes művész kitüntetés­ben részesült. — Mely szerepekre emlé­kezik vissza a legszíveseb­ben? — Miivel már említette a Gépírókat, az ezt követők­kel folytatom. Nem bizonyos, hogy sorrendben. Ahogy föl­villannak előttem a figurák: Ahogy tetsaik, Úrhatnám pol­gár, Gödöt-ra várva. Két úr szolgája, Diákszerelem, az Erdőből Vajdával Vigov sze­repe, a Varsái melódia Po­gány Judittal, a Kaukázusi krétakör,, a Revizor polgár- mestere, a Panitaglaiize cím­szerepe, a Hamletban Podo- jnius, a főklamarás. Legutóbbi szerepeim közül A Mester és Margarita című darabban Plilátus tartozik ebbe a sor­ba és még A kétfejű fene­vad című Weöres-daralbban rámbízott szerepet is ide so­rolhatom. Budapesten A konyha című előadás emlé­kezetes számomra, Egerben szívesen játszottam a Lili- omlfiban Kányái fogadóst. — A televíziót se hagyjuk ki a felsorolásiból. — Gothár Péter rendezé­sében a Felső-Ausztria című darabban Pogány Judittal emlékezetes szerepet játszot­tunk. És két filmszerepért a filmkritikusok díjával jutal­mazták Koltali Róbertot. — A soriba miként illik a kabaré? — Vártam ezt a kérdést. A (kabaré is színészi forrás­ból táplálkozik. Commedia dél Kar te. — Kikapcsolódás csupán? — Épp olyan nehéz feladat fölkészülni ezekre a szerep­lésekre, mint egy színházi előadásra. Verebes, Farkas­házi heolt egy ötlettel, a töb­bi az én dolgom... — (Ma rendezői színházról szokás beszélni. Kivel dol­gozik a legszívesebben? — Ascher Tamással. Vala­mennyi jelentősebb alakítá­som az ő rendezésével kap­csolatos. Sokat küzdünk egy­mással, hogy közös nevezőre jussunk. De azt hiszem, ő tud velem a legjobban bán- nli. Az idei évadban két sze­repben láthatjuk, A Mester és iMiangariitáb'an, vallamint a már említett Weores-darab- ban. A film foglalja le ezt az évadot. Van-e szerepál­ma? — Olyan szép szerepeket kaptam a színiházban, hogy nincs álmom. Álom nélkül is mlind beteljesült. Horányi Barna

Next

/
Thumbnails
Contents